Nyaralás Balaton III. Somogyvár

Somogyvár, Kupavár-hegy

Második napunkon megint nem éppen balatoni fürdést kívánó idő köszöntött ránk, így autóba ültünk és felkerestünk egy régen látott helyet. Ellátogattunk Somogyvárra, ahol egy bencés apátság romjait tekintettük meg, s egyben megismerkedtünk magyar történelmünk középkorának egy darabjával. Bevallom annak idején nem nagyon érdekelt a történelem, s inkább csináltam mást, minthogy a történelem tankönyvet bújjam. 12 évvel ezelőtt jártunk erre, akkor a bélatelepi nyaralásunkat fejeltük meg ezzel a történelmi élménnyel. Ma azért már lényegesen többet látunk belőle, mint korábbi látogatásunkkor. Most az apátsági rom kiegészült egy kilátóval, ahonnan a 4. emeletről már ténylegesen lehet látni a község északi részén az apátságot védő sáncok egy részét. A középkorban ez a terület a Nagyberki-Balatonhoz tartozott, s csak dél felől volt csatlakozása a szárazföldhöz, nyugati oldalán még kikötő is volt. A nagy területű berket a középkori Balaton viszonylag magas vízállása magyarázza, amelyet csak a XIX. sz. elején csapoltak le. Ugye milyen furcsa, hogy a középkori Magyarország földrajzi térképe egészen másképpen nézett, mint ma. Azt gondolom elég akár 150 évvel visszamenni, s már lehet nem is ismernénk rá bizonyos területekre. Itt is ásattak, s a bejárat melletti kiállító terem tanúsága szerint a közelben temetkezési helyet is találtak.

Én azonban itt maradok a Kupavárhegyen, s megismerkedem a somogyi hercegség legendás urának, Koppány vezérével, majd Szent László királyunk történetével s az itteni bencés apátság kialakulásával. Jó volt a történelmi romok között járkálni, ahol talán egykor királyok, hercegek jártak. Nem feledkezhetünk el itt az egyszerű emberekről sem, hiszen ők építették, hozták létre e falakat, s hagytak hátra az utókornak emléket. Koppány vezér várának hajdani helyét még a történelemtudósok is itt feltételezik. A legenda szerint a felnégyelt vezér 4 testrészét az ország 4 várában tűzték a várfokra, s az egyik éppen saját várába került. Ebben a korban épült, romjaiban ma is látható temetőkápolna. Körülötte nagy sírszámú temető terült el, amelyből nem került elő 12. századitól régebbi érme.

László királynak itt kettős célja volt. Egyrészt ide szeretett volna temetkezni, ugyanakkor a Benedek-rendi apátságot a francia Saint Gilles-i főapátságnak adományozta. Ez az apátság - maketten a templom és a  kolostor - egyedülálló volt az összes magyarországi között. Ugyan minden magyarországi apátságot francia szerzetesközpontok alapítottak, de itt nemcsak az apátok, hanem a novíciusok és a szerzetesek is franciák voltak. László király ide is lett eltemetve 1095-ben.

Több mint egy évszázaddal később aztán I. Imre megszüntette ezt a kiváltságot hatalmi szóval megszüntette. A későbbiekben ez a zavaros helyzet belső harcokhoz, fegyverkezéshez és a kolostor részleges pusztulásához vezetett.

A belépőjegyként szolgáló papírlapon találtunk egy rövid ismertetőt a helyről egy alaprajzzal és jelmagyarázattal. Lentről azért nem volt olyan könnyű a tájékozódás, de mindjárt meg lehetett mindent találni, ahogy felfelé mentünk a kilátóba. Ez a romoktól keletre épült, s négy emeletet lehetett rajta felmenni. Ha a legtetején voltunk, a távolban már felsejlett a Balaton is. Miután keresztül-kasul bejártuk az apátság területét, megcsodáltuk a rózsákkal beültetett kis területet, majd a fűszernövény-gyűjteményt néztük végig. Éppen virágzott a levendula, s a rozmaring is nagyon finom illatot árasztott. A fűszernövényektől eltelve a bejáratnál még megnéztük a fonott árukat, amiket Erdélyben készítettek, itt adják el, ezzel is segítve őket.