2014. október 30., csütörtök

Végvári vigasságok 2014

A végvári vigasságok fő attrakciója az ostrom feldolgozása és bemutatása a 2 nap délutánján, illetve a 3. nap déli óráiban jelentett látványosságot. Eredetileg én csak a 2. nap lettem volna jelen az eseményen, de aztán úgy alakult, hogy a 3 napon is ott lehettem. Tavaly az ostromjelenet végét láttam, most az elejét néztem meg. A többit inkább hallgattam a Kazamatákból. Előtte többször felhívták a figyelmet a déli kapu lezárására, mivel ott zajlott a jelenetek többsége.


Nyílt egy étterem a Képtár földszintjén 1552 névvel. Október hónaptól un. gasztro kalandozásokat indítanak, ahol különböző népek konyháival lehet megismerkedni. Nincs előre meghatározott menü, hanem a'la carte történik, tehát nincs megkötés, hogy mit egyen a vendég.

A kigyulladt raktár
A végvár ostromának alapját az egri Vitézlő Oskola tagjai adták. Áprilisban azonban majdnem veszélybe került a tagok nyári programokon való részvételük. Történt ugyanis egy áprilisi hétvégén, hogy abban az épületben, ahol az egyesület ruháit és egyéb kellékeit tartották, tűz ütötte fel a fejét. Ugyan hamar megfékezték, de a felszerelésben így is jelentős kár esett (kb. a felszerelés fele). Májusban még kérdéses volt, hogy tudják-e pótolni a hiányt, mire megkezdődnek a nyári programok. Aztán példás lakossági összefogással, s az önkormányzat, valamint cégek segítségével sikerült pótolni a hiányokat, így nem kellett nélkülözni részvételüket a városi programokon. Már június elején meg tudtak jelenni, ugyan még nem biztos, hogy teljes létszámmal. Azonban a végvári játékokra már teljes felszereléssel részt tudtak venni.



A várvédők esküje
Harc a törökkel
A Gótikus palota előtt kezdődött a történet, s mint az Egri csillagokban Gergő és Vicuska bemutatásával. Azután viszonylag nagy ugrás volt, mert Dobó előtt a várbeli vitézek és nem vitézek letették az esküt és a következő pillanatban már a törökök jöttek is ostromolni a végvárat. A "harc" először a palota előtti téren folyt, majd innen vonultak le a külső és a belső vár közötti kapuhoz, a Varkoch kapuhoz. Itt aztán a hagyományőrző csapatok kitettek magukért, ment a csetepaté rendesen. Utána megint a Kazamatában voltam, s fényképeztem a hastáncosokat. A nap végén elsétálgattunk egy kicsit a várban is egy-két fénykép céljából. Készítettünk néhány igazán hangulatos képet.