Augusztus 20.

Ugyan államalapítónk ünnepe már nem egészen most volt, de most jutottam oda hozzá, hogy nem a hosszú bejegyzésekre koncentrálok, arra ugyanis nincs elég időm.
Így hát most nálam is következnek a rövid bejegyzések. Azért nem lesz minden napra egy tojás, annál is inkább mert nem vagyok folyamatosan itthon, az Ilona-völgyben meg nincs netem. Tehát megint csak részlegesen fogok megjelenni.
Ebben az évben már a megújult Dobó térről lehetett nézni a tűzijátékot, amit a várból küldtek az ég felé.
Előtte volt a városi ünnepség, amit egy Szimfonik live követett az Egri Szimfónikusok közreműködésével és Szabó Sípos Máté vezényletével.
Utána pedig városunk szülötte Szekeres Adrienn adott koncertet halmai Richie és Balczó Péter meghívott vendégekkel.

Ízelítő a tűzijátékból, de itt még láthattok róla néhány képet.

Kiállítás megnyitóján

Délután Válóczi-Major Katalin kiállításának megnyitójára látogattunk el lányommal a Szantofer Étterembe.  Ő még az EKF Gyakorlóban tanította a lányomat rajzra. Az elmúlt évben egy kicsit felfüggesztette a tanítást, s egy továbbképezte magát, ha jól emlékszem művészetterápia szakterületen. Emellett másik szenvedélyének a mozgásnak is sokat hódolt. A párjával együtt egy mozgás-stúdióban irányítják és vezetik a mozogni szerető vagy egészségükért mozgással is tenni akaró embereket. Továbbá van egy gyönyörű kisfiuk, aki sok-sok örömet szerez szüleinek.
Közben pedig a festőművész anyuka fest és megmutatja a világnak hogyan is lehet másképp látni környezetünket. Kiállításán régebbi és újabb képei egyaránt szerepeltek. Adok egy kis ízelítőt a kiállítás megnyitójáról amit - Válóczi Krisztina képzőművész - nyitott meg. Néhány képet is lefényképeztem, amelyek a kedvenceim közé tartoznak.

A kedvenceim, meg még kettő kivételével, ami kimaradt a fotózásból.

     

             

Múzeumok éjszakája 2015

Ebben az évben kiemelt helyszínként jelent meg a palettán Eger a Múzeumok éjszakáján. Ennek megfelelő volt a beharangozás is, millió és egy programmal. Nemcsak a várban, hanem még sok-sok helyszínen. 

Most a várat választottam én is, annál is inkább mert elkészült az un. Várfal Sétány, amin keresztül a városlakók rövidebb úton juthatnak fel gyalog az Almagyar dombra. Azt nem mondom, hogy könnyebben, mert számtalan lépcsőt(még nem számoltam, de alkalomadtán majd megteszem) kell megmászni ahhoz egyáltalán a sétányra feljussunk. Mi persze fordítva mentünk a várbeli vezetéssel. Az Északi kaputól indultunk lefelé a Dobó bástya felé. Először egy kicsit furcsának tűnt, de aztán végül is megvolt az oka. A belépő mellé mindenkinek járt egy pohár bor, amit borkóstolónak hirdettek meg. De ne vágjak az események elé. Ez még nem volt a hivatalos megnyitó, az a következő héten lesz a Kaláka fesztivál keretében. Én most a bemutató előtti bemutatón voltam.

Tehát megváltottam a jegyet, de szerencsésen lemaradtam az indulásról, mert elmentem egy kicsit a színpadhoz, megnézni a Pavanne táncegyüttes műsorának egy részét. Utána még mindig volt egy kevés időm s indiai muzsikát hallgattam, akit jeles vendégművészek adtak elő, Nem tudom megmondani a nevüket, sajnos számomra a dobon kívül a a másik két hangszer nem igazán volt ismerős. A tanpurának a nevét már hallottam, s annyit azért tudtam róla, hogy pengetni kell, de a santur teljesen ismeretlen volt számomra. Megkaptuk azt a tájékoztatást is, hogy az indiai zenét nem szabad a nyugatihoz hasonlítani, mivel ez utóbbiban dallamot kereshetünk, míg az indiaira ez egyáltalán nem jellemző, mert sokkal improvizatívabb. Tehát elkezdődik majd szabad teret enged az improvizációnak s a végén visszatér a kezdő motívumhoz.

