Bükk - Berva-völgy

Március 15-én az volt az eredeti tervünk, hogy megyünk a Pajdosba barkakeresőbe, meg talán láthatunk esetleg hóvirágot. Mivel mellékesen egy kis gazgyűjtés is lett volna a házikó mellett, aztán meg ennek az elégetése. Ez mind jó lett volna, ha, a száraz időszak miatt nem rendeltek volna el tűzgyújtási tilalmat. Így helyette jött a "B" variáció, ami azt jelentette: irány a Berva-völgy. Először a volt Finomszerelvénygyár területére mentünk, ahol megnéztünk Laci felújított műhelyét. Itt kialakításra került a végleges műhely valamint egy hozzá tartozó vizesblokk és egy konyha. A következő program a les-ek meglátogatása volt. Ugyan a vadászidénynek vége lett február végén, de azért a vadakat nem illik magukra hagyni, a szóróra vinni kell élelmet.

Az erdő még látszólag teljesen nyugalomban volt, de ha közelebbről megnézzük a rügyek már elkezdtek duzzadni, s a barkát is lehet már találni.

Les-rét

Jött velünk Samu is a hugiék kutyusa. Örülhetett a szabadságnak, na meg a töméntelen új, otthon nem érzett szagoknak. Már odafelé igen sok hóvirágot láttunk az út mindkét oldalán. Amikor jöttünk már vissza a város felé, megálltunk a Les réten, s meglátogattuk a Les-házat is, meg persze a két fát ami most lomb nélkül áll a réten.

A Les-ház körbe volt szalagozva, figyelmeztetésként, hogy ott vigyázni kell valamire. Ahogy közelebb mentünk láttuk, hogy a ház mellett földágyás van kialakítva, amire fűmag volt szórva. Nagy valószínűséggel a Kárpát Egyesület végezte ezt a munkát. Kíváncsi leszek rá mennyire fog ott megmaradni a fű, hiszen ott úgy gondolom nem fog túlzottan sok napfényt kapni. Majd valamikor később is ellátogatunk arra, hogy megnézzük mi lett az eredmény.

Eddig hóvirágot még nem láttunk, de azért már bújnak elő az első tavaszi virágok. A kankalin és odvas keltike levelei már nyújtózkodtak az avar között, de ahhoz, hogy lássuk a virágait, még később kell arrafelé látogatni.

Most viszont a hóvirág szezonja van, így ebből igazán sokat láttunk. Az út két oldalát sűrűn borította, alig lehetett a virágoktól lépkedni, anélkül, hogy rá ne lépjünk. Jobb ezeket ott nézni, ahol eredetileg is élnek, hiszen már védett növények. Talán annyi nincs itt belőle, mint az alcsúti arborétumban, de azért itt is élmény látni a "virágszőnyeget"

Eger-patak I.

Városunk legnagyobb folyóvize, ami a nevéből kifolyólag sem lehet nagy, de folyóvízként átszeli a várost. Több kisebb patak torkollik a város területén is bele, amelyek a környező területek csapadékvizét gyűjti össze. Az egyik ilyen patak Szépasszony-völgye felől éppen a régi pincénk közelében folyik. Csapadékos időben bizony újabban a pincénkben is megjelent a víz, így aztán az is lassan tönkremegy. Régen ezzel nem volt ennyi gond, akkor még folyamatosan használták a kerti ásott kutakat öntözésre(ez most is fellendülőben van, úgy gondolom), így a talajvíz magasságát rendesen kordában tudták tartani. Ha mégis megjelent a víz a pincében, akkor szivattyúval esetleg rásegítettek. 

Gyerekkoromban gyakran jártam a nagyi unokatestvérének a házában(szüleim házától kb. 150 méterre), ami mögött hatalmas kert húzódott. Annak a végében folyt a patak. Aztán múltak az évek, a közelben felépült egy OMV benzinkút, a pataknak ezt a részét pedig lefedték, s csak 150-200 m után került megint fedetlenné.

Egy másik patak Felsőtárkány felől igyekszik a becsatlakozni, azt gondolom, ez szállítja az időszakos Imó forrás vizét is. Ez a forrás nem elég, hogy időszakos, de emellett még a kifolyása is érdekes, hiszen gejzírként tör föl, nem kevés kirándulót örvendeztetve meg szépségével. Mi is jártunk már arra nem is egyszer, erről itt a képes bizonyíték is.

