Svájci utam - Genfi tó/Lac Leman

A tavat először a repülőgépről láttam meg, mivel a genfi leszállópálya előtt jóformán végig a tó felett ment a gép. Biztosan azért is, hogyha baj van a géppel, akkor ne lakott települést érjen. Előzetesen tájékozódtam valamennyit a tóról, s ami a legérdekesebb, hogy a Rhone folyó keresztülfolyik rajta. A torkolat Le Bouveret település mellett van és Genf után folytatja tovább folyóként az útját Franciaország felé. A másik megdöbbentő a mélysége. Viszonylag kicsi szélességéhez a több mint 300 méter kicsit ijesztő. Partja van ahol sziklás, de olyat is lehet találni, amely apró kavicsos. Egyik este mi is lementünk a strandra, de nekem valahogy egy kicsit ijesztő lett volna benne fürödni. Zavart a nagy mélység, hiába voltam csak a partján. Nagy merészségem mindössze addig tartott, hogy a lábamat megmártottam benne. Hiába nekem a Balaton a tó, ennél bár láttam a túlsó partot, egyszerűen felfoghatatlan volt számomra a mélység leginkább az, hogy ilyen rövid szakaszon szinte szakadék lehet a tóban. Nálam az ekkora mélység a tengerhez tartozik, de talán még ott sem mindenhol lehet a parttól 10 km-re 300 méteres mélységet elérni. Nekem ez újdonság volt. Pedig tudnom kellene, hogy a gleccsertavaknál ez igen gyakori. Legnagyobb szélessége 13,9 km Rolle és Thonon között. Legnagyobb mért mélysége Ouchy és Evian között 334 m. Amikor hajóval felette utaztam eszembe is ötlött a mélység. Jó azért biztosan tudnék benne úszni, de elképzelni akkor is nehéz az én Balatonhoz szokott lelkemnek, ahogy evickélek alig a parttól 15-20 m-re, akár 70-80 m mélység felett.

A franciák Lac Lémannan nevezik. A világ egyik leghíresebb tavát azonnal felismerhetjük a Genf kikötőjében magasba szökellő szökőkútról, no meg a tóparti luxusvillákról. A tó neve – Lac Léman – a legendás Lemanusra utal, aki szerényen önmagáról nevezte el a tavat Lacus Lemanusnak. Nem akárki fia volt, hanem Paris trójai király gyermeke. Mint tudjuk Páris robbantotta ki a trójai háborút azzal, hogy elrabolta Szép Helénát. Genf nevét először Julius Caesar említette A gall háború című művében, a Kr.e. I. században. A szőlőművelést is a rómaiak honosították meg a környéken, s később keresztény szerzetesek folytatták.

Európában sokszor nevezik svájci riviérának is. Sokaknál (elsősorban gazdagoknál és hírességeknél) igen kedvelt hely a kedvező klíma és az azt övező hegyek látványa miatt. Itt van pl- Freddy Mercuri szobra is, hiszen ő azt kérte, hogy ebbe a tóba szórják hamvait. Ennek a megtekintését még sikerült elkerülni. Először éppen akkor voltam, amikor a dzsesszfesztivál is volt. Tervbe volt véve a montreaux-i kirándulás egy kis zenehallgatással és egy kis sétával. A téli egy hetem már azért adott az enyhébb klímából egy kis ízelítőt. Erre a montreaux-i tópart a legjobb bizonyíték. Ott bizony a pálmafák is jól érzik magukat, bár láttam belőlük példányokat a Pully-ből Lausanne-ba vezető tóparti sétány mentén is. Hiába ekkora tömegű víz már adhat egy kis melegítést a partnak.

