2012. május 3., csütörtök

Május 1.


Május 1.



Hosszú hétvége! Ebben az évben másodszor lehetett 4 napot munkanap-áthelyezéssel egyben pihenni, ráadásul nyári meleggel. Nekünk a pihenés igen érdekesre, de nem klasszikusra sikeredett. A szombat a házimunka jegyében telt.

Vasárnap reggel aztán irány volt Parád négyesben, de azért nem kell nagyon irigykedni, először dolgoztunk. Ez abból állt, hogy férjeink nyársaló, bográcsozót építettek, mi pedig belső rendezkedésen dolgoztunk. Közben pedig mások jöttek pihenni! Ők elkezdtek főzni, mi befejeztük a takarítást és kerékpárra pattantunk. Először a Csevice forrásnál álltunk meg, majd az Ördögárok mellett haladtunk el, ahol egy kidőlt bükkfa törését láthattam, ami úgy nézett ki majdnem, mint egy pálma. Nem sokáig álltunk itt, mentünk egy kicsit tovább, amíg egy patak nem állta utunkat. Innen gyalogosan lehetett volna továbbmenni. Idő hiányában ezt elhalasztottuk, de egyszer, egy nem dolgozós hétvégén még visszatérünk, s akkor egészen elmegyünk az Ilona vízesésig - gyalog. Délután hazaértünk egy kis fáradtsággal, este még számítógép előtt ültem egy kicsit, hogy a Díszközgyűlés szalonképes formát öltsön.

Hétfő a szobanövények átültetésének jegyében telt el. Csak fokozatosan rakom őket ki a szabadba, nehogy megégjen az UV-tól a levelük. Igyekszem egyenlőre úgy elhelyezni őket, hogy csak a reggeli vagy a délutáni napsütés érje a leveleket. Aztán ha hozzászoktak, akkor már napfürdőzhetnek minden veszély nélkül.


Kedd – május 1. – a Munka ünnepe. Most nem tudom az emberek hány százalékának van oka ünnepelni. Akinek van munkája, az dolgozik látástól Mikulásig, mert fél, hogy leépítéskor ő lesz a következő, akinek meg nincs munkája, annak szinte lehetetlen elhelyezkedni, mert vagy ezért vagy azért nem felel meg a munkáltatónál. Nehéz helyzet… akkor most hogy is ünnepeljünk és mit? Azért az egri Szépasszony völgyben a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa által feliratozott színpadon szerveztek műsort a lelátogató embereknek. Mi is a látogatók között voltunk a lányommal, mivel a tánc világnapja alkalmából ő is fellépett a Fatimaah Hastáncstúdió csoportjával. Amikor megérkeztünk éppen az Adáshiba színjátszó-csoport vezetője (Balogh András színművész, Egri GG Színház) dolgozott a közönség megnevettetésén, majd láthattunk még másokat is, kik több-kevesebb sikert értek el e terülten.

Hamarosan beiktattak egy kis műsorváltozást, mivel a modern tánccsoportnak volt még egy jelenése Ózdon is, így gyorsan a Zoltán Erika táncstúdiójának növendékei következtek. Kell hozzá levegő az biztos, nem hízókúra. Jobbára nagyon csinosak voltak a lányok, de azért akadt közöttük, akiről majd a tánc lefarag néhány kilót, ha lesz elég kitartásuk hozzá. Őket inkább nem fotóztam, bár szerintem őket ez nem zavarja, másképp nem állnának ki a színpadra. Utánuk a Majorette csoportok léptek a közönség elé több csoporttal is, legaranyosabbak természetesen a kiscsoportosok voltak.

A következő fellépőknél viszont a vékony testalkat egyáltalán nem követelmény – a másiknál sem – csak ott kevésbé mutat jól. Ez a hastánc. Itt azt mondják, kimondottan jó, ha van egy kis felesleg is. Nekem személy szerint jobban tetszik, ha egy vékony testalkatú mutatja be, de hát én női szemmel nézem(hazabeszélek, mert ránk ez  nem jellemző), a férfiaknak pedig biztos más tetszik - igen tudom, kialakulása során tényleg nem a vékony hölgyek művelték - így tehát volt egy hastáncos epizód is. Utánuk még néptáncosok is felléptek, a végén pedig valószínűleg megint az Adáshiba színjátszó-csoport tagjai szórakoztatták a közönséget. Ezt már nem vártuk meg, azt hiszem elég volt a nap alatti aszalódásból. Félttettem is egy kicsit a karomat, mert elég sokáig(több mint egy órát) ültem a színpad előtt szinte egy helyben és magas UV sugárzást jeleztek. De nem lett semmi gond, pedig nem is kentem be magam, de a lányom szerint lehet nekem beépített fényszűrőm van.




A végén még körbenéztünk és ettünk egy-egy fagylaltot. Még megálltunk a völgy bejáratánál lévő Szép Asszony szobornál, s úgy döntöttünk elég a melegből, és a Munka ünnepléséből is. Hátha jövőre több kedvünk lesz ünnepelni a munkát.