Kiállítás 2012/7-8 Trinitárius templom

"Azért olyan szép a világ, mert a szíve Magyarország!" Ezzel a népdalidézettel invitálják az utca embereit a kiállításra. S ezzel a címmel tartott korábban Born Gergely is előadást több helyen a magyarság ősiségéről.

A Kaláka fesztivál alkalmával június 30-án nyílt meg az egri Templomgalériában Petrás Mária keramikus és Blaskó Sándor szobrászművész Hűség őseinkhez című kiállítása. Én csak ma jutottam be oda, pedig nap mint nap eljárok előtte, de mindig volt valami halasztó indok. Jó volt, hogy láthattam. Mintha egy régi világba csöppentem volna a szobrok és kerámiák segítségével. A kiállítóknak ez is volt a céljuk, visszatérni egy régi világba a szakrálisalkotásokkal, ahol minden rend szerint működik, az emberek a természettel összhangban élnek, használják azt, de nem kihasználják.
A belépőt egy imádság fogadja, amely segít elűzni a gonoszt, távol tartani a testtől a nyavalyát, s már vissza is léptünk a magyarság régi hitvilágába.
Volt azonban egy számomra nagyon érdekes dolog a templomban. Nagyjából ott, ahol egy működő templomban egy oltár állna, itt belógattak acél huzalokon egy faragott oltárt. Körbejártam. Megnéztem a körülöttük lévő alkotásokat is, de mindig visszatévedt a szemem az oltárra. Az oltár alig észrevehetően de mozgott, holott légmozgást én nem éreztem.(mozog a Föld vagy a mellette lévő építkezést érezte meg)

Magyar oltár

Szent Erzsébet

Ez az a bizonyos oltár

Végezetül pedig álljon itt annak a népdalnak, a teljes szövege, amellyel ezt a kiállítást is a betérő gondolataiba ajánlják a művészek, s talán hitvallásukat is kifejezi.

Magyarország...

Magyarország az én hazám

itt nevelt fel apám, anyám

itt ringattak a bölcsőben

e szép honnak szent ölében

azért oly szép ez a világ

mer' a szíve Magyarország

nincs is több íly áldott hona

ez a földnek minden java

hányszor voltunk megtámadva

hányszor voltunk leigázva

most is borús a hon ege

talán van egy esztendeje

anyám anyám édesanyám

édes fölnevelő dajkám

ha vétettem megbocsássad

könnyeidet ne hullassad

nem megyek én innen messze

fészket rakok mint a fecske

megbélelem két karommal

megtapasztom csókjaimmal.

Egri Templomok I. Pyrker János László a templomépítő

Az elfeledett templomépítő Pyrker János László II.

Barabás Miklós: Pyrker

Az előző részt itt olvashatjátok!
Pyrkert a pápa is nagyon kedvelte, mikor megismerte munkáját az „ad limina” alkalmával. Ez normál körülmények között egy érsekre levetítve 10 percig tartott, azonban Pyrkernél másfél óráig, s tovább is kívánt vele beszélni, így látogatásának 2. és 3 napján is magához hívatta. Pyrkert bíborossá szerette volna kinevezni, de ezt a főpap nem fogadta el, ő inkább a császárhoz szeretett volna hű maradni, mert onnan nagy segítséget kapott. Inkább Fischer egri érsek helyre szeretett volna menni. Kinevezése 1827-re sikerült. Kérte, az egyházmegyét, hogy bevonulása alkalmával ne rendezzenek nagy ünnepséget, csak szerény legyen a beiktatás. Ezt azonban csak ő kívánta, a tényleges fogadtatás főúrhoz illően történt.

Meggyőződése volt, hogy nagy egyházmegyéhez nagy templom illik. Már Eszterházy Károly érseknek is megfogant a fejében valami hasonló gondolat, de a végső megoldás azért csak Pyrkerre maradt. Ennek megfelelően cselekedett. Keresett egy tervezőt, aki aztán megbízást kapott az épület tervezésére. Az első bemutatott tervet ugyan elutasította Egerre vonatkozóan – nem tartotta elég impozánsnak az egyházmegye méretéhez – de azért ez is megvételre került, s ez lett később Polgárban a Nagyboldogasszony Templom.