A szőlőhegyekről

Chillon-i kastély

Sok sétaút, hegyi út és kerékpárút áll a látogatók rendelkezésére. Van itt minden, amit csak a látogató akarhat. Középkori várat szeretne látni itt van Chillon vára – Európa legrégebben megmaradt várkastélya. Megismerkedne Svájc múlt századi történelmével, látogasson el a Nyon közeli Prangins kastélyba! Szeretné tudni, hogyan foglalkoznak az emberek  szőlőműveléssel és bortermeléssel, látogasson el Lavaux-ba. Nagyon érdekes látni a teraszos szőlőművelést, nem könnyű munka, de a helyiek szerint megéri csinálni, ha másért nem akkor azért, mert az övék. Ehhez azért kell Svájc helyi termelőket segítő üzletpolitikája is. Nem szabad kihagyni a római kori romokat sem a környéken.  A tó – amely a legnagyobb az Alpokban – a vitorlázók paradicsoma. A tavat övező városok között Lausanne, Montreaux, Vevey érdemli meg a legnagyobb figyelmet, de azért érdemes a többit is meglátogatni, főként ha közelebbről is meg szeretnénk ismerkedni a borokkal is.

Lac Leman és az Alpok

Ouchy kikötője

Svájci utam - Chillon vára

Chillon vára

 A Montreaux éghajlata különösen enyhe, amiről a tóparti sétányt szegélyező pálmák és kaméliák is tanúskodnak. A világ minden tájáról tódulnak ide a fürdővendégek. A legtöbb turista a júliusi dzsesszfesztiválra érkezik. Fogaskerekű kisvonat visz fel a Caux-ba és a Roches de Naye-hoz, ahonnan az egész tavat belátni.

A városka fő nevezetessége a Château de Chillon, melyet Savoya grófjai emeltek, majd Bern foglalt el 1536-ban. A várbörtönben raboskodott François de Bonivard, akit a berniek szabadítottak ki. Róla írta Lord Byron 1816-ban A chilloni fogoly című romantikus poémát, amely világhíressé tette a várat. A vízre néző Chillon voltaképpen Veytaux-hoz tartozik, amely 3 km-re esik Montreaux-től. Megközelíthetik gyalogszerrel a parton, de nyáron hajó is jár ide. Gépkocsival majdnem szemben lehet megállni.

A vár hangulata különösen érdekes. Mi késő délután értünk ide, alig másfél órával a zárás előtt. Ami nagy meglepetést okozott, hogy volt magyar nyelvű tájékoztató is. A várárok után hatalmas kapun belépve mindjárt a középkorban érezhettük magunkat. A szikla pedig, amire a vár épült már ismert volt a Római Birodalom idején is. Először a Sioni érsek tulajdona, majd a Savoyai hercegeké. Jelentősége és szerepe útellenőrzésben, vámszedésben volt, de nem elhanyagolható, hogy a tó és a hegy közötti szorost is ellenőrizte katonai szempontból. A várat 3 udvarra lehetett osztani, amelyből az elsőben katonaság és a kapuőrség kapott helyet. A második udvar körül volt a várúr lakosztálya, a raktárak és a börtönök. A harmadik udvar körül a gróf és udvartartásának lakosztályai és a kápolnát találjuk.

Amitől tulajdonképpen híressé vált az nem más, mint François de Bonivard. Ide záratta be Savoya hercege, mert a reformáció tanait hirdette. Lord Byron róla írta A chilloni fogoly c. poémát. Mi is lelátogattunk a börtönszintre, s láttuk is azt az oszlopot, amely mellett raboskodott.

A második udvarba átjutva megnéztük a várúr nagytermét, majd a hálószobán áthaladva bejutottunk a címerek termébe. Volt még egy érdekes látnivaló: a Savoyai hercegek kápolnája. Itt a festményeket számítógépen feldolgozták, majd kivetítették a falra, így majdnem az eredeti díszítésnek megfelelően jelenik meg a látogató előtt. Innen már csak egy „ugrás” volt a gróf nagyterme(ünnepségek és fogadások színtere), melynek kockás díszítése a XIII. századi.

Svájci utam - Genf

Palais de Justice

Place du Bourg-de-Four

Most egy kicsit visszalépek az időben. Annál is inkább mert a nyári és a téli utazás teljesen különbözött egymástól, s nemcsak az időjárásban. Azt azonban most is megmondhatom, hogy mindkettő élvezetes volt.

Amikor 2006-ban megérkeztünk Zsófi és Zsolt(a barátnőm lánya és férje) fogadott minket a repülőtéren. Mindannyian együtt mentünk Genf belvárosába a Place du Bourg-de-Four-ra magyarul az óváros leghangulatosabb terére. 

