Török fürdők a városban - Valide Szultána fürdő

Évekkel ezelőtt egy városi séta keretében jártam a mai Tinódi Sebestyén téren a Valide szultana Török Fürdő romjai között. Akkor még valóban csak romok voltak, s a nagyközönség számára nem is volt látogatható. A romok védőtető alatt bújtak meg, az utcáról csupán egy tábla jelezte, hogy mit rejt a palatető.Tábla ma is van, csak egy kicsit más lett, már idegen nyelven is ki van írva, mit láthatunk itt, ha belépünk..

A városban több fürdő is épült a sok éves török uralom alatt. A  török fürdő kétféle lehetett. Az egyik a hévizes fürdő "ilidzsa" a másik pedig a gőzfürdő "hamam". Egerben mindkettőből volt, a történeti források szerint összesen 4. A hévizes fürdő a mai napon is üzemel, a Reumakórház mellett, s nem egy reumás betegnek hoz enyhülést, vagy akár gyógyulást, ha időszakosan is. A másik pedig a gőzfürdő volt - tisztasági fürdő - ahol gőzzel fűtötték föl a levegőt a kellemes fürdési hőmérsékletre.

Ebből található a városban a  Tinódi Lantos Sebestyénről elnevezett téren.
Először a nevéről: Valide szultana fürdője. Ez lefordítva szultán nagyasszonyt jelent, amely oszmán címet a szultán anyja viselt. Ő volt az uralkodó fia után a legfontosabb személy volt a birodalomban, egyben fia háremének legfőbb ura. Tehát róla kapta nevét a fürdő. A fürdő a város visszafoglalása után rövid ideig még mint fürdő működött. Utána viszont többek között raktárként és koldusok menedékeként is  üzemelt, s a 19. sz. közepén bontották le. A XX. században aztán újra kezdődtek a feltárások, amely aztán hosszan elhúzódott. Végül 1984-ben fejeződött be Gerő Győző és Fodor Lajos munkájával.
A törökfürdő, törökül hamam az arab és török területen elterjedt közfürdők neve az iszlám egészségkultúra fontos része. A Korán előírásai szerint a hívők csak folyóvizet használhattak a tisztálkodáshoz. Ezért nem volt a fürdőkben kád, illetve medence. Viszont sok csobogó kútból jó sokat lehetett találni. A klasszikus török fürdő három részből állt. Ezek voltak az öltözőterem, az átmeneti helyiség és a forró fürdőterem. A külső térből egy folyosó vezetett be az öltözőterembe, ahol a vendégek megszabadulhattak az utcai ruháiktól. 

A fürdő légjáratai amelyek a megfelelő
 hőmérsékletet adták.

Boltíves fürdőkamrák/régi kép

Mai állapot, immár tetőtartó gerendák nélkül

Az iszlám vallás fontos szerepet ad a test megtisztításának. A vallási előírások szerint Allah-hoz fordulás előtt rituálisan meg kell mosakodni. A Korán szerint egyébként is fontos a test tisztán tartása. Ebben bizony jóval a keresztény vallású világ előtt jártak, hiszen már a 12-13. századtól kezdve alkalmazták ezt, amikor a nyugati világban még bőven dívott a paróka, a testet nehéz ruhák fedték, amibe nem volt egyszerű felöltözni. A szultáni udvarnak, vagy magasabb rangú tisztviselőknek külön fürdőjük volt, de a köznép számára is építettek ilyen létesítményeket, hiszen ők nem engedhettek meg maguknak saját házi fürdőt. Ez azonban nemcsak a tisztálkodás helye volt, hanem itt szerezték be egymástól az információkat, játszottak, vagy egyszerűen csak pihentek és kényeztették magukat.

