2012. június 28., csütörtök

Villasor Egerben I.



Városi sétánkat június 26-án a Kossuth Lajos utcai Buttler-házban kezdtük. A 2010-ben felújított épület ugyan nem tartozott kimondottan a sétához, de itt van kiállítva a múlt században élt egri orvos polgári szalon-berendezése, melyet örökösök hiányában a városra hagyott.

Faragott szekrény
Dr. Ettre István a dunántúli Szentgotthárdon született. A múlt század közepén jött az egri Dohánygyárba üzemi orvosnak. Ettől kezdve itt, illetve később a kórházban dolgozott. Feleségével együtt a Deák Ferenc utca egyik villájában laktak, s ennek berendezését, felszerelési tárgyait hagyományozták a városra azzal a kikötéssel, hogy nem lehet raktárban tartani, hanem a nagyközönség számára is láthatóvá kell tenni. Így került először a berendezés a Megyeháza udvarán lévő börtönépületbe, majd a Buttler-ház felújítása után az épület egyik földszinti helyiségében került kiállításra. A bútorok a múlt század elején készültek, a szalongarnitúra stílusa historizáló (ez annyit jelent, hogy nem 20. sz-i stílus, de akkor készült). A múlt század elején Budapesten nagyon sok olyan kiállítást rendeztek, ahol bútorok, egyéb felszerelési tárgyak voltak, amelyeket meg lehetett rendelni, vásárolni. Ilyen úton került ez a bútorzat is Egerbe.

Dolgozóasztal
A szalongarnitúra része volt még egy kártyaasztal is, de az most a várban megnyílt Márai kiállításon látható. Mellette a házaspár nagyon sok kártyacsatát vívott a meghívott kártyapartnerekkel. A férj halála után ezt a hagyományt a felesége továbbfolytatta. A dolgozóasztal melletti – nagymamai örökségből származó – állólámpán még ma is láthatjuk az egyik kártyacsomagot, amivel ezek a csaták zajlottak. Itt érdemes elgondolkodni egy kicsit. Régen az emberek eljártak egymáshoz, s az éppen esedékes(szabadidős vagy idénymunkás) tevékenység mellett beszélgettek, megismerték egymást, családi és egyéb társas kapcsolatokat ápoltak. A mai világban ez már megszűnt. Mindenki rohan, végzi a dolgát, egymásra személyesen nincs is idő. A kapcsolattartást formája marad az internet, meg az SMS. Pedig ez kevés! Szerintem!


Térjünk vissza a szalonba. A falakon látható festmények mind a 20. sz. elején alkotott művészektől származnak. Berkes András, Cserna Károly, Iványi-Grünwald Béla és Pfann Emily alkotásaiból láthatunk néhányat.
Szalonrészlet képekkel

A házaspár nemcsak a bútorokkal keresték és ápolták a hagyományokat. Számtalan régi tárgyat vettek magukhoz, ezek között gyűjtötték a bélapátfalvi keménycserép edényeket, tálalóeszközöket. A keménycserépről már egy korábbi bejegyzésemben is ejtettem szót, ahol a polgárosodó Egerről volt szó. A gyűjtemény darabjai szintén ezen a kiállításon láthatóak, s majdnem másfél falat foglalnak el a polgári szalongarnitúrával szemközt.


Bélapátfalvi keménycserép

Megint nem tudom egy bejegyzésbe tenni a látottakat, mert már magáról a berendezésről is hosszan írok, s akkor a tényleges villasort még meg sem említettem. Szerintem azok is megérdemelnek egy hosszabb bemutatást, mert tényleg szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, ha jelen állapotában nem is mindegyik.


Az Úton a vár felé bejegyzésemben már írtam a Kossuth Lajos utcáról, ami a 18-19. században a város legelőkelőbb utcája volt. Itt laktak a prépostok, kanonokok és egyéb méltóságok. Ez volt a környék legalacsonyabban fekvő területe (ma is az), a mostani szinttől még 180 cm-rel alacsonyabban volt. Ezen az úton zajlott a vár felé közlekedés nagy része, amely Hatvan felől a városba érkezett. Szintén egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy a várost fallal vették körül, s a falaknál kapukat helyzetek el. Az egyik ilyen kapu – a Hatvani kapu – a mostani Bazilika déli oldalának közelében állt. Ennek a nevét őrzi az itt elterülő városrész – Hatvani hóstya.

Másik ilyen jelentősebb utca a mai Széchenyi utca volt. Ezen a Felvidék felé lehetett elindulni.

Folytatás következik…