Múzeumok éjszakája 2015

Ebben az évben kiemelt helyszínként jelent meg a palettán Eger a Múzeumok éjszakáján. Ennek megfelelő volt a beharangozás is, millió és egy programmal. Nemcsak a várban, hanem még sok-sok helyszínen. 

Most a várat választottam én is, annál is inkább mert elkészült az un. Várfal Sétány, amin keresztül a városlakók rövidebb úton juthatnak fel gyalog az Almagyar dombra. Azt nem mondom, hogy könnyebben, mert számtalan lépcsőt(még nem számoltam, de alkalomadtán majd megteszem) kell megmászni ahhoz egyáltalán a sétányra feljussunk. Mi persze fordítva mentünk a várbeli vezetéssel. Az Északi kaputól indultunk lefelé a Dobó bástya felé. Először egy kicsit furcsának tűnt, de aztán végül is megvolt az oka. A belépő mellé mindenkinek járt egy pohár bor, amit borkóstolónak hirdettek meg. De ne vágjak az események elé. Ez még nem volt a hivatalos megnyitó, az a következő héten lesz a Kaláka fesztivál keretében. Én most a bemutató előtti bemutatón voltam.

Tehát megváltottam a jegyet, de szerencsésen lemaradtam az indulásról, mert elmentem egy kicsit a színpadhoz, megnézni a Pavanne táncegyüttes műsorának egy részét. Utána még mindig volt egy kevés időm s indiai muzsikát hallgattam, akit jeles vendégművészek adtak elő, Nem tudom megmondani a nevüket, sajnos számomra a dobon kívül a a másik két hangszer nem igazán volt ismerős. A tanpurának a nevét már hallottam, s annyit azért tudtam róla, hogy pengetni kell, de a santur teljesen ismeretlen volt számomra. Megkaptuk azt a tájékoztatást is, hogy az indiai zenét nem szabad a nyugatihoz hasonlítani, mivel ez utóbbiban dallamot kereshetünk, míg az indiaira ez egyáltalán nem jellemző, mert sokkal improvizatívabb. Tehát elkezdődik majd szabad teret enged az improvizációnak s a végén visszatér a kezdő motívumhoz.

Ezután már jobban figyeltem, s 6 órakor csatlakoztam is a lefelé induló csoporthoz. Kedves idegenvezetőnkkel el is indultunk az Északi Kapu felé. A sétány elején ellenőrizték a jegyeinket, majd néhány lépés után meglepődve vettük észre, hogy velünk szembe is jönnek, holott a vezetés fentről indult. Kiderült az alsó részen nem volt lezárva a lépcső, s ezt ki is használták az emberek.

Kijárat a bástyából

Kaptunk azért egy kevés ismertetőt is a várról. Aki még nem tudta volna, a vár helyén István királyunk püspökséget alapított 1009-ben, s itt volt a püspöki székhely palánkvárral. Ez azonban nem volt egy tartós építmény, jöttek ugyanis a tatárok, s a városban jelentős pusztítást végeztek, ekkor leégett a palánkvár is, ami nem is csoda, hiszen könnyen megtámadható volt,  s jó ideig lakatlanná vált az udvarház is. Aztán IV. Béla idejében kezdődött az erődítmény tényleges felépítése. Akkor már kőből épített várakat hoztak létre, mivel a támadás formája is megváltozott a fegyverek fejlődésének következtében. A vár alapját alkotó hegy anyaga agyagmárga, riolittufa és forrásmészkő - vagy ahogy a helyiek nevezik a kinézete miatt: darázskő. Erre épült a vár, s mivel a riolittufa könnyen megmunkálható, ebbe és a mészkősziklába vájták bele az alagutakat, pincéket és kutakat. Most mi továbbsétáltunk a Püspöki Palota alatt. A sétányon kényelmesen lehet sétálni, végig padokkal van szegélyezve, ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy inkább egy kicsit nézelődni szeretne.

