Nyaralás Balatonföldvár V.

Balatoni nyaralás V. Balatonföldvár II.

  

Utolsó napunkon szép napra virradtunk, már látszott, hogy nem lesz egész nap hűvös. Délelőtt még el szerettünk volna sétálni a villasoron, s felmenni az országzászlóhoz, valamint megnézni a balatonföldvári legszebb panorámát a Balatonról.

Kelta ösvény-állomás villasor

Balatonföldvár-villasor

A Petőfi Sándor utca volt földvár legelső utcája, korábban Széchenyi Imréről volt elnevezve. Az első ház az egykori Sarolta villa, ami ma kibővítve Városházaként üzemel. Eredeti funkciója magtár volt, majd Rákosi Jenő, Viktor és Szidi villája volt. Ők több művészt, írót vonzottak Balatonföldvárra.

Kulipintyó-villa

A 7-es számú épület Széchenyi Gézáé volt, míg a 9-es házban „Kulipintyó villa” Széchenyi Viktor lakott, akinek a fia a híres afrikai vadász, Széchenyi Zsigmond volt. Ő is gyakran tartózkodott itt gyermekkorában. A ház falán emléktábla őrzi emlékét.

Korányi villa

A következő villát Bajor Gizi vásárolta meg. Itt láthatjuk a híres belgyógyász, dr. Korányi Frigyes impozáns épületét is, amely talán a legszebb Balatonföldváron. Ő volt az a híres orvosprofesszor, aki a XIX. sz. végén az I. sz. belklinika ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet (ismertebb nevén Korányi Kórház) igazgatója lett, s vezette egészen a XX. sz. 10-es éveiben bekövetkezett haláláig.

Kelta ösvény

Országzászló

Következő megállónk az Országzászló volt, amit 1936-ban avattak fel a Stefánia sánc lábánál. 1959-ben aztán ezt a zászlót is eltüntették. A rendszerváltás után 1991-ben állították fel újra. Ha innen továbbmegyünk akkor felérünk Balatonföldvár legmagasabb pontjára, ahonnan olyan pazar kilátás nyílik a Balatonra, amilyet más helyen nem élvezhetünk, hiszen a nyugati medence, a Tihanyi-félsziget és a keleti medence egyaránt látható. A Keltatúra 9. állomásán elolvasottak szerint megfigyelhettük, hogy a Balaton túlsó partja homályos volt, így jó esélyünk volt a népi megfigyelések alapján, hogy jó idő lesz a nap hátralévő részében, s valószínűleg a következő napon is.

Balaton-keleti medence

Balaton-Tihanyi félsziget

Kelta túra - magaspart

Balatonföldvár-korunk "villája"

Lassan visszasétáltunk, majd lementünk ebédelni a strand büfésorára, mert ha már itt vagyunk a Balatonnál, akkor a sült fogast, nem szabad kihagyni. Nem is jöttünk el anélkül, hogy meg ne kóstoltuk volna. Elsőre elég csenevész halak árválkodtak a pulton, de azért vettünk két kisebbet- hogy a fél fogunkra biztos elég legyen. Mit mondjak, nem éppen akkor sült ki(már 3 óra elmúlt akkor), így elveszett a zamatos íz. Közben azért én figyelemmel kísértem a pultot, s hamarosan azt láttam, hogy új példányok érkeztek.  Vettünk is mindjárt a friss sütésből, így nem maradtunk le az igazi sült halról sem. A délután többi részét a Galambszigeten töltöttük, s a balatoni tájképben gyönyörködtünk. Estefelé még egy séta a platánfasoron, a kézben egy-egy különleges fagyival (levendulás fehércsoki, Baileys, ferrero, sportszelet, Bourbon vanília), s ezzel véget is ért rövid nyaralásunk. Örülök mindenkinek, aki legalább így olvasva velünk tartott.

Nyaralás Balaton - Tihany

Balatoni nyaralás IV. Tihany

Előző este annyit döntöttünk el, ha a következő nap strandidő lesz, akkor a műsor strand lesz, ha mégsem ez a változat jönne be, akkor megyünk Tihanyba. Az időjárás-felelős jóvoltából a következő napi program Tihany volt, mivel sütött a nap, de a levegő nem éppen fürdésre csábított. Most jó lett volna, ha a kerékpárjaink nálunk vannak, mert egyrészt a szántódi révig csupán 4,5 km tekerés, utána magunkkal visszük a kompra, s Tihanyban is vígan közlekedhetünk vele, sőt akár Balatonfüredet is meglátogathatjuk. Erre azt kellett mondanunk, hogy majd legközelebb.

