Mészhegy V. Via ad Szomolya

Via ad Szomolya

Ugye milyen dallamos! Remélem ennyire majd elnyeri tetszéseteket az írás is. Lassan végére érek a Mészhegy bemutatásának, azért nem hagyom el végleg a környéket, időnként visszatérek erre is, a másik ok persze az, hogy azért ha nem is itt, de a környéken még van elég néznivaló. Épp most írta a barátnőm, hogy nyáron már tényleg jó lenne elmenni együtt is(nála hatott a mézesmadzag) erre a környékre. Én meg vele Tiszaörvényre mennék szívesen.

Via ad Szomolya

A Mész hegy déli oldalán található egy út, ami Egerből Szomolyára vezet, vezetett. Azért írom ezt múlt és jelen időben, mert régen bőszen járták a szekerek, ma már csak gyalogosközlekedés van, esetleg kerékpárokkal vagy terepjárókkal lehetne találkozni errefelé. Ennek  a nyomvonalán halad az un. Kő út is, amit a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület hozott létre, amely felöleli a Bükkalján található, s valamilyen módon kőhöz köthető természeti vagy ember alkotta képződményeket. Ide aztán sok minden tartozik, az eddig már általam is említett és bemutatott kaptárkövek, bújók, sziklahelyiségek, s a még bemutatásra váró gazdasági épületek, barlanglakások, hodályok, pincék. Ez az út Siroktól Kácsig haladva 16 település környékén és magán a településen mutatja be nemcsak a korábban említett dolgokat, hanem a Bükkalja köveiből épített várakat, templomokat, hidakat és az innen származó kőből faragott szobrokat.

Növekszik a tölgy

Pajzsikák az oldalban

Most visszatérek a "vezetett"-hez. Sokáig ez volt az összekötő út a két település között, így el lehet képzelni mennyi szekér közlekedett rajta áruval, tüzelővel, alapanyagokkal, élelmiszerekkel megrakva. A súlyos szekerek kerekei feltörték az alaptalajt és az alatta lévő kőzetet, s utána pedig a természet erői könnyedén elvégezhették a pusztító munkájukat. Elég, ha csak a víz, a hőmérséklet és légmozgás pusztító képességeire gondolunk. Így kialakulhatott ez a riolittufából "kivájt" szurdokszerű mélyút, ami igen érdekes látvány nyújt a szokásos utakhoz edződött szemeknek. Természetesen az oldalát már birtokba vették a különböző növények, az egyszerű moháktól kezdve a pajzsikákon keresztül egészen a legfejlettebb fás szárú növényekig.

Egri vár II.

Építése

A püspöki várat a  középkorban a XIV-XV. században építették a tatárjárás során feldúlt székhely romjain. A XVI. sz-ban pedig olasz mesterek segítségével a korabeli hadiépítészet elvei szerint elkészített erődítményekkel végvárrá alakítanak. Az amit ma láthatunk a várból a középkori vár kettéosztásával keletkezett "belső vár". Ettől keletre állt egy "külső vár", amit a XVIII. sz elején teljesen leromboltak.

Az eredeti vár megközelítőleg ötszögű építmény volt, amely kelet-nyugati és észak-déli irányban nagyjából 200-200 m kiterjedésű volt, az Eger patak partja felett emelkedő sziklaoldal kb. 25 m magasságba emelkedő területén. Három oldalról hegyoldal, valamint az ezekre emelt várfalak védik, keletről  mélyített és szélesített árok, és a 1568-tól kiépített erődítések. A körbevédő várfalak és valamennyi bástya ma is áll, nagyrészt már felújítva. A középkorban a várfalon belül nagyszámú épület állt, ebből mindössze a püspöki palota, maradt fenn teljes nagyságában. A középkori székesegyház romfalai alacsony magasságig állnak. Az Ispotály pincében meg lehet nézni egy 3D-s animációs filmet a várról, amelyben szerepel az egykori székesegyház is, amit a történeti leírások szerint álmodtak meg az alkotók. Alkotói ugyanazok a szintén egri fiatalok, akik az Egon és Döncit hozták létre. Adom hozzá az ízelítőt is. Az eredeti ha jól emlékszem majdnem negyed órás.