Minartet ágyúállás helye

Királyszéke ágyúállás helye

Servita templom ágyúállás helye

Földbástya

A palota után elértük a vár akkori leggyengébb pontját a Föld-bástyát. Annak idején ezt a török is észrevette, s mindjárt három ágyúállást is kiépített ennek lerombolására, s hogy mihamarabb bejuthasson a várba. Ami nem is volt teljesen érdektelen, hiszen úgy szólt az ígéret, hogy aki először jut be, az lesz az egri vár pasája. Az pedig nem volt mindegy. Volt egy ágyúállás a Minaret helyén, egy ami a királyszékének nevezett domb - ma már házak vannak ott - a harmadik pedig a mai Servita templom helyén állt Boldogasszony temploma felől volt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen felfelé kellett lőni. Így aztán az első alkalommal - 1552-ben - nem is sikerült bevenni a várat, annak ellenére sem, hogy a támadók kb. 40.000-en, a védők mindössze 2.000-en voltak.  Haladjunk azonban tovább, s mindjárt a Dobó bástya tövében vagyunk. A sétány mellett ismertető táblák is helyet kaptak, amelyen el lehet olvasni a vár azon részével kapcsolatos tudnivalókat. Gondolatom szerint itt is lentről kezdődik az ismertetés, mert a Dobó bástyába való belépés előtt az utolsó tábla lenne szerintem az első, ami a várhegy geológiáját taglalja. Be is lépünk a bástyába, s több lépcsőn felmegyünk a teraszra, hogy megkapjuk a pohár bort. Az egyik sarokban a Simon Borászat és a Dula Pincészet borai várták a vendégeket. Itt aztán megint valami olyat kaptunk ami nem igazán illik Egerhez. Egert sokan társítják a borhoz. Ha azonban erről kellene megítélni az egri borászok vendéglátását, akkor igencsak alacsonyan lenne a mérce. Nem vagyok ugyan nagy borszakértő, de azt azért tudom, hogy a bort nem illik műanyag pohárban kiadni, pláne nem a külső környezet hőmérsékletén, ami jelen esetben nem volt valami hideg, de 20 foktól biztosan több volt. Nem nagyon hiszem el, hogy a helyszínen ne tudtak volna italhűtőt biztosítani, a pincékből pedig nem lehetett volna kb 50 db borospoharat elhozni. Ez nekem egy borról is híres városban nagyon nem tetszett. Ha pedig a pincészetből sajnálták volna elhozni a poharakat és az italhűtőt, akkor bérelni is lehetett volna, persze biztosan olcsóbb volt műanyagpohárban és hűtetlenül adni. Csak az a kérdés, hogy ebből mit érzékelnek a vendégek. Az utóbbi biztos illúziórombolás.

Minorita templom a várfalsétányról

Bazilika a várfalsétányról

Tovább nézelődve a programok között, belátogattam még a Múltkirakó terembe, ahol restaurátorok mutatták be munkájukat. Le a kalappal előttük, az ő munkájuk teljesen türelemjáték, tehát nem izgő-mozgó embernek való. Ahogy össze kell keresni a számtalan cseréptöredék közül az egymáshoz hasonló darabokat, majd összeállítani amennyire lehet, a hiányzó részeket kipótolni, s létrehozni egy közel olyan tárgyat, mint az eredeti volt. Beszélgetve ott a restaurátorokkal, azt mondták sokkal jobb egy teljesen új tárgyat összekeresni, illeszteni, kiegészíteni, felépíteni, mint egy már viszonylag rosszul - szerintem az akkori kor lehetőségeihez mérten a legjobban - restaurált tárgyat javítani. Ebben bizonyos mértékig egyetértek, de azért meg szeretném védeni egy kicsit - mint amatőr - a korábbi restaurátorokat. Nekik akkor abban a korban nem álltak rendelkezésre más anyagok, aztán ahogy fejlődött a vegyipar, bővült az ismeretanyag, úgy lehetett mind élethűbben visszaállítani a tárgyakat eredeti fényükben.
Itt aztán láthattam olyat, aki kerámia tányért restaurált, de meg lehetett figyelni, hogyan nyúlnak hozzá egy hosszú ideje talajban lévő fém lelethez, miként egészítenek ki, vizsgálnak meg különféle anyagokból álló tárgyat pl. övet (bőrből és fémből), illetve hogyan nyúlhatnak hozzá egy több mint 200 éve a földbe temetett textil felsőruházathoz kalaphoz. Egyik sem egy gyors munka,
Utána még benéztem az Elődeink fegyverei, fegyvereink elődei elnevezésű kiállításra, de az valahogy nem kötött le, így aztán kiléptem a szabad térre, körbejártam, de a néptáncbemutató éppen végetért, mást pedig nem volt kedvem megnézni. Akkor úgy gondoltam benézek még a könyvtárba és a főiskolára, de ott már nem találtam engem érdeklő programot, így nekem a múzeumi éjszakából múzeumi délután lett.

XIX. Végvári Vigasságok

19. alkalommal rendezték meg az egri várban a Végvári Vigasság elnevezésű történelmi játékot. Most három naposra tervezték a megemlékezést. Ebben az évben a belvárosi felújítások miatt kicsit módosult a korábbi évek gyakorlata, miszerint a Dobó téren kezdődött az egész, s onnan vonultak fel a várba. Most is volt ugyan vonulás,de nem a korábban megszokott útvonalon.

