2014. augusztus 7., csütörtök

Múzeumok éjszakája 2014 - III. Főegyházmegyei Könyvtár



Megint elmaradtam egy kicsit a bejegyzésekkel, de mentségemre szolgáljon azért dolgoznom is kell, s a kettő ritkán megy együtt. Amiért tulajdonképpen elindultunk a Múzeumok éjszakájára, az utolsó napi program volt a főiskola Főegyházmegyei Könyvtárában. Mire abbahagytuk a Közigazgatási könyvtárban a nézelődést már javában elmúlt 9 óra, így a főiskolán az egyházmegyei könyvtárba már csak a 10 órási turnusba férhettünk bele.


Kódexírás és iniciáléfestés kellékei

 Az előzetesben azt ígérték, hogy megmutatják a „leg”-eket, lehet kódexet festeni, s a végén még valami ajándékot is kap a látogató, hogy emlékezetesebb maradjon az este. A könyvtárismertetőre már nem akartunk bemenni, hiszen azt már legalább 3 x hallottuk, így már rögtön az olvasóterem felé vettük az irányt. Itt a könyvtár vezetője és két munkatársa fogadta a vendégeket. A férfi kolléga be volt öltözve szerzetescsuhába, s ő ismertette és mutatta be a könyveket. Előtte a lányomnak volt az a látomása a kódexfestésről, hogy beöltözik szerzetescsuhába, a körmére viaszgyertyát illeszt, lúdtollat fog a kezébe és iniciálét fest. Szó se róla nem volt rossz ötlet, csak itt nem elsősorban felnőtt látogatókra készültek a kódexfestés területén, hanem inkább gyerekekre, ennek megfelelő volt a felszereltség is. Eredetileg az volt a terv, hogy legyen egy kicsit emlékezetesebb a látogatás, így mindenki nap egy tekercset ajándékba. No a lányom már nem kapott volna, ha rá nem kérdezünk, hogy mik azok ott a polc alsó részén. Így lett egy kódexlap-másolatunk is.


Legnagyobb könyv
Legkisebb könyv










Közben azért érdemes volt odafigyelni az ismertetőre is, ami közben aztán a kezünkbe is foghattuk valamennyit, de volt, amelyiknél cérnakesztyűt kellett húzni, sőt olyan is akadt, amelyiket csak nagyító segítségével lehet látni. A legkisebb könyv mindössze 6 mm-es és a Miatyánk 19 nyelvre van benne lefordítva. A legnagyobb könyv több mint, 80 cm magas és korabeli térképek vannak benne, amelyek még az 1500-as években készültek. Érdekes volt megfigyelni, hogy már annak idején mennyire ismerték a földrészek partvonalát. Ez akkor igen fontos tudás volt, hiszen a hajók többsége a part mentén közlekedett, s nem ártott kikerülni a zátonyokat.

Könyv 1048-ból
Legdíszesebb könyv










Láthattuk a könyvtár legidősebb könyvét, amely a 11. században, 1048-ban készült. Akkoriban még nem papírra írták a lapokat, hanem kikészített állatbőrre. Ha véletlenül eltévesztették az írást, nem volt nagy a gond, egyszerűen lekaparták, majd újra írták. A mai körszerű módszerekkel már azt is el tudják olvasni, amit korábban írtak a lapra. Ezek az állati bőrből készül lapok jóval tartósabbak voltak mint a mai papírok. Teljesen más a tapintásuk a fogásuk. Ezt csak kesztyűben volt szabad megfogni, s a térképeset is csak így lehetett megérinteni. Itt volt a legdíszesebb könyv is ami a Főegyházmegyei Könyvtárban fellelhető.

Legészakibb nyelv
Felsőtárkányi kastély










Érdekességként itt volt még az eszkimó nyelvre lefordított Biblia is, amely a legészakibb nyelvre lett lefordítva. Most azonban nem nézhettük meg a 4 nyelvre lefordított szertartáskönyvet, ami szintén megérdemelt egy „leg”-et, mivel ha jól emlékszem akkor az volt az egyik legkorábban 1 könyvön belül több nyelvre lefordított dokumentum. Ezt én egy korábbi városismereti sétán láttam, de itt meg lehet nézni a róla szóló bejegyzést is. Meg kell még említenem egy metszetet is. Ez ugyan nem leg, hanem inkább egyetlen. Ezen a metszeten Huetter az a felsőtárkányi kastély ábrázolta, amelyet Barkóczy püspök építtetett és Eszterházy leromboltatta. Az ok mindössze annyi volt, hogy túl nagyvilági életet élt az előd.

Ennyi fért bele ebben az évben az éjszakai programba. Most a várba nem mentünk fel, hiszen 10 óra után már csak a kiállításokat lehetett volna újból megtekinteni, az engem érdeklő programok már korábban befejeződtek. Panaszra azonban nem lehet ok, hiszen így is sok új ismerettel gyarapodtunk. Jövőre megint részt veszünk valamelyik érdes rendezvényen.