Ezután már jobban figyeltem, s 6 órakor csatlakoztam is a lefelé induló csoporthoz. Kedves idegenvezetőnkkel el is indultunk az Északi Kapu felé. A sétány elején ellenőrizték a jegyeinket, majd néhány lépés után meglepődve vettük észre, hogy velünk szembe is jönnek, holott a vezetés fentről indult. Kiderült az alsó részen nem volt lezárva a lépcső, s ezt ki is használták az emberek.

Kijárat a bástyából

Kaptunk azért egy kevés ismertetőt is a várról. Aki még nem tudta volna, a vár helyén István királyunk püspökséget alapított 1009-ben, s itt volt a püspöki székhely palánkvárral. Ez azonban nem volt egy tartós építmény, jöttek ugyanis a tatárok, s a városban jelentős pusztítást végeztek, ekkor leégett a palánkvár is, ami nem is csoda, hiszen könnyen megtámadható volt,  s jó ideig lakatlanná vált az udvarház is. Aztán IV. Béla idejében kezdődött az erődítmény tényleges felépítése. Akkor már kőből épített várakat hoztak létre, mivel a támadás formája is megváltozott a fegyverek fejlődésének következtében. A vár alapját alkotó hegy anyaga agyagmárga, riolittufa és forrásmészkő - vagy ahogy a helyiek nevezik a kinézete miatt: darázskő. Erre épült a vár, s mivel a riolittufa könnyen megmunkálható, ebbe és a mészkősziklába vájták bele az alagutakat, pincéket és kutakat. Most mi továbbsétáltunk a Püspöki Palota alatt. A sétányon kényelmesen lehet sétálni, végig padokkal van szegélyezve, ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy inkább egy kicsit nézelődni szeretne.

Minartet ágyúállás helye

Királyszéke ágyúállás helye

Servita templom ágyúállás helye

Földbástya

A palota után elértük a vár akkori leggyengébb pontját a Föld-bástyát. Annak idején ezt a török is észrevette, s mindjárt három ágyúállást is kiépített ennek lerombolására, s hogy mihamarabb bejuthasson a várba. Ami nem is volt teljesen érdektelen, hiszen úgy szólt az ígéret, hogy aki először jut be, az lesz az egri vár pasája. Az pedig nem volt mindegy. Volt egy ágyúállás a Minaret helyén, egy ami a királyszékének nevezett domb - ma már házak vannak ott - a harmadik pedig a mai Servita templom helyén állt Boldogasszony temploma felől volt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen felfelé kellett lőni. Így aztán az első alkalommal - 1552-ben - nem is sikerült bevenni a várat, annak ellenére sem, hogy a támadók kb. 40.000-en, a védők mindössze 2.000-en voltak.  Haladjunk azonban tovább, s mindjárt a Dobó bástya tövében vagyunk. A sétány mellett ismertető táblák is helyet kaptak, amelyen el lehet olvasni a vár azon részével kapcsolatos tudnivalókat. Gondolatom szerint itt is lentről kezdődik az ismertetés, mert a Dobó bástyába való belépés előtt az utolsó tábla lenne szerintem az első, ami a várhegy geológiáját taglalja. Be is lépünk a bástyába, s több lépcsőn felmegyünk a teraszra, hogy megkapjuk a pohár bort. Az egyik sarokban a Simon Borászat és a Dula Pincészet borai várták a vendégeket. Itt aztán megint valami olyat kaptunk ami nem igazán illik Egerhez. Egert sokan társítják a borhoz. Ha azonban erről kellene megítélni az egri borászok vendéglátását, akkor igencsak alacsonyan lenne a mérce. Nem vagyok ugyan nagy borszakértő, de azt azért tudom, hogy a bort nem illik műanyag pohárban kiadni, pláne nem a külső környezet hőmérsékletén, ami jelen esetben nem volt valami hideg, de 20 foktól biztosan több volt. Nem nagyon hiszem el, hogy a helyszínen ne tudtak volna italhűtőt biztosítani, a pincékből pedig nem lehetett volna kb 50 db borospoharat elhozni. Ez nekem egy borról is híres városban nagyon nem tetszett. Ha pedig a pincészetből sajnálták volna elhozni a poharakat és az italhűtőt, akkor bérelni is lehetett volna, persze biztosan olcsóbb volt műanyagpohárban és hűtetlenül adni. Csak az a kérdés, hogy ebből mit érzékelnek a vendégek. Az utóbbi biztos illúziórombolás.

