Végvári Vigasságok 2012

Ebben az évben a nyaralásunk úgy sikeredett, hogy sem a Történelmi Vigasságokon nem tudtam kilátogatni az eseményekre, s a Végvári Vigasságok látogatása is csak igen rövidre jött össze. A későbbiekben majd olvashatjátok az élménybeszámolókat.

Csak az utolsó napra érkeztünk haza. Ekkor két okom is volt, hogy kilátogassak a várbeli eseményre. Az egyik, hogy a lányom fellépett a hastáncosokkal, a másik pedig, hogy ilyenkor finom selyemcukrot lehet kapni, ha éppen még maradt belőle. Az első program megvolt, a másodikra már csak azért sem került sor, mert a pénztárcám otthon maradt.

Jöjjön akkor a Végvári Vigasság. Reggel eléggé borús napra ébredtünk, s éppen az előző nap a kocsiban ülve említettem meg, miközben a hőmérő folyamatosan elérte a 35 fokot, hogy úgy néz ki holnap semmiképpen nem fogunk fázni. Erre éjjel beborult s a gyenge hidegfront elérte a térséget. Ez csak 11-ig tartott, így amikor fölfelé indultunk a várba már igencsak sütött a nap, s biztos voltunk benne, hogy a borzongást elfeledhetjük.

A zászlókkal feldíszített várban már javában folytak az események. Éppen a Gótikus Palota előtt harci bemutatók voltak, de a nagy tömegtől már fényképet sem tudtam készíteni, így elnéztem a várudvar másik részére, ahol kirakodóvásár és mutatványosok, valamint a Vitézlő Oskola meghívására különböző települések haditorna-csoportjai tartottak bemutatókat. Ott fel lehetett próbálni akár a láncinget vagy a fejvédő sisakot is. Nem kellett félni, hogy esetleg fázni fog benne a próbálkozó delikvens. 

A gyerekek szórakoztatása is folyamatos volt, hiszen az elmaradhatatlan pónilovaglás mellett egy régi módi körhintát is kipróbálhattak, a szünetekben pedig egy fúvós hangszeren és dobon játszó úriember is szórakoztatta a közönséget.

Hallhattunk ismertetőt az állati szaruból készülő íj elkészítésének menetéről, ahol meg lehetett fogni az anyagokat, amiből hosszadalmas munkával elkészül a régi fegyver. Megtudhattuk azt is, hogy a mai íjak nem olyan erősek, mint a történelmi idők íjai voltak, azoknál az íj megfeszítéséhez 1,5-2-szeres erő kellett. Nemhiába volt az ilyen fegyverekkel dolgozó embereknek az íjat feszítő karja sokkal erősebb, mint a másik. Azt is megtudtuk, hogy a török íj fejlettebb és erősebb a magyar íjnál. Ezt elsősorban a felhasznált anyag, és a munkafolyamat indokolja. Meg kell mondjam nem túlzottan sokan voltak kíváncsiak e régi fegyver elkészítésének technikájára.

Ezután következett a hastáncműsor, ahol a lányom is szerepelt. Most fénykép nem készült annyi, mint korábban, mert a műsor egy kivételével ugyanaz volt mint korábban, s a látogatók érdeklődése sem növekedett meg túlzottan e tánc irányában.

Következő műsorszám Buda Ádám és Csergő-Herczeg László énekmondók előadása volt, ahol középkori históriás éneket hallhattunk természetesen elsősorban Tinódi Lantos Sebestyén Summáját írom Egör várának c. dala volt a legismertebb, de meghallgathattuk ennek az előzményét is, valamint Huszárdalokat.

Ebben az évben újítottak is a szervezők azzal, hogy megrendezték a vár ostromát, ahol normál hétköznapi emberek személyesítették meg Dobó Istvánt, Jumurdzsákot, Bornemissza Gergelyt, Cecey Évát és Sárközit. Feladatuk volt a Végvári Vígasságok népszerűsítése, így a hétvégét megelőzően többször is lehetett velük találkozni a belváros különböző pontjain, valamint magán a történelmi játékokon való részvétel.

Sokkal többről is be lehetett volna számolni az események kapcsán, de rövidre szabott időm ennyire adott lehetőséget. A következő alkalommal jövőre, majd más lesz eseményekre viszem el az ide látogatókat, mint ahogy a tavalyi évben is mást mutattam meg.