A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dobó tér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dobó tér. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 2., szombat

Régi új terek Egerben - Dobó tér



Madártávlatból
Polgármesteri Hivatal a szökőkúttal
Ez az a tér, ami egy kicsit megosztotta az egrieket, van aki azt mondta szebb lett, van aki arra esküdözött, hogy jobb lett volna az eredeti elrendezést meghagyni, s úgy feljavítani a teret. Leginkább az lehet a legfőbb indok a változás ellen, hogy nehéz elfogadni az újat. Eltávolították innen a Végvári Vitézek szobrát, ami saját önálló teret kapott. A tér burkolatát már mindenképpen fel kellett volna újítani, így ebből a szempontból is megújult a tér. Kapott egy szökőkutat, ami nem is igazán szökőkút, de nem tudom pontosan minek nevezzem.  Nekem a szökőkút az, ami valamilyen magasságra felmegy - tehát nem a talajszintről emelkedik 20-100 cm magasságra - majd onnan esik le a víz, vagy folyik le. Itt a tér kövezetébe helyezték a kutat, ami változó időközönként tör fel vastag sugarakban változó magasságra. Nekem jobban tetszett volna egy hagyományosabb fajta. Ez biztosan a gyerekek kedvence, hiszen nyáron fel-le szaladgálnak a vízsugarak között. Láttam van olyan funkció is a szökőkút programjai között, ami vízpermetet juttat a levegőbe - ez a rekkenő nyári forróságban valóban jól esik  - az őszi hűvösben már csak mint köd funkcionál, azt meg szerintem kevesen szeretik.

Ködös szökőkút

A tér átépítése itt sem haladt zökkenőmentesen - emiatt csúszott is egy kicsit a tér átadása - a régészek itt is találtak egy kis feltárni való középkori emléket. Az egykori cserzőműhelyből találtak leleteket, amelyek közül az egyiknek a mentését a tavalyi Múzeumok éjszakáján a várban meg is lehetett nézni.
Építés alatt

Dobó szobor - letisztítva
A másik jó dolog, ami történt, hogy a szobrokat megtisztították a rárakódott szennyeződéstől és oxidrétegtől, így most Dobó István szobra is sokkal szebb lett.
Én a padokkal nem vagyok megelégedve. Korábban szép kovácsoltvas padok voltak ívesen elhelyezett fa ülőlécekkel. A mostani padok engem nem csábítanak leülésre az egyenes ülőfelülettel és háttámlával.




Dobő tér - hivatal esti fényben
Minorita templom
A Polgármesteri Hivatal tényleg a tér egyik dísze lett, hogy elvitték előle a vitézek szobrát, de ezzel a tér egy kicsit szokatlanná, s talán sivárabbá is vált. A fák jórésze megmaradt, de ültetett egynyári virágokat nem láttam. Lehet én voltam figyelmetlen, de mentségemre legyen mondva, a nyár jó részét kint töltöttem Parádon munkával, s amikor hazajöttem nem igazán akartam a városba menni sétálgatni. Majd a következő nyáron talán egy kicsivel többet nézelődök a saját városomban.
Sokak mondták azt is, hogy a tér elvesztette a barokk jellegét, holott az ott található jelentősebb épületek pontosan ezt sugallják. Nekem is inkább modern, mint barokk, pedig a minoriták Szent Antal temploma megérdemelné, hogy hozzá igazodjon a tér stílusa. Nem vagyok benne szakértő én csak a mások véleményét mondom ebből a szempontból. Ahogy már korábban is mondtam, nekem a tér üresebb, és kevésbé barátságos lett. A többit megmutatják a fotóim, s el lehet dönteni kinek hogy tetszik.


Dobó tér - Rálátás a várra




2015. szeptember 7., hétfő

Augusztus 20.



Ugyan államalapítónk ünnepe már nem egészen most volt, de most jutottam oda hozzá, hogy nem a hosszú bejegyzésekre koncentrálok, arra ugyanis nincs elég időm.
Így hát most nálam is következnek a rövid bejegyzések. Azért nem lesz minden napra egy tojás, annál is inkább mert nem vagyok folyamatosan itthon, az Ilona-völgyben meg nincs netem. Tehát megint csak részlegesen fogok megjelenni.
Ebben az évben már a megújult Dobó térről lehetett nézni a tűzijátékot, amit a várból küldtek az ég felé.
Előtte volt a városi ünnepség, amit egy Szimfonik live követett az Egri Szimfónikusok közreműködésével és Szabó Sípos Máté vezényletével.
Utána pedig városunk szülötte Szekeres Adrienn adott koncertet halmai Richie és Balczó Péter meghívott vendégekkel.