Minorita templom a várfalsétányról

Bazilika a várfalsétányról

Tovább nézelődve a programok között, belátogattam még a Múltkirakó terembe, ahol restaurátorok mutatták be munkájukat. Le a kalappal előttük, az ő munkájuk teljesen türelemjáték, tehát nem izgő-mozgó embernek való. Ahogy össze kell keresni a számtalan cseréptöredék közül az egymáshoz hasonló darabokat, majd összeállítani amennyire lehet, a hiányzó részeket kipótolni, s létrehozni egy közel olyan tárgyat, mint az eredeti volt. Beszélgetve ott a restaurátorokkal, azt mondták sokkal jobb egy teljesen új tárgyat összekeresni, illeszteni, kiegészíteni, felépíteni, mint egy már viszonylag rosszul - szerintem az akkori kor lehetőségeihez mérten a legjobban - restaurált tárgyat javítani. Ebben bizonyos mértékig egyetértek, de azért meg szeretném védeni egy kicsit - mint amatőr - a korábbi restaurátorokat. Nekik akkor abban a korban nem álltak rendelkezésre más anyagok, aztán ahogy fejlődött a vegyipar, bővült az ismeretanyag, úgy lehetett mind élethűbben visszaállítani a tárgyakat eredeti fényükben.
Itt aztán láthattam olyat, aki kerámia tányért restaurált, de meg lehetett figyelni, hogyan nyúlnak hozzá egy hosszú ideje talajban lévő fém lelethez, miként egészítenek ki, vizsgálnak meg különféle anyagokból álló tárgyat pl. övet (bőrből és fémből), illetve hogyan nyúlhatnak hozzá egy több mint 200 éve a földbe temetett textil felsőruházathoz kalaphoz. Egyik sem egy gyors munka,
Utána még benéztem az Elődeink fegyverei, fegyvereink elődei elnevezésű kiállításra, de az valahogy nem kötött le, így aztán kiléptem a szabad térre, körbejártam, de a néptáncbemutató éppen végetért, mást pedig nem volt kedvem megnézni. Akkor úgy gondoltam benézek még a könyvtárba és a főiskolára, de ott már nem találtam engem érdeklő programot, így nekem a múzeumi éjszakából múzeumi délután lett.

Adventi fények Egerben

2014-ben megint a Dobó téren van az Adventi vásár. Ma én arra nem jártam, csak a Széchenyi utcán és a Kossuth Lajos utca környékén. Az előbbin ugyanazok maradtak a fények, mint voltak korábban. A volt Káptalan utcán azonban rendesen meg lett növelve a fényfüzérek hossza. Így már szinte fényalagútban mehetünk végig. Kár, hogy itt még nincs hó, de ne panaszkodjak, tavaly szinte egész télen nem esett ebből a csapadékból. Azért remélem ezen a télen kicsit más lesz a helyzet. Akkor megint vissza fogok térni a fényképezőgéppel, biztosan más lesz a hangulat. Az előzetes szerint az árusok már kitelepültek a Dobó térre, s biztosan a piacnál is beindul hétfőtől az árusítás. Remélem lesz egy-két újdonság is a kínálatban. 

A főiskola épületét is díszítik fények, Biztosan lesz az épületen belül is felállítva karácsonyfa. Az elmúlt évben igen hangulatosan lett feldíszítve. Ha a Széchenyi utca felé nézünk szinte ugyanaz a látvány kerül szemünk elé, mint az elmúlt években. A napokban majd arra is tovább megyek, s megnézem mi változott. A Dobó térrel is adós vagyok, de ott először napvilágnál szeretném megmutatni, hogyan is alakult át a város központi tere. A képek már elkészültek, s igyekszem bemutatni azt is milyen munkálatok folytak a téren.

A Bazilika előtti téren is megmaradtak a korábbi fények és még ki is egészültek néhánnyal, így egy-két fára is került a világításból.

A lámpaoszlop is megkapta a díszét az Eszterházy téren, hogy a városba bevezető út - amely már szintén fel van díszítve - az ünnepnek megfelelő módon fogadhassa az érkezőt.