Az egész rendezvénysorozat a várban a Gótikus Palota előtt felállított színpadon kezdődött, ahol Dobó István átvette a város polgármesterétől a kulcsot, s megkezdődött a játék.

Én a második napon jutottam fel a várba. Miután a lányomat kitettem már csak parkolóhelyet kellett keresnem, ami igazán nem volt könnyű feladat.

Visszaemlékezni is hasonlóan nehéz, mivel közben Parádon az Ilona-völgyben dolgoztam, s valahogy erre nem jutott időm.

A főiskola Leányka utcai komplexumánál azért sikerült, de így egy kicsit távolabb voltam a vártól. A lányom fellépése csak később kezdődött, így szétnézhettem egy kicsit az éppen futó programok között. 16-án a kezdés a Pavanne zászlóforgató csoportjával kezdődött, akik a Gótikus Palota előtt sorakoztak fel. Dobosok szolgáltatták hozzá a ritmust. A zászlóforgatás befejeztével az ütemet verőkkel vonultunk át a vár beli székesegyház területére, ahol a Szent Sebestyén Számszeríjász Társaság tartott bemutatót, ahol megismerkedhettük a számszeríjakkal, majd láthattunk egy rövid bemutatót a nyilazásokból is. 

Innen már a Kazamatába mentem, ahol a Faatimah Hastáncvilág táncosai tartottak bemutatót, minden leérkező csoportnak. 11 órától délután 15 óráig. Az idegenvezető kezdő szövegét már azt hiszem mindannyian kívülről tudtuk a második nap végére. 

Én egy kicsit közben kimentem, s szétnéztem a hagyomány őrzők sátrai között. Az ágyúdombon több sátrat állítottak fel és amikor nem volt éppen jelenésük, akkor ezen a helyen múlatták az időt.

A kicsiknek is kínáltak programokat a szervezők, volt Gárdonyi kuckó, ügyességi játékok helye, kreatív sátor, ahol felnőttek vezetésével akár tűzzománcot is készíthettek. Ha mindez még nem lenne elég, akkor találhattak a kicsik mindenféle régebbi típusú foglalatosságot, ahol a kézügyességüket vagy logikus gondolkodásukat, esetleg egyensúlyozó képességüket próbálhatták ki.

A hastáncbemutatók végeztével még megettünk egy-egy kenyérlángost, s utána még megnéztük a hagyományőrzők fegyverbemutatóját, ami nem kevés zajjal is járt.

  

Végvári vígasságok 2013

Dobó István várkapitány

2013-ban a júliusi időpont helyett augusztus 20. köré szervezték a rendezvényt. Csütörtökön kezdődött délelőtt, de mi akkor csak az esti programon vettünk részt.

Útban a vár felé

Őrtűz a Varkoch-kapunál

18 órakor volt a kezdés a Dobó téren, ahol fáklyákat gyújtottak a felvonuláshoz. Természetesen a Dobó szobor mellől indult a menet a Vitézlő Oskola kapitánya és Dobó István vezetésével. Út közben a várban őrtüzeket gyújtottak a bástyáknál.

A rendezvény a várban az Ágyúdombon folytatódott, ahol a vártáboros gyerekek, a Vitézlő Oskola tagjaival együtt letették a várvédők esküjét: 

„Esküszöm az élő Istenre, hogy véremet és életemet az egri vár védelmére szentelem.

Sem erő, sem fortély meg nem félemlít

Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít.

A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok.

Magamat élve meg nem adom, 

Alávetem akaratomat a nálam feljebb való parancsának.”

Eskütétel

Berecz Mátyás

Lázár Attila

Ez után, hogy megerősítés is legyen elsütötték a domb tetején álló ágyút. Mostanában elég gyakran lehetett hallani az „ágyúdörgést”, mert hol az Egri csillagok musical-ben, hol valami más miatt sütötték el a szerkezetet. Becsületére legyen mondva a városnak, mindig bejelentették, nehogy esetleg a félősebbek megijedjenek. A Vármúzeum igazgatója Berecz Mátyás is mondott egy rövid üdvözlő beszédet, majd Lázár Attila előadásában meghallgattuk a Summáját írom Egör várának c. dalkölteményt.