Ízelítő a tűzijátékból, de itt még láthattok róla néhány képet.

2015. június 21., vasárnap

Múzeumok éjszakája 2015



Ebben az évben kiemelt helyszínként jelent meg a palettán Eger a Múzeumok éjszakáján. Ennek megfelelő volt a beharangozás is, millió és egy programmal. Nemcsak a várban, hanem még sok-sok helyszínen. 
Most a várat választottam én is, annál is inkább mert elkészült az un. Várfal Sétány, amin keresztül a városlakók rövidebb úton juthatnak fel gyalog az Almagyar dombra. Azt nem mondom, hogy könnyebben, mert számtalan lépcsőt(még nem számoltam, de alkalomadtán majd megteszem) kell megmászni ahhoz egyáltalán a sétányra feljussunk. Mi persze fordítva mentünk a várbeli vezetéssel. Az Északi kaputól indultunk lefelé a Dobó bástya felé. Először egy kicsit furcsának tűnt, de aztán végül is megvolt az oka. A belépő mellé mindenkinek járt egy pohár bor, amit borkóstolónak hirdettek meg. De ne vágjak az események elé. Ez még nem volt a hivatalos megnyitó, az a következő héten lesz a Kaláka fesztivál keretében. Én most a bemutató előtti bemutatón voltam.
Tehát megváltottam a jegyet, de szerencsésen lemaradtam az indulásról, mert elmentem egy kicsit a színpadhoz, megnézni a Pavanne táncegyüttes műsorának egy részét. Utána még mindig volt egy kevés időm s indiai muzsikát hallgattam, akit jeles vendégművészek adtak elő, Nem tudom megmondani a nevüket, sajnos számomra a dobon kívül a a másik két hangszer nem igazán volt ismerős. A tanpurának a nevét már hallottam, s annyit azért tudtam róla, hogy pengetni kell, de a santur teljesen ismeretlen volt számomra. Megkaptuk azt a tájékoztatást is, hogy az indiai zenét nem szabad a nyugatihoz hasonlítani, mivel ez utóbbiban dallamot kereshetünk, míg az indiaira ez egyáltalán nem jellemző, mert sokkal improvizatívabb. Tehát elkezdődik majd szabad teret enged az improvizációnak s a végén visszatér a kezdő motívumhoz.
Ezután már jobban figyeltem, s 6 órakor csatlakoztam is a lefelé induló csoporthoz. Kedves idegenvezetőnkkel el is indultunk az Északi Kapu felé. A sétány elején ellenőrizték a jegyeinket, majd néhány lépés után meglepődve vettük észre, hogy velünk szembe is jönnek, holott a vezetés fentről indult. Kiderült az alsó részen nem volt lezárva a lépcső, s ezt ki is használták az emberek.

Kijárat a bástyából
Kaptunk azért egy kevés ismertetőt is a várról. Aki még nem tudta volna, a vár helyén István királyunk püspökséget alapított 1009-ben, s itt volt a püspöki székhely palánkvárral. Ez azonban nem volt egy tartós építmény, jöttek ugyanis a tatárok, s a városban jelentős pusztítást végeztek, ekkor leégett a palánkvár is, ami nem is csoda, hiszen könnyen megtámadható volt,  s jó ideig lakatlanná vált az udvarház is. Aztán IV. Béla idejében kezdődött az erődítmény tényleges felépítése. Akkor már kőből épített várakat hoztak létre, mivel a támadás formája is megváltozott a fegyverek fejlődésének következtében. A vár alapját alkotó hegy anyaga agyagmárga, riolittufa és forrásmészkő - vagy ahogy a helyiek nevezik a kinézete miatt: darázskő. Erre épült a vár, s mivel a riolittufa könnyen megmunkálható, ebbe és a mészkősziklába vájták bele az alagutakat, pincéket és kutakat. Most mi továbbsétáltunk a Püspöki Palota alatt. A sétányon kényelmesen lehet sétálni, végig padokkal van szegélyezve, ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy inkább egy kicsit nézelődni szeretne.