Most már elég a mellébeszélésből, lássuk ténylegesen a város folyóvizét. A térség vízrajzának meghatározó eleme Balaton községben ered a Vajda-kútnál. Onnan aztán folyamatosan gyűjtve a vizet egyre nagyobb lesz, míg aztán kb 68 km megtétele után a Tisza tóba ömlik Poroszló és Négyes között. A Tisza-tavat körülölelő kerékpárút is áthalad felette odáig nem jutottam el (én még nem kerékpároztam körbe a tavat, csak Poroszlótól Kisköréig tekertem, tehát pont ellenkező irányba). Ha jól emlékszem a Bükki Nemzeti Park szervezett olyan túrát, ahol végig lehetett túrázni az Eger-patak folyását az eredésétől a torkolatáig. Úgy emlékszem azt mondták, nem lehetett mindenhol a mederben menni (hiszen nincs kiépítve), de nagyjából követni lehetett a haladását. Három városon és tizenhárom községen halad át útján. Az 1950-es évek előtt a felső folyáson több vízimalmot építettek (szám szerint 20-at), amely megváltoztatta a természetes vízjárását. Jelen pillanatban a patak mellett már egy sem áll, csak utcák őrzik az emlékét a Felsővárosban Malom, a Kallómalom illetve Malomárok utca. Már megint nem tudok rövid lenni, de hogy írjam le röviden, mikor annyit lehet róla mesélni.

Egy kicsit mégis változtatok eredeti tervemen, hogy egy bejegyzés lesz belőle, inkább kettőben mesélek.

Hamarosan itt a tavasz!

Kicsi hóvirágok ahová csak lépünk

Itt szintén, ami a másik képen

Március eleje van, igazából ezen a vidéken tél sem volt. Kivétel talán 1 - 2 hét, amikor jelentősebben 0 fok alá ment a levegő vagy az a két alkalom, amikor esett egy kis hó, de nem maradt meg csak néhány óráig. A Dunántúlnak azért egy kicsit több jutott belőle. 

A természet azért követte a ritmusát. Novemberre lehullottak a levelek, s beköszöntött a szürkeség. Aztán elmúltak a téli hónapok, naptárilag megérkeztünk a tavaszhoz, most pedig várhatjuk hogy az időjárás is kövesse. Ugyan a nap nem sütött, de azért kimentünk egy kicsit hegyekbe, meg is láttuk a tavasz első jeleit. Itt nem várhattunk akkora hóvirágmezőt, mint az alcsúti arborétumban, (még jó lenne valamikor azt is látni), de azért itt is jóval több volt belőle, mint amennyit eddig együtt láttam. Már mogyoróbokrok már barkáznak. Kibújtak az első hóvirágok, de nemcsak a levelek, hanem már a virág fejecskéi is megjelentek nagyrészt. Volt amelyik magasabb volt, de a többség még bizony a talaj közelében várta a jobb időket. Ha lehet hinni az időjárásnak, csütörtöktől újra lehűlés várható, akkor pedig a virágok megállnak a fejlődésben, de legalábbis lelassulnak.

A Berva-völgy felé mentünk, elhagytuk az Omya kőőrlő üzemet, 1-2 km után már láttunk az út mellett mindkét oldalon láttunk fehér foltokat, ami már a hóvirágcsomókat jelentette. Elhagytuk a Les-rétre bevezető utat, s már meg is álltunk egy olyan helyen ahol a patak az út mellett folyt és tele volt a környék hóvirágokkal. Itt aztán az egyik jobban tetszett a másiknál. Felsétáltunk a leshez, vittünk a vadaknak némi élelmet. A madarak is érzik már a jobb idő eljövetelét, s hangos csicsergéssel jelzik a kikeletet. A fakopáncsok is szorgosan munkálkodtak, az egyiket meg is láttuk. Megkezdték gyógyító munkájukat ami a természeti anyagok körforgásának része. Alig mentünk arrébb néhány lépéssel, amikor hollók húztak el a fejünk fölött erőteljes szárnycsapásokkal. Rendesen lehetett hallani a szárny evezőtollainak húzását.

Az eleség kirakása után visszasétáltunk a Les-rétre. Útközben még láttunk néhány bokor hóvirágot, de a réten már egyet sem. Itt többségében vadak nyomait figyelhettük meg. Elsősorban patások lábnyomait, valamint ugyanezek anyagcsere végtermékeivel is sűrűn lehetett találkozni.

