2012. augusztus 3., péntek

Kiállítás 2012/7-8 Trinitárius templom

"Azért olyan szép a világ, mert a szíve Magyarország!" Ezzel a népdalidézettel invitálják az utca embereit a kiállításra. S ezzel a címmel tartott korábban Born Gergely is előadást több helyen a magyarság ősiségéről.

A Kaláka fesztivál alkalmával június 30-án nyílt meg az egri Templomgalériában Petrás Mária keramikus és Blaskó Sándor szobrászművész Hűség őseinkhez című kiállítása. Én csak ma jutottam be oda, pedig nap mint nap eljárok előtte, de mindig volt valami halasztó indok. Jó volt, hogy láthattam. Mintha egy régi világba csöppentem volna a szobrok és kerámiák segítségével. A kiállítóknak ez is volt a céljuk, visszatérni egy régi világba a szakrálisalkotásokkal, ahol minden rend szerint működik, az emberek a természettel összhangban élnek, használják azt, de nem kihasználják.
A belépőt egy imádság fogadja, amely segít elűzni a gonoszt, távol tartani a testtől a nyavalyát, s már vissza is léptünk a magyarság régi hitvilágába.
Volt azonban egy számomra nagyon érdekes dolog a templomban. Nagyjából ott, ahol egy működő templomban egy oltár állna, itt belógattak acél huzalokon egy faragott oltárt. Körbejártam. Megnéztem a körülöttük lévő alkotásokat is, de mindig visszatévedt a szemem az oltárra. Az oltár alig észrevehetően de mozgott, holott légmozgást én nem éreztem.(mozog a Föld vagy a mellette lévő építkezést érezte meg)


Magyar oltár
Szent Erzsébet

Ez az a bizonyos oltár


Végezetül pedig álljon itt annak a népdalnak, a teljes szövege, amellyel ezt a kiállítást is a betérő gondolataiba ajánlják a művészek, s talán hitvallásukat is kifejezi.

Magyarország...

Magyarország az én hazám
itt nevelt fel apám, anyám
itt ringattak a bölcsőben
e szép honnak szent ölében

azért oly szép ez a világ
mer' a szíve Magyarország
nincs is több íly áldott hona
ez a földnek minden java

hányszor voltunk megtámadva
hányszor voltunk leigázva
most is borús a hon ege
talán van egy esztendeje

anyám anyám édesanyám
édes fölnevelő dajkám
ha vétettem megbocsássad
könnyeidet ne hullassad

nem megyek én innen messze
fészket rakok mint a fecske
megbélelem két karommal
megtapasztom csókjaimmal.