A többi épületnek csak az alapjai maradtak meg a talajszint alatt, pl. Provizori palota - helyreállításába talán most kezdenek bele. Belső védművei az ágyúdombok közül egyedül a Kálvária domb maradt meg. Úgy gondolom az olasz építőmesterek meghívása csak jót jelenthetett akkoriban. S szerintem az inasok "külhonban" való tanulása is jót jelentett, hiszen ez akkor ez volt a korabeli információközlés egyik lehatékonyabb módja, nem ártana ez a mai gyakorlatban is bevezetni, csak attól félek, akkor még kevesebb mesterember maradna itthon, hogy az itteni nép életszínvonalát emelje. 

Itt még a bástyákról említek néhány szót. A bástyák a tűzérséggel együtt jelentek meg. Volt jó és rossz oldaluk is. A jó egyértelműen az volt, hogy jobban lehetett védeni a várfalakat, a rossz pedig, hogy mindig elsőrendű célpontot nyújtottak, s ezáltal azt a veszélyt hordozták magukban, hogy akár a védőket maguk alá temetik. Legfejlettebb formája az általában ötszögű fülesbástya volt, amelynek ágyútermeit a homlokfalak mögé visszahúzott szárnyakban helyezték el, így az ellen tűzereje nem érte el, innen viszont a falakat támadó ellenség ellen könnyedén lehetett védeni. Itt mindig csak kis tűzrerőt használtak. A nagyobb tűzérség a várfalakon belül az ágyúdombokon helyezkedett el, ahonnan az ellenséges tábort tarthatta tűz alatt a védők serege.

Itt azért én nem teljes bemutatót tartok, leginkább azt hiszem úgy nevezhetném sok esetben elhúzom a mézesmadzagot, aztán az olvasó eldönti valóban akarja-e élőben is látni, mert úgy ezerszer jobb, sokkal nagyobb élményt ad. Azért meg kell hagyni ennek a formának is van egy kis előnye, mégpedig az, ki sem kell mozdulni hozzá, mégis helyünkbe jön az "élmény".

Mészhegy IV.

Mészhegy télen

Természet öltöztette karácsonyfa

Itt van a tél, de teljes mellszélességgel. Hó is, hideg is, mi kell még más. Eljött az ideje a kunyhó téli képének elkészítésére. Tegnap délután még azt gondoltam nem megyünk mi biz'a sehová, hiszen úgy fújt a szél, hogy ilyen cudar hideg időben inkább jobb lesz a jó meleg szobában. Aztán reggelre másképp alakult, a szél elült, s hóesés is alábbhagyott. Itt a hóvastagság úgy 8-10 cm között lehet. Ebéd előtt még a nap is megmutatta magát, így aztán úgy döntöttünk a gyors ebéd után elmegyünk mégis, mert ki tudja, lesz-e még rá alkalmasabb idő. Ha havas képet szeretnénk, akkor kell menni, amikor hó van, s nem akkor amikor éppen mi szeretnénk.