A kikelet jelei mellett láthattuk a pusztulás nyomát is, Egyik helyen fejlődik kiteljesedik az élet a másik helyen pedig visszajut a természet körforgásába az élő szervezet anyaga.

Hamarosan elindultunk hazafelé, jól esett ez a kis séta a tél végi erdőben.

Pálos kolostorrom Almárban

Vasárnap délelőtt az almári pálos kolostorromnál

Már régóta el szerettünk volna menni a hugival a kolostorromhoz, most pedig kiválasztottuk a lehető legrosszabb időszakot, amikor alig lehet látni belőle valamit. Persze hiába mentünk volna kevésbé növénytakarós időszakban, mert akkor is inkább a kutatógödrök nyomait láthattuk volna az egy kis falmaradványon kívül. Hozzáteszem, most is megérte azért elmenni, mert a kora délelőtti virágos mezők látványa minden pénzt megér. A növényeken még nem mutatkoznak a kiszáradás jelei, pedig a talaj már igencsak vízhiányos, de a gyökerek még tudtak elegendő vizet felszívni. A réten most a mezei katáng vagy búzavirág kékje keveredett az ernyősvirágzatúak fehérjével, s néhol megszórva egy kis rózsaszín vagy sárga virággal. Igazán mesés képet festett odafelé, sajna fényképet nem készítettem, mert akkor még nem vettem elő a gépet, visszafelé pedig már nem mutatott olyan megkapó képet, mert a kékek már becsukódtak a meleg ellen. Na, nem baj, majd máskor!

Samu

Vittük magunkkal Samut is, ő a húgomék vizslája. Igazán nem lehetett mondani rá egy rossz szót sem. Amikor kellett a póráz, nem húzott ész nélkül, hanem tisztességesen jött mellettünk, de akkor sem kóborolt el, ha szabadon lett engedve. Végig ott ficánkolt körülöttünk. Amikor aztán leültünk meg is kapta a megfelelő mennyiségű simogatást, amivel nem tud betelni.

Almári vikendházak

Ahogy mentünk már látszottak előttünk az almári víkendházak, aminek egy részét mára már valódi lakássá alakítottak át. Eléggé sokan laknak itt, egy kicsit távolabb a város zajától, közelebb a természethez. Nincs is nagyon messze a várostól, hiszen akár vonattal – bár az ritkábban jár – de autóbusszal is könnyen meg lehet közelíteni innen a városközpontot. Utunk során mi is elmentünk néhány ház mellett, egy része tényleg jobb, hogy itt van, mert az udvarán szinte mindent láttunk, amit össze lehet gyűjtögetni. Azért abból a szempontból meg jó, hogy itt lehet háziállatot is tartani, amivel meg lehet oldani egy kicsit olcsóbban az étkezést. Ennél lehet, sokan vitába szállnának velem, mert azért azokat is kell valamivel etetni, s gondozás nélkül nem úgy fejlődnek, ahogy kell.

Eger patak gyaloghíddal

Eger-patak, mint az őserdőben

Elértünk az Eger patakhoz, s partján meglepetés várt. Már előtte is feltűnően sok pillangót láttunk, de a parton aztán még több volt. Ott gyülekeztek tömegesen, ittak aztán keringőztek. Ez a kép egy gyaloghídról készült. Sekély vízállás mellett a hídtól 10 m-re mezítláb vagy vízálló lábbeliben is át lehet kelni, taposhatsz a kavicsokon ingyen és bérmentve, nem kell érte csinos kis összegeket fizetni, mint az egerszalóki Saliris Resort Spa-ban. Igaz itt hiányzik a víz váltott hőmérséklete, de legfeljebb kiugrunk a napsütötte meleg kőre, és mindjárt lesz melegünk is.

Répalepke

C-betűs lepke

Kardoslepke

   

Volt kardos lepke, fecskefarkú lepke, citromlepke, boglárkalepke, közönséges gyöngyházlepke, C-betűs lepke, meg répalepke, talán egyet-kettőt nem is soroltam fel. Ott keringőztek körülöttünk, a lányomat nem is nagyon lehetett onnan elszakítani, s nosztalgiával emlékezett vissza, amikor alsó tagozatos korában anyósommal, majd később velem is járt a Budapesti Állatkert Lepkeházában. Először sárga mintás felsőben ment, s bent rászálltak a lepkék, nagyon élvezte ezt a helyzetet. Persze itt nem szálltak ránk, csak körülöttünk köröztek, aztán leszálltak, s így tovább.