Készülődés sortűzhöz

Szobor leleplezés előtt

Az előadás után a Vitézlő Oskola kapitánya és Dobó vezetésével átvonultunk a Hősök terméhez. Itt egy érdekes eseményre került sor. Két évvel ezelőtt, amikor Dobót újratemették, mintát vettek a koponyájáról. Mostanra az antropológusok és számítógépes program segítségével elkészítették a neves várkapitány arcmását. E szobor leleplezésére került sor az este. Mielőtt azonban erre sor került volna a Gótikus Palota árkádja alatt Rázsi Botond alpolgármester mondott egy rövid köszöntőt, majd az egykori várkapitány tiszteletére korabeli puskákkal a Vitézlő Oskola puskásai sortüzet adtak le. A sortűz után került sor a leleplezésre, s mindenki megtekinthette Dobó István képmását. A mi Várkonyi Zoltán rendezéséhez szokott szemünkben kicsit csalódást okozott, hiszen akaratlanul is Sinkovics Imrével azonosítjuk a kapitányt. Tudjuk, hogy az akkori emberek korántsem úgy néztek ki, mint ma, alacsonyabbak voltak, s egészében is valószínűleg más benyomást keltettek. Tehát nem vonjuk kétségbe a szakértők munkáját, csak magunkban is helyre kell tenni. Kétségkívül nagy jelentőségű munka ez, hiszen alig maradt róla feljegyzés, így teljes mértékben a képzeletünkre hagyatkozhatunk a regény leírása, valamint a film alapján. Amit pedig egyszer látott az ember azt elég nehéz átírni az agyban ….

Dobó István arcmása

A szoboravatás után még egy kicsit sétáltunk a várfal mellett, majd lementünk színpadhoz, ahol török viseletek bemutatóját tartották. Megnézhettük, mind a férfiak, mind a nők viseletét.

Ennyit láttunk az esti programból. Aki kíváncsi volt az láthatott még a továbbiakban hastáncelőadást, tűzzsonglőröket, valamint az esti program zárásaként a Maszk Bábszínház előadását. Mi ezt már nem vártuk meg, hanem inkább vacsorázni mentünk a barátainkkal.

Török viselet bemutató

Egri Vár V.

Hűtlen lettem a várhoz, de mint mondtam annyi program volt a városban amiről szintén jól esett itt írni. Időm meg nem lett több. Azért igyekszem lassan befejezni a körbejárást, hiszen nem árt egy kicsit a belsejét is megnézni.

Most már a Gótikus Palota mellett vagyunk. Egy kicsit visszafelé láthatjuk az Ispotály Pincét, ahol 3D-s mozifilmmel varázsolják elénk a vár csodás középkori székesegyházát. A palota előtti téren szokták a Végvári Vígasságok rendezvényeinek egy részét tartani, de általában itt van a Múzeumok éjszakájának a záró rendezvénye is. Sokan választják esküvői fotózás helyszínéül, mint a mellette található Börtönkiállítás egyik szabadtéren bemutatott kalodáját is. Maradjunk egy kicsit a gótikus palota külsejénél. Már messziről látszik a gótikus stílus, ami szerint a XV – XVI. században megépítették. A csúcsíves árkádsoros lefedett folyosó mögött teremsor húzódik. Ezek közül egyikbe a földszinten a Hősök Terme kapott helyet, amelyet a Kazamatába vezető tárlatvezetés első állomásaként figyelhetnek meg a látogatók. A mellette lévő teremben időszaki kiállítások kapnak vannak, jelen pillanatban éppen a Gárdonyi emlékév alkalmából A láthatatlan ember arcai c. kiállítást nézhetik meg az érdeklődők. A palota emeletén a vár történeti kiállítását nézhetjük meg.

A Gótikus Palota mögötti rész már a külső várfalon túl a váron kívül van, ha valamikor megindul a tényleges fejlesztés, abban benne van az is, hogy a váron kívül egy sétautat hoznak létre szorosan a várfal tövében. Így egyszerűbbé teszik az utat a belváros és az Almagyar-domb-i városrész között. Hogy ez mennyire lesz hasznos, nem tudom. Szerintem pont a korábban említett városrész lakói nem fogják gyakrabban használni. Hiszen a távolság nem éppen kevés(kisvárosi viszonylatban), ráadásul eléggé emelkedik is. Azért kilátás szempontjából sem lenne utolsó. Egy alkalommal, amikor a vár fejlesztéséről hallgattunk előadást végigsétáltunk az út vár alatt haladó szakaszán. Érdekes volt az is, csak nem tudjuk mikor valósul meg. Jelenleg több beruházás is csúszik a városban, de a belváros rekonstrukciója azért halad.

A Gótikus Palota után rögtön az vár északi bejáratát láthatjuk. Amíg nem volt sétajegy a közeli utcák lakói a váron keresztül jártak haza. A sétajeggyel ez megszűnt. Van ugyan egy lehetőség, de az éves tagdíjat kíván. Nem hinném, hogy sokan emiatt szeretnének Várbaráti Kör tagjai lenni. Ez ugyanis ingyenes belépést biztosít, a sétára s néhány állandó kiállításra.