Végvári vigasságok 2014

A végvári vigasságok fő attrakciója az ostrom feldolgozása és bemutatása a 2 nap délutánján, illetve a 3. nap déli óráiban jelentett látványosságot. Eredetileg én csak a 2. nap lettem volna jelen az eseményen, de aztán úgy alakult, hogy a 3 napon is ott lehettem. Tavaly az ostromjelenet végét láttam, most az elejét néztem meg. A többit inkább hallgattam a Kazamatákból. Előtte többször felhívták a figyelmet a déli kapu lezárására, mivel ott zajlott a jelenetek többsége.

Nyílt egy étterem a Képtár földszintjén 1552 névvel. Október hónaptól un. gasztro kalandozásokat indítanak, ahol különböző népek konyháival lehet megismerkedni. Nincs előre meghatározott menü, hanem a'la carte történik, tehát nincs megkötés, hogy mit egyen a vendég.

A kigyulladt raktár

A végvár ostromának alapját az egri Vitézlő Oskola tagjai adták. Áprilisban azonban majdnem veszélybe került a tagok nyári programokon való részvételük. Történt ugyanis egy áprilisi hétvégén, hogy abban az épületben, ahol az egyesület ruháit és egyéb kellékeit tartották, tűz ütötte fel a fejét. Ugyan hamar megfékezték, de a felszerelésben így is jelentős kár esett (kb. a felszerelés fele). Májusban még kérdéses volt, hogy tudják-e pótolni a hiányt, mire megkezdődnek a nyári programok. Aztán példás lakossági összefogással, s az önkormányzat, valamint cégek segítségével sikerült pótolni a hiányokat, így nem kellett nélkülözni részvételüket a városi programokon. Már június elején meg tudtak jelenni, ugyan még nem biztos, hogy teljes létszámmal. Azonban a végvári játékokra már teljes felszereléssel részt tudtak venni.

A várvédők esküje

Harc a törökkel

A Gótikus palota előtt kezdődött a történet, s mint az Egri csillagokban Gergő és Vicuska bemutatásával. Azután viszonylag nagy ugrás volt, mert Dobó előtt a várbeli vitézek és nem vitézek letették az esküt és a következő pillanatban már a törökök jöttek is ostromolni a végvárat. A "harc" először a palota előtti téren folyt, majd innen vonultak le a külső és a belső vár közötti kapuhoz, a Varkoch kapuhoz. Itt aztán a hagyományőrző csapatok kitettek magukért, ment a csetepaté rendesen. Utána megint a Kazamatában voltam, s fényképeztem a hastáncosokat. A nap végén elsétálgattunk egy kicsit a várban is egy-két fénykép céljából. Készítettünk néhány igazán hangulatos képet.

                       

   

XIX. Végvári Vigasságok

19. alkalommal rendezték meg az egri várban a Végvári Vigasság elnevezésű történelmi játékot. Most három naposra tervezték a megemlékezést. Ebben az évben a belvárosi felújítások miatt kicsit módosult a korábbi évek gyakorlata, miszerint a Dobó téren kezdődött az egész, s onnan vonultak fel a várba. Most is volt ugyan vonulás,de nem a korábban megszokott útvonalon.

Az egész rendezvénysorozat a várban a Gótikus Palota előtt felállított színpadon kezdődött, ahol Dobó István átvette a város polgármesterétől a kulcsot, s megkezdődött a játék.

Én a második napon jutottam fel a várba. Miután a lányomat kitettem már csak parkolóhelyet kellett keresnem, ami igazán nem volt könnyű feladat.

Visszaemlékezni is hasonlóan nehéz, mivel közben Parádon az Ilona-völgyben dolgoztam, s valahogy erre nem jutott időm.

A főiskola Leányka utcai komplexumánál azért sikerült, de így egy kicsit távolabb voltam a vártól. A lányom fellépése csak később kezdődött, így szétnézhettem egy kicsit az éppen futó programok között. 16-án a kezdés a Pavanne zászlóforgató csoportjával kezdődött, akik a Gótikus Palota előtt sorakoztak fel. Dobosok szolgáltatták hozzá a ritmust. A zászlóforgatás befejeztével az ütemet verőkkel vonultunk át a vár beli székesegyház területére, ahol a Szent Sebestyén Számszeríjász Társaság tartott bemutatót, ahol megismerkedhettük a számszeríjakkal, majd láthattunk egy rövid bemutatót a nyilazásokból is. 