Kutatógödör nyoma

Falrom

Innen már nem volt messze a kolostorrom. Először egy tábla jelezte a helyet. Itt csupán egy falmaradványt láthattunk többet nem. Megpróbáltunk ennek megfelelően körbenézni, és megkeresni az egyes helyeket, de valahogy nem értettük a rajzot. Nem tudtam elképzelni, hogy a völgyben volt a kolostor, s a kutatógödrök sem ott voltak, hanem fent a hegyen, a régi kisvasút nyomvonalán. Akkor viszont pont tükörképben van a táblai rajz. Majd meg fogom kérdezni a férjemet, mert ő részt vett annak idején egy régésztáborban, amikor pontosan ezt a romot kutatták. Hátha ő jobban emlékszik rá, s talán többet is hallott róla. Ha így sem tudok zöldágra vergődni, akkor bemegyek a könyvtárba, s ott hátha találok, róla valamit.

Léptékről nézve nagyjából egy 30 x 35 m-es négyszög alakú teret foghatott közre. A kolostort sajnos a XVI. sz. második felében megszüntették, az utolsó feljegyzés 1549-ből származik, ekkor még ismeretes volt a perjel neve. A későbbiekben 1571-ből már csak olyan feljegyzés van, hogy a volt egri várkapitány által a rend visszaadott javait már mások kapták, így az nem népesült be. Ettől kezdve már az idő vasfoga megtette a magáét, meg természetesen biztosan benne voltak az emberek is, hiszen akkoriban előszeretettel használták fel a tönkrement épületek építőanyagait. Így járt annak idején a vár is, bizony annak a kövei is sok városi ház, templom építőanyagául szolgált.

A kolostorrom már szinte a földdel egyenlő. Ismereteim szerint a kutatás során számos cserépedényt, használati eszközt, pénzérmét találtak, amelyek a múzeum tulajdonába kerültek. Sajnos a helyreállításra nem sikerült anyagi fedezetet találni, így a falak visszatemetésre kerültek, de legalább megismerték a kolostor teljes felépítését vagy legalábbis feltételezték, hogy is használhatták annak idején, a többi kolostor épülettel összehasonlítva. Miután elhagytuk a kolostorromot, a mellette lévő völgyben a patakmederben mentünk egy kicsit felfelé, hátha valamivel többet látunk. A patakmederben száraz lábbal tudtuk lépkedni, csak helyenként volt egy kis vízfolyás. Itt megnéztük az egykori kisvasút hídjának tartópilléreit közben, pedig ha óvatlanok voltunk, akkor reuma elleni kezelést is adtunk magunknak csaláncsípés formájában. Volt belőle bőven nem győztük kerülgetni.

Jó volt árnyékban lenni, mert a nap már eléggé melegen tűzött. A visszafelé vezető úton is néztünk azért a hátunk mögé, így aztán láthattuk a kőbányát Eger-Felnémet határában, amit jelenleg az OMYA üzemeltet. A régi kőőrlőt 1-2 évvel ezelőtt számolták fel, de úgy, hogy fel is robbantották. Benne volt a híradásokban is.

Most megint elhatároztuk, mint már oly sokszor korábban is, hogy máskor is el fogunk menni, hiszen olyan sok érdekes hely van a közvetlen környezetünkben is. Most már remélem valóban így is lesz, hiszen ez csak rajtunk múlik.

Mészhegy V. Via ad Szomolya

Via ad Szomolya

Ugye milyen dallamos! Remélem ennyire majd elnyeri tetszéseteket az írás is. Lassan végére érek a Mészhegy bemutatásának, azért nem hagyom el végleg a környéket, időnként visszatérek erre is, a másik ok persze az, hogy azért ha nem is itt, de a környéken még van elég néznivaló. Épp most írta a barátnőm, hogy nyáron már tényleg jó lenne elmenni együtt is(nála hatott a mézesmadzag) erre a környékre. Én meg vele Tiszaörvényre mennék szívesen.

Via ad Szomolya

A Mész hegy déli oldalán található egy út, ami Egerből Szomolyára vezet, vezetett. Azért írom ezt múlt és jelen időben, mert régen bőszen járták a szekerek, ma már csak gyalogosközlekedés van, esetleg kerékpárokkal vagy terepjárókkal lehetne találkozni errefelé. Ennek  a nyomvonalán halad az un. Kő út is, amit a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület hozott létre, amely felöleli a Bükkalján található, s valamilyen módon kőhöz köthető természeