Nyaralás Balaton II.

Balatonföldvár

Első benyomás: nyugodt kisváros a Balaton déli partján.

Eső után érkeztünk meg szálláshelyünkre, ami egy horgásztó mellett volt, egy csendes utcában. Egyáltalán nem bántuk, hogy nem vagyunk közel a Balatonhoz, persze ez viszonyítás kérdése, mert a 800 m szerintem nem egy nagy távolság.

Első sétánk rögtön megérkezésünk után volt, mert kíváncsiak voltunk a környékre, a halastóra, s a Balatonra is. A halastó mellett elsétálva kiderült, hogy horgászni tilos benne, halnevelésre használják. 1927-ben létesítették, de kezdetben csak megszökött halak voltak benne. 1930-tól szakszerű haltenyésztés folyik a tóban. Ponty, busa, amúr, compó, csuka és harcsa nevelése történik a tóban. Ősszel aztán lehalásszák, s tavasszal újra telepítik fiatal ivadékokkal. A mellette lévő partszakaszon hattyúk és vadkacsák pihentek. Kacsákból csak nőstényeket láttunk, a díszesebb tollazatú gácsért itt nem láttunk, a hattyúknál viszont ott voltak az ifjú madarak is. Itt szinte rögtön felfedeztük a Kelta túra 2. állomását. Már olvastunk róla, hogy ezzel mutatják be Balatonföldvár helytörténetét, meg egy kicsit a Balatont is. Tovább sétálva néztem, hogy hol lehet az első, de nem tudtam akkor rájönni. Másnap reggel aztán megtaláltam, amikor mentem friss kifliért. Az iskola oldalába rejtették el a fák takarásába.

A későbbiek során sem találtuk meg mindet, ez azt mutatja, nem jártuk végig. Ez igaz is, csak alkalomszerűen kerestük fel a helyeket. Első este még ellátogattunk a Galamb-szigetre, ami a kikötő mellett található. Nem természetes úton, hanem kotrás folytán jött létre. korábban nevezték Szúnyog- és Majom-szigetnek is. Mai nevét, a felvezető híd galambdúcairól kapta. A sziget bejárata előtt találjuk Kvassay Jenő emlékművét. Vízépítési tanulmányokat folytatott, nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, valamint ők kezdeményezte a balatoni kikötők megépítését is.

Ha a szobortól nyugatra folytatjuk utunkat, akkor egy gyönyörű platánsor alatt visz az utunk, amelyet szintén ez a korábban említett ember alakított ki 1200 m hosszan. A lenyugvó nap fényében csodálatos színeket vonultat fel, az árnyas fasor.  Parton húzódó villasor a 19 sz. végén és a 20. sz. elején épült. Az akkori főurak példaértékű elgondolása volt az az ötlet, hogy a „Balaton mindenkié”, ezért a partot szabadon hagyták nem építették be, így bárki végigsétálhatott rajta. A legismertebb villák között találjuk Kandó Kálmán nyaralója, de Zerkovitz Béla a híres sanzon és kupléíró is gyakran megfordult itt a múlt század elején. Itt volt a Zrínyi szálló, akinek vendége volt Móra Ferenc és Szabó Lőrinc is, valamint a Garabonciás szálló.

A platánsor nyugati részén a központ felé vezető bejáratnál van a Fesztivál tér, ami a város rendezvényeinek egyik színhelye is. Ott tartózkodásunk alatt az egyik estén a helyi fúvósok adtak koncertet a színpadon, péntek este pedig Udvaros Dorottya és Hernádi Judit előadásában lehetett megnézni a Bandy-lányok előadást Ascher Tamás rendezésében.

Balatonföldváron számtalan étterem is üzemel, egyiknek a kerthelyiségében -ami mellett elmentünk -  cigányzenekar és táncosok is szórakoztatták a vendégeket.

Villasor Egerben I.

Városi sétánkat június 26-án a Kossuth Lajos utcai Buttler-házban kezdtük. A 2010-ben felújított épület ugyan nem tartozott kimondottan a sétához, de itt van kiállítva a múlt században élt egri orvos polgári szalon-berendezése, melyet örökösök hiányában a városra hagyott.

Faragott szekrény

Dr. Ettre István a dunántúli Szentgotthárdon született. A múlt század közepén jött az egri Dohánygyárba üzemi orvosnak. Ettől kezdve itt, illetve később a kórházban dolgozott. Feleségével együtt a Deák Ferenc utca egyik villájában laktak, s ennek berendezését, felszerelési tárgyait hagyományozták a városra azzal a kikötéssel, hogy nem lehet raktárban tartani, hanem a nagyközönség számára is láthatóvá kell tenni. Így került először a berendezés a Megyeháza udvarán lévő börtönépületbe, majd a Buttler-ház felújítása után az épület egyik földszinti helyiségében került kiállításra. A bútorok a múlt század elején készültek, a szalongarnitúra stílusa historizáló (ez annyit jelent, hogy nem 20. sz-i stílus, de akkor készült). A múlt század elején Budapesten nagyon sok olyan kiállítást rendeztek, ahol bútorok, egyéb felszerelési tárgyak voltak, amelyeket meg lehetett rendelni, vásárolni. Ilyen úton került ez a bútorzat is Egerbe.

Dolgozóasztal

A szalongarnitúra része volt még egy kártyaasztal is, de az most a várban megnyílt Márai kiállításon látható. Mellette a házaspár nagyon sok kártyacsatát vívott a meghívott kártyapartnerekkel. A férj halála után ezt a hagyományt a felesége továbbfolytatta. A dolgozóasztal melletti – nagymamai örökségből származó – állólámpán még ma is láthatjuk az egyik kártyacsomagot, amivel ezek a csaták zajlottak. Itt érdemes elgondolkodni egy kicsit. Régen az emberek eljártak egymáshoz, s az éppen esedékes(szabadidős vagy idénymunkás) tevékenység mellett beszélgettek, megismerték egymást, családi és egyéb társas kapcsolatokat ápoltak. A mai világban ez már megszűnt. Mindenki rohan, végzi a dolgát, egymásra személyesen nincs is idő. A kapcsolattartást formája marad az internet, meg az SMS. Pedig ez kevés! Szerintem!

Térjünk vissza a szalonba. A falakon látható festmények mind a 20. sz. elején alkotott művészektől származnak. Berkes András, Cserna Károly, Iványi-Grünwald Béla és Pfann Emily alkotásaiból láthatunk néhányat.

Szalonrészlet képekkel

A házaspár nemcsak a bútorokkal keresték és ápolták a hagyományokat. Számtalan régi tárgyat vettek magukhoz, ezek között gyűjtötték a bélapátfalvi keménycserép edényeket, tálalóeszközöket. A keménycserépről már egy korábbi bejegyzésemben is ejtettem szót, ahol a polgárosodó Egerről volt szó. A gyűjtemény darabjai szintén ezen a kiállításon láthatóak, s majdnem másfél falat foglalnak el a polgári szalongarnitúrával szemközt.

Bélapátfalvi keménycserép

Megint nem tudom egy bejegyzésbe tenni a látottakat, mert már magáról a berendezésről is hosszan írok, s akkor a tényleges villasort még meg sem említettem. Szerintem azok is megérdemelnek egy hosszabb bemutatást, mert tényleg szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, ha jelen állapotában nem is mindegyik.

Az Úton a vár felé bejegyzésemben már írtam a Kossuth Lajos utcáról, ami a 18-19. században a város legelőkelőbb utcája volt. Itt laktak a prépostok, kanonokok és egyéb méltóságok. Ez volt a környék legalacsonyabban fekvő területe (ma is az), a mostani szinttől még 180 cm-rel alacsonyabban volt. Ezen az úton zajlott a vár felé közlekedés nagy része, amely Hatvan felől a városba érkezett. Szintén egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy a várost fallal vették körül, s a falaknál kapukat helyzetek el. Az egyik ilyen kapu – a Hatvani kapu – a mostani Bazilika déli oldalának közelében állt. Ennek a nevét őrzi az itt elterülő városrész – Hatvani hóstya.

Másik ilyen jelentősebb utca a mai Széchenyi utca volt. Ezen a Felvidék felé lehetett elindulni.

Folytatás következik…