Minartet ágyúállás helye
Királyszéke ágyúállás helye
Servita templom ágyúállás helye

Földbástya
A palota után elértük a vár akkori leggyengébb pontját a Föld-bástyát. Annak idején ezt a török is észrevette, s mindjárt három ágyúállást is kiépített ennek lerombolására, s hogy mihamarabb bejuthasson a várba. Ami nem is volt teljesen érdektelen, hiszen úgy szólt az ígéret, hogy aki először jut be, az lesz az egri vár pasája. Az pedig nem volt mindegy. Volt egy ágyúállás a Minaret helyén, egy ami a királyszékének nevezett domb - ma már házak vannak ott - a harmadik pedig a mai Servita templom helyén állt Boldogasszony temploma felől volt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen felfelé kellett lőni. Így aztán az első alkalommal - 1552-ben - nem is sikerült bevenni a várat, annak ellenére sem, hogy a támadók kb. 40.000-en, a védők mindössze 2.000-en voltak.  Haladjunk azonban tovább, s mindjárt a Dobó bástya tövében vagyunk. A sétány mellett ismertető táblák is helyet kaptak, amelyen el lehet olvasni a vár azon részével kapcsolatos tudnivalókat. Gondolatom szerint itt is lentről kezdődik az ismertetés, mert a Dobó bástyába való belépés előtt az utolsó tábla lenne szerintem az első, ami a várhegy geológiáját taglalja. Be is lépünk a bástyába, s több lépcsőn felmegyünk a teraszra, hogy megkapjuk a pohár bort. Az egyik sarokban a Simon Borászat és a Dula Pincészet borai várták a vendégeket. Itt aztán megint valami olyat kaptunk ami nem igazán illik Egerhez. Egert sokan társítják a borhoz. Ha azonban erről kellene megítélni az egri borászok vendéglátását, akkor igencsak alacsonyan lenne a mérce. Nem vagyok ugyan nagy borszakértő, de azt azért tudom, hogy a bort nem illik műanyag pohárban kiadni, pláne nem a külső környezet hőmérsékletén, ami jelen esetben nem volt valami hideg, de 20 foktól biztosan több volt. Nem nagyon hiszem el, hogy a helyszínen ne tudtak volna italhűtőt biztosítani, a pincékből pedig nem lehetett volna kb 50 db borospoharat elhozni. Ez nekem egy borról is híres városban nagyon nem tetszett. Ha pedig a pincészetből sajnálták volna elhozni a poharakat és az italhűtőt, akkor bérelni is lehetett volna, persze biztosan olcsóbb volt műanyagpohárban és hűtetlenül adni. Csak az a kérdés, hogy ebből mit érzékelnek a vendégek. Az utóbbi biztos illúziórombolás.

Minorita templom a várfalsétányról
Bazilika a várfalsétányról
Tovább nézelődve a programok között, belátogattam még a Múltkirakó terembe, ahol restaurátorok mutatták be munkájukat. Le a kalappal előttük, az ő munkájuk teljesen türelemjáték, tehát nem izgő-mozgó embernek való. Ahogy össze kell keresni a számtalan cseréptöredék közül az egymáshoz hasonló darabokat, majd összeállítani amennyire lehet, a hiányzó részeket kipótolni, s létrehozni egy közel olyan tárgyat, mint az eredeti volt. Beszélgetve ott a restaurátorokkal, azt mondták sokkal jobb egy teljesen új tárgyat összekeresni, illeszteni, kiegészíteni, felépíteni, mint egy már viszonylag rosszul - szerintem az akkori kor lehetőségeihez mérten a legjobban - restaurált tárgyat javítani. Ebben bizonyos mértékig egyetértek, de azért meg szeretném védeni egy kicsit - mint amatőr - a korábbi restaurátorokat. Nekik akkor abban a korban nem álltak rendelkezésre más anyagok, aztán ahogy fejlődött a vegyipar, bővült az ismeretanyag, úgy lehetett mind élethűbben visszaállítani a tárgyakat eredeti fényükben.
Itt aztán láthattam olyat, aki kerámia tányért restaurált, de meg lehetett figyelni, hogyan nyúlnak hozzá egy hosszú ideje talajban lévő fém lelethez, miként egészítenek ki, vizsgálnak meg különféle anyagokból álló tárgyat pl. övet (bőrből és fémből), illetve hogyan nyúlhatnak hozzá egy több mint 200 éve a földbe temetett textil felsőruházathoz kalaphoz. Egyik sem egy gyors munka,
Utána még benéztem az Elődeink fegyverei, fegyvereink elődei elnevezésű kiállításra, de az valahogy nem kötött le, így aztán kiléptem a szabad térre, körbejártam, de a néptáncbemutató éppen végetért, mást pedig nem volt kedvem megnézni. Akkor úgy gondoltam benézek még a könyvtárba és a főiskolára, de ott már nem találtam engem érdeklő programot, így nekem a múzeumi éjszakából múzeumi délután lett.