Innen már a Kazamatába mentem, ahol a Faatimah Hastáncvilág táncosai tartottak bemutatót, minden leérkező csoportnak. 11 órától délután 15 óráig. Az idegenvezető kezdő szövegét már azt hiszem mindannyian kívülről tudtuk a második nap végére. 

Én egy kicsit közben kimentem, s szétnéztem a hagyomány őrzők sátrai között. Az ágyúdombon több sátrat állítottak fel és amikor nem volt éppen jelenésük, akkor ezen a helyen múlatták az időt.

A kicsiknek is kínáltak programokat a szervezők, volt Gárdonyi kuckó, ügyességi játékok helye, kreatív sátor, ahol felnőttek vezetésével akár tűzzománcot is készíthettek. Ha mindez még nem lenne elég, akkor találhattak a kicsik mindenféle régebbi típusú foglalatosságot, ahol a kézügyességüket vagy logikus gondolkodásukat, esetleg egyensúlyozó képességüket próbálhatták ki.

A hastáncbemutatók végeztével még megettünk egy-egy kenyérlángost, s utána még megnéztük a hagyományőrzők fegyverbemutatóját, ami nem kevés zajjal is járt.

  

Múzeumok éjszakája 2014 - III. Főegyházmegyei Könyvtár

Megint elmaradtam egy kicsit a bejegyzésekkel, de mentségemre szolgáljon azért dolgoznom is kell, s a kettő ritkán megy együtt. Amiért tulajdonképpen elindultunk a Múzeumok éjszakájára, az utolsó napi program volt a főiskola Főegyházmegyei Könyvtárában. Mire abbahagytuk a Közigazgatási könyvtárban a nézelődést már javában elmúlt 9 óra, így a főiskolán az egyházmegyei könyvtárba már csak a 10 órási turnusba férhettünk bele.

Kódexírás és iniciáléfestés kellékei

 Az előzetesben azt ígérték, hogy megmutatják a „leg”-eket, lehet kódexet festeni, s a végén még valami ajándékot is kap a látogató, hogy emlékezetesebb maradjon az este. A könyvtárismertetőre már nem akartunk bemenni, hiszen azt már legalább 3 x hallottuk, így már rögtön az olvasóterem felé vettük az irányt. Itt a könyvtár vezetője és két munkatársa fogadta a vendégeket. A férfi kolléga be volt öltözve szerzetescsuhába, s ő ismertette és mutatta be a könyveket. Előtte a lányomnak volt az a látomása a kódexfestésről, hogy beöltözik szerzetescsuhába, a körmére viaszgyertyát illeszt, lúdtollat fog a kezébe és iniciálét fest. Szó se róla nem volt rossz ötlet, csak itt nem elsősorban felnőtt látogatókra készültek a kódexfestés területén, hanem inkább gyerekekre, ennek megfelelő volt a felszereltség is. Eredetileg az volt a terv, hogy legyen egy kicsit emlékezetesebb a látogatás, így mindenki nap egy tekercset ajándékba. No a lányom már nem kapott volna, ha rá nem kérdezünk, hogy mik azok ott a polc alsó részén. Így lett egy kódexlap-másolatunk is.

Legnagyobb könyv

Legkisebb könyv

Közben azért érdemes volt odafigyelni az ismertetőre is, ami közben aztán a kezünkbe is foghattuk valamennyit, de volt, amelyiknél cérnakesztyűt kellett húzni, sőt olyan is akadt, amelyiket csak nagyító segítségével lehet látni. A legkisebb könyv mindössze 6 mm-es és a Miatyánk 19 nyelvre van benne lefordítva. A legnagyobb könyv több mint, 80 cm magas és korabeli térképek vannak benne, amelyek még az 1500-as években készültek. Érdekes volt megfigyelni, hogy már annak idején mennyire ismerték a földrészek partvonalát. Ez akkor igen fontos tudás volt, hiszen a hajók többsége a part mentén közlekedett, s nem ártott kikerülni a zátonyokat.

Könyv 1048-ból

Legdíszesebb könyv

Láthattuk a könyvtár legidősebb könyvét, amely a 11. században, 1048-ban készült. Akkoriban még nem papírra írták a lapokat, hanem kikészített állatbőrre. Ha véletlenül eltévesztették az írást, nem volt nagy a gond, egyszerűen lekaparták, majd újra írták. A mai körszerű módszerekkel már azt is el tudják olvasni, amit korábban írtak a lapra. Ezek az állati bőrből készül lapok jóval tartósabbak voltak mint a mai papírok. Teljesen más a tapintásuk a fogásuk. Ezt csak kesztyűben volt szabad megfogni, s a térképeset is csak így lehetett megérinteni. Itt volt a legdíszesebb könyv is ami a Főegyházmegyei Könyvtárban fellelhető.