Így aztán beültünk az autóba, s elmentünk a szomszédba, hiszen kb. 5 km az egész. Kocsi parkolóba, mi pedig irány a rév. Míg vártuk a kompot láttuk, hogy a Balaton északi oldalán igencsak gyülekeznek a felhők, akkor viszont már késő volt visszafordulni esernyőért. Így felszálltunk a kompra, s bíztunk a jó szerencsénkben. Még a szántódi oldalon megvettük a kisvonatra a jegyet, amivel felmegyünk az apátsághoz. A tihanyi oldalon így már csak meg kellett keresni a kisvonat megállóját. Hamar megérkezett, s már csak a következő komp utasait kellett megvárni. Egy kicsit körbejártuk a félsziget déli részét, s közben a vízpart mellett is elhaladtunk. Jól lehetett látni itt is a Balaton alacsony vízszintjét. Azért a viszonylag rossz idő ellenére elég sokan fürödtek. Felfelé vezető utunk közben elhagyott a szerencsénk s elkezdett esni. Szerencsére az oldalról nyitott kocsikban nem áztunk, s mire felértünk az apátsághoz már abba is hagyta.

A templom mellől gyönyörű kilátást lehetett élvezni, de csak viszonylag kevés helyen, mert pont most folyt a sétány felújítása. Azért néhány helyen kinéztünk, de a szép panorámán kívül csak azt tudtuk megállapítani, hogy több helyen esik továbbra is. Bementünk a barokk templomba, aztán lementünk a román kori altemplomba is. Itt találjuk az apátság alapítójának I. András királynak a temetkezési helyét. Innen pedig tovább vezetett az út a kiállítótermekbe, ahol megismerkedhettünk az apátság 950 éves történetével, s megnézhettük IV. Károly emlékszobáját is.

Érdekes képek szemléltették a szerzetesek munkáját. A kép egy tényleges tárggyal kezdődött, ami mellett valaki személy is volt általában, s a falon freskóként folytatódott tovább. Az alapítástól az apátok sora az 1400-as évek végéig szinte folyamatos volt. Az utána következő 200 évben olyan apátok vezették a kolostort, akik nemhogy bencések nem voltak, de sokszor nem is egyházi személyek voltak. Sok közülük nem is járt Tihanyban, csak az abból jövő jövedelem érdekelte. A török hódoltság megszűnésével a Pannonhalmi Főapátság tulajdonába került, s ezzel a magyar bencés rend szerves része lett. Napjainkig is sok időszak volt, amikor nem volt apát kinevezve a monostor élére (Ferenc József féle feloszlatás, szocializmus évei) Tevékenysége idején folyamatosan mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozott. A XIX. sz. közepén a robot megszűnése miatt át kellett szervezni a gazdaságot, innentől került a monostor közelebbi kapcsolatba a környező falvak népeivel. 1885-től már képzett világiak is dolgoztak a Balaton környék 2. legnagyobb uradalmában. Fellendült a virág és gyógynövénykertészet, s az állattartás területén is újdonságokba vágtak bele. Kedvező munkalehetőséget biztosítottak dolgozóiknak a pénz és terményjárandósággal. A cselédségnek lakásokat építettek, az idénymunkásoknak tisztességes szállást biztosítottak már 10 évvel azelőtt is, hogy erre törvény kötelezte volna őket. Emellett az apátság saját jövedelme terhére biztosított alkalmazottainak nyugdíjat, illetve kegydíjat. A működés a világháború évei alatt is folyt, de a földosztást követően mindössze 100 holdja maradt szinte gazdasági épület nélkül, s felkerült a megszüntetendő apátságok közé is. Aztán ezen is túljutott. A bencés rend 1990-ben költözhetett vissza. 1994-ben a kolostor épületegyüttesét is visszakapta az államtól, amelyet 1992-től folyamatosan felújítottak. Itt pedig az én szavaim helyett inkább tegyetek virtuális sétát a templomban és a kriptában.

