2013. augusztus 25., vasárnap

Kedvcsináló az orsós magnókhoz





Az orsós magnók története 1877-ben vette kezdetét Thomas Alva Edison úr találmányával a fonográffal, amellyel lehetővé tette az emberiség számára a hang rögzítését. A fonográf nem volt más, mint egy henger, ami ónnal vagy viasszal volt bevonva. Ha ezt megfelelő sebességgel forgatták, a tű a hangrezgések ütemében kisebb vagy nagyobb mélységben barázdát vájt a hengerbe. Ez volt maga a rögzítés, s ugyanilyen módon olvasta a tű a rögzített hanganyagot.

Ez csak a bevezető a többit itt lehet megtalálni.

2013. augusztus 18., vasárnap

Végvári vígasságok 2013




Dobó István várkapitány


2013-ban a júliusi időpont helyett augusztus 20. köré szervezték a rendezvényt. Csütörtökön kezdődött délelőtt, de mi akkor csak az esti programon vettünk részt.

Útban a vár felé
Őrtűz a Varkoch-kapunál
18 órakor volt a kezdés a Dobó téren, ahol fáklyákat gyújtottak a felvonuláshoz. Természetesen a Dobó szobor mellől indult a menet a Vitézlő Oskola kapitánya és Dobó István vezetésével. Út közben a várban őrtüzeket gyújtottak a bástyáknál.




A rendezvény a várban az Ágyúdombon folytatódott, ahol a vártáboros gyerekek, a Vitézlő Oskola tagjaival együtt letették a várvédők esküjét: 
„Esküszöm az élő Istenre, hogy véremet és életemet az egri vár védelmére szentelem.
Sem erő, sem fortély meg nem félemlít
Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít.
A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok.
Magamat élve meg nem adom, 
Alávetem akaratomat a nálam feljebb való parancsának.”

Eskütétel

Berecz Mátyás
Lázár Attila
Ez után, hogy megerősítés is legyen elsütötték a domb tetején álló ágyút. Mostanában elég gyakran lehetett hallani az „ágyúdörgést”, mert hol az Egri csillagok musical-ben, hol valami más miatt sütötték el a szerkezetet. Becsületére legyen mondva a városnak, mindig bejelentették, nehogy esetleg a félősebbek megijedjenek. A Vármúzeum igazgatója Berecz Mátyás is mondott egy rövid üdvözlő beszédet, majd Lázár Attila előadásában meghallgattuk a Summáját írom Egör várának c. dalkölteményt.

Készülődés sortűzhöz
Szobor leleplezés előtt
Az előadás után a Vitézlő Oskola kapitánya és Dobó vezetésével átvonultunk a Hősök terméhez. Itt egy érdekes eseményre került sor. Két évvel ezelőtt, amikor Dobót újratemették, mintát vettek a koponyájáról. Mostanra az antropológusok és számítógépes program segítségével elkészítették a neves várkapitány arcmását. E szobor leleplezésére került sor az este. Mielőtt azonban erre sor került volna a Gótikus Palota árkádja alatt Rázsi Botond alpolgármester mondott egy rövid köszöntőt, majd az egykori várkapitány tiszteletére korabeli puskákkal a Vitézlő Oskola puskásai sortüzet adtak le. A sortűz után került sor a leleplezésre, s mindenki megtekinthette Dobó István képmását. A mi Várkonyi Zoltán rendezéséhez szokott szemünkben kicsit csalódást okozott, hiszen akaratlanul is Sinkovics Imrével azonosítjuk a kapitányt. Tudjuk, hogy az akkori emberek korántsem úgy néztek ki, mint ma, alacsonyabbak voltak, s egészében is valószínűleg más benyomást keltettek. Tehát nem vonjuk kétségbe a szakértők munkáját, csak magunkban is helyre kell tenni. Kétségkívül nagy jelentőségű munka ez, hiszen alig maradt róla feljegyzés, így teljes mértékben a képzeletünkre hagyatkozhatunk a regény leírása, valamint a film alapján. Amit pedig egyszer látott az ember azt elég nehéz átírni az agyban ….

Dobó István arcmása


A szoboravatás után még egy kicsit sétáltunk a várfal mellett, majd lementünk színpadhoz, ahol török viseletek bemutatóját tartották. Megnézhettük, mind a férfiak, mind a nők viseletét.

Ennyit láttunk az esti programból. Aki kíváncsi volt az láthatott még a továbbiakban hastáncelőadást, tűzzsonglőröket, valamint az esti program zárásaként a Maszk Bábszínház előadását. Mi ezt már nem vártuk meg, hanem inkább vacsorázni mentünk a barátainkkal.

Török viselet bemutató


2013. augusztus 12., hétfő

Új blog

Kedves olvasóim!

Úgy gondoltam mégis kell egy másik blog is, ahol a távolabbi élményeimet mutatom meg. Egyenlőre a régiben is megmaradnak a távolabbi célpontok, majd ahogy időm engedi, lassan átkerülnek a megfelelő helyre. Ez már előrevetíti egy harmadik blog létrejöttét is, hiszen már most sem maradtam meg az országhatáron belül. De egyenlőre az még a jövő zenéje. A Kincstár az országban is változni fog, ez még csak egy nyers változat. Majd lassan alakul. Szeretettel várok mindenkit ott is! Ha rákattintottál már ott is vagy!


