2017. május 19., péntek

Valide Szultána fürdő

Évekkel ezelőtt egy városi séta keretében jártam a mai Tinódi Sebestyén téren a Valide szultana Török Fürdő romjai között. Akkor még valóban csak romok voltak, s a nagyközönség számára nem is volt látogatható. Akkor védőtető alatt bújtak meg a romok, csupán egy tábla jelezte, hogy mit rejt a palatető.Tábla ma is van, csak egy kicsit más lett, már idegen nyelven is ki van írva.




A török fürdő kétféle lehetett. Az egyik a hévizes fürdő "ilidzsa" a másik pedig a gőzfürdő "hamam". Egerben mindkettő volt, s a hévizes fürdő a mai napon is üzemel, a Reumakórház mellett, s nem egy reumás betegnek hoz enyhülést, vagy akár gyógyulást, ha időszakosan is. A másik pedig a gőzfürdő volt, ahol gőzzel fűtötték föl a levegőt a kellemes fürdési hőmérsékletre.
Először a nevéről: Valide szultana. Ez lefordítva a szultán nagyasszonyt jelent, amely oszmán címet a szultán anyja viselt. Ő volt az uralkodó fia után a legfontosabb személy volt a birodalomban, egyben fia háremének legfőbb ura. Tehát róla kapta nevét a fürdő. A törökfürdő, törökül hamam az arab és török területen elterjedt közfürdők neve az iszlám egészségkultúra fontos része. A klasszikus török fürdő három részből állt. Ezek voltak az öltözőterem, az átmeneti helyiség és a forró fürdőterem. A külső térből egy folyosó vezetett be az öltözőterembe, ahol a vendégek megszabadulhattak az utcai ruháiktól. 

A fürdő légjáratai amelyek a megfelelő
 hőmérsékletet adták.
Boltíves fürdőkamrák/régi kép












Mai állapot, immár tetőtartó gerendák nélkül
Az iszlám vallás fontos szerepet ad a test megtisztításának. A vallási előírások szerint Allah-hoz fordulás előtt rituálisan meg kell mosakodni. A Korán szerint egyébként is fontos a test tisztán tartása. Ebben bizony jóval a keresztény vallású világ előtt jártak, hiszen már a 12-13. századtól kezdve alkalmazták ezt, amikor a nyugati világban még bőven dívott a paróka, a testet nehéz ruhák fedték, amibe nem volt egyszerű felöltözni. A szultáni udvarnak, vagy magasabb rangú tisztviselőknek külön fürdőjük volt, de a köznép számára is építettek ilyen létesítményeket, hiszen ők nem engedhettek meg maguknak saját házi fürdőt. Ez azonban nemcsak a tisztálkodás helye volt, hanem itt szerezték be egymástól az információkat, játszottak, vagy egyszerűen csak pihentek és kényeztették magukat.

Az egri fürdőben az öltözőterembe vezető folyosó már szinte teljesen elpusztult, de a terem maga megmaradt, a kisebb fülkékkel. Ezek, valamint a gőz folyosói a régebbi képeken azért jobban láthatóak voltak, de az is igaz, hogy úgy a látogatók előtt nem maradhatott volna meg épségben. Így most rácsozat fedi, ez biztosítja a védelmét, hogy még sokáig épségben megmaradhasson az utókornak. A fényképen így sokkal kevésbé látható, hiszen az objektív nem tud úgy szelektálni ahogy a szemünk. Így szerencsém van mindenkinek bemutatni aki erre jár, hogyan is nézett ki a védőrács nélkül.


Most pedig így látjuk a rácsozaton keresztül

2017. március 15., szerda

Bükk - Berva-völgy




Március 15-én az volt az eredeti tervünk, hogy megyünk a Pajdosba barkakeresőbe, meg talán láthatunk esetleg hóvirágot. Mivel mellékesen egy kis gazgyűjtés is lett volna a házikó mellett, aztán meg ennek az elégetése. Ez mind jó lett volna, ha, a száraz időszak miatt nem rendeltek volna el tűzgyújtási tilalmat. Így helyette jött a "B" variáció, ami azt jelentette: irány a Berva-völgy. Először a volt Finomszerelvénygyár területére mentünk, ahol megnéztünk Laci felújított műhelyét. Itt kialakításra került a végleges műhely valamint egy hozzá tartozó vizesblokk és egy konyha. A következő program a les-ek meglátogatása volt. Ugyan a vadászidénynek vége lett február végén, de azért a vadakat nem illik magukra hagyni, a szóróra vinni kell élelmet.


Az erdő még látszólag teljesen nyugalomban volt, de ha közelebbről megnézzük a rügyek már elkezdtek duzzadni, s a barkát is lehet már találni.