2013. augusztus 18., vasárnap

Végvári vígasságok 2013




Dobó István várkapitány


2013-ban a júliusi időpont helyett augusztus 20. köré szervezték a rendezvényt. Csütörtökön kezdődött délelőtt, de mi akkor csak az esti programon vettünk részt.

Útban a vár felé
Őrtűz a Varkoch-kapunál
18 órakor volt a kezdés a Dobó téren, ahol fáklyákat gyújtottak a felvonuláshoz. Természetesen a Dobó szobor mellől indult a menet a Vitézlő Oskola kapitánya és Dobó István vezetésével. Út közben a várban őrtüzeket gyújtottak a bástyáknál.




A rendezvény a várban az Ágyúdombon folytatódott, ahol a vártáboros gyerekek, a Vitézlő Oskola tagjaival együtt letették a várvédők esküjét: 
„Esküszöm az élő Istenre, hogy véremet és életemet az egri vár védelmére szentelem.
Sem erő, sem fortély meg nem félemlít
Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít.
A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok.
Magamat élve meg nem adom, 
Alávetem akaratomat a nálam feljebb való parancsának.”

Eskütétel

Berecz Mátyás
Lázár Attila
Ez után, hogy megerősítés is legyen elsütötték a domb tetején álló ágyút. Mostanában elég gyakran lehetett hallani az „ágyúdörgést”, mert hol az Egri csillagok musical-ben, hol valami más miatt sütötték el a szerkezetet. Becsületére legyen mondva a városnak, mindig bejelentették, nehogy esetleg a félősebbek megijedjenek. A Vármúzeum igazgatója Berecz Mátyás is mondott egy rövid üdvözlő beszédet, majd Lázár Attila előadásában meghallgattuk a Summáját írom Egör várának c. dalkölteményt.

Készülődés sortűzhöz
Szobor leleplezés előtt
Az előadás után a Vitézlő Oskola kapitánya és Dobó vezetésével átvonultunk a Hősök terméhez. Itt egy érdekes eseményre került sor. Két évvel ezelőtt, amikor Dobót újratemették, mintát vettek a koponyájáról. Mostanra az antropológusok és számítógépes program segítségével elkészítették a neves várkapitány arcmását. E szobor leleplezésére került sor az este. Mielőtt azonban erre sor került volna a Gótikus Palota árkádja alatt Rázsi Botond alpolgármester mondott egy rövid köszöntőt, majd az egykori várkapitány tiszteletére korabeli puskákkal a Vitézlő Oskola puskásai sortüzet adtak le. A sortűz után került sor a leleplezésre, s mindenki megtekinthette Dobó István képmását. A mi Várkonyi Zoltán rendezéséhez szokott szemünkben kicsit csalódást okozott, hiszen akaratlanul is Sinkovics Imrével azonosítjuk a kapitányt. Tudjuk, hogy az akkori emberek korántsem úgy néztek ki, mint ma, alacsonyabbak voltak, s egészében is valószínűleg más benyomást keltettek. Tehát nem vonjuk kétségbe a szakértők munkáját, csak magunkban is helyre kell tenni. Kétségkívül nagy jelentőségű munka ez, hiszen alig maradt róla feljegyzés, így teljes mértékben a képzeletünkre hagyatkozhatunk a regény leírása, valamint a film alapján. Amit pedig egyszer látott az ember azt elég nehéz átírni az agyban ….

Dobó István arcmása


A szoboravatás után még egy kicsit sétáltunk a várfal mellett, majd lementünk színpadhoz, ahol török viseletek bemutatóját tartották. Megnézhettük, mind a férfiak, mind a nők viseletét.

Ennyit láttunk az esti programból. Aki kíváncsi volt az láthatott még a továbbiakban hastáncelőadást, tűzzsonglőröket, valamint az esti program zárásaként a Maszk Bábszínház előadását. Mi ezt már nem vártuk meg, hanem inkább vacsorázni mentünk a barátainkkal.

Török viselet bemutató


2011. december 25., vasárnap

Advent 2011

Advent 2011 - Dobó tér

A vásár bejárata a nyugati oldalon

Mindjárt itt az év vége. Nagyon gyorsan elrepültek a napok, hetek, hónapok. A szép hosszú ősz után a tél csak nem akart megjönni, így az adventi napok is télhez képest langyosan jöttek. A városban felállították az adventi vásárok sátrait a Katona István téren a piac előtt, s a faházikókat város főterén a Városháza előtt a Dobó téren. November utolsó napjaiban a termetes fenyőt is felállították a tér északi oldalán. Hamarosan az árusok is megérkeztek portékáikkal. Azért ahogy múlt az idő, a hőmérséklet is lejjebb szállt, s advent utolsó napjaira megérkezett a hó is.