Ha az északi kapunál balra tekintünk láthatjuk a Sándor bástyát, amely az építőjéről kapta a nevét. Mögötte van a Zárkándy bástya, amely most a vasút által le van választva a várról. A vár belső területén továbbhaladva a gótikus palotától jobbra nyaranta várszínházi előadásokat tartanak. Itt van felállítva a színpad. Régebben ennek a palota előtt volt a helye, így egyben díszletként is szerepelhetett a gyönyörű épület. Ha a várszínházi területtől  továbbra is a külső várfalat követjük, elérünk a várbeli székesegyház romjaihoz, amelynek területén található sírboltban temették el Imre királyunkat a XIII. század elején. Itt láthatjuk István király szobrát is, ahol aug 20-án ünnepi szentmisét rendeznek. Itt tartják edzésüket az íjászok is, olyankor természetesen a látogatók elő le van zárva a kora esti időpontban.

Egri Vár IV.

Haladunk tovább a bástyák mentén

Egy kicsit megint elkalandozok, de a római számról jut eszembe. A 4-et én így tanultam: IV. Régi épületeken láttam ezt a megjelölést is. IIII. Miért mondom most éppen ezt? Felújították a Bazilika toronyóráját, s a számlapon is a régebbi jelölés szerepel. Gondolom én, hogy régebbi, mert csak régi épületen láttam. S nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban egy rovinj-i házfalon is láttam így jelölni a számot. Nálunk sem változtatták meg a számot, hanem az eredeti számlap került felújításra, a mutatót pedig új bevonattal látták el. De folytassuk már a várat, mert soha nem érünk a végére. Azért azt hozzáteszem, nagyon sokat lehet róla mesélni, hiszen akkora történelme van, annyi építmény, tárgy, esemény kapcsolódik hozzá, hogy az irodalma is több kötetet tölt ki. Én itt csak gyenge kezdő vagyok a nagyokhoz képest, de azért megteszem, amit tudok, hogy bejárjátok velem kedvelt, gyönyörű városom egy-egy darabját.

Belépünk a Varkocs kapubástyán, s máris teljesen a belső várban vagyunk. A délnyugati várfal nagy valószínűséggel a XIV. sz. ban épült több töréssel a vonalában. Bal oldalra haladunk tovább. Szinte azonnal a kapu mellett lépcsősor vezet fel a várfalra, amin keresztül eljuthatunk a Gárdonyi sírjáig és tovább. Ez majd egy másik jegyzet lesz. Jobb kéz felé látjuk az Ágyúdombot. Ide már 1987-ben nemzeti zászlót húztak fel, mégpedig annak tiszteletére, hogy éppen 300 éve került vissza a török kezéről a vár a honi vitézekhez. Akkor még egyedülállóan volt az országban a vár fokán nemzeti lobogó. Ugyanebben az évben vette fel a kapcsolatot a siegeni és az egri várbaráti kör, amiről már itt írtam. Most azért szépen sétáljunk el az Ágyúdomb mellett – itt is szoktak a végvári vitézek bemutatót tartani a Végvári Vígasságokon, és más jeles ünnepek alkalmából. Ki van állítva rajta egy ágyú, amit a kornak hűen mintáztak meg, vesszőkasok között.

Ha elhagyjuk az Ágyúdombot, rögtön bal kéz felé egy kisebb bástya következik amit szoktak Kovácsok bástyájának is nevezni. Ezt a kutatók kétlik, mert nem találtak semmilyen kovács mesterségre utaló leletet a környéken. Ők a Kovácsok helyét a Varkocs kaputól inkább jobb kéz felé teszik a Kálvária domb alá. Az viszont tény, hogy innen van szinte a legpazarabb kilátás a városra és nagyon jó képeket lehet készíteni a belsejéből.

Alig hagyjuk el ezt az építményt, s már itt is van a Dobó Bástya. A várnak ez a része maradt meg a legépebb formában, s a legnagyobb tömegben is. Felújításakor, több szintet képeztek ki a belsejében, kiállító helyiségekkel és konferenciateremmel. Tartozik hozzá egy terasz is, amin fogadásokat, sőt akár esküvőket is rendezhetnek. Tavaly júniusban itt volt szerencséje a lányomnak egy fogadáson részt venni, az Agria Universitas Egyesület rendezte, ami egy konferencia záróeseménye volt. Eger egyik legjobb étterme vonult ki a helyszínre jobbnál jobb falatokkal.

Rendezvényterem a Dobó-bástyában

Lépcsősor a szintek között

Rendeznek itt különböző kiállításokat is, pl. 3 évvel ezelőtt a Múzeumok éjszakáján Jókai Mór díszmagyar ruhája érkezett ide a Petőfi Irodalmi Múzeumból. Ilyenkor általában előadások is hangzanak el az éppen idehozott kiállítási darabbal kapcsolatban, de akár más témában is, ami a várossal kapcsolatos. Most éppen a „Kisváros a felhők fölött” címmel Eger a polgárosodás útján. Május végén a EVBK itt is tart majd vezetést, akkor majd erről is tudósítok itt, már én is kíváncsi vagyok rá.