St. Pierre katedrális

St. Pierre katedrális

St. Pierre katedrális

St. Pierre katedrális Calvin széke

Ez a kút a belvárosi utunk első állomása volt. Innen megnéztük Kálvin János Auditóriumát(előadótermét), a St. Pierre katedrálist, ahol genfi élete során nap, mint nap prédikációval kezdte a reggelt. Itt láthattuk Kálvin János székét is. A katedrális tornyába fel lehet menni természetesen nem kevés lépcsőn, s onnan igazán szép kilátás nyílik a Jura hegységre, a Genfi tóra Jet’deau-vel, a városközpontra.

Auditorie de Calvin

Auditorie de Calvin belső

Első francia szó, amit megjegyeztem „Bonjour” Jó napot! A második sem sokat váratott magára, de ez angolul is ugyanúgy van leírva(csak lehet nem használatos), s egy kút mellett bukkantunk rá. No potable – nem iható! 

A templom után a téren ültünk egy kicsit, s megettük a magunkkal hozott szendvicset. Közben zenét hallgattunk az ott játszó előadóktól. Ők aztán szépen körbejártak a hallgatóságnál, s adományokat gyűjtöttek. Aprópénzem a svájci frankból akkor még nem volt, így forintot kaptak, ugyan szerintem azt sem tudták milyen fizetőeszköz, de talán eltették emlékbe, vagy ha ismerősük erre tévedt akkor odaajándékozták neki.

Séta közben egy játszótéren vezetett át az utunk, s a lányom és Zsófi már megálltak egy kicsit szórakozni, s a mellette lévő ivókútból inni.

Hamarosan kiértünk tópartra az Angolkerten keresztül. Ennek a közepén szökőkút frissíti fel a levegőt. Most következett a Jet’d eau. Tényleg jól esett a melegben a kellemesen hűtő vízpermet, az ifjúság nagyon élvezte, hogy a permet alatt szaladgálhat. A tóparton továbbsétáltunk, majd leültünk s a lábunkat belelógattuk a vízbe. Kellemesen hűtött, s közben odajöttek a hattyúk, vadkacsák és a vízityúkok is. Már csak a virágóra maradt ki a gyors városnézésünkből, amit szintén az Angolkert bejáratánál találtunk meg.

Jet'd eau a katedrális tornyából

Lac Leman

Jet'd eau

Virágóra

Svájci utam - repülés

Nagyon jó volt! Először is ezt írom! Itt most nemcsak a repülésre értem, hanem inkább a kintlétre. Más ország, más élet, teljesen így van, nem is lehet összehasonlítani az itthonival. Ott sem kolbászból fonják a kerítést, de ha az embernek van munkája, akkor abból meg is tud élni. Másrészt, olyan ötletekkel lehet náluk sikert elérni, amire nem is gondolnánk. Na de legyen elég egyenlőre ennyi.

 

Budapest 

Hegyek nyáron

6 és fél évvel valósult meg először, hogy meglátogathattuk kint élő barátnőmet. A meghívás az egész családnak szólt. Itthon hosszas tanakodás előzte meg, hiszen Svájc nem a szomszédban van. Időkalkuláció, talán egy kis horvátországi tengerpart is beleférne. Aztán azt mondtuk, na, ébredjünk fel mert bilibe lóg a kezünk! Tehát maradt Svájc és repülővel, mert még a fapados járattal számolva volt a leggazdaságosabb. A végén úgy döntöttünk, hogy a férjem itthon marad – tanulás miatt – így a lányommal keltünk útra. Odafelé nem került nagy megerőltetésbe, mert együtt utaztunk a barátnőmmel, ugyanis ő éppen a Földrajzi Társaság éves közgyűlésén vett részt Mosonmagyaróváron. A Ferihegyi repülőtéren találkoztunk, az I-es terminálon – azóta ezt már bezárták - másodszor már a II-re mentem. 