Az apátság után sétáltunk az üdülőfalu kedves kis utcácskáin. Ha Tihany, akkor levendula. Volt belőle minden mennyiségben az illóolajtól kezdve a szappanokon át egészen az illatpárnákig, természetesen inkább a turistazsebre méretezett árakkal. Mivel szüleimnél a kertben terem levendula, ezért az alapdolgok nekem is megvannak, ajándékot meg nem innen vásárolok. Hamarosan a gyomrunk is jelzett, hogy illene valamit enni, így beültünk egy étterembe, ahol menüt rendeltünk. Így üdítővel együtt nem is került valami sokba. Ugyan a kerthelyiségben ültünk, de nem láttunk rá az égboltra, így azt sem vettük észre, hogy újabb eső közeleg. Éppen befejeztük az ebédet, s indulni szerettünk volna, amikor halljuk a sátorponyván az eső kopogását. Így aztán újabb fél óra kényszerpihenőre kényszerültünk. Utána a nedves úton indultunk a hegyről lefelé, a kikötőhöz. 

Közben többször ráláttunk a Balatonra. Megint ugyanazt tudtuk megállapítani, mint felfelé jövet, több helyen esik. Mire leértünk a révhez, a déli oldalon is gyülekeztek a fellegek. A kompra felszállva még napsütés jutott osztályrészül, de ahogy haladtunk a másik part felé egyre jobban beszürkült az ég, s a kőröshegyi völgyhíd is párában fürdött. Én még nem utaztam az M7-es autópálya ezen szakaszán. Ugyan amikor Somogyvárra utaztunk kb. 10 km-t megtettünk rajta, de ez a szakasz már a völgyhíd után volt. Én amúgy sem nagyon élvezem az autópályán való utazást, bár azt kétségtelenül aláírom, hogy időben mindenképpen kevesebb, mint a korábbi utazási idő. Viszont a környékből szinte az útjelző oszlopokon kívül semmit sem látok, ahhoz ugyanis, hogy az autópályáról letérjünk egy nevezetesség meglátogatásához, idő kell. A férfiak pedig megpróbálnak minél hamarabb odaérni a célhelyre, úgy, hogy lehetőleg közben max. enni-inni, s egyéb nem mellékes dolgokat elvégezi kelljen megállni. Én szívesebben utazom lassabban, de emberek között, időnként megállva. Megint elkanyarodtam, irány vissza, tehát mire beértünk a szántódi kikötőbe megint elkezdett esni az eső, szerencsére a kocsi nem volt messze, így hamarosan szárazan indulhattunk szálláshelyünkre. Balatonföldvárra éppen akkor ért az eső, amikor mi is megérkeztünk.

Nyaralás Balaton

Balatoni nyaralás Somogyvár, Szentesica forrás és Koppány emlékmű

Megint többet beszélek a kelleténél, így az előző bejegyzésbe nem fért bele minden, ahol Somogyváron jártunk.

Az emlékpark bejáratánál még megkérdeztük, hogyan jutunk el a Szentesica forráshoz, ahol egy emlékművet is megnézhetünk amit Koppány vezér emlékére állítottak. Út közben lefelé láttunk hatalmas éti csigát, egy darázsfészket és ganéjtúró bogarat. A forrásnál megkóstoltuk a vizét, s azt ugyan nem tudtuk megállapítani, hogy iható-e, de mi ittunk belőle, s nem lett tőle semmi bajunk. A forrásnak egykor gyógyító erőt tulajdonítottak, tudvalevő itt mosta meg a kezét István király miután legyőzte Koppányt.

A felállított emlékmű is érdekes, mintha visszavezetne minket az ősi magyarság pogány világába. Igazából már nem tudjuk eldönteni mi lett volna a jobb. Tény abban az időben a világ egyértelműen az egyistenhit felé haladt. Aki nem erre vette az irányt az bizony kilógott a sorból, s nem lett volna maradása a Kárpát-medencében. Vagy nem, ezt már utólag elemezgetve nem mondhatjuk meg.

Miután megnéztük a Koppány emlékművet, ellátogattunk a falu határában lévő Széchenyi kastélyhoz is, amit gróf Széchenyi Dénes alakított ki a 19. század végén. A kastélyban 1946 óta sérült gyermekek nevelőotthona működik. Az épület tényleg látott már szebb napokat is, de azért mi egy kicsit bekukkantottunk az előcsarnokba, s a folyosóra. A lépcső maga a csoda, azt hiszem a kép magáért beszél. Belül a folyosón vannak képek a kastély történetéről is.

