2013. július 16., kedd

Svájci utam - Chillon vára

Chillon vára



 A Montreaux éghajlata különösen enyhe, amiről a tóparti sétányt szegélyező pálmák és kaméliák is tanúskodnak. A világ minden tájáról tódulnak ide a fürdővendégek. A legtöbb turista a júliusi dzsesszfesztiválra érkezik. Fogaskerekű kisvonat visz fel a Caux-ba és a Roches de Naye-hoz, ahonnan az egész tavat belátni.
A városka fő nevezetessége a Château de Chillon, melyet Savoya grófjai emeltek, majd Bern foglalt el 1536-ban. A várbörtönben raboskodott François de Bonivard, akit a berniek szabadítottak ki. Róla írta Lord Byron 1816-ban A chilloni fogoly című romantikus poémát, amely világhíressé tette a várat. A vízre néző Chillon voltaképpen Veytaux-hoz tartozik, amely 3 km-re esik Montreaux-től. Megközelíthetik gyalogszerrel a parton, de nyáron hajó is jár ide. Gépkocsival majdnem szemben lehet megállni.













A vár hangulata különösen érdekes. Mi késő délután értünk ide, alig másfél órával a zárás előtt. Ami nagy meglepetést okozott, hogy volt magyar nyelvű tájékoztató is. A várárok után hatalmas kapun belépve mindjárt a középkorban érezhettük magunkat. A szikla pedig, amire a vár épült már ismert volt a Római Birodalom idején is. Először a Sioni érsek tulajdona, majd a Savoyai hercegeké. Jelentősége és szerepe útellenőrzésben, vámszedésben volt, de nem elhanyagolható, hogy a tó és a hegy közötti szorost is ellenőrizte katonai szempontból. A várat 3 udvarra lehetett osztani, amelyből az elsőben katonaság és a kapuőrség kapott helyet. A második udvar körül volt a várúr lakosztálya, a raktárak és a börtönök. A harmadik udvar körül a gróf és udvartartásának lakosztályai és a kápolnát találjuk.











Amitől tulajdonképpen híressé vált az nem más, mint François de Bonivard. Ide záratta be Savoya hercege, mert a reformáció tanait hirdette. Lord Byron róla írta A chilloni fogoly c. poémát. Mi is lelátogattunk a börtönszintre, s láttuk is azt az oszlopot, amely mellett raboskodott.

A második udvarba átjutva megnéztük a várúr nagytermét, majd a hálószobán áthaladva bejutottunk a címerek termébe. Volt még egy érdekes látnivaló: a Savoyai hercegek kápolnája. Itt a festményeket számítógépen feldolgozták, majd kivetítették a falra, így majdnem az eredeti díszítésnek megfelelően jelenik meg a látogató előtt. Innen már csak egy „ugrás” volt a gróf nagyterme(ünnepségek és fogadások színtere), melynek kockás díszítése a XIII. századi.