2012. augusztus 22., szerda

Nyaralás Balaton I.

Martonvásár


Kastély
A Brunszvik kastély ugyan nem a Balaton mellett van, de úgy gondoltam út közben jó, ha megnézzük. Egy kevés reggeli és néhány kávé után meg is érkeztünk a kastélyhoz. A park bejáratánál jegyet kell vásárolni a belépésre. Ismertető nem jár hozzá, de még felhívás sem, hogy itt a füzet, ha akarom vegyem meg. Így aztán a vendég hagyatkozhat a parkbeli eligazító táblákhoz. Ezek nem rosszak, de mégis kényelmesebb egy kézben tartott ismertető után beazonosítani a fákat, mint vissza és előretekintgetni a központi ismertetők alapján.




Szomorú japánakác
Arra azért felhívták a figyelmünket, hogy a kastélyba és az Óvodamúzeumba külön kell majd belépőt vásárolni. A parkban a férjem korábbi látogatása szerint indultunk el. Először elmentünk azon emberek mellszobrai mellett akik a park kialakításában segédkeztek. Közben azért már megfigyelhettünk néhány fát az angolkert leginkább fásszárú gyűjteményében. Javarészt amiket megtaláltunk már ismertem korábbi tanulmányaim alapján, de egyet-egyet azért nem ártott pontosítani – ugye felejt az ember – s jól jött néhány új általam nem ismert egyed azonosítása is. A park történetében többféle facsoportokhoz más és más korok és telepítők köthetők. 


Beethowen
Híd a szigetre
A fák között hamar elment az idő, de körbejárva a parkot eljutottunk a tóhoz és a szigethez. Erős fahíd vezetett át, amin kisebb munkagépek is átjuthatnak szükség esetén. Ezt a szigetet közel egy évszázada Beethowen kedvenc tartózkodási helyeként emlegették. Ennek emlékezetére a múlt század elején a zeneszerző mellszobrát is itt avatták fel, sőt emlékfát is elneveztek róla A sziget közepén egy hangversenyteret rendeztek be, amelyet 1960-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt, megítélésem szerint több mint 1500 főre. Nyaranta, itt hangversenyeket rendeznek.


Mocsárciprus alatt
A sziget szélén egy hatalmas mocsárciprus áll – idős korára 30 m-nél is magasabbra nőhet – aminek mocsaras, nedves talajon a légzőgyökerei cseppkőszerűen emelkednek a talaj fölé. Érdekes látványt nyújt ez a Magyarországon nem honos, nálunk csak díszfaként ültetett növény. (kibújt belőlem a biológia) Itt aztán elidőztünk egy kicsit, s közben nem egy szitakötőt láttunk, s megjelent egy szürke gém is. Lassan elindultunk a Beethowen emlékmúzeumba, mert hamarosan itt volt a nyitvatartási idő.






Korabeli szalon

Itt az anyagot 3 teremre osztották, az elsőben a Brunszvik család története kapott helyet, másodikban a család és Beethowen kapcsolatát igazoló képeket, dokumentumokat láthattunk, míg a harmadikban egy korhűen berendezett szoba kapott helyet. Mindegyikben korabeli hangszereket is láthattunk. A kiállítás látogatása alatt végig Beethowen muzsika szólt s a folyosó mellett leülve a koncertet nemcsak hallgatni, hanem látni is lehetett felvételről. meg is beszéltük a lányommal, hogy mennyivel megnyugtatóbb, mint a mai dallam nélküli, csupán ritmusra épülő zenék. Nemhiába alkalmazzák a klasszikus műveket terápiaként, hiszen észrevétlenül is megnyugtat, száműzi a felesleges gondolatokat, s új energiával tötl fel.


Brunszvik Teréz
Az évszázad görcsei
A kastélyról itt sem találtunk ismertetőt, a Brunszvik család és Beethowen kapcsolatát felölelő könyvet lehetett venni, s itt találtunk rá a park ismertetőjére is. A kastélyból csupán ez a kis rész látogatható, a többit az MTA Mezőgazdasági Intézete használja. Kár, hogy a többit csak kívülről lehet szemrevételezni. A kastélyparkban megtaláltuk Brunszvik Teréz szobrát, körben rajta idézetekkel. Az egyik nekem is megfogta a szemem, s úgy gondoltam ez igencsak időszerű lenne ma is. Tudnám ajánlani jószívvel sokaknak. "Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát." Ahogy elnézem a feltörekvő generációt, nem túlzottan sok jót jósolhatok a hazának. De ne legyek ilyen borúlátó, biztos vannak kivételek, én is ismerek kettőt, sőt lehet többet is. A végére hagytam ezt a képet, mert engem megfogott, nem azért mert a lányom van rajta, hanem mert vidám és élettel teli. 


Vidámság

Közben az ég beborult, jobbnak láttuk továbbindulni, mielőtt nyakunkba szakad az égi áldás. Nem is kellett rá sokáig várni, alig hagytuk el Martonvásárt, amikor amikor elkezdett esni, s ez változó intenzitással Siófok utánig kitartott.

2012. augusztus 3., péntek

Kiállítás 2012/7-8 Trinitárius templom

"Azért olyan szép a világ, mert a szíve Magyarország!" Ezzel a népdalidézettel invitálják az utca embereit a kiállításra. S ezzel a címmel tartott korábban Born Gergely is előadást több helyen a magyarság ősiségéről.

A Kaláka fesztivál alkalmával június 30-án nyílt meg az egri Templomgalériában Petrás Mária keramikus és Blaskó Sándor szobrászművész Hűség őseinkhez című kiállítása. Én csak ma jutottam be oda, pedig nap mint nap eljárok előtte, de mindig volt valami halasztó indok. Jó volt, hogy láthattam. Mintha egy régi világba csöppentem volna a szobrok és kerámiák segítségével. A kiállítóknak ez is volt a céljuk, visszatérni egy régi világba a szakrálisalkotásokkal, ahol minden rend szerint működik, az emberek a természettel összhangban élnek, használják azt, de nem kihasználják.
A belépőt egy imádság fogadja, amely segít elűzni a gonoszt, távol tartani a testtől a nyavalyát, s már vissza is léptünk a magyarság régi hitvilágába.
Volt azonban egy számomra nagyon érdekes dolog a templomban. Nagyjából ott, ahol egy működő templomban egy oltár állna, itt belógattak acél huzalokon egy faragott oltárt. Körbejártam. Megnéztem a körülöttük lévő alkotásokat is, de mindig visszatévedt a szemem az oltárra. Az oltár alig észrevehetően de mozgott, holott légmozgást én nem éreztem.(mozog a Föld vagy a mellette lévő építkezést érezte meg)


Magyar oltár
Szent Erzsébet

Ez az a bizonyos oltár


Végezetül pedig álljon itt annak a népdalnak, a teljes szövege, amellyel ezt a kiállítást is a betérő gondolataiba ajánlják a művészek, s talán hitvallásukat is kifejezi.

Magyarország...

Magyarország az én hazám
itt nevelt fel apám, anyám
itt ringattak a bölcsőben
e szép honnak szent ölében

azért oly szép ez a világ
mer' a szíve Magyarország
nincs is több íly áldott hona
ez a földnek minden java

hányszor voltunk megtámadva
hányszor voltunk leigázva
most is borús a hon ege
talán van egy esztendeje

anyám anyám édesanyám
édes fölnevelő dajkám
ha vétettem megbocsássad
könnyeidet ne hullassad

nem megyek én innen messze
fészket rakok mint a fecske
megbélelem két karommal
megtapasztom csókjaimmal.