Megint autóval mentünk a Zay Lótanyáig. Elindulás előtt a kocsi hőmérője - 4,5 fokot mutatott. Na ebből rögtön elvesztett 3-at, ahogy kijutottunk a városból. Nem vágtunk rögtön neki, először bementünk és megmutatta a hugi a karácsony előtt született kiscsikót, aztán meg vittünk egy kis csemegét(almát) Zsemlének, a lónak, akin a hugi szokott lovagolni. Miután ezen feladatainkat elintéztük nekiindultunk a nem túl hosszú távnak, hiszen a cél a kunyhó téli képe volt. Először a tanya mellett lefelé indultunk a völgybe, egy kicsit csípte az arcunkat a hideg, de azt is tudtuk, hogy nem sokáig, mert ahogy elhagyjuk a patakot, szinte azonnal emelkedni kezd az út, ha pedig felfelé megyünk akkor testünk hőtermelése ismegemelkedik. Beöltöztünk ám, mint aki az Északi sarkra indul (jól tettük, ezt a végén azért mégis úgy gondoltuk) Rajtam is volt vagy 5 réteg egy sí overállal befejezve és még pluszban egy sapka is. Na ez az amit én általában nem szoktam hordani. Nekem a téli fejfedő maximum a kapucni, ezért aztán nincs is olyan kabátom, aminek ne lenne kapucnija. Az overall viszont pont ilyen, s így jó ötletnek tűnt a sapka. Kellett is az első 10 percben, amig fel nem vettük a normál menetütemet. Utána már bőven elég lett volna a saját szervezetem hőtermelése. Tehát mentünk az emelkedőn vagy 200 métert, s már vettem is volna le a sapit, ha nem éreztem volna, hogy mintha beizzadt volna minimálisan a fejbőröm. Így aztán egész úton rajtam maradt a sapka, de a kesztyű hamar a zsebbe gyömöszöltem, s az overall cipzárja is többször lejjebb csúszott. 

Kunyhó télen

Kilátás az ablakból

Varázslatos volt a tavasszal és ősszel látott tájon a hóval befedettet látni. Csupa grafika, mintha elfelejtette volna a természet a színeket, s csak a fehér és a fekete, valamint az e közötti szürkeátmenetek léteznének. A fák mintha rézkarcot idéznének. Közben pedig már énekelnek a madarak, tehát már biztosan készülődik valahol a tavasz, még akkor is, ha most a hőmérő higanyszála nem akar a 0 fok fölé kúszni. Jó nem voltak még sokan, de egyet-egyet már láttunk belőlük. Különben is, már nincs is olyan korán sötét, hiszen most már 17 órakor is szinte világos van. Nem kellett sok idő már fönt is voltunk a Mész-hegy tetején. S itt volt a kunyhónk is. Ennek a más évszakos képét itt láthatjátok. Most pedig még lefényképeztem más ilyen kunyhókat is, különböző stádiumokban. Ezeket a képeket webalbumomban láthatjátok.

Felújított kunyhó

Felújított kunyhó hátulről

Most már készen van 3 évszak a sorozatból, így már lehet előhívatni, s a húgom be is szeretné keretezni. Most közelebbről megnéztem azt a kunyhót is, amit a tavalyi év folyamán valaki felújított, de aztán ottmaradt befejezetlenül. Ez is ugyanolyan tető nélküli kis építmény volt, mint a többi, talán annyiban különbözött  másik 4-től, hogy a falai azért épebben maradtak meg. A tulajdonos az első nyílásba ajtókeretet tett be, az első és a hátsó falát megemelte, s egy ablakkeret is odakerült a mellső falra, így egy kicsit lehetőség nyílt egy tetőtéri helyiség kialakítására. Új tetőt kapott. A hátsó falon jól látszik meddig tartott az eredeti magasság, és onnan látszik a magasítás. Itt tehát tovább folytatták a puzzle játékot, de ezzel aztán egyenlőre be is fejeződött. Néhány szék árválkodik az alsó szinten, a tetőhöz ereszvasak csatlakoznak, de ennyi, csatorna már nincs, ajtóból csak a keret van, s az ablaknak is csak a keretét láttuk. Itt még elbóklásztunk egy kicsit, s már éppen indulni akartunk, amikor eszünkbe jutott, hogy milyenek is lehetnek a kaptárkövek télen.