Föld-bástya

Most egy kicsit kimegyünk a várfalon kívülre, a majdani vár mellett felvezető sétaút nyomvonalán, mert a következő két bástyát innen látjuk jobban. Tehát a Dobó bástya mellett dr. Veres Gábor muzeológus vezetésével kimentünk a várfalon kívülre a leendő Várfalsétányra, ami a Dobó utcából nyílik a várfal mellett köti össze az Almagyar dombot a városközponttal. A várfalon belül itt helyezkedik el a Képtár. Most ugyanezt az utat csak a váron keresztülsétálva lehet megtenni, amihez bizony sétajegyet kell váltani vagy EVBK tagnak kell lenni.

A harcok idején a nyugati várfal védelmét a Dobó-, a Tömlöc- és a Föld-bástya együttesen biztosította. Ezekből kereszttüzet zúdíthattak az előttük lévő lejtőre. A következő bejegyzésben majd szót ejtek a várépítészetről egy kicsit, mondjuk úgy nagyon alapfokon.

Lejárat az egyik ágyúterembe

Most a nyugati várfal mellett vagyunk kívülről, s már látjuk a Föld-bástyát is. Ezt kezdetben palánk vette körül, kétszintes volt, amiből a fölső elpusztult, az alsó szintre vezető lépcsőt feltárták, ez ágyúterembe vezethetett le. A Föld-bástya szinte eltakarja a Tömlöc-bástyát, ami így szinte a vár belsejében helyezkedett el. Ez a bástya az 1552-es ostrom után épült, s nagy szerepe volt az 1596-os ostromban is. A török hódoltság alatt elhanyagolt állapotba került, egy részét feltöltötték. Jóformán csak az északi része látszik tisztán, a többit körbeveszi a Föld-bástya.

Egri csillagok

A regény keletkezése

Az előadást az Egri csillag fesztivál alkalmával rendezték meg az Egri Vár Dobó-bástyájának rendezvénytermében. Úgy vélem ebben az évben elég sokszor fogok erre járni. Előzetesben elmondom, hogy a múlt hónap végén beléptem az Egri Vár Barátai körbe. Két okból is tettem ezt. Az egyik, nekem tetsző bemutató programokat hirdettek meg, s ha már egri vagyok, akkor illik ismernem a városomat valamint annak történetét(most nagyon lokálpatrióta lettem!). A másik, hogy egyszeri belépési díj megfizetésével, annyiszor mehetek a várba, ahányszor csak akarok. Vannak olyan kiállítások, amelyek megtekintéséért nem kell fizetnem. Sőt lesznek olyanok is, amelyekért ugyan normál körülmények között, még így is fizetni kellene, de… Mivel szerveznek a kör tagjainak csoportos tárlatvezetést, így ha jól gondolom ettől is mentesülök. Ilyen belépőjegyárak mellett azért ez nem megvetendő. Azért ehhez az is kell, hogy érdekeljen a dolog. Márpedig, ha az olvasóimnak szeretnék néha napján valami érdekességgel is szolgálni, akkor persze, hogy érdekel.

Ennyi bevezetés után csak neki kellene kezdeni. Az előadást Szalainé Király Júlia tartotta, korábban vele jártuk végig a Gárdonyi házat is. Köszönet az új ismeretekért.

Sokan úgy gondolják, ha már Gárdonyi itt lakott a vár mögött, akkor egyértelműen kínálkozott a téma a regényéhez. Mielőtt ide költözött alkotói közeget keresett, itt Egerben meg is találta, ebben a magányos házban. Kezdetben csak a ma írói házként bemutatott épület volt az övé.

Aztán megvásárolta a mellette, mögötte lévő telkeket is, így majdnem egy falut hozott létre a városban. Nagyon sok könyvet vásárolt, aminek egy része ma is ott található a házában. Még egy érdekesség, aztán már tényleg a regényről írok. A történelem-, és nyelvtudomány mellett természettudós is volt. Ő fedezett fel kertjében egy olyan pókot, amit addig még nem írt le a természettudomány, még Herman Ottó is elismerte. Ez volt a hatszemű csonka pók. Bocsánat a kalandozásért, de ezeket szerintem jó, ha tudja róla az aki szeretné megismerni.