Nyaralás Balaton III. Somogyvár

Somogyvár, Kupavár-hegy

Második napunkon megint nem éppen balatoni fürdést kívánó idő köszöntött ránk, így autóba ültünk és felkerestünk egy régen látott helyet. Ellátogattunk Somogyvárra, ahol egy bencés apátság romjait tekintettük meg, s egyben megismerkedtünk magyar történelmünk középkorának egy darabjával. Bevallom annak idején nem nagyon érdekelt a történelem, s inkább csináltam mást, minthogy a történelem tankönyvet bújjam. 12 évvel ezelőtt jártunk erre, akkor a bélatelepi nyaralásunkat fejeltük meg ezzel a történelmi élménnyel. Ma azért már lényegesen többet látunk belőle, mint korábbi látogatásunkkor. Most az apátsági rom kiegészült egy kilátóval, ahonnan a 4. emeletről már ténylegesen lehet látni a község északi részén az apátságot védő sáncok egy részét. A középkorban ez a terület a Nagyberki-Balatonhoz tartozott, s csak dél felől volt csatlakozása a szárazföldhöz, nyugati oldalán még kikötő is volt. A nagy területű berket a középkori Balaton viszonylag magas vízállása magyarázza, amelyet csak a XIX. sz. elején csapoltak le. Ugye milyen furcsa, hogy a középkori Magyarország földrajzi térképe egészen másképpen nézett, mint ma. Azt gondolom elég akár 150 évvel visszamenni, s már lehet nem is ismernénk rá bizonyos területekre. Itt is ásattak, s a bejárat melletti kiállító terem tanúsága szerint a közelben temetkezési helyet is találtak.

Én azonban itt maradok a Kupavárhegyen, s megismerkedem a somogyi hercegség legendás urának, Koppány vezérével, majd Szent László királyunk történetével s az itteni bencés apátság kialakulásával. Jó volt a történelmi romok között járkálni, ahol talán egykor királyok, hercegek jártak. Nem feledkezhetünk el itt az egyszerű emberekről sem, hiszen ők építették, hozták létre e falakat, s hagytak hátra az utókornak emléket. Koppány vezér várának hajdani helyét még a történelemtudósok is itt feltételezik. A legenda szerint a felnégyelt vezér 4 testrészét az ország 4 várában tűzték a várfokra, s az egyik éppen saját várába került. Ebben a korban épült, romjaiban ma is látható temetőkápolna. Körülötte nagy sírszámú temető terült el, amelyből nem került elő 12. századitól régebbi érme.

László királynak itt kettős célja volt. Egyrészt ide szeretett volna temetkezni, ugyanakkor a Benedek-rendi apátságot a francia Saint Gilles-i főapátságnak adományozta. Ez az apátság - maketten a templom és a  kolostor - egyedülálló volt az összes magyarországi között. Ugyan minden magyarországi apátságot francia szerzetesközpontok alapítottak, de itt nemcsak az apátok, hanem a novíciusok és a szerzetesek is franciák voltak. László király ide is lett eltemetve 1095-ben.

Több mint egy évszázaddal később aztán I. Imre megszüntette ezt a kiváltságot hatalmi szóval megszüntette. A későbbiekben ez a zavaros helyzet belső harcokhoz, fegyverkezéshez és a kolostor részleges pusztulásához vezetett.

A belépőjegyként szolgáló papírlapon találtunk egy rövid ismertetőt a helyről egy alaprajzzal és jelmagyarázattal. Lentről azért nem volt olyan könnyű a tájékozódás, de mindjárt meg lehetett mindent találni, ahogy felfelé mentünk a kilátóba. Ez a romoktól keletre épült, s négy emeletet lehetett rajta felmenni. Ha a legtetején voltunk, a távolban már felsejlett a Balaton is. Miután keresztül-kasul bejártuk az apátság területét, megcsodáltuk a rózsákkal beültetett kis területet, majd a fűszernövény-gyűjteményt néztük végig. Éppen virágzott a levendula, s a rozmaring is nagyon finom illatot árasztott. A fűszernövényektől eltelve a bejáratnál még megnéztük a fonott árukat, amiket Erdélyben készítettek, itt adják el, ezzel is segítve őket. 

Nyaralás Balaton II.

Balatonföldvár

Első benyomás: nyugodt kisváros a Balaton déli partján.