Les-rét

Jött velünk Samu is a hugiék kutyusa. Örülhetett a szabadságnak, na meg a töméntelen új, otthon nem érzett szagoknak. Már odafelé igen sok hóvirágot láttunk az út mindkét oldalán. Amikor jöttünk már vissza a város felé, megálltunk a Les réten, s meglátogattuk a Les-házat is, meg persze a két fát ami most lomb nélkül áll a réten.
A Les-ház körbe volt szalagozva, figyelmeztetésként, hogy ott vigyázni kell valamire. Ahogy közelebb mentünk láttuk, hogy a ház mellett földágyás van kialakítva, amire fűmag volt szórva. Nagy valószínűséggel a Kárpát Egyesület végezte ezt a munkát. Kíváncsi leszek rá mennyire fog ott megmaradni a fű, hiszen ott úgy gondolom nem fog túlzottan sok napfényt kapni. Majd valamikor később is ellátogatunk arra, hogy megnézzük mi lett az eredmény.
Eddig hóvirágot még nem láttunk, de azért már bújnak elő az első tavaszi virágok. A kankalin és odvas keltike levelei már nyújtózkodtak az avar között, de ahhoz, hogy lássuk a virágait, még később kell arrafelé látogatni.


Most viszont a hóvirág szezonja van, így ebből igazán sokat láttunk. Az út két oldalát sűrűn borította, alig lehetett a virágoktól lépkedni, anélkül, hogy rá ne lépjünk. Jobb ezeket ott nézni, ahol eredetileg is élnek, hiszen már védett növények. Talán annyi nincs itt belőle, mint az alcsúti arborétumban, de azért itt is élmény látni a "virágszőnyeget"

2017. március 10., péntek

Érseki Látogatóközpont / Belső 2.

Egyházi méltóságok lakóterei

Meg kell említeni, hogy a palota előző lakói itt nem széthordták, összezúzták - ahogy már az előző bejegyzésemben is említettem - hanem a kápolnába - tehát helyben - elzárták a berendezési tárgyakat, így ez az érseki palota Magyarországon azon kevesek közé tartozik a paloták és kúriák között, amelyben megmaradt az eredeti berendezés nagy része.
Így hát mentünk egy emelettel feljebb, ahol  a díszterem, a szalon, a háló- és a dolgozószoba várt ránk eredeti berendezéssel. Elsőként a díszterembe lépünk be, amit korábban mályvateremnek is hívtak. Ebben a helyiségben fogadta a püspök az őt meglátogató egyházi és világi méltóságokat. Itt rendeztek hangversenyeket és állófogadásokat is. Itt lett kiállítva az egykori palota márványlapos díszasztalának másolata, amely szőlőfürtös - puttós faragással díszített. A többi berendezési tárgy nagy része eredeti példány, amelyeket restauráltak. Ezeknek legértékesebbjei a rokokó stílusú fajanszkályhák.
Szalon
A díszterem melletti szalon talán legértékesebb tárgyai a velencei tükrök, amelyek úgy 1835 körül készülhettek. Sok mai teremnek is a díszére válna, amellett, hogy természetesen eredeti szépségében tündököl. A berendezési tárgyakhoz tartozik még az empiere stílusú ülőgarnitúra.
Dolgozószoba
A dolgozószoba ugyan szerényebb méretű mint az előző kettő, de berendezésben mit sem marad el az előző kettőtől. Itt látható egy több fiókos íróasztal, amely valószínűleg számtalan titkos rekeszt is rejtett.
A következő helyiség a barokk berendezéssel rendelkező hálószoba.



Képolna

Innen már a karzatra jutunk ahonnan bekukkanthatunk az érseki magánkápolnába. Ez még nem látogatható, csak így fentről kaphatnak a látogatók bepillantást. Érdekessége a háttal miséző oltár. A kápolna szépségét emeli a mozaikos padlózat és a csodás mennyezeti freskó.


Kápolna - mennyezeti freskó

A karzatról kilépve egy az érsekek portréit bemutató terembe léphetünk. Innen továbbhaladva a püspökök arcképcsarnokába jutunk, amelyeket Eszterházy Károly megbízásából készítettek. Ennek érdekessége, hogy fiktív kép a 46 olajvászon többsége, mert nem tudták hogyan nézhettek ki a püspökök.


Püspökök csarnoka

S már vissza is értünk a lépcsőházba ahonnan lejutunk a földszintre. Itt érdemes betérni a kávézóba, ahol a belépőjegyünk felmutatásával kedvezményben részesülünk a fogyasztás árából. Itt kóstolhatjuk meg a Stühmer csokiüzemben gyártott bonbonokat és süteményeket is, amiket szép idő esetén a hátsó kertben, de akár az épület el a parkba kiülve is elfogyaszthatunk, miközben nézzük a nem messze álló Szent Erzsébet szobrot, valamint a gyönyörűen rendbe hozott pihenőhelyet, ahová bármikor betérhetnek a Széchenyi utcán sétáló emberek is.


A park pihenőhely