Most már tényleg a regény. Gárdonyit soha nem a helyszínek ihlették írásra, sokkal inkább személyek cselekedetei. Ez alkalommal is így történt, mint ahogy a Láthatatlan ember regényét Attila legendája, az Isten rabjai-t pedig Szent Margit legendája hívta életre. Ebben az esetben Bornemissza Gergely élete volt a kiindulás. Fiainak mesélt a várban Bornemissza Gergelyről. A gyerekei pedig sok kérdést tettek fel, ő pedig alaposan utánajárt a válaszoknak, s egyre jobban megismerte a deák, a későbbi várkapitány életét, így már elkezdődhetett az írás is. A könyv eredeti kéziratában az első cím is ez: Bornemissza Gergely élete. Aztán ahogy jutott előre a főhős életében úgy változott a cím először Hold és csillagok-ra, majd Egri csillagok-ra. Itt úgy gondolom a város mai szavakkal idézve városmarketingért köszönetet mondhat Gárdonyi Gézának, mert hiába az egri vitézek fényes diadala, ha nem lenne mellette az Egri csillagok, méghozzá ezzel a címmel, akkor talán városunk sem lenne ennyire ismert országon belül és kívül is.

Gárdonyi a regények írása előtt mindig alaposan körbejárta a témát, legtöbbször felkereste a helyszíneket is – Európában nagyon sokfelé járt – így járt a Mecsekben (Bornemissza Pécsett született), meglátogatta az isztambuli Héttornyot, ahol Bornemissza halála előtt raboskodott, így aztán szépen kialakultak a regény helyszínei. A regényhez a legtöbb alapot Tinódi Lantos Sebestyén, Summáját írom Eger várának szolgáltatta. A várat is alaposan felfedezte, holott ez abban az időben eléggé nehézkes lehetett, mert a vár igen romos állapotban volt. Az 1702-es várrombolási hullám és a következő évek eseményei után nem védte semmi a falakat, az építőanyagot sokszor innen vitték a város házaihoz. A másik forrás az érseki pincerendszer volt, ahonnan építőanyaghoz juthattak az emberek.  A vár egy részét a Zárkándy és a Sándor bástya között az Eger – Szilvásváradi vasút építésekor 1908-ban el kellett bontani. Ma is a vár keleti részén (a képen láthatóan) a váron belül megy a napi – racionalizálás miatt megmaradt – két vonatpár. Így már egy kicsit világosabb, miért is volt olyan nehéz elképzelni hogyan nézett ki a török korban a végvár. Ráadásul a török ostrom utáni felújítást végző Baldigara olasz építő terveiből is csak 3 maradt meg, s valószínűleg pont az tűnt el, ami szerint a rekonstrukciót végezték. Azért a korabeli leírások alapján az alaprajzot úgy kellett elképzelni, mintha egy teknősbéka lenne dél felé néző fejjel. Úgy vélem ezen nehézségek ellenére figyelemre méltó mű keletkezett az író tollából. Kötelező olvasmánynak lehet egy mai gyermek számára már nem igazán megfelelő, de mindenképpen példát mutat a helytállásból, s hogyan is kell szívvel, lélekkel kiállni egy ügy mellett.

Érdekes látni a kéziratát, a lapokat soha nem írta végig, mindig volt a szélén hely a javítások számára. Másik dolog, amit folyamatosan követett, hogy mindig volt vele cédula, még éjszaka az éjjeli szekrényén is, mert ha eszébe jutott valami azonnal felírta, nehogy a feledés homályába vesszen a gondolat.

Az előadáson a végén kezünkbe vehettünk egy rajzot, hogy az ő korabeli elképzelése alapján hogyan is nézhetett ki a vár, majd ez alapján tettünk egy sétát a Föld-bástyától majdnem a székesegyház romjáig.

Az előadás után még gyorsan körbenéztem az Egri Csillag borbemutatón is, amit a Gótikus Palota előtti téren rendeztek be egri és Eger környéki borászok részvételével. Látni a képen, hogy az időjárás nem fogadta kegyeibe a látogatókat. Nekem sem volt kedvem kóstolni a "hideg" borocskát. Melegen jobban esett volna. Ráadásul megbeszéltük a barátnémmal, megyünk este a Csík zenekar koncertjére, na gondoltam akkor majd kóstolunk. Aztán estére annyira elromlott az idő, hogy nem volt kedvünk kidugni az orrunkat, még a Csík zenekar meg egy pohár bor kedvéért sem, így maradtunk a meleg lakásban, s ott kóstoltunk egy pohárkát az Egri csillag borból.

Egri Vár III.