Legészakibb nyelv

Felsőtárkányi kastély

Érdekességként itt volt még az eszkimó nyelvre lefordított Biblia is, amely a legészakibb nyelvre lett lefordítva. Most azonban nem nézhettük meg a 4 nyelvre lefordított szertartáskönyvet, ami szintén megérdemelt egy „leg”-et, mivel ha jól emlékszem akkor az volt az egyik legkorábban 1 könyvön belül több nyelvre lefordított dokumentum. Ezt én egy korábbi városismereti sétán láttam, de itt meg lehet nézni a róla szóló bejegyzést is. Meg kell még említenem egy metszetet is. Ez ugyan nem leg, hanem inkább egyetlen. Ezen a metszeten Huetter az a felsőtárkányi kastély ábrázolta, amelyet Barkóczy püspök építtetett és Eszterházy leromboltatta. Az ok mindössze annyi volt, hogy túl nagyvilági életet élt az előd.

Ennyi fért bele ebben az évben az éjszakai programba. Most a várba nem mentünk fel, hiszen 10 óra után már csak a kiállításokat lehetett volna újból megtekinteni, az engem érdeklő programok már korábban befejeződtek. Panaszra azonban nem lehet ok, hiszen így is sok új ismerettel gyarapodtunk. Jövőre megint részt veszünk valamelyik érdes rendezvényen.

Múzeumok éjszakája 2014 – II. Bródy Sándor Megyei Könyvtár közigazgatási részleg

Miután megnéztük a központi könyvtár felnőtt részlegét, átmentünk a Megyeházára, ahol a Közigazgatási Könyvtár található.

Megyeháza

Szőlőfürtös Fazola kapu

Címeres Fazola kapu

Az épület felépítését 1747-ben határozták el. Akkoriban a tisztviselők lakásán intézték az ügyeket, s a megyegyűléseket általában a Püspöki Palotában tartották. Így a hivatalos iratok is szanaszét voltak a városban. Barkóczy püspök határozta el a a Megyeháza felépítését meg is vásárolta a Fekete Sas fogadó épületét. Gerl Mátyás tervei alapján 1749 és 56 között építették fel. Fazola Henrik itt is több maradandó alkotást hozott létre. Elsőt rögtön a bejárati kapu feletti világítóablak kovácsoltvas díszítése jelenti. A második a két oldalt az emeletre vezető lépcsősorhoz nyíló kovácsolt vas ajtót jelenti, ami mára már szinte a város jelképévé vált. 1896-ban a budapesti Világkiállításon is kiállították. A rokokó művészet legszebb remekei Magyarországon, az európai művészet élvonalához tartoznak.

Közigazgatási könyvtár olvasó

Belső terem

Most már azért menjünk be az épületbe. A jobb oldali címeres kapun megyünk a lépcsőházba, ami felvezet a második emeletre, ahol a mai Közigazgatási Könyvtár van. Eredetileg a belső terem szolgált a korabeli iratok elhelyezésére. A bútorok eredetiek, s érdekesség az is, hogy az ablakszemek üvegei is a korabeli mestereket dicsérik. Nem a mai teljesen sima húzott üveg, hanem a régi idők technikájával készített ablakszemekben az üveg vastagsága korántsem egyenlete, így aztán néhol egy kicsit torzít. Nem egy helyen légbuborékok is felfedezhetők az üvegben.

Érseki címer

Ország címer

Város címer

A bútorok tetejét 3 oldalon címer díszíti aranyfüsttel bevonva (az ország, a város, és az érsekség címere). A régi idők iratai elfértek mindössze egy szobában. Ma már egy kicsivel több helyre lenne szükség ehhez.

A könyvtáros sok információt elmondott a történetéről, a fejlődéséről, s talán a jövőjéről. Is eredetileg egy nagy komplexumban gondolták elhelyezni a ma különálló részlegeket. Ez azonban egyenlőre még csak álom. Volt már rá több elképzelés is, de egyik sem valósult meg. Talán a jövőben lesz rá mód.