Eső után érkeztünk meg szálláshelyünkre, ami egy horgásztó mellett volt, egy csendes utcában. Egyáltalán nem bántuk, hogy nem vagyunk közel a Balatonhoz, persze ez viszonyítás kérdése, mert a 800 m szerintem nem egy nagy távolság.

Első sétánk rögtön megérkezésünk után volt, mert kíváncsiak voltunk a környékre, a halastóra, s a Balatonra is. A halastó mellett elsétálva kiderült, hogy horgászni tilos benne, halnevelésre használják. 1927-ben létesítették, de kezdetben csak megszökött halak voltak benne. 1930-tól szakszerű haltenyésztés folyik a tóban. Ponty, busa, amúr, compó, csuka és harcsa nevelése történik a tóban. Ősszel aztán lehalásszák, s tavasszal újra telepítik fiatal ivadékokkal. A mellette lévő partszakaszon hattyúk és vadkacsák pihentek. Kacsákból csak nőstényeket láttunk, a díszesebb tollazatú gácsért itt nem láttunk, a hattyúknál viszont ott voltak az ifjú madarak is. Itt szinte rögtön felfedeztük a Kelta túra 2. állomását. Már olvastunk róla, hogy ezzel mutatják be Balatonföldvár helytörténetét, meg egy kicsit a Balatont is. Tovább sétálva néztem, hogy hol lehet az első, de nem tudtam akkor rájönni. Másnap reggel aztán megtaláltam, amikor mentem friss kifliért. Az iskola oldalába rejtették el a fák takarásába.

A későbbiek során sem találtuk meg mindet, ez azt mutatja, nem jártuk végig. Ez igaz is, csak alkalomszerűen kerestük fel a helyeket. Első este még ellátogattunk a Galamb-szigetre, ami a kikötő mellett található. Nem természetes úton, hanem kotrás folytán jött létre. korábban nevezték Szúnyog- és Majom-szigetnek is. Mai nevét, a felvezető híd galambdúcairól kapta. A sziget bejárata előtt találjuk Kvassay Jenő emlékművét. Vízépítési tanulmányokat folytatott, nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, valamint ők kezdeményezte a balatoni kikötők megépítését is.

Ha a szobortól nyugatra folytatjuk utunkat, akkor egy gyönyörű platánsor alatt visz az utunk, amelyet szintén ez a korábban említett ember alakított ki 1200 m hosszan. A lenyugvó nap fényében csodálatos színeket vonultat fel, az árnyas fasor.  Parton húzódó villasor a 19 sz. végén és a 20. sz. elején épült. Az akkori főurak példaértékű elgondolása volt az az ötlet, hogy a „Balaton mindenkié”, ezért a partot szabadon hagyták nem építették be, így bárki végigsétálhatott rajta. A legismertebb villák között találjuk Kandó Kálmán nyaralója, de Zerkovitz Béla a híres sanzon és kupléíró is gyakran megfordult itt a múlt század elején. Itt volt a Zrínyi szálló, akinek vendége volt Móra Ferenc és Szabó Lőrinc is, valamint a Garabonciás szálló.

A platánsor nyugati részén a központ felé vezető bejáratnál van a Fesztivál tér, ami a város rendezvényeinek egyik színhelye is. Ott tartózkodásunk alatt az egyik estén a helyi fúvósok adtak koncertet a színpadon, péntek este pedig Udvaros Dorottya és Hernádi Judit előadásában lehetett megnézni a Bandy-lányok előadást Ascher Tamás rendezésében.

Balatonföldváron számtalan étterem is üzemel, egyiknek a kerthelyiségében -ami mellett elmentünk -  cigányzenekar és táncosok is szórakoztatták a vendégeket.

Nyaralás Balaton I.

Martonvásár

Kastély

A Brunszvik kastély ugyan nem a Balaton mellett van, de úgy gondoltam út közben jó, ha megnézzük. Egy kevés reggeli és néhány kávé után meg is érkeztünk a kastélyhoz. A park bejáratánál jegyet kell vásárolni a belépésre. Ismertető nem jár hozzá, de még felhívás sem, hogy itt a füzet, ha akarom vegyem meg. Így aztán a vendég hagyatkozhat a parkbeli eligazító táblákhoz. Ezek nem rosszak, de mégis kényelmesebb egy kézben tartott ismertető után beazonosítani a fákat, mint vissza és előretekintgetni a központi ismertetők alapján.