Kettős kúp 

Bejárat a "házba"

Először úgy volt, hogy csak a kettős kúpot keressük fel, mert a másikhoz elég meredek ösvény visz a tetőre, de evés közben jött meg az étvágy, s akkor már tovább is mentünk, igaz nem az ösvényen, hanem a fák között, ahol kevésbé meredek, de azért csak felmentünk a másikhoz is. Ugye mennyire más havasan, mint az év egyéb időszakaiban, amikor a fülkéket tényleg jól lehet látni, itt keresni kellett. Innen viszont már úgy gondoltuk, hogy megnézzük az egyik sziklahelyiséget is, amit szintén az egyik korábbi még tavaszi kirándulásunk alkalmával is felkerestünk. Most azért teljesen más hangulatot árasztott. Itt lehet ellenőrizni. Újra a csalitos részen mentünk lefelé, ahogy ősszel is, így aztán útba is esett az egyik "házikó" is az erdő mélyén. Ennek is megvolt minden felszerelése, amit már korábban a Mészhegy III. jegyzésben említettem, talán valamivel kisebb volt az egész, így nem volt annyira látványos.

Most már tényleg elkezdtük szedni a lábunkat, mert lassan közeledett az alkony, s azt nem szerettük volna, ha a sötétedés itt ér minket, hasonlóképpen mint egyszer tavalyelőtt karácsony után egy ehhez közeli útvonalon. S már kezdett a nap lemenni, egy kicsit még lehetett látni a fél napkorongot a felhők mögül a fák között, de nagyon halovány volt, a fényképen éppen az egyik ág takarja egy kicsit a napkorong felső harmadát. Már köze volt az autónk, szaporázva lépteinket hamar odaértünk. Hogy a hőmérséklet lecsökkent észre sem vettük. Orrunk nem fázott jobban, a kesztyűink továbbra is a zsebben lapultak, így aztán teljes meglepetéssel ért minket amikor rápillantottunk a hőmérőre s ott - 12 fok volt. Ennyit jelentett a mozgás, mivel nem fújt a szél szinte észre sem vettük a levegő lehűlését

Most pedig - szerintem - szép hangulatú alkonyati képpel búcsúzom azoktól akik velem/velünk tartottak ezen a szép téli vasárnap délutánon a röpködő mínuszok ellenére is. Remélem sikerült másnak is kedvet csinálni egy kis téli kiruccanáshoz a természetbe. Ha nem, akkor én továbbra is szívesen látok itt bárkit, aki szeretné velem megismerni a városomat s annak környékét.

Egri Vár I.

A vár története

Eger talán legismertebb műemléke. Ezrek zarándokolnak el évente falai közé, hogy megemlékezzenek az egri várvédőkről. Ahogyan tette azt Gárdonyi a regényében, amit Várkonyi Zoltán filmesített meg, Várkonyi Mátyás és Béres Attila pedig musical-előadást varázsolt köré. Még egy Egri Csillag van, most már egy fehér bor is, ami az Egri Bikavér méltó párja, s 2012 márciusában lesz a hivatalos bemutatója. Az elnevezés 2010-ben történt, s az első borok ebből 2011-ben jelentek meg. Már megint elkalandoztam, de már aki olvassa a blogot megszokhatta ezt, mert elég gyakran teszem.

Most már tényleg beszéljünk a várról. Azt le lehet szögezni, hogy Egerben a magyar történelem kezdetén még nem volt vár. A hagyomány ugyan emleget „Királyszék”-et, ahonnan Szt. István szemlélte a várbeli bazilika építését, de írásban először ez csak Tinódi feljegyzéseiben jelenik meg először. Anonymus és a többi Árpád-kori krónikás semmit nem tudósít várról, holott megemlítik a várost, mint püspöki székhelyt, valamint Imre király halálát s az itteni temetését is megemlítik. A tudomány IV. Béla által kezdeményezett várépítő tevékenységéhez vezeti vissza. Írásos emlék kevés maradt fenn róla, de 1442-ben a huszita rajtaütés csak a várost érte, a vár erősebb volt annál, hogy azt egy ilyen támadással be lehessen venni.