Újdonság volt ebben az évben a vesszőből font kúpok feldíszítése, nappal sokkal karakteresebbnek látszottak mint este. Talán a színek miatt, hiszen nappali fényben sokkal tarkábbak voltak, este a lámpácskák színei domináltak.
Voltak aztán a legkülönfélébb árusok, a vásár bejáratánál rögtön a pálinkások köszöntöttek, ahol jó pénzét, jóféle itókát mértek. Nem ismerem nagyon ezen italokat, de azért egy mézes barackot szívesen megkóstolok alkalomadtán. Utánuk rögtön enni lehetett, természetesen kenyérlángost a bejárat másik oldalán. 




A tér közepén a feldíszített fenyőfa mellett a betlehemes várta az érdeklődőket a Mikulás-ház mellett. Ha pedig körbejártunk akkor sorba vehettük a fából készült termékeket, a bőrös portékáit, de találkoztunk a Szamos Marcipán termékeivel, házi készítésű sajtokkal, erdélyi kürtőskaláccsal, Tiffany hatású üvegmunkákkal és sok egyéb mellett néhány étterem is képviseltette magát a sült gesztenyétől kezdve a tárcsán sütött húsokkal bezárólag.


Természetesen ott állt a  szánkó is, sajnos rénszarvasok nélkül, de Mikulás napján innen osztogatta ajándékait az aprónépnek a Télapó.  Ki ne hagyjuk az árusok közül a kerámiásat, nagyon szeretem élénk színű pettyes készleteit. Mögötte pedig éppen az régi típusú sparhelteken állnak cserép tálban az egytálételek, csülkös káposzták, mögötte pedig a hordókon a tárcsán sütött finomságok.






Esti fényben a tér. A kép bal oldalán látszik a vessző kúp esti fényben. Nekem nappal sokkal jobban tetszett.
A tér fái is fénybe öltöztek a helyi cégek jóvoltából. Ezek már nem valami jó minőségű képek mert a mobilommal nem igazán tudok este éleset és minden igényt kielégítőt fotózni, de akkor nem volt nálam a másik gép.



Itt éppen üveg mandalákat láthatunk, háttérben pedig az esti fényben pompázó karácsonyfát látjuk







 A borászok sem maradhattak ki a buliból, sok helyen kínálták a forralt vörös és fehér bort, s a puncsot. Nekem minden legjobban a Szenátor házban ízlett. Ebben az évben nem ott kóstoltam a forralt bort, de emlékszem a tavalyi ízekre.





Ahogy mondtam ebben az évben viszonylag meleg volt a december jelentősebb mennyiségű csapadék nélkül. Így a hóval adós maradt majdnem az év vége, csak azt mondom majdnem, mert pénteken, s szombat délelőtt azért esett mutatóba, de akkor én már nem jártam a téren a karácsonyi előkészületek miatt. Ezek a képek a tavalyi forralt borozásunk alkalmával készültek december végén karácsony után, a tavalyi télen nem szűkölködtünk a hóban így én a szép képekben sem.





Itt a tavalyi bejárat az ülőkékkel, ami mellett el lehetett fogyasztani a forralt bor, a langallót, puncsot, sült kolbászt, forró rumos teát, s megannyi finomságot. Itt is sikerült ebben az évben újítani, mert az ülőhelyek közelében felállítottak tűztartó kast, ahol fahasábok ropogtak s árasztották a meleget a mellettük ülőkre.


S ha azt hiszitek, hogy a szám jártatom csak, akkor itt a kép a tavalyi forralt borozásról a Szenátor ház elősátrában. Ebben az évben már sok helyen megnyitották karácsony előtt az éttermek elejét, így a Széchenyi utcán is több helyen lehetett forralt bor, teát s egyéb finomságokat fogyasztani.


2011. október 10., hétfő

Egri templomok III. Minorita templom

Minorita templom - Szent Antal templom - Dobó tér


Minorita templom a Főiskola tornyából

A török uralom után a visszatérő minoriták az Eger patak partján álló régi kis templomot kapták vissza, ezt feltehetőleg korábban a törökök mecsetként is használtak. A patakparti elhelyezkedése nem tett jót az épületnek, mert a folyamatos áradások alámosták a falait, s 1712-ben végül összeomlott.