Az egri fürdőben az öltözőterembe vezető folyosó már szinte teljesen elpusztult, de a terem maga megmaradt, a kisebb fülkékkel. Ezek, valamint a gőz folyosói a régebbi képeken azért jobban láthatóak voltak, de az is igaz, hogy úgy a látogatók előtt nem maradhatott volna meg épségben. Így most rácsozat fedi, ez biztosítja a védelmét, hogy még sokáig épségben megmaradhasson az utókornak. A fényképen így sokkal kevésbé látható, hiszen az objektív nem tud úgy szelektálni ahogy a szemünk. Így szerencsém van mindenkinek bemutatni aki erre jár, hogyan is nézett ki a védőrács nélkül. A séta alkalmával még védőrácsok nem voltak, így még eredeti látványt nyújtott a fürdő a sétálóknak.

Jelenleg így figyelhetjük meg a fürdő maradványait. Sokat láthatunk így is.

Még egy kevés a szökőkútról

Most ugyan hideg tél van, de nyáron megint voltam egy városi sétán, ahol éppen az Érsekkertben található szökőkút építéséről volt szó, legalábbis a kiírás szerint. A valóságban hallgattunk egy ismétlést az Érsekkert történetéről, főbb értékeiről, de aztán azért volt szó rendesen a szökőkútról is. Sós Istvántól hallottuk az ismertetőt.

A szökőkút története egy e-mail-lel kezdődött. Kántor Imre özvegye felajánlott 1.000.000 Ft-ot az elhunyt férje végakaratának megfelelően, azzal hogy létesítsen a város az Érsekkertben egy szökőkutat. Ezen kívül egyetlen kérése volt, mégpedig az hogy, valami jól látható helyen legyen az adományozó neve. Igazából ezzel indult az egész. Innen pedig már ténylegesen meg kellett szervezni hogyan is lesz a folyamat. Nagy összefogásra volt szükség a város vezetősége, városi cégek, és magánszemélyek között. Felvetődött az ötlet, hogy a volt Nyitott uszodai szökőkút mintájára valami hasonló szökőkutat hozzanak létre. Ennél csak az volt a baj, hogy az építésről semmilyen műszaki dokumentáció nem maradt fent. Pedig méretekre szükség volt. Egy ismerőstől sikerült olyan képet kapni, ahol a szökőkút mellett ismerős egri úszó állt. Az ő lábméretét ismerték, így arányosan tudtak valamiféle méretet adni a kútnak is. Megkapták a tervezők a megbízatást, s munkához láttak. Elkészült a terv, most aztán tényleg jöhetett az összefogás. Az Omya Hungária Kft. felajánlotta, hogy a városnak megvásárolja a szökőkúthoz szükséges márványt. Több bányában néztek mintákat, még a helyszínre is kiutaztak a megfelelő anyag kiválasztásáért. Megtörtént a kiválasztás. Ekkor egy szállítmányozót kellett keresni, aki ideszállítja. Erre is lett vállalkozó, hamarosan meg is érkezett a kialakítás helyére. Elkezdhetett dolgozni a kivitelező, s hamarosan készen is lett. Elkészült hozzá a medence, a villamos egységek, s ami még szükséges a működéséhez. Most tehát hasonlóan néz ki mint annak idején ahogy a nyitott uszoda medencéje mellett állt.

A Klapka utcára kivezető sétány mellett állították fel azt az emléktáblát, amelyen megemlékezik a város, hogy mely szervezetek, illetve magánszemélyek segítették a szökőkút felállítását.

A park közepén a szökőkút körül virágágyások helyezkednek el, minden szezonban más-más virágokkal, tavasszal színes tulipánok köszöntik a látogatót, nyáron kokárdavirág, záporvirág, legényvirág váltja a hagymásokat, míg késő ősszel árvácskák díszelegnek.

Ahogy beköszönt a hideg idő, víztelenítik a szökőkutat, kívülről pedig beborítják a fagy ellen fóliával. Ez a fagy ellen megvédte, de a vandálok ellen nem. Egy alkalommal valakinek nagyon tüzeskedhetnékje volt s rágyújtotta a fóliát. El lehet képzelni, hogy után mit kellett tisztogatni! Hogy mi járhat ilyenkor azoknak a fejében akik ezt véghezviszik?!