Szomorú japánakác

Arra azért felhívták a figyelmünket, hogy a kastélyba és az Óvodamúzeumba külön kell majd belépőt vásárolni. A parkban a férjem korábbi látogatása szerint indultunk el. Először elmentünk azon emberek mellszobrai mellett akik a park kialakításában segédkeztek. Közben azért már megfigyelhettünk néhány fát az angolkert leginkább fásszárú gyűjteményében. Javarészt amiket megtaláltunk már ismertem korábbi tanulmányaim alapján, de egyet-egyet azért nem ártott pontosítani – ugye felejt az ember – s jól jött néhány új általam nem ismert egyed azonosítása is. A park történetében többféle facsoportokhoz más és más korok és telepítők köthetők. 

Beethowen

Híd a szigetre

A fák között hamar elment az idő, de körbejárva a parkot eljutottunk a tóhoz és a szigethez. Erős fahíd vezetett át, amin kisebb munkagépek is átjuthatnak szükség esetén. Ezt a szigetet közel egy évszázada Beethowen kedvenc tartózkodási helyeként emlegették. Ennek emlékezetére a múlt század elején a zeneszerző mellszobrát is itt avatták fel, sőt emlékfát is elneveztek róla A sziget közepén egy hangversenyteret rendeztek be, amelyet 1960-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt, megítélésem szerint több mint 1500 főre. Nyaranta, itt hangversenyeket rendeznek.

Mocsárciprus alatt

A sziget szélén egy hatalmas mocsárciprus áll – idős korára 30 m-nél is magasabbra nőhet – aminek mocsaras, nedves talajon a légzőgyökerei cseppkőszerűen emelkednek a talaj fölé. Érdekes látványt nyújt ez a Magyarországon nem honos, nálunk csak díszfaként ültetett növény. (kibújt belőlem a biológia) Itt aztán elidőztünk egy kicsit, s közben nem egy szitakötőt láttunk, s megjelent egy szürke gém is. Lassan elindultunk a Beethowen emlékmúzeumba, mert hamarosan itt volt a nyitvatartási idő.



Korabeli szalon

Itt az anyagot 3 teremre osztották, az elsőben a Brunszvik család története kapott helyet, másodikban a család és Beethowen kapcsolatát igazoló képeket, dokumentumokat láthattunk, míg a harmadikban egy korhűen berendezett szoba kapott helyet. Mindegyikben korabeli hangszereket is láthattunk. A kiállítás látogatása alatt végig Beethowen muzsika szólt s a folyosó mellett leülve a koncertet nemcsak hallgatni, hanem látni is lehetett felvételről. meg is beszéltük a lányommal, hogy mennyivel megnyugtatóbb, mint a mai dallam nélküli, csupán ritmusra épülő zenék. Nemhiába alkalmazzák a klasszikus műveket terápiaként, hiszen észrevétlenül is megnyugtat, száműzi a felesleges gondolatokat, s új energiával tötl fel.

Brunszvik Teréz

Az évszázad görcsei

A kastélyról itt sem találtunk ismertetőt, a Brunszvik család és Beethowen kapcsolatát felölelő könyvet lehetett venni, s itt találtunk rá a park ismertetőjére is. A kastélyból csupán ez a kis rész látogatható, a többit az MTA Mezőgazdasági Intézete használja. Kár, hogy a többit csak kívülről lehet szemrevételezni. A kastélyparkban megtaláltuk Brunszvik Teréz szobrát, körben rajta idézetekkel. Az egyik nekem is megfogta a szemem, s úgy gondoltam ez igencsak időszerű lenne ma is. Tudnám ajánlani jószívvel sokaknak. "Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát." Ahogy elnézem a feltörekvő generációt, nem túlzottan sok jót jósolhatok a hazának. De ne legyek ilyen borúlátó, biztos vannak kivételek, én is ismerek kettőt, sőt lehet többet is. A végére hagytam ezt a képet, mert engem megfogott, nem azért mert a lányom van rajta, hanem mert vidám és élettel teli. 

Vidámság

Közben az ég beborult, jobbnak láttuk továbbindulni, mielőtt nyakunkba szakad az égi áldás. Nem is kellett rá sokáig várni, alig hagytuk el Martonvásárt, amikor amikor elkezdett esni, s ez változó intenzitással Siófok utánig kitartott.