2013. február 27., szerda

Svájci utam - Evionnaz

Kedves olvasóim egyenlőre megmaradok a nyári élményeimnél, aztán persze sor kerül a télire is, de mindent sorjában.


Evionnaz az élő labirintus




Először egy úti beszámolóban olvastam róla. Volt már fogalmam a növényekből felépített labirintusról, de ez egy kicsit már volt élőben. Az eddigi labirintusok, ahol jártam, leginkább parkok voltak, tele viszonylag alacsonyan vágott sövénnyel. Ez egy majdnem 1 ha-os park, teleültetve szinte az egész területen – a dokumentumok szerint – 20.000 tujával, amelyek már akkorára nőttek, hogy felettük semmiképpen sem lehet átlátni, de még a szomszédos útra sem, így aztán garantált lehet az eltévedés. Úgy gondoltam az  ifjabb lányok jól fogják érezni magukat. A bejárattól szinte csak a csúszda látszott. A belépőjegyhez – ami maga is egy térkép volt – a lányok kaptak egy pecsételős füzetet, amivel a parkban lehetett gyűjteni pecséteket.

A bejárat után egy teremben találtuk magunkat, ahol különböző ügyességi játékokkal lehetett játszani. Volt itt teke, csocsó, malom, labirintusjáték is. Mi hétköznapon mentünk, így iskolaszünetben, ebből következően itt elég sok gyerek volt. Mi ezt a végére hagytuk.


A labirintus előtt 1 Fr-os kuponnal ki lehetett próbálni sokféle régi típusú és egyéb trükkös kerékpárt és egyéb lépegető, előre haladó szerkezetet. Mi felnőttek legjobban azt a 2 személyes kerékpárt élveztük, amin egymásnak háttal ültünk, mindketten előre tekertünk, mégis az egyik irányba haladtunk teljes sebességgel. Nagyokat vigyorogtunk közben, de mások is élvezték a mutatványunkat. Itt egyszer ismerős csengésű szavakat is hallottunk, hát egy belebotlottunk magyar utazókba.




A kerékpárpróba után bevetettük magunkat a labirintusba. A lányok a kapott pecsételős füzettel elindultak „kincset” keresni. A kincs megtalálását a különböző helyeken megtalált ládikák kinyitásával, a benne található pecséttel kellett igazolni. természetesen a labirintusban mi is eltévedtünk 1-2 alkalommal, s ezt csak abból vettük észre, hogy nagyon ismerősnek tűnt az út, s az akadály ismétlődött. A labirintusban járkálva, ha mesét találunk ki hozzá, nagyon élvezetes lehet a séta, hiszen vannak közben akadályok. Volt, amikor facölöpök által képzett „erdő”-n kellett keresztülverekedni magunkat, egy másik alkalommal a tárcsás felvonókhoz hasonló szerkezettel kellett átsiklani a mocsár felett, de olyan is volt, amikor egy „patak” felett keresztbe tett gerendákon keltünk át, de olyanban is volt részünk, hogy egy régi típusú mászókával kellett átkelni a másik oldalra.


Miután megszereztünk minden pecsétet, elértünk a hátsó részbe, ahol egy csúszdának álcázott kilátó is van. A fiatalok már fogták is a csúszó-zsákot, s indultak is a tetejébe. Néhányszor lecsúsztak, majd átmentünk a játszótérre. Itt sorban kipróbálták az összes játékhelyet.
Délutánra még tervbe vettük egy sóbánya meglátogatását is, de annyira eljátszottuk az időt, hogy már nem értük volna el az utolsó csoport indulását. Egy kicsit sajnáltuk, de azt mondtuk, lesz még talán rá másik alkalom is.
A végére hagytuk még a játszótermet, ahol sokféle játékot ki lehetett próbálni. Itt is elidőztünk egy kicsit a látogatás befejezése előtt.
Miután kijöttünk a labirintusból, még elmentünk megnézni a közeli szélerőművet. Most, 6,5 évvel később már nem találom nyomát, pedig akkor a neten is rábukkantam, nemcsak helyben láttam.



Végül de nem utolsó sorban szeretettel köszöntöm új olvasómat Ati-t.

2013. február 19., kedd

Svájci utam - Genf



Palais de Justice
Place du Bourg-de-Four
Most egy kicsit visszalépek az időben. Annál is inkább mert a nyári és a téli utazás teljesen különbözött egymástól, s nemcsak az időjárásban. Azt azonban most is megmondhatom, hogy mindkettő élvezetes volt.
Amikor 2006-ban megérkeztünk Zsófi és Zsolt(a barátnőm lánya és férje) fogadott minket a repülőtéren. Mindannyian együtt mentünk Genf belvárosába a Place du Bourg-de-Four-ra magyarul az óváros leghangulatosabb terére


St. Pierre katedrális
St. Pierre katedrális
St. Pierre katedrális

St. Pierre katedrális Calvin széke

Ez a kút a belvárosi utunk első állomása volt. Innen megnéztük Kálvin János Auditóriumát(előadótermét), a St. Pierre katedrálist, ahol genfi élete során nap, mint nap prédikációval kezdte a reggelt. Itt láthattuk Kálvin János székét is. A katedrális tornyába fel lehet menni természetesen nem kevés lépcsőn, s onnan igazán szép kilátás nyílik a Jura hegységre, a Genfi tóra Jet’deau-vel, a városközpontra.

Auditorie de Calvin

Auditorie de Calvin belső

Első francia szó, amit megjegyeztem „Bonjour” Jó napot! A második sem sokat váratott magára, de ez angolul is ugyanúgy van leírva(csak lehet nem használatos), s egy kút mellett bukkantunk rá. No potable – nem iható! 

A templom után a téren ültünk egy kicsit, s megettük a magunkkal hozott szendvicset. Közben zenét hallgattunk az ott játszó előadóktól. Ők aztán szépen körbejártak a hallgatóságnál, s adományokat gyűjtöttek. Aprópénzem a svájci frankból akkor még nem volt, így forintot kaptak, ugyan szerintem azt sem tudták milyen fizetőeszköz, de talán eltették emlékbe, vagy ha ismerősük erre tévedt akkor odaajándékozták neki.

Séta közben egy játszótéren vezetett át az utunk, s a lányom és Zsófi már megálltak egy kicsit szórakozni, s a mellette lévő ivókútból inni.

Hamarosan kiértünk tópartra az Angolkerten keresztül. Ennek a közepén szökőkút frissíti fel a levegőt. Most következett a Jet’d eau. Tényleg jól esett a melegben a kellemesen hűtő vízpermet, az ifjúság nagyon élvezte, hogy a permet alatt szaladgálhat. A tóparton továbbsétáltunk, majd leültünk s a lábunkat belelógattuk a vízbe. Kellemesen hűtött, s közben odajöttek a hattyúk, vadkacsák és a vízityúkok is. Már csak a virágóra maradt ki a gyors városnézésünkből, amit szintén az Angolkert bejáratánál találtunk meg.

Jet'd eau a katedrális tornyából

Lac Leman

Jet'd eau

Virágóra

2013. február 15., péntek

Svájci utam - repülés


Nagyon jó volt! Először is ezt írom! Itt most nemcsak a repülésre értem, hanem inkább a kintlétre. Más ország, más élet, teljesen így van, nem is lehet összehasonlítani az itthonival. Ott sem kolbászból fonják a kerítést, de ha az embernek van munkája, akkor abból meg is tud élni. Másrészt, olyan ötletekkel lehet náluk sikert elérni, amire nem is gondolnánk. Na de legyen elég egyenlőre ennyi.

 
Budapest 
Hegyek nyáron
6 és fél évvel valósult meg először, hogy meglátogathattuk kint élő barátnőmet. A meghívás az egész családnak szólt. Itthon hosszas tanakodás előzte meg, hiszen Svájc nem a szomszédban van. Időkalkuláció, talán egy kis horvátországi tengerpart is beleférne. Aztán azt mondtuk, na, ébredjünk fel mert bilibe lóg a kezünk! Tehát maradt Svájc és repülővel, mert még a fapados járattal számolva volt a leggazdaságosabb. A végén úgy döntöttünk, hogy a férjem itthon marad – tanulás miatt – így a lányommal keltünk útra. Odafelé nem került nagy megerőltetésbe, mert együtt utaztunk a barátnőmmel, ugyanis ő éppen a Földrajzi Társaság éves közgyűlésén vett részt Mosonmagyaróváron. A Ferihegyi repülőtéren találkoztunk, az I-es terminálon – azóta ezt már bezárták - másodszor már a II-re mentem. 


Hegyek télen


A nyári út egész más volt, mint télen. Oda és visszafelé is szerencsénk volt, jóformán mindent láttunk alattunk is, de az Alpok fentről is fenséges látványt nyújtottak. Rá kellett ébrednem, hogy minden hegység más és más. Szűkebb hazámban ezt már megállapítottam, hiszen a Mátrát sem lehet összekeverni a Bükkel, s a Bakony is egészen más képet nyújt. Akkor egy kicsit belekóstolhattam a magashegységek világába is. Meg is szerettem ezt is. Így a Tátra, s a Kárpátok után az Alpok is kedvenc helyemmé vált.


Felhőtornyok
Rajna torkolata a Boden tóba
Zürich repülőtér
Genfi tó nyáron
Szokás szerint elkalandoztam a repülőúttól. Tehát közben nyáron a csodás felhőpamacsok szórakoztattak minket. Egyébként a repülés tulajdonképpen eseménytelen volt, leginkább a barátnőmre meg a lenti tájra figyeltünk, mert ő aztán folyamatosan mondta, mit is láthatunk az alattunk elterülő térképen. 6 év távlatából már nem emlékszem mindenre, de azért a fontosabbakat felírtam, így tudom, hogy elrepültünk a Boden-tó felett, ahol jól lehetett látni a Rajna hordalékos vizét beömleni a tóba. Élmény volt azt az újdonságot látni, hogy errefelé könnyen megesik, hogy a folyó egy tavat keresztez. Így volt ez a Boden-tó és a Rajna kapcsolatában, de ugyanezt figyelhettük meg a Genfi tó és a Rhone folyó találkozásakor. Nyáron napsütésben landoltunk Genfben, hoztuk magunkkal a meleget is. Itthon akkor kellemes idő volt, a fedélzeti jelentés szerint, amikor elindultunk, még Genfben sem volt meleg, mire azonban kiértünk a városba, már jó volt, hogy kánikulához öltöztünk.


Míg a nyári út előtt már 3 hónappal megvolt a repülőjegyünk, addig január elején még azt sem tudtam, hogy utazom. Gyors keresgélés után megint a repülőgép mellett döntöttem, ugyanis a buszjárat csak akkor indul, ha van elég jelentkező, a vonat ugyan megy majdnem minden nap, de az meg nagyon sokba került. Először a neten néztem utána, de nem akartam elhinni, hogy ennyibe kerül a jegy, így elsétáltam egy utazási irodába, s ott is megkérdeztem. Ugyanannyi volt ott is a végeredmény. Mondtam is, ha ennyi pénzt rászánok az utazásra, akkor akár valamelyik nem fapados légitársaság járatával is mehetnék. Így aztán gyorsan eldöntöttem, s le is foglaltam a Wizzair járatát, ami eléggé korán indult Ferihegyről, mondhatni sötétben.

Budapest Liszt Ferenc repülőtér
Hegyek hóban
Egész más élményt jelentett a téli utazás. Időjárásjelentést figyelve úgy gondoltam, a repülőút maga lesz a tejfehér semmi. Aztán nem így lett. Ezzel kezdődött ugyan, de mire kb. Ausztria felett járhatott a gép, már ki is léptünk a felhőből, s az már alattunk, mint egy tenger terült el ilyen-olyan formákat alkotva. Ahogy az Alpokhoz közeledtünk egyre jobban szakadozott a felhőpaplan, s már jól lehetett látni a hóval fedett hegyeket is. Mindez kitartott egészen a Genfi tó északi csücskéig. Itt már rendesen lehetett látni a tavat s a reggeli fényben enyhe szél fodrozta a felületét. Hamarosan az ügyes pilótánk letette a gépet a repülőtér betonjára, s már indulhattunk is a fogadóépületbe.


Genfi tó reggeli fényben

Először 2006-ban EasyJet-tel utaztunk, másodszor Wizzair volt a légitársaság. Hasonlóság mindkettőben, hogy fapados járatokat üzemeltet, ez konkrétan azt jelenti, hogy a csomagért külön fizetni kell, és a kaja nincs benne a repülőjegy árában. A fedélzeten lehet venni, de ott euro-val fizethetsz vagy hitelkártyával.