Ennek a helyén a maradék falak felhasználásával 1715 és 1717 között Páduai Szent Antal tiszteletére emeltek egy ideiglenes templomot. A régi források szerint ennek a templomnak a belseje igen díszített volt, saját toronnyal nem rendelkezett, fából készül haranglába a szomszédos rendház udvarán állt. a XVIII. század elején azonban többször érte katasztrófa az épületet, hiszen hol áradás, hol tűzvész károsította, így végképp használhatatlanná vált. Az építtetők a templomukat már egy alkalmasabb helyen, a városháza melletti telken a formálódó tér egy viszonylag magasabb pontján kezdték el építtetni. Ezt a területet egy törökből lett újkersztény ajándékozta a szerzetesrendnek.

Ez ugyan egy téli kép, de itt tökéltesen látszik a szépsége

Az egri Minorita templom a magyarországi barokk építészet gyöngyszeme, amelyet arányossága, tagolásának egyensúlya, díszítőelemeinek harmóniája a legszebb templomok közé emeli. Építésze sokáig ismeretlen volt, de kutatások azt valószínűsítik, hogy ugyanaz a Dientzenhofer prágai mester volt az elkövető, aki az egykori egri Trinitárius templomot és a prágai Szt. Katalin templomot is építette. Szerkezetük nagyon hasonlít egymáshoz.

A Dobó teret jelentősen uralja, bármely irányból közelítünk szemünk azonnal rászegeződik, méltán. Sajnos már nem a régi fényében tündöklik. Itt is szegény az eklézsia, nincs pénz a felújításra. Így aztán kívülről körben leverték a vakolatot, most a csupasz építőanyag ékeskedik. Bejárata felett a templom jelmondata olvasható: "Isten dicsőségére soha nem lehet eleget tenni!" Homlokzatán a templom védőszentjének tiszteletére szólító latin nyelvű mondat: "A legjobb és a leghatalmasabb Istennek csodatévő páduai Szt. Antal tiszteletére ajánlva!"


Külső párkányain, tornyain galambok sokasága gyülekezik s valószínűleg a tornyok pedig a denevéreknek is szálláshelyet adnak. Augusztus 20-án, amikor a tűzijáték kezdetét veszi, őrült repkedés is elkezdődik a nagy hangzavarra. Az oszlopok által körbefogott ajtóhoz félköríves lépcsőn juthatunk fel. Belső megjelenése gyönyörű, hasonlatosan a külső építészeti formáihoz. Az oltárnál visszaköszön ugyanaz az építészeti hangulat, mint a bejáratnál, csak éppen ellentétesen, a félkörív a bejáratnál kifelé domborodik, míg az oltárnál homorú forma válaszol rá.

Berendezése különösen gazdag volt, s most is szépen díszített. Annak idején a városi polgárok és a megyés földesurak itt is bőkezűen adakoztak, hátha cserébe kapnak valami engedményt majd a "másik oldalon". Az adományozók között olvashatjuk azt a Horváth Mihályt, akinek a végrendelete tükrében mutatta be még júniusban a megyei Levéltár igazgatója a Múzeumok éjszakáján egy jómódú egri polgár életét használati tárgyai segítségével. Adakozók közül nem maradhatott ki Eger talán legjelentősebb püspöke gróf Eszterházy Károly sem. Különösen szépek faragott oldalú padjai, az ismertető szerint 2 egyforma nincs közöttük. Valóban fel lehet fedezni némi különbséget. Ezeket egy laikus rendtag Josef Stöckerle készítette.

Hogy ne legyek nagyon hosszú, ezt is két részletre bontom. Eddig az építésének történetéről és a külső formájáról volt szó, a következőkben egy kicsit alaposabban szétnézünk a falak között is.

A képen a templom bejárata az előadónkkal. Jól látható a lábazat állapota, amely semmiképpen nem felel meg e gyönyörű templom külsejéhez.


Ismereteimet elsősorban Ludányi Gabriellának köszönhetem, aki az Egri séták egyik alkalmával bemutatta nekünk ezt a csodálatos építményt. Aki bővebben szeretne szaknyelven olvasni róla, az megteheti az Egri séták nemcsak Egrieknek c. kiadvány I. kötetében, valamint a Heves Megye Műemlékei II. kötetében.

Tehát következik a folytatás, abban már a padok csodálatos faragásáról is lesz néhány kép.