2013. május 26., vasárnap

Pünkösdkor




Piros Pünkösd napján tulajdonképpen alig értem utol magam. Most, hogy jobbára kint vagyok a parádi táborban, az itthoni teendők valahogy megmaradnak magnak. Aztán majd valamikor elvégzem. Most ez a 3 nap határozottan jól esett itthon lenni. Szombaton ugyan alig értem utol magam, de azért vasárnap egy kicsit már könnyebb volt.


Jött a városba a pünkösdi ünnepek alkalmából a 4 for Dance. Valamelyik tehetségkutatóban tűntek fel (Csillag születik?), s érdekes keveredését játsszák a fülbemászó dallamoknak a népi stílussal. Azt hiszem talán a fiatalabb s az idősebb korosztálynak is eléggé elfogadható. Tehát elmentem őket megnézni, kíváncsi voltam rájuk. Nem volt hosszú a műsoruk, de hát ilyen intenzív mozgás nem is megy hosszú ideig. Éppen elkezdték a műsorukat, amikor odaértem. Kellő humorral, finom iróniával adták elő a számaik. Szerintem, nemhiába kaptak annyi rangos nemzetközi elismerést is.



Ahogy vége lett a műsoruknak, elmentem egy kicsit körbenézni a térre. A főiskolával szemben baloldalon enni, inni lehetett. Itt voltak a gyerekprogramok is, játszóház, népi játékok, foglalkozások és arcfestés.



Ahogy a főiskola elé értem és jobbra kanyarodtam a kürtőskalácsos mögött feltűnt a már ismerős színes bögrés portál. Annyira jó ránézni, használni már lehet kevésbé. Ebből a fajta kerámiából nem lehet olyan finom munkákat készíteni, mint porcelánból, de nem is kell, hiszen ezek így szépek. Olyan tiszta színek, viszonylag nagy formák. Nekem nincs belőle egy sem, valahogy nem érzem hozzám valónak, pedig nagyon tetszik. A következő standon a muranói ékszerek kínálták magukat. Hirtelenjében nem is tudtam volna választani, legalább 5 féle vándorolt volna a táskámba, ha rendelkezem megfelelő mennyiségű ellenértékkel. Ők árultak egy kétfunkciós padot is, amit át lehetett alakítani 4 személyes asztallá paddal. Nagyon ötletes megoldás, kár, hogy nem fényképeztem le. Azért biztosan lesz rá még alkalmam, mert két héttel ezelőtt, amikor Parádról jöttem be Egerbe, ott voltak a Parádi Majálison. Csakhogy engem onnan kizavart az eső, s végig hazafelé az eső előtt jöttem, de nem voltam elég gyors, mert a Tesco parkolóban utolért. Tehát biztosan fogom még őket máshol is látni.



A téren több látnivaló nem volt számomra, így indultam hazafelé, hogy a lányommal lesétáljunk a Szépasszony-völgybe, elnyalni egy fagyit és feltöltsük egy kicsit a házi édesség raktárt. Ő valami gumicukrot vett magának, én megelégedtem 2 csomag csokoládé ízű selyemcukorral. Azt sem magamnak vettem, én legfeljebb 1-1-et eszem meg belőle. Ennek nagy kedvelője a párom. Jó idő volt, így nem esett nehezünkre a séta. Most nem voltak annyian, mint Május elsején. A fagyi azért a szokásos volt, meg a cukorkások is ott voltak. Összeszedtük ami kellett, s már indultunk is haza.