2013. augusztus 4., vasárnap

Svájci utam - Genfi tó/Lac Leman



A tavat először a repülőgépről láttam meg, mivel a genfi leszállópálya előtt jóformán végig a tó felett ment a gép. Biztosan azért is, hogyha baj van a géppel, akkor ne lakott települést érjen. Előzetesen tájékozódtam valamennyit a tóról, s ami a legérdekesebb, hogy a Rhone folyó keresztülfolyik rajta. A torkolat Le Bouveret település mellett van és Genf után folytatja tovább folyóként az útját Franciaország felé. A másik megdöbbentő a mélysége. Viszonylag kicsi szélességéhez a több mint 300 méter kicsit ijesztő. Partja van ahol sziklás, de olyat is lehet találni, amely apró kavicsos. Egyik este mi is lementünk a strandra, de nekem valahogy egy kicsit ijesztő lett volna benne fürödni. Zavart a nagy mélység, hiába voltam csak a partján. Nagy merészségem mindössze addig tartott, hogy a lábamat megmártottam benne. Hiába nekem a Balaton a tó, ennél bár láttam a túlsó partot, egyszerűen felfoghatatlan volt számomra a mélység leginkább az, hogy ilyen rövid szakaszon szinte szakadék lehet a tóban. Nálam az ekkora mélység a tengerhez tartozik, de talán még ott sem mindenhol lehet a parttól 10 km-re 300 méteres mélységet elérni. Nekem ez újdonság volt. Pedig tudnom kellene, hogy a gleccsertavaknál ez igen gyakori. Legnagyobb szélessége 13,9 km Rolle és Thonon között. Legnagyobb mért mélysége Ouchy és Evian között 334 m. Amikor hajóval felette utaztam eszembe is ötlött a mélység. Jó azért biztosan tudnék benne úszni, de elképzelni akkor is nehéz az én Balatonhoz szokott lelkemnek, ahogy evickélek alig a parttól 15-20 m-re, akár 70-80 m mélység felett.


A franciák Lac Lémannan nevezik. A világ egyik leghíresebb tavát azonnal felismerhetjük a Genf kikötőjében magasba szökellő szökőkútról, no meg a tóparti luxusvillákról. A tó neve – Lac Léman – a legendás Lemanusra utal, aki szerényen önmagáról nevezte el a tavat Lacus Lemanusnak. Nem akárki fia volt, hanem Paris trójai király gyermeke. Mint tudjuk Páris robbantotta ki a trójai háborút azzal, hogy elrabolta Szép Helénát. Genf nevét először Julius Caesar említette A gall háború című művében, a Kr.e. I. században. A szőlőművelést is a rómaiak honosították meg a környéken, s később keresztény szerzetesek folytatták.



Európában sokszor nevezik svájci riviérának is. Sokaknál (elsősorban gazdagoknál és hírességeknél) igen kedvelt hely a kedvező klíma és az azt övező hegyek látványa miatt. Itt van pl- Freddy Mercuri szobra is, hiszen ő azt kérte, hogy ebbe a tóba szórják hamvait. Ennek a megtekintését még sikerült elkerülni. Először éppen akkor voltam, amikor a dzsesszfesztivál is volt. Tervbe volt véve a montreaux-i kirándulás egy kis zenehallgatással és egy kis sétával. A téli egy hetem már azért adott az enyhébb klímából egy kis ízelítőt. Erre a montreaux-i tópart a legjobb bizonyíték. Ott bizony a pálmafák is jól érzik magukat, bár láttam belőlük példányokat a Pully-ből Lausanne-ba vezető tóparti sétány mentén is. Hiába ekkora tömegű víz már adhat egy kis melegítést a partnak.


A szőlőhegyekről
Chillon-i kastély
Sok sétaút, hegyi út és kerékpárút áll a látogatók rendelkezésére. Van itt minden, amit csak a látogató akarhat. Középkori várat szeretne látni itt van Chillon vára – Európa legrégebben megmaradt várkastélya. Megismerkedne Svájc múlt századi történelmével, látogasson el a Nyon közeli Prangins kastélyba! Szeretné tudni, hogyan foglalkoznak az emberek  szőlőműveléssel és bortermeléssel, látogasson el Lavaux-ba. Nagyon érdekes látni a teraszos szőlőművelést, nem könnyű munka, de a helyiek szerint megéri csinálni, ha másért nem akkor azért, mert az övék. Ehhez azért kell Svájc helyi termelőket segítő üzletpolitikája is. Nem szabad kihagyni a római kori romokat sem a környéken.  A tó – amely a legnagyobb az Alpokban – a vitorlázók paradicsoma. A tavat övező városok között Lausanne, Montreaux, Vevey érdemli meg a legnagyobb figyelmet, de azért érdemes a többit is meglátogatni, főként ha közelebbről is meg szeretnénk ismerkedni a borokkal is.


Lac Leman és az Alpok


Ouchy kikötője