2012. június 17., vasárnap

Kisváros a felhők fölött... I.


Eger a polgárosodás útján a 18-20. sz-ban

A Dobó-bástyában a Vármúzeum szervezésében kiállítás nyílt a város polgári fejlődéséről. Az EVBK által hirdetett program szerint a tagokat a bemutató összeállítója dr. Bujdosné dr. Pap Györgyi vezeti körbe, s az ismertetés mellett még számos dolgot megtudhatnak a résztvevők a háttérmunkálatokról.

Meghívó

Már a kiállítás mottója is érdekes. Apor Elemér (dr. Kapor Elemér) egri költő versidézete azt hozza elénk, hogy Eger más mint a többi város. Természetes hogy más, hiszen nincs két egyforma belőlük. Fejlődésére rányomta bélyegét, hogy egyházi város volt, ez azért nem volt rossz kulturális és iskolázottsági szempontból, mert püspökeinknek nagyon sokat köszönhetünk, de az ipar és közlekedés szempontjából talán egy kicsit hátrány. Azt azért még hozzá kell tenni, hogy a város fekvése sem igazán kedvez a közlekedésnek, mivel völgyben fekszik. Így aztán a fő közlekedési utak mind közútban, mind vasútban elkerülték települést, pl. az M3-as autópálya városi bekötő útja a mai napig nem épült meg. Pedig akár a vasúti, akár a közúti fővonalakat lehetett volna közelebb hozni, de a költségtakarékosság nem ebbe az irányba mutatott. Már megint elkezdtem mesélni, s mindezt egyetlen mondat kapcsán. Száz szónak is egy a vége, Eger valóban olyan, hogy ez az idézet akár igaz is lehetne.

A város fejlődésének kezdete a polgárosodás kialakulása  a török uralom alóli felszabadulás utánra tehető. A harcok után újranépesedik a város. Polgárait a helyieken kívül az itt maradt új keresztény török családok, más országokból ideköltözött osztrák, német, lengyel építőmesterek, kézművesek, vagy ahogy az előzők bejegyzésemben említett rácok alkották.

Céhkancsó
A városban az azonos mesterséget folytató kézműveseket céhekbe tömörítették. A céhek pedig szabályzatot alkottak, melyben lefektették, hogyan lehet inas valaki, abból hogyan válhat mester, milyen képzéseket kell teljesíteni, hogyan kell dolgozni stb. Gyakran a cégek megkövetelték, hogy más vidékek, országok mestereihez is el kell menni tanulni. Ezt a vándorkönyvvel kellett dokumentálni. Jónak tartom ezt a gyakorlatot – ma is szerencsésnek tartanám – így szélesedett látókörük, s bővült az ismeretanyaguk is. A mestereknél ajánlólevelet is kaptak – ha jól dolgoztak – amivel természetesen máshol is kaphattak munkát. Itt működött szabó, csizmadia, kalapos, bodnár, ács-kőműves-kőfaragó, tímár, szűcs, cipész céh. Megtalálható volt még üveges, sőt puskaműves céh is. A  céhek legfontosabb tárgyai a céhlevél, pecsét, jegyzőkönyv, céhláda, céhkancsó. A kiállítás első részében ezekből láthatunk néhány tárgyat.


Bodnár céhláda
A céhláda felett látható Eger város címere, benne a Fenessy püspökre emlékeztető unikornis. Az ő idejében a város (1686-89) a szabad királyi város rangjára emelkedett, ami hatalmas fejlődést hozott a település életébe elsősorban a lakosság számának növekedésével, a gazdasági élet fellendülésével. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, a város visszakerült egyházi fennhatóság alá. 


Lyukas hordó
A bodnároknak is van itt egy érdekes munkája. Lyukas hordó – kívülről hordó, de közepén lyukas – mégis van benne bor!


A kiállításon továbbhaladva egy fazekas remeket figyelhetünk meg. Ilyen nagy cserépbödönt tudtak akkor egyben kiégetni a mesterek.

A hordó mögötti részen láthatjuk a darázskövet ami nélkül nem jöhetett volna létre a vár, majd köré a város. A környék ugyanis teljesen ingoványos égerláp volt, csak a völgynek ezen a részén adta a szilárd alapot ez a kőzet ahhoz, hogy egy várat biztonságosan elbírjon. A környező vidék a mai napig szenved attól, hogy a környék jó része agyagos szerkezetű. Ez pedig kevésbé bírja el a ráépített házakat, s a csapadék függvényében dagad vagy szárad össze, csúszik, s ennek megfelelően mozognak a fölötte lévő házak is. A Gárdonyi-ház is ilyentől szenved, mert a mozgás következtében repedések jelennek meg a falakon. Már megint elkalandoztam, de ilyen hátulütője is van a nem sík vidéki építkezésnek. Azért a kiállításon ezt a természetes környezetet kihasználva itt mutatják be a szőlőtermesztéshez kapcsolódó eszközöket. Erről itt most nem beszélek bővebben, mert egyszer később ezt is el fogom mesélni. Saját tapasztalat is van, meg tanultam is egy keveset. Na ott aztán majd megered a nyelvem, csak olvasni győzzétek(nem mintha nem szaladna meg olykor-olykor).

Folytatás következik...