Eger-patak II.

Normál vízállás

 
A fenti képen is magasabb a vízállás, mint általában, néhány nappal ezelőtt készítettem, kiadós esőzés után. Nyári aszály idején azért sokkal kevesebb a víz benne.

Csak érdekességként említem meg, hogy a Bakonyban is van Eger-patak, ami Kab község határában ered és 32 km megtétele után Badacsonytördemic határában éri el a Balatont. Nem érdekes, azt itteni Eger patak meg Balaton község határában ered.

Mandarinréce

Térjünk azonban vissza ide. Élővilágáról is lehet sokat beszélni. Mostanában figyelünk fel újabb madárfajok megjelenésre, ami a mandarinrécét jelenti. Jégmadarat – amelyik az egyik legszínpompásabb madár az országban – már korábban is megfigyeltek errefelé. A vadkacsa szinte állandó lakója a pataknak, és előfordul, hogy gémek(szürke és vörös) fehér gólya füsti és parti fecske is megjelennek.

Legjellemzőbb halai a fejes domolykó, a pisztráng és a jászkeszeg. Egy időben halászat is folyt a patakon, de a 20. századi vízszennyezésnek köszönhetően a halállomány jelentősen lecsökkent, csupán a torkolatvidéken maradt kevés kereskedelmi célú halászat. Ma Eger környékén mindössze hobbi-horgászokat lehet megfigyelni.
Az állatokat szintén nem én fényképeztem, köszönöm az alkotóknak.

Fejes domolykó

Jászkeszeg

Még egy érdekesség. A patak a városban a 19. század folyamán többször okozott olyan árvizet, ami s Széchenyi utcán majd’ másfél méteres magassággal hömpölygött. Amikor középiskolásként a városban jártam a Bajcsy-Zsilinszky utcán, jóval fejmagasság felett láttam egy táblát, amit az 1878-as év jelentős magasságú árvizének emlékére helyeztek el. A városban több helyen is van ilyen. – Lehet egy későbbi bejegyzés témája lesz. – Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy ez a viszonylag kis patak hogy tudott ekkora árvizet okozni. Mígnem aztán vagy 6-7 évvel később egyszer Budapestre utaztam, s az egykori földrajztanáromat is láttam felszállni a vonatra. Egy kupéba ültünk le. Én tudtam, hogy ő igen sokat tud a városról, így hát megkérdeztem tőle ezt is. Tőle hallottam először. Azóta már többször  is szó volt róla olyan helyeken ahol megfordultam.

Vízszint jelző tábla

Tényleges magasság

Az 1750-es évek vége felé még másképpen nézett ki a patak, több kisebb ágra oszlott, szigeteket képezett, s állítólag akkor bővizűbb is volt. Eszterházy Károly püspök a patak árvizeinek pusztítását megelőzendő kőgátat(Posuerunt) építtetett. E kőgát több mint 200 m hosszú volt, 4 m széles és 5 m magas a mai Cifrakapu térnél húzódott. Akkoriban a gát mögötti terület viszonylag lapos, mocsaras volt. A 19 sz. elején sokszor tett jó szolgálatot a városnak ez a gát. Azonban 1878. augusztus utolsó napján a városban alig 2 óra alatt majdnem 50 mm csapadék hullott, s Bélapátfalva térségében a Bélkő körzetében még ettől is több csapadék hullott. A patak sekély medre nem bírta elvezetni ezt a hatalmas tömegű vizet, először Szarvaskőben végzett nagy pusztítást. Eger előtt Felnémeten kilépett a medréből s elterült a Posuerunt előtt, de nem tudta sokáig megtartani és éjfél körül rázúdult az alvó városra. Elsősorban a belvárost érintette az árvíz. Akkor még megvolt az Érsekkert déli fala, s ez visszaduzzasztotta a városra a víztömeget. Több helyen mértek 2 m-nél is magasabb vízállást. Reggel 7 órára az Érsekkert fala átszakadt, s ekkor gyors apadás kezdődött meg. Az árvíz csak a Barátok hídját kímélte meg, több ház romba dőlt, s 8 halálos áldozata is volt. A hat évvel korábban átadott Füzesabony – Eger vasútvonal töltését is elmosta ez az árvíz az Eger-Kistálya szakaszon.

