2012. szeptember 14., péntek

Nyaralás Balaton II.

Balatonföldvár




Első benyomás: nyugodt kisváros a Balaton déli partján.
Eső után érkeztünk meg szálláshelyünkre, ami egy horgásztó mellett volt, egy csendes utcában. Egyáltalán nem bántuk, hogy nem vagyunk közel a Balatonhoz, persze ez viszonyítás kérdése, mert a 800 m szerintem nem egy nagy távolság.

Első sétánk rögtön megérkezésünk után volt, mert kíváncsiak voltunk a környékre, a halastóra, s a Balatonra is. A halastó mellett elsétálva kiderült, hogy horgászni tilos benne, halnevelésre használják. 1927-ben létesítették, de kezdetben csak megszökött halak voltak benne. 1930-tól szakszerű haltenyésztés folyik a tóban. Ponty, busa, amúr, compó, csuka és harcsa nevelése történik a tóban. Ősszel aztán lehalásszák, s tavasszal újra telepítik fiatal ivadékokkal. A mellette lévő partszakaszon hattyúk és vadkacsák pihentek. Kacsákból csak nőstényeket láttunk, a díszesebb tollazatú gácsért itt nem láttunk, a hattyúknál viszont ott voltak az ifjú madarak is. Itt szinte rögtön felfedeztük a Kelta túra 2. állomását. Már olvastunk róla, hogy ezzel mutatják be Balatonföldvár helytörténetét, meg egy kicsit a Balatont is. Tovább sétálva néztem, hogy hol lehet az első, de nem tudtam akkor rájönni. Másnap reggel aztán megtaláltam, amikor mentem friss kifliért. Az iskola oldalába rejtették el a fák takarásába.

A későbbiek során sem találtuk meg mindet, ez azt mutatja, nem jártuk végig. Ez igaz is, csak alkalomszerűen kerestük fel a helyeket. Első este még ellátogattunk a Galamb-szigetre, ami a kikötő mellett található. Nem természetes úton, hanem kotrás folytán jött létre. korábban nevezték Szúnyog- és Majom-szigetnek is. Mai nevét, a felvezető híd galambdúcairól kapta. A sziget bejárata előtt találjuk Kvassay Jenő emlékművét. Vízépítési tanulmányokat folytatott, nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, valamint ők kezdeményezte a balatoni kikötők megépítését is.




Ha a szobortól nyugatra folytatjuk utunkat, akkor egy gyönyörű platánsor alatt visz az utunk, amelyet szintén ez a korábban említett ember alakított ki 1200 m hosszan. A lenyugvó nap fényében csodálatos színeket vonultat fel, az árnyas fasor.  Parton húzódó villasor a 19 sz. végén és a 20. sz. elején épült. Az akkori főurak példaértékű elgondolása volt az az ötlet, hogy a „Balaton mindenkié”, ezért a partot szabadon hagyták nem építették be, így bárki végigsétálhatott rajta. A legismertebb villák között találjuk Kandó Kálmán nyaralója, de Zerkovitz Béla a híres sanzon és kupléíró is gyakran megfordult itt a múlt század elején. Itt volt a Zrínyi szálló, akinek vendége volt Móra Ferenc és Szabó Lőrinc is, valamint a Garabonciás szálló.
A platánsor nyugati részén a központ felé vezető bejáratnál van a Fesztivál tér, ami a város rendezvényeinek egyik színhelye is. Ott tartózkodásunk alatt az egyik estén a helyi fúvósok adtak koncertet a színpadon, péntek este pedig Udvaros Dorottya és Hernádi Judit előadásában lehetett megnézni a Bandy-lányok előadást Ascher Tamás rendezésében.



Balatonföldváron számtalan étterem is üzemel, egyiknek a kerthelyiségében -ami mellett elmentünk -  cigányzenekar és táncosok is szórakoztatták a vendégeket.