Hegyek télen

A nyári út egész más volt, mint télen. Oda és visszafelé is szerencsénk volt, jóformán mindent láttunk alattunk is, de az Alpok fentről is fenséges látványt nyújtottak. Rá kellett ébrednem, hogy minden hegység más és más. Szűkebb hazámban ezt már megállapítottam, hiszen a Mátrát sem lehet összekeverni a Bükkel, s a Bakony is egészen más képet nyújt. Akkor egy kicsit belekóstolhattam a magashegységek világába is. Meg is szerettem ezt is. Így a Tátra, s a Kárpátok után az Alpok is kedvenc helyemmé vált.

Felhőtornyok

Rajna torkolata a Boden tóba

Zürich repülőtér

Genfi tó nyáron

Szokás szerint elkalandoztam a repülőúttól. Tehát közben nyáron a csodás felhőpamacsok szórakoztattak minket. Egyébként a repülés tulajdonképpen eseménytelen volt, leginkább a barátnőmre meg a lenti tájra figyeltünk, mert ő aztán folyamatosan mondta, mit is láthatunk az alattunk elterülő térképen. 6 év távlatából már nem emlékszem mindenre, de azért a fontosabbakat felírtam, így tudom, hogy elrepültünk a Boden-tó felett, ahol jól lehetett látni a Rajna hordalékos vizét beömleni a tóba. Élmény volt azt az újdonságot látni, hogy errefelé könnyen megesik, hogy a folyó egy tavat keresztez. Így volt ez a Boden-tó és a Rajna kapcsolatában, de ugyanezt figyelhettük meg a Genfi tó és a Rhone folyó találkozásakor. Nyáron napsütésben landoltunk Genfben, hoztuk magunkkal a meleget is. Itthon akkor kellemes idő volt, a fedélzeti jelentés szerint, amikor elindultunk, még Genfben sem volt meleg, mire azonban kiértünk a városba, már jó volt, hogy kánikulához öltöztünk.

Míg a nyári út előtt már 3 hónappal megvolt a repülőjegyünk, addig január elején még azt sem tudtam, hogy utazom. Gyors keresgélés után megint a repülőgép mellett döntöttem, ugyanis a buszjárat csak akkor indul, ha van elég jelentkező, a vonat ugyan megy majdnem minden nap, de az meg nagyon sokba került. Először a neten néztem utána, de nem akartam elhinni, hogy ennyibe kerül a jegy, így elsétáltam egy utazási irodába, s ott is megkérdeztem. Ugyanannyi volt ott is a végeredmény. Mondtam is, ha ennyi pénzt rászánok az utazásra, akkor akár valamelyik nem fapados légitársaság járatával is mehetnék. Így aztán gyorsan eldöntöttem, s le is foglaltam a Wizzair járatát, ami eléggé korán indult Ferihegyről, mondhatni sötétben.

Budapest Liszt Ferenc repülőtér

Hegyek hóban

Egész más élményt jelentett a téli utazás. Időjárásjelentést figyelve úgy gondoltam, a repülőút maga lesz a tejfehér semmi. Aztán nem így lett. Ezzel kezdődött ugyan, de mire kb. Ausztria felett járhatott a gép, már ki is léptünk a felhőből, s az már alattunk, mint egy tenger terült el ilyen-olyan formákat alkotva. Ahogy az Alpokhoz közeledtünk egyre jobban szakadozott a felhőpaplan, s már jól lehetett látni a hóval fedett hegyeket is. Mindez kitartott egészen a Genfi tó északi csücskéig. Itt már rendesen lehetett látni a tavat s a reggeli fényben enyhe szél fodrozta a felületét. Hamarosan az ügyes pilótánk letette a gépet a repülőtér betonjára, s már indulhattunk is a fogadóépületbe.

Genfi tó reggeli fényben

Először 2006-ban EasyJet-tel utaztunk, másodszor Wizzair volt a légitársaság. Hasonlóság mindkettőben, hogy fapados járatokat üzemeltet, ez konkrétan azt jelenti, hogy a csomagért külön fizetni kell, és a kaja nincs benne a repülőjegy árában. A fedélzeten lehet venni, de ott euro-val fizethetsz vagy hitelkártyával.