Mátyás idejében Estei Hippolit esztergomi, majd egri püspök alatt igazán gyönyörű főúri várrá változott, új püspöki palotával, a katedrálishoz új szentély épülésével, s a kápolna koszorúja is megújul. A reneszánsz után nehéz idők köszöntöttek a várra, egyik ura sem tudta pénz hiányában a kornak megfelelően felújíttatni. Ekkor a vár egységes volt, még nem oszlott külső és belső várra. A Bebek bástya és torony épült ekkor. A ma fennálló vár az akkorinak csak a nyugati fele.

Főbejárat

A XVI. sz-ban a török fenyegetettség hatására javasolják Eger várának megerősítését, s benne állandó sereg elhelyezését, melyre kincstári pénzek és püspöki jövedelmek adnak fedezetet. 1548-ban nevezik ki Dobót a vár gondnokává. Ekkor osztják a várat külső és belső várra. A várbeli székesegyház szentélyéből a megerősítés miatt bástya lesz. Ennyi volt a várnak a kőépítkezése, a többi erősítés palánkmű volt. A külső és a belső várat egymástól széles és mély árok választotta el. Dobó megépíttette Eger elővárát Szolnokon, az egri várat pedig a törökök készülődésének hírére élelemmel és fegyverekkel. Az eredeti őrség a várban 200 lovas és 300 gyalogos, ezt kellene felfejleszteni 4-5000 fős hadilétszámra, ami nem sikerül. Így a várban Tinódi szerint 1935 harcos fogja a fegyvert, valamint néhány mesterember, szolga, sütő- és mosóasszony, valamint mintegy 70 menekült jobbágy van. Mindez szemben Ali és Ahmed pasa összevont seregével szemben, aminek számáról megoszlanak a vélemények egyesek azt mondják 150.000 fő, míg mások 70-80.000  főt emlegetnek. Azt hiszem a szám itt mindegy, hiszen a védők mindössze 2.000-en voltak. A túlerő mindenképpen óriási volt az 1552. szeptember 11-én ostromzár alá vett egri várral szemben. Dobó a várban összefogta az embereket(itt Dobó és a vár védőinek esküjét érdemes meghallgatni), s vezetésével aztán szinte csoda történt, mert a törökök megfutamodtak a vár alól.



Gergely bástya

Az összerombolt várat ekkor újjá kellett építtetni. Olasz mestereket bíznak meg a tervek elkészítésére. Baldigara kora legjobb vártervezője is dolgozik rajta, de terveiből csak viszonylag kevés valósul meg. A Dobó utáni kapitányok már nem tekintik szívügyüknek a várat, s ez meglátszik a hozzáálláson. Az egri vár „vitézei” gyakran járnak portyára a vidéken, s ez ellen a budai török pasa is tiltakozik. 1996-ban aztán elesik Eger vára is. A török uralom alatt a váron a sérüléseket kijavították, de új nem épül a váron, csak egy kis kapuvédő bástya (barbacan) a belső vár kapuja mellett ez a mai Törökkert. 1687-ben a visszafoglalás után a vár újra kincstári kezelés alá kerül. Mivel az egész vár fenntartása hatalmas összeget igényel így elrendelik a külső vár lebontását, a romok kőanyagát pedig a jezsuiták használják fel iskolaépítésre.

Vörösmárvány síremlék

A Rákóczi szabadságharc alatt Egerben volt a fejedelem főhadiszállása, majd megint kincstári uralom következik. Az egri vár sorsa ettől kezdve a pusztulás. A város épülése jelenti a várbeli épületek nagy részének pusztulását, hiszen az építőanyagok egy részét innen szállítják. A vár kultusza Pyrker János László érsekkel kezdődik, hiszen az ő kezéből kapja az első feljavítást. Ekkor került Egerbe Dobóruszkáról Dobó eredeti vörösmárvány síremléke is. Ő kezdi el az ásatást a vár területén, ami a mai napig szinte folyamatosan zajlik.