Velence, San Marco

Eger, Bazilika

A további tárgyalások során már sikerült a főpap gondolatairól pontosabb képet alkotni, így a megbízott tervező Hild József már az érsek számára is megfelelő tervet mutatott be. Az érsek álma tulajdonképpen egy a velencei San Marco székesegyházra valamennyire hasonlító templom volt, amiből aztán elég sok meg is valósult. Pl. a két épület tájolása megegyezik. Az egri székesegyház boltívei, impozáns belső tere is erre emlékeztetnek(szerintem elég halványan, már jártam a velenceiben is, mondjuk a boltív tényleg megvan, de a díszítés miatt egészen más a két templom jellege). S hogy ne csak beszéljek mutatom is a légi felvételen a tájolást.

A középkori Szt. Mihály templom helyén 1831-ben kezdték el építeni, s másfél év múlva már álltak is a falak. Ez abban az időben nagy szó volt a templom méreteihez képest. Érdekes módon érték ezt el. Egyrészt több építőmestert alkalmaztak, másrészt az érsek fát hozatott az erdeiből, amiből aztán folyamatosan egyre magasodva széles állvány épült a falak köré. Ezeken az állványokon aztán ökrös szekerek jártak fel s alá kövekkel megrakottan, s ott vehették le róla az anyagot, ahol éppen szükség volt rá. Teljesen készen, tehát bevakolva, szobrokkal, domborművekkel, néhány festménnyel, és az alapvető berendezésekkel 5 év múlva lett. A szobrokat szintén egy olasz mester Marco Casagrande készítette. Az ő alkotásai a székesegyház előtt álló 4 nagyméretű szobor(Péter és Pál apostol, s Szent István és Szent László királyunk), valamint a bazilikán kívül és belül található összes dombormű. Az oltár mellett álló két angyalt is ő faragta, ezeknek másolatai megtalálhatóak Olaszországban. Ott azonban lényegesen kisebb templomban kerültek elhelyezésre, s szinte óriásnak látszanak, szemben az itteni arányokkal aminek éppen megfelelnek.  A felszentelésre 1836 május 7-én került sor. Erre Pyrker érsek meghívta a császárt is, de a meghívó sajnálatos módon egy hivatalnok kissé fölényeskedő jegyzetével került a császár elé, aki ez alapján úgy határozott, hogy József nádort küldi el a megszentelésre. Ő azonban megbetegedett és csak egy helyettes látogatta meg az egri bazilika felszentelését. Ezen Pyrker igencsak felháborodott, mert nem tudta mire vélni az „elutasítást”. A beszédet végül is Lonovics csongárdi püspök mondta.

Pyrker egyházias gondolkodását mutatja, hogy a lépcsők mellett két szent királyunk és a két apostol vezeti a látogatót Isten hajlékába.





Pyrker nemcsak főpap, hanem politikus is volt. Főispánja volt Heves és Külső Szolnok vármegyéknek. Aztán jött egy önjelölt Miskolcról, aki ki akarta neveztetni magát hogy mehessen az országgyűlésbe – ez sikerült is neki – Keglevics báró segítségével Pyrker tudta nélkül. Ezen a főispán nagyon felháborodott s itt is hagyta a várost, visszatért Bécsbe. Élete további részében a az ausztriai Bad Hofgastein-t Európa egyik legelőkelőbb fürdőjévé tette. Megoldotta azt – a szigetelt csővezetéket akkor még nem nagyon ismerték – hogy a forrástól a víz viszonylag kis hőveszteséggel jusson el a medencékhez. Élete végén azért valamennyire sikerült a városhoz „visszaédesgetni”. A városban ő építtetett egy olyan épületet, amit kimondottan katonák elszállásolására használtak. Korábban a városban állomásozó katonai vezetőket a polgári lakosságnál helyezték el, ami nem kis megterhelést jelentett az egyes családoknak. Ez most a Magyar Nemzeti Bank épülete a városban a Bazilika oldalával párhuzamosan. 1847 12. 02-án halt meg, végrendelete szerint testét a lilienfeldi apátságban, míg szívét az egri székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Miért is vált halála után elfeledetté. Ő a császári ház kegyeltje volt. Halála után következett a szabadságharc, ami ugye nem nézte jó szemmel az ilyen embereket, tehát akkor szinte teljesen feledésbe merült. Utána pedig nem volt aki kibogarássza az „ismeretlenség” homályából.

A főpap egészalakos képét Barabás Miklós készítette el 1842-ben. Ez a kép 1948-ig a mai Polgármesteri Hivatal dísztermét ékesítette, ezután pedig az Egri Vár Képtárába került. Ma is ott látható. Egerben jelenleg egyedül a Bazilika melletti tér viseli a nevét, korábban a mai Egészségház utcát is szintén róla nevezték el.

A székesegyházat a pápa a XX. század második felében emelte basilica minor rangra – az országban 15 hasonló rangú templom van.

Még egyszer köszönet Czakó kanonok Úrnak a történetért!

Egri Templomok I. A templomépítő Pyrker János László

 

Az elfeledett templomépítő Pyrker János László

Pyrker dombormű a
tempomban

Most egy igen érdekes emberről fogok írni. Megint sétálni voltam egy az Egri Lokálpatrióta Egylet által rendezett sétán, ahol erről a nagyformátumú emberről volt szó. Tudását a Czakó kanonok úr osztotta meg velünk, köszönet érte! Egy kevésbé szerencsés ember, kinek munkássága a „rossz oldalon” állás miatt feledésbe merült. Magyarországon kevésbé megbecsült, mint Ausztriában. Ott gimnáziumot, hegyet, utcákat, tereket neveztek el róla, szobrot állítottak neki. Pedig magyar honban született ember volt, igaz ugyan, hogy tiroli szülőkkel. 1772-ben látta meg a napvilágot Ruzsánszki báró birtokán Nagylángon (Fejér megye). Ma már ilyen községet nem találunk a térképen. Ez a terület most Soponya községhez tartozik. 2. gyermek volt, akit eléggé gyenge testalkattal áldott meg az ég. 

Iskoláját Székesfehérváron kezdte, ahol pálos rendi tanárok oktatták (Virág Benedek, Ányos Pál). Magyar, latin és német nyelven tanult. Felsőfokú tanulmányait Pécsett végezte. Első álma az volt, hogy német klasszikus költő lesz, ezután katona szeretett volna lenni, majd a valóságban kincstári fogalmazó lett. Német nyelvtudása azonban feljebbvalói szerint nem ütötte meg azt a mércét, amit egy ilyen fogalmazónak tudnia kellene, így megváltak tőle. Egy olasz úr meghívására Palermóba indult, hogy titkár lehessen mellette – ekkor már olaszul is beszélt. Kalandos útat tett meg, de végül is nem jutott el végcéljáig. Postakocsira csupán Grazig volt pénze, onnan gyalogosan indult tovább. Első megállója Trieszt, ahol meglátta a tengert, ami végtelenül elbűvölte. Továbbindult Velencébe. Ide egy vallási ünnep idején érkezett, amikoris a velencei pártiárka körmenetet vezetett. Lenyűgözte az a gazdagság, ami a pátriárkát övezte. Ott szegény diákként még nem gondolta, hogy néhány év múltán ő fog a pátriárka székébe ülni. Továbbindult Palermó felé, majd elért Nápolyig, ahol aztán kirabolták, mindenétől megfosztották. Itt egy jóakarója aztán visszafordította egy vonatjeggyel, hogy nincs neki semmi keresnivalója Palermóban. Így jutott vissza Bécsbe, ahol tovább folyamatosan kereste a helyét.

Pyrker a kapu egyik tábláján

Itt találkozott egy ciszter szerzetessel, aki azt javasolta neki próbálkozzon a rendnél az 1200-ban alapított lilienfeldi apátságban. Jelentkezett, az apát nagyra értékelte tudását, s néhány nap eltöltése után be is öltözhetett. (Az átlagos beöltözési idő kb. 6 hónap volt a normál földi halandó számára). Ekkor már angolul is tudott. Sokat tanult, s az apát az a tanítvány egészségére is gondolt, minden héten egyszer fel kellett mennie az apátság melletti hegyen található vendéglőbe, majd vissza – így megerősödött a tüdeje. Itt elérte a legtöbbet ami lehetett, apáttá nevezték ki. Hamarosan plébánossá nevezték ki a Lilienfeldtől 12 km-re lévő Türnitz-ben. Itt szobor őrzi emlékét.  A császári udvar is számontartotta köszönhetően nagy tudásának, érett gondolkodásának.