Törökkerttől a Varkocs bástyáig

Tudom, most egy kicsit hűtlen lettem a bemutatáshoz, de a korábbi eseményeket is kár lett volna kihagyni, azt hiszem, ezzel egyetérthetünk. Itt a várnál mindig elő fogom venni a műholdképet, mert így nem kell elképzelni, hanem rögtön látjuk is a magyarázat után, hogy merre vezet az utam. Aki már járt itt, annak ismerős lesz, s a képek alapján biztos be tudja azonosítani. Aki pedig csak fog majd valamikor erre látogatni, az majd örülni fog a helyszínen, hogy milyen ismerős is a látvány.

Most már fogjuk magunkat és lépjünk be a várba a leginkább használt déli kapun keresztül, miután felkaptattunk az Imola Udvarház étterme előtt. Kéretik szépen bokára vigyázni és nem tűsarkú cipellőben nekiindulni, mert könnyen otthagyhatjuk a (fogunkat) sarkunkat. A bejáratnál rögtön Tar István és Illés Gyula szobrászművészek bronz domborműve fogad. Az alkotást a vár - ami Az Eger vár védői címet viseli - a vár ostromának 400. évfordulójára adták át 1952-ben.

Törökkert

A várhoz vezető lépcső

Alig léptünk be a kapun, rögtön jobb kéz felé van egy kis ajtó, amit a Törökkertbe vezet. A képen csak a falat látjuk, ami határolja.Általában a „mezei” látogatók előtt le van zárva. Ez azt jelenti, hogy leginkább nincs nyitva, én egy egri séta alkalmával, valamint az Egri vár napján – minden évben október 17. – jártam ott. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ez a része a várnak kétséget kizáróan török eredetű védműve, amely az 1596-os évek után készült, amikor a vár már török kézen volt. Eddig még nem került sor a teljes helyreállításra. Jelenleg balesetveszélyesne van nyilvánítva így a nagyközönséget nem engedik be. Állítólag az én zsenge gyerekkoromban volt ott valami presszó féle de, a mostani rekonstrukció során is elsősorban vendéglátó-ipari funkciót kapna.

Varkocs bástya a falról

Továbbmegyünk a déli várfal mentén a belső kapu irányába. Először a Gergely-bástya mellett állhatunk meg, ami Bornemissza Gergely tervei alapján épült 1553 és 55 között. Ez nemcsak a várfalat erősítette, hanem a külső és a belső várfal közötti utat ami a Varkoch - kapu bástyához vezetett. Falait lőrések törik meg, amiken keresztül a belső ágyútermekből nagyobb veszély nélkül lehetett lőni az ellenséget. Jelenleg falain a fecskék találnak menedéket s fészkelőhelyet. Nyári alkonyatban hangos csivitelésükkel keltik fel a sétálók figyelmét. Ma pedig azt láttam, körbe van kerítve és felhívják a gyalogosok figyelmét az omlásveszélyre. Remélem minél előbb meg tudják szüntetni a veszélyt.

Hippolit kapu

Külső várfal

Ahogy elmegyünk a Gergely bástya mellett bal kéz felé kissé lentebb látjuk a rekonstruált külső várfalat. Mögötte pedig rögtön a Dobó utcai háztetőket láthatjuk. Azok a házak szinte a külső várfal tövébe épültek. Talán összesen egy mini belső udvaruk van. Jobb kéz felé látjuk a Hippolit kaput – kérem nem a lakájra gondolunk – aminek fülkéjét Estei Hippolit egri püspök címere díszít Előtte két elöltöltős ágyú várja az érdeklődőket.. Estei Hippolit, Aragóniai Beatrixnek – Mátyás második feleségének – volt az unokaöccse. Mátyás királyi jogával élve még fiatalon kinevezte esztergomi érseknek, amibe a pápa igen nehezen egyezett bele. Később Hippolit püspök cserélt Bakócz Tamással és az egri érsekség feje lett. Azonban itt nem szívesen tartózkodott, egy itt szervezett zsinat kivételével inkább Itáliában töltötte idejét.

A Varkocs kapubástya egészen a belső (déli) várfal nyugati végéhez épült még 1542-ben, 10 évvel az ostrom előtt. A bástya építéséről Tinódi így ír: „Délről város felől nagy bástya vagyon, /Varkuch Tamás rakatta kapu vagyon”.  A várfalhoz szépen illeszkedik, s mintegy 15 méterrel van előbb. Építése előtt itt csak egy eléggé elavult, kevéssé védhető gótikus kaputorony volt. Falai többé kevésbé megmaradtak. Most már csak néhány lépés és a belső várba léphetünk be.


Azért ne nagyon bízzátok el magatokat, először még a bástyákkal ismerkedünk. Igaz ugyan annak nagy része már a belső várból nézhető, de a várat elkerülő sétaút még a jövő zenéje. Azért az olvasók már kapnak belőle egy kis előzetest, mert már jártam a bemutatón, ahol végigmentünk a leendő sétaút helyén.