Posuerunt

Magas vízállás

Vizi bicikli út a bal oldalon

Azóta ekkora árvizek nem voltak, de árhullám többször is vonult le a patakon. Többször alig néhány cm-rel a híd alatt folyt a víz. Ilyenkor aztán a régebben és nemrégen épült mederben vezető kerékpárút is víz alá kerül, s „vizibicikli út” lesz belőle. Becsületére legyen mondva a Városgondozásnak, hamar letakarítják az oda lerakódott iszapot. Nekem még nem volt szerencsém látni ilyen magas vízállást, így itt is mások fényképein mutatom meg. Amikor én arra jártam kiadós eső után, már levonult a magas víz. A két utolsó nem a saját képem, egy egri oldalról vettem le, ahogy mondtam én még nem jártam ilyen magas vízállásnál a patak közelében. Ha jól emlékszem Vámos Béla fotója, ezúton is köszönöm neki.

Múzeumok éjszakája 2015

Ebben az évben kiemelt helyszínként jelent meg a palettán Eger a Múzeumok éjszakáján. Ennek megfelelő volt a beharangozás is, millió és egy programmal. Nemcsak a várban, hanem még sok-sok helyszínen. 

Most a várat választottam én is, annál is inkább mert elkészült az un. Várfal Sétány, amin keresztül a városlakók rövidebb úton juthatnak fel gyalog az Almagyar dombra. Azt nem mondom, hogy könnyebben, mert számtalan lépcsőt(még nem számoltam, de alkalomadtán majd megteszem) kell megmászni ahhoz egyáltalán a sétányra feljussunk. Mi persze fordítva mentünk a várbeli vezetéssel. Az Északi kaputól indultunk lefelé a Dobó bástya felé. Először egy kicsit furcsának tűnt, de aztán végül is megvolt az oka. A belépő mellé mindenkinek járt egy pohár bor, amit borkóstolónak hirdettek meg. De ne vágjak az események elé. Ez még nem volt a hivatalos megnyitó, az a következő héten lesz a Kaláka fesztivál keretében. Én most a bemutató előtti bemutatón voltam.

Tehát megváltottam a jegyet, de szerencsésen lemaradtam az indulásról, mert elmentem egy kicsit a színpadhoz, megnézni a Pavanne táncegyüttes műsorának egy részét. Utána még mindig volt egy kevés időm s indiai muzsikát hallgattam, akit jeles vendégművészek adtak elő, Nem tudom megmondani a nevüket, sajnos számomra a dobon kívül a a másik két hangszer nem igazán volt ismerős. A tanpurának a nevét már hallottam, s annyit azért tudtam róla, hogy pengetni kell, de a santur teljesen ismeretlen volt számomra. Megkaptuk azt a tájékoztatást is, hogy az indiai zenét nem szabad a nyugatihoz hasonlítani, mivel ez utóbbiban dallamot kereshetünk, míg az indiaira ez egyáltalán nem jellemző, mert sokkal improvizatívabb. Tehát elkezdődik majd szabad teret enged az improvizációnak s a végén visszatér a kezdő motívumhoz.

Ezután már jobban figyeltem, s 6 órakor csatlakoztam is a lefelé induló csoporthoz. Kedves idegenvezetőnkkel el is indultunk az Északi Kapu felé. A sétány elején ellenőrizték a jegyeinket, majd néhány lépés után meglepődve vettük észre, hogy velünk szembe is jönnek, holott a vezetés fentről indult. Kiderült az alsó részen nem volt lezárva a lépcső, s ezt ki is használták az emberek.

Kijárat a bástyából

Kaptunk azért egy kevés ismertetőt is a várról. Aki még nem tudta volna, a vár helyén István királyunk püspökséget alapított 1009-ben, s itt volt a püspöki székhely palánkvárral. Ez azonban nem volt egy tartós építmény, jöttek ugyanis a tatárok, s a városban jelentős pusztítást végeztek, ekkor leégett a palánkvár is, ami nem is csoda, hiszen könnyen megtámadható volt,  s jó ideig lakatlanná vált az udvarház is. Aztán IV. Béla idejében kezdődött az erődítmény tényleges felépítése. Akkor már kőből épített várakat hoztak létre, mivel a támadás formája is megváltozott a fegyverek fejlődésének következtében. A vár alapját alkotó hegy anyaga agyagmárga, riolittufa és forrásmészkő - vagy ahogy a helyiek nevezik a kinézete miatt: darázskő. Erre épült a vár, s mivel a riolittufa könnyen megmunkálható, ebbe és a mészkősziklába vájták bele az alagutakat, pincéket és kutakat. Most mi továbbsétáltunk a Püspöki Palota alatt. A sétányon kényelmesen lehet sétálni, végig padokkal van szegélyezve, ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy inkább egy kicsit nézelődni szeretne.

Minartet ágyúállás helye

Királyszéke ágyúállás helye

Servita templom ágyúállás helye

Földbástya

A palota után elértük a vár akkori leggyengébb pontját a Föld-bástyát. Annak idején ezt a török is észrevette, s mindjárt három ágyúállást is kiépített ennek lerombolására, s hogy mihamarabb bejuthasson a várba. Ami nem is volt teljesen érdektelen, hiszen úgy szólt az ígéret, hogy aki először jut be, az lesz az egri vár pasája. Az pedig nem volt mindegy. Volt egy ágyúállás a Minaret helyén, egy ami a királyszékének nevezett domb - ma már házak vannak ott - a harmadik pedig a mai Servita templom helyén állt Boldogasszony temploma felől volt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen felfelé kellett lőni. Így aztán az első alkalommal - 1552-ben - nem is sikerült bevenni a várat, annak ellenére sem, hogy a támadók kb. 40.000-en, a védők mindössze 2.000-en voltak.  Haladjunk azonban tovább, s mindjárt a Dobó bástya tövében vagyunk. A sétány mellett ismertető táblák is helyet kaptak, amelyen el lehet olvasni a vár azon részével kapcsolatos tudnivalókat. Gondolatom szerint itt is lentről kezdődik az ismertetés, mert a Dobó bástyába való belépés előtt az utolsó tábla lenne szerintem az első, ami a várhegy geológiáját taglalja. Be is lépünk a bástyába, s több lépcsőn felmegyünk a teraszra, hogy megkapjuk a pohár bort. Az egyik sarokban a Simon Borászat és a Dula Pincészet borai várták a vendégeket. Itt aztán megint valami olyat kaptunk ami nem igazán illik Egerhez. Egert sokan társítják a borhoz. Ha azonban erről kellene megítélni az egri borászok vendéglátását, akkor igencsak alacsonyan lenne a mérce. Nem vagyok ugyan nagy borszakértő, de azt azért tudom, hogy a bort nem illik műanyag pohárban kiadni, pláne nem a külső környezet hőmérsékletén, ami jelen esetben nem volt valami hideg, de 20 foktól biztosan több volt. Nem nagyon hiszem el, hogy a helyszínen ne tudtak volna italhűtőt biztosítani, a pincékből pedig nem lehetett volna kb 50 db borospoharat elhozni. Ez nekem egy borról is híres városban nagyon nem tetszett. Ha pedig a pincészetből sajnálták volna elhozni a poharakat és az italhűtőt, akkor bérelni is lehetett volna, persze biztosan olcsóbb volt műanyagpohárban és hűtetlenül adni. Csak az a kérdés, hogy ebből mit érzékelnek a vendégek. Az utóbbi biztos illúziórombolás.

Minorita templom a várfalsétányról

Bazilika a várfalsétányról

Tovább nézelődve a programok között, belátogattam még a Múltkirakó terembe, ahol restaurátorok mutatták be munkájukat. Le a kalappal előttük, az ő munkájuk teljesen türelemjáték, tehát nem izgő-mozgó embernek való. Ahogy össze kell keresni a számtalan cseréptöredék közül az egymáshoz hasonló darabokat, majd összeállítani amennyire lehet, a hiányzó részeket kipótolni, s létrehozni egy közel olyan tárgyat, mint az eredeti volt. Beszélgetve ott a restaurátorokkal, azt mondták sokkal jobb egy teljesen új tárgyat összekeresni, illeszteni, kiegészíteni, felépíteni, mint egy már viszonylag rosszul - szerintem az akkori kor lehetőségeihez mérten a legjobban - restaurált tárgyat javítani. Ebben bizonyos mértékig egyetértek, de azért meg szeretném védeni egy kicsit - mint amatőr - a korábbi restaurátorokat. Nekik akkor abban a korban nem álltak rendelkezésre más anyagok, aztán ahogy fejlődött a vegyipar, bővült az ismeretanyag, úgy lehetett mind élethűbben visszaállítani a tárgyakat eredeti fényükben.
Itt aztán láthattam olyat, aki kerámia tányért restaurált, de meg lehetett figyelni, hogyan nyúlnak hozzá egy hosszú ideje talajban lévő fém lelethez, miként egészítenek ki, vizsgálnak meg különféle anyagokból álló tárgyat pl. övet (bőrből és fémből), illetve hogyan nyúlhatnak hozzá egy több mint 200 éve a földbe temetett textil felsőruházathoz kalaphoz. Egyik sem egy gyors munka,
Utána még benéztem az Elődeink fegyverei, fegyvereink elődei elnevezésű kiállításra, de az valahogy nem kötött le, így aztán kiléptem a szabad térre, körbejártam, de a néptáncbemutató éppen végetért, mást pedig nem volt kedvem megnézni. Akkor úgy gondoltam benézek még a könyvtárba és a főiskolára, de ott már nem találtam engem érdeklő programot, így nekem a múzeumi éjszakából múzeumi délután lett.

V. Junior Expo - Agria Park

Ebben az évben már az 5. alkalommal rendezte meg az Agria Universitas Egyesület a fiatal vállalkozók kiállítását. Eddig a lányom is tevékenyen részt vett a szervezésében és a lebonyolításában, de ebben az évben csak mint vendégszereplő lépett fal a Faatimah Hastáncvilág csoportjával.

Ha jól emlékszem soha ennyi vállalkozó nem jött még el. Változatos termékeket kínáltak, s most már külföldről is jöttek a vállalkozások.

A teljesség igénye nélkül sorolgatom, most nem volt sok idő, hogy mindegyikkel hosszan ismerkedjek. Így aztán azokkal ismerkedtem meg behatóbban, amelyek engem is érdekeltek valamilyen szinten.

Legtovább a Lagardrimi szalon standjánál maradtunk meg, hiszen nemcsak muranoi ékszerket kínáltak, hanem a herendi porcelánfestést is ki lehetett próbálni, amit a lányom meg is tett. Sajnálta, hogy nem ismerkedett meg korábban ezzel a folgalkozásal. Meg kell mondjam nem lakunk porcelánfestő műhely közelében.

A mester, aki bemutatta, hogyan kell porcelánra tollal gyönyörű pillangót rajzolni, amit aztán ki is lehet festeni.

Mester és "tanítvány"

A bútorrestaurátor műhelyében bepillantást nyerhettünk a régi bútorok újjá varázsolásába.

Most pedig Szlovéniába képzelhettük magunkat a vendéglátónk segítéségével, ahol nemcsak házi fínomságokat kóstolhattunk meg, mint például a perecet, az abárolt szalonnából gyúrt sós zsírral, illetve fűszeres túróval megkenten vagy tökmagolajba mártottan,de ígéretet kaptunk, ha feléjük látogatunk akkor nagyszerű programokban lesz részünk.

Voltak kiállítók, akik az időskor napjait szeretnék mozgékonyabbá tenni az arra rászorulóknak.

Azért a fiatal vállalkozók seregszemléjéről a kézművesek sem hiányozhattak, természetesen itt volt a VígArt, ahol fantasztikus horgolt ékszerekkel ismerkedhettünk meg. Nem szabad elfeledkeznünk a furfangos táskákról, amiknek köszönhetően az egyes más tulajdonát eltulajdonító emberek igen érdekes meglepetésben részesülhetnek, magyarán hamarabb észrevehetik a csalafintaságukat, mint ahogyan azt ők gondolnák. Voltak még kötött pulóverek, amit díszként viselhetünk, vagy a vásár egyik díját megnyerő lovasöltözéket, akár hétköznapi alkalomra készítő vállalkozást is megismerhettünk. Úgy vélem az V. Junior Expó már kezd felnőni a feladatához, hiszen egyre több vállalkozót mutat be, s remélhetőleg segítségükkel a fiatal vállalkozások is jobban el tudnak igazodni a vállalkozások életét megszabó erdőben.

Ősz az Érsekkertben

Fák mögött megbújva az Excalibur étterem

Levettette szép ruháit.

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát. szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

                             (Petőfi Sándor)

Puha lehullott levelek

Most éppen itt van az egyik kedvenc évszakom az ősz. Nem biztos, hogy ezzel a verssel kellett volna kezdenem, de valahogy ez akadt először kezem ügyébe. A képeken még egyáltalán nem vetette le ruháit, inkább szinte legszebb díszében pompázott, de mire ezeket a sorokat írom már a levelek nagy része a fák alatt pihen.



Legjobban Verlaine fejezi ki nekem az ősz hangulatát. Most azonban talán az aktualitása miatt Ady Endre: Párisban járt az Ősz c. versét kellett volna választanom. Pedig én itt vagyok Egerben, s ott nem is jártam, de egy hozzám közelálló, most éppen ott tölti az idejét leginkább tanulással.

Azért én most éppen ősszel az Érsekkertben jártam. Nem is nagyon írok sokat, beszéljenek helyettem a képek. S gondoljon most mindenki arra, milyen szépen búcsúzik a természet tőlünk, illetve inkább a gyarapodást nyújtó tavasztól és nyártól, azért hogy egy kicsit megpihenjen, s a kikeletkor új erővel örvendeztessen meg mindenkit.

Most ugyan nem az Év Fáját mutatom nektek, az kb. 100 m-rel északkeletre van innen a Strandfürdő területén belül. Majd valamikor arra is sort kerítek. Ez sem kicsi fa, de azért méreteiben meg sem közelíti a másikat. A gyönyörű színekben pompázó lombkoronája miatt azonban ez is megérdemel nem is egy fényképet.

Platánfa

Platánfa

Platánfa kérge, mint egy térkép

Platánfa északi irányból

 Azt pontosan nem tudom, hogy ez keleti platán-e vagy vagy a másik, de általában Európában a keleti platán egyedeit találjuk.

Színek bűvöletében

Színek bűvöletében

 Az Érsekkerteben van egy kicsi tó is, aminek a vize még télen sem fagy be, köszönhetően annak, hogy a termálfürdőből is kap vizet. A park egyébként pont a Termálfürdőnek köszönheti a gyönyörű platánjati, hiszen itt a mikroklíma teljesen más, mint a város más részein.

Érsekkerti mesterséges tó

Sétány a fák között

Mért van, hogy a szívem

Csupa, csupa bánat? -

Siratom halálát

A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát

A lehulló levélnek,

Lassú hervadását

A virágos rétnek.

Siratom halálát

Égő, forró könnyel...

...Csicsergő madárdal

Tavaszi virággal

Csak mégegyszer jöjj el!

                        (Dsida Jenő)