1817-ben kinevezték szepesváraljai püspöknek. Itt már tisztességgel dolgozott. Komolyan vette az érseki feladatát a visitatio canonica-t, amely azt jelentette, hogy fel kellett mérni az egyházmegye állapotát. Közben látta az oktatási állapotokat is, melyeket tarthatatlannak vélt. Ezután tanítóképzől alapított, melynek beindításáról személyesen gondoskodott.

A császár ki akarta nevezni velencei pártiárkának, ami ellen Róma igencsak tiltakozott. Ez a joga Ferenc császárnak, mint magyar királynak Szent Istvántól fogva megvolt, ekkor azonban a császár nem akart engedni, ecsetelte Pyrker erényeit, rátermettségét, így végül a pápa is beadta a derekát, tehát 1820-tól ő lett a velencei pártiárka. Ekkor Velence nagyon szegény volt. Pyrker szepesváraljai érseksége segítette a várost mindaddig, amíg szabadkikötővé nem vált. Velencei tartózkodása idején olcsón, nagy értékű képeket vásárolt fel, később Pyrker gyűjteményére lett a Szépművészeti Múzeum alapítva.

Megint hosszú lett, és nem szeretnék senki türelmével visszaélni így egy későbbi alkalommal folytatom.

Úton a várba IV.

Most már úgy gondolom egyvégtében megtesszük az utat felfelé, mert ugyan vannak nagyon érdekes épületek, de többre ki fogok térni később, így megígérem nem eresztem bő lére a mondókámat. Elsőként az utca további képét kapjátok a műholdas kép segítségével.

Nagypréposti palota

Most már indulhatunk tovább. A legutóbbi alkalommal a Ferences templommal szemben lévő falatozóval fejeztük be. A templom után a Bródy Sándor Megyei Könyvtár, a Nagypréposti palota épülete következik a Fazola Henrik által készített ablakrácsokkal. Ide elég gyakran járok, hiszen a könyveket megvenni nem olcsó mulatság. Később visszatérek rá.





Következő épület - egykori kanonoki palota -  fele szintén a Könyvtárhoz tartozik, de ott az Idengennyelvi gyűjtemény és a Zenei gyűjtemény van. A másik fele a bejárattól balra, valamint az udvari 4 emeletes épület pedig a Mátra- Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Központja. Úgy gondolom végigmegyünk ezen az oldalon, s utána visszatérünk a könyvtárhoz.

Steinhauser háza

A 20-as szám Eger legjelentősebb szobrászához, Steinhauser Antalhoz kapcsolódik. Ő emeltette 1761-ben. A múlt század 20-as éveiben a református egyház vásárolta meg paplak céljára.

Halassy-Szigeti ház

Továbbsétálunk a 22. sz. elé. Ez egy lakóház, az un. Halassy-Szigeti-ház  utca felé nyitott udvara kellemes felüdülést nyújt a szemnek. Régen az emeleten fényképész volt. Ma a földszinten egy Jós is dolgozik, az utca felé lévő fal nagyon közel van az úttesthez, talán 50 cm előtte a járda, ezért télen a latyak szinte folyamatosan beteríti az autók áldásos közlekedése folytán. Utcafrontján az emeleti ablakok között szép szobor áll egy kis fülkében.

Butler ház

A következő épület XX. sz. 70-es éveiben épült, tulajdonképpen még a lakótömb belsejében épült 3 emeletes tömblakásokhoz tartozik, amelyek az Egészségház utca és a patak között áll. Utána átmegyünk a patak feletti hídon és már ott is áll előttünk Eger egyik irodalmilag leghíresebb épülete a Butler ház. Hogy igaz volt-e, amit a  regényben írtak nem tudom, de az tény, hogy ez a ház valóban a Butlereké volt. Sokáig leginkább szégyene volt a városnak, mert a felújítást mindig halasztották, s nagyon ramaty állapotban volt. Többször írtak ki rá pályázatot, de valahogy a megvalósítás különböző okok miatt elmaradt. Mindjárt ott vagyunk a várhoz vezető utca alján. Amíg odaérünk elmegyünk egy parkoló, egy cukrászda és egy étterem mellett. Ez a cukrászda régebben a Kopcsik mestercukrászé volt, s itt volt kiállítva annak a gyönyörűségnek egy része is, amit most a Harangöntő utcában megnyílt Marcipániában láthatunk. A sarki épület szintén a Polgármesteri Hivatalhoz tartozik itt van az Igazgatási Iroda valamint az Anyakönyvi Hivatal. Bejáratánál a Bús képű lovag: Don Quijote szobra, mintha azt mondaná, ki itt belépsz készülj fel a szélmalomharcra. Most a Dózsa György térre érkeztünk, innen már csupán 50 m enyhe kapaszkodó a kövekkel borított utcán és már ott is állunka az egri Vár bejárata előtt.

Feljárat a vár felé

Most pedig szépen gondolatban visszatérünk a Megyei Könyvtárhoz. A Nagypréposti palotával szemben áll a Zábrátzky-ház, ami természetesen szintén kanonokház volt egykoron, de mivel az egykori tulajdonosa nem becsülte meg kellőképpen az ingatlanát, ezért Barkóczy Antal egri kanonok halála után a Zábrátzky fiskális kezébe került aki lebontatta, s a 19. sz. elején újat építtetett a helyére.

Megyeháza

A Zábrátzky ház után a Megyeháza épülete magasodik, udvarán a Sportmúzeummal, valamint a kapubejáróban két oldalra látható Fazola kapuval, ami szintén a város híres nevezetessége. A Megyeháza egy épületegyüttes része. A régi Megyeháza az utcai front valamint az egyik udvari épület. Ennek közvetlen átjárása van a Dobó téri Polgármesteri Hivatal hátsó részével, így a tisztviselőken nem kell körbemenni, ha valami elintézni való ügyük van a másik hivatalban.

Volt Oroszlános fogadó

A folytatólagos épületben egykor az Oroszlán vendégfogadó várta vendégeit. Az Eger patak hídja előtti utolsó épület szintén műemlékjellegű a múlt század 80-as éveiben itt volt a Hadkiegészítő Parancsnokság valamint az un Nőtlen Tisztiszálló. Ha átmentünk a patakhídon akkor az Erste Bank előtt visz el utunk, majd a Panoráma Szállót látjuk meg.

Zsinagóga-galéria

 Itt állt a múlt század elején egy hatalmas zsidó templom, amit sajnos a két háború közötti időszakban lebontottak.  Helyette felépítettek egy kisebbet, ami a szálló utáni lakóház mellett foglal helyet és jelenleg mint a város egyik galériája üzemel. Bejárata mellett lehet a mögötte kialakított un Céhmesterek udvarába bejutni, amelyet még ezen kívül két bejáraton keresztül a Dobó utca felől is meg lehet közelíteni. A Zsinagóga után két régi stílusú lakóház van, a következő épületben pedig egy panzió várja a vendégeket, valamint az utcasarkon egy ajándékbolt. Most akkor meg is érkeztünk a másik oldalon is

Egri templomok III. Minorita templom

Minorita templom - Szent Antal templom - Dobó tér

Minorita templom a Főiskola tornyából

A török uralom után a visszatérő minoriták az Eger patak partján álló régi kis templomot kapták vissza, ezt feltehetőleg korábban a törökök mecsetként is használtak. A patakparti elhelyezkedése nem tett jót az épületnek, mert a folyamatos áradások alámosták a falait, s 1712-ben végül összeomlott.

Ennek a helyén a maradék falak felhasználásával 1715 és 1717 között Páduai Szent Antal tiszteletére emeltek egy ideiglenes templomot. A régi források szerint ennek a templomnak a belseje igen díszített volt, saját toronnyal nem rendelkezett, fából készül haranglába a szomszédos rendház udvarán állt. a XVIII. század elején azonban többször érte katasztrófa az épületet, hiszen hol áradás, hol tűzvész károsította, így végképp használhatatlanná vált. Az építtetők a templomukat már egy alkalmasabb helyen, a városháza melletti telken a formálódó tér egy viszonylag magasabb pontján kezdték el építtetni. Ezt a területet egy törökből lett újkersztény ajándékozta a szerzetesrendnek.

Ez ugyan egy téli kép, de itt tökéltesen látszik a szépsége

Az egri Minorita templom a magyarországi barokk építészet gyöngyszeme, amelyet arányossága, tagolásának egyensúlya, díszítőelemeinek harmóniája a legszebb templomok közé emeli. Építésze sokáig ismeretlen volt, de kutatások azt valószínűsítik, hogy ugyanaz a Dientzenhofer prágai mester volt az elkövető, aki az egykori egri Trinitárius templomot és a prágai Szt. Katalin templomot is építette. Szerkezetük nagyon hasonlít egymáshoz.

A Dobó teret jelentősen uralja, bármely irányból közelítünk szemünk azonnal rászegeződik, méltán. Sajnos már nem a régi fényében tündöklik. Itt is szegény az eklézsia, nincs pénz a felújításra. Így aztán kívülről körben leverték a vakolatot, most a csupasz építőanyag ékeskedik. Bejárata felett a templom jelmondata olvasható: "Isten dicsőségére soha nem lehet eleget tenni!" Homlokzatán a templom védőszentjének tiszteletére szólító latin nyelvű mondat: "A legjobb és a leghatalmasabb Istennek csodatévő páduai Szt. Antal tiszteletére ajánlva!"

Külső párkányain, tornyain galambok sokasága gyülekezik s valószínűleg a tornyok pedig a denevéreknek is szálláshelyet adnak. Augusztus 20-án, amikor a tűzijáték kezdetét veszi, őrült repkedés is elkezdődik a nagy hangzavarra. Az oszlopok által körbefogott ajtóhoz félköríves lépcsőn juthatunk fel. Belső megjelenése gyönyörű, hasonlatosan a külső építészeti formáihoz. Az oltárnál visszaköszön ugyanaz az építészeti hangulat, mint a bejáratnál, csak éppen ellentétesen, a félkörív a bejáratnál kifelé domborodik, míg az oltárnál homorú forma válaszol rá.

Berendezése különösen gazdag volt, s most is szépen díszített. Annak idején a városi polgárok és a megyés földesurak itt is bőkezűen adakoztak, hátha cserébe kapnak valami engedményt majd a "másik oldalon". Az adományozók között olvashatjuk azt a Horváth Mihályt, akinek a végrendelete tükrében mutatta be még júniusban a megyei Levéltár igazgatója a Múzeumok éjszakáján egy jómódú egri polgár életét használati tárgyai segítségével. Adakozók közül nem maradhatott ki Eger talán legjelentősebb püspöke gróf Eszterházy Károly sem. Különösen szépek faragott oldalú padjai, az ismertető szerint 2 egyforma nincs közöttük. Valóban fel lehet fedezni némi különbséget. Ezeket egy laikus rendtag Josef Stöckerle készítette.

Hogy ne legyek nagyon hosszú, ezt is két részletre bontom. Eddig az építésének történetéről és a külső formájáról volt szó, a következőkben egy kicsit alaposabban szétnézünk a falak között is.

A képen a templom bejárata az előadónkkal. Jól látható a lábazat állapota, amely semmiképpen nem felel meg e gyönyörű templom külsejéhez.

Ismereteimet elsősorban Ludányi Gabriellának köszönhetem, aki az Egri séták egyik alkalmával bemutatta nekünk ezt a csodálatos építményt. Aki bővebben szeretne szaknyelven olvasni róla, az megteheti az Egri séták nemcsak Egrieknek c. kiadvány I. kötetében, valamint a Heves Megye Műemlékei II. kötetében.

Tehát következik a folytatás, abban már a padok csodálatos faragásáról is lesz néhány kép.