Még egy kevés a szökőkútról

Most ugyan hideg tél van, de nyáron megint voltam egy városi sétán, ahol éppen az Érsekkertben található szökőkút építéséről volt szó, legalábbis a kiírás szerint. A valóságban hallgattunk egy ismétlést az Érsekkert történetéről, főbb értékeiről, de aztán azért volt szó rendesen a szökőkútról is. Sós Istvántól hallottuk az ismertetőt.

A szökőkút története egy e-mail-lel kezdődött. Kántor Imre özvegye felajánlott 1.000.000 Ft-ot az elhunyt férje végakaratának megfelelően, azzal hogy létesítsen a város az Érsekkertben egy szökőkutat. Ezen kívül egyetlen kérése volt, mégpedig az hogy, valami jól látható helyen legyen az adományozó neve. Igazából ezzel indult az egész. Innen pedig már ténylegesen meg kellett szervezni hogyan is lesz a folyamat. Nagy összefogásra volt szükség a város vezetősége, városi cégek, és magánszemélyek között. Felvetődött az ötlet, hogy a volt Nyitott uszodai szökőkút mintájára valami hasonló szökőkutat hozzanak létre. Ennél csak az volt a baj, hogy az építésről semmilyen műszaki dokumentáció nem maradt fent. Pedig méretekre szükség volt. Egy ismerőstől sikerült olyan képet kapni, ahol a szökőkút mellett ismerős egri úszó állt. Az ő lábméretét ismerték, így arányosan tudtak valamiféle méretet adni a kútnak is. Megkapták a tervezők a megbízatást, s munkához láttak. Elkészült a terv, most aztán tényleg jöhetett az összefogás. Az Omya Hungária Kft. felajánlotta, hogy a városnak megvásárolja a szökőkúthoz szükséges márványt. Több bányában néztek mintákat, még a helyszínre is kiutaztak a megfelelő anyag kiválasztásáért. Megtörtént a kiválasztás. Ekkor egy szállítmányozót kellett keresni, aki ideszállítja. Erre is lett vállalkozó, hamarosan meg is érkezett a kialakítás helyére. Elkezdhetett dolgozni a kivitelező, s hamarosan készen is lett. Elkészült hozzá a medence, a villamos egységek, s ami még szükséges a működéséhez. Most tehát hasonlóan néz ki mint annak idején ahogy a nyitott uszoda medencéje mellett állt.

A Klapka utcára kivezető sétány mellett állították fel azt az emléktáblát, amelyen megemlékezik a város, hogy mely szervezetek, illetve magánszemélyek segítették a szökőkút felállítását.

A park közepén a szökőkút körül virágágyások helyezkednek el, minden szezonban más-más virágokkal, tavasszal színes tulipánok köszöntik a látogatót, nyáron kokárdavirág, záporvirág, legényvirág váltja a hagymásokat, míg késő ősszel árvácskák díszelegnek.

Ahogy beköszönt a hideg idő, víztelenítik a szökőkutat, kívülről pedig beborítják a fagy ellen fóliával. Ez a fagy ellen megvédte, de a vandálok ellen nem. Egy alkalommal valakinek nagyon tüzeskedhetnékje volt s rágyújtotta a fóliát. El lehet képzelni, hogy után mit kellett tisztogatni! Hogy mi járhat ilyenkor azoknak a fejében akik ezt véghezviszik?!

Szökőkút és egyebek az Érsekkertben

Szökőkút

 Az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy a sétányok kereszteződésénél jelenleg egy szökőkút áll.

1990-ben elszállították innen a Szovjet hősi emlékművet, aztán sok évig üresen állt a középső terület. 2000-ben került ide egy szökőkút, amelynek eredetije a Bárány uszodában állt. Azt a szökőkutat 1925-ben létesítették és a fürdő átépítéséig 1952-ig ott is maradt, majd elbontották.

A másolat szökőkút most is virágokkal övezve áll a park közepén. Minden évben, évszakonként más és más virágok díszítik körülötte a parkot. Nyári melegben a gyerekek szívesen hűsítik magukat vizével.

Excalibur étterem

A tótól nem messze várja a vendégeket az Excalibur Középkori Lovagétterem, úgy ahogy az illik. Belépve rögtön a kősziklába szorult kard vár mindenkit. Ha tovább is maradunk és valamit szeretnénk enni is, akkor az ételeket valódi középkori megfogalmazásban írt étlapról választhatjuk ki. Hamar nyakunkba akasztják a kendőt, hiszen itt kézzel is lehet enni a fogásokat, természetesen evőeszközt is használhatunk, ha úgy gondoljuk.

Vacsora közben

Középkori hangulatban

Legyen itt egy kis ízelítő a vacsora hangulatából, amikor először voltunk ott vacsorázni kedves ismerősökkel. Azóta még jártunk néhányszor az étteremben, s a hangulat azóta sem változott. A gyertyás üvegek most már még több faggyút viselhetnek.

Kifelé a parkból a Zenepavilonba ütközünk, ahol nyáron keddenként zenés műsorok várják a közönséget. Ezek ingyenesek, bárki meghallgathatja az előadókat.

Zenepavilon

Az Érsekkert kerékpárút felőli részét díszíti Kerényi Jenő Thália c. mészkőből készült szobra. Ez eredetileg az 1965-ben épült új színház mellé készült, de valamiért mégsem került oda.

Érsekkert - Népkert - Érsekkert

Van Egerben egy városi park, ami először Érsekkert, majd Népkert, s a 90-es évek után újra Érsekkert nevet kapott. Korábban Püspökkertnek, a középkorban Vadkertnek, Vadaskertnek hívták. A vadaskert egészen a mai vasútállomás területéig húzódott. A XVI. században az ország vezető egyházi és világi méltóságai is szívesen jöttek ide vadászni, mert a területen lévő melegvíz-források miatt a tavak nem fagytak be s a vadkacsák szívesen időztek a vízen. Két oldalról a Klapka Gy. utca és a Hadnagy utca, keletről az Eger patak határolja. 1994 májusában természetvédelmi területté nyilvánították. 

Faállományából jelentősek a kert tengelyét képező sétányok mellett álló kettős vadgesztenyesor. Ez a fasor folytatódik az Ady Endre utcában is. Gyönyörű az a 2 méter törzsátmérőjű juharlevelű platánfa ami a strand közelében lévő sétány mellett áll. Ősszel színpompába vonja a környéket. Említésre méltó még a szecsuáni mamutfenyő. Az állatvilágának legszínesebb képviselője a patak vize felett cikázó jégmadár, de előfordul a fák között füles kuvik és gyöngybagoly.

A jelenlegi kert a XVIII. században alakult ki. A korábban vadasparkként, zöldségeskertként, illetve gyümölcsösként üzemelő terület egy részéből alakult ki a mai barokkos kert. 1730-35 között Erdődy püspök kezdte a kertet kialakítani, s a század közepén Barkóczy püspök a felsőtárkányi birtokán termelt facsemetékkel hozta létre a négyosztatú parkot.

Eszterházy Károly fallal vette körül a parkot. Az északi oldalon és a Stadion utca felől is kétszárnyas kovácsoltvas kapun keresztül juthatunk be a kertbe, melynek közepén gyalogkapu áll. Fazola Lénárd készítette a kovácsoltvas kapuszárnyakat. A műemlékek sora itt még nem ért véget. Ha az északi kapun lépünk be a kertbe, akkor jobb kéz felé a szabad területen egy díszes kőkaput láthatunk, amely a jezsuiták tulajdona volt. Ez eredetileg a Rózsa Károly utcai kertnek volt a kapuja. 1971-ben darabokra szedve szállították le a mostani helyére.

Barokk híd

Szintén műemlék a mesterséges tó fölött átívelő barokk híd is, ami eredetileg 1769-ben épült Eszterházy Károly megbízása alapján, s a Malom patakon segítette az átjutást. Középső, legmagasabb részén belül mindkét oldalon kőpad látható. Manapság igen sok házasságot kötő pár fotóhelyszíne is.

2001-ben létrehoztak a kertben egy Múzsák ligete elnevezésű területet, amelyben elsőként kapott helyet Bródy Sándor szobra. Őt követte a következő évben Gárdonyi Géza emlékműve. Sok híres költő, író (többek között Csányi Vilmos, Eszterházy Péter) ültetett itt fát.

Bródy és Gárdonyi

A park közepén a sétányok középpontjában hajdan a Szovjet hősi emlékmű állt, ennek helyére került a mostani szökőkút 2000-ben.

Szökőkút

Ősz az Érsekkertben

Fák mögött megbújva az Excalibur étterem

Levettette szép ruháit.

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát. szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

                             (Petőfi Sándor)

Puha lehullott levelek

Most éppen itt van az egyik kedvenc évszakom az ősz. Nem biztos, hogy ezzel a verssel kellett volna kezdenem, de valahogy ez akadt először kezem ügyébe. A képeken még egyáltalán nem vetette le ruháit, inkább szinte legszebb díszében pompázott, de mire ezeket a sorokat írom már a levelek nagy része a fák alatt pihen.



Legjobban Verlaine fejezi ki nekem az ősz hangulatát. Most azonban talán az aktualitása miatt Ady Endre: Párisban járt az Ősz c. versét kellett volna választanom. Pedig én itt vagyok Egerben, s ott nem is jártam, de egy hozzám közelálló, most éppen ott tölti az idejét leginkább tanulással.

Azért én most éppen ősszel az Érsekkertben jártam. Nem is nagyon írok sokat, beszéljenek helyettem a képek. S gondoljon most mindenki arra, milyen szépen búcsúzik a természet tőlünk, illetve inkább a gyarapodást nyújtó tavasztól és nyártól, azért hogy egy kicsit megpihenjen, s a kikeletkor új erővel örvendeztessen meg mindenkit.

Most ugyan nem az Év Fáját mutatom nektek, az kb. 100 m-rel északkeletre van innen a Strandfürdő területén belül. Majd valamikor arra is sort kerítek. Ez sem kicsi fa, de azért méreteiben meg sem közelíti a másikat. A gyönyörű színekben pompázó lombkoronája miatt azonban ez is megérdemel nem is egy fényképet.

Platánfa

Platánfa

Platánfa kérge, mint egy térkép

Platánfa északi irányból

 Azt pontosan nem tudom, hogy ez keleti platán-e vagy vagy a másik, de általában Európában a keleti platán egyedeit találjuk.

Színek bűvöletében

Színek bűvöletében

 Az Érsekkerteben van egy kicsi tó is, aminek a vize még télen sem fagy be, köszönhetően annak, hogy a termálfürdőből is kap vizet. A park egyébként pont a Termálfürdőnek köszönheti a gyönyörű platánjati, hiszen itt a mikroklíma teljesen más, mint a város más részein.

Érsekkerti mesterséges tó

Sétány a fák között

Mért van, hogy a szívem

Csupa, csupa bánat? -

Siratom halálát

A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát

A lehulló levélnek,

Lassú hervadását

A virágos rétnek.

Siratom halálát

Égő, forró könnyel...

...Csicsergő madárdal

Tavaszi virággal

Csak mégegyszer jöjj el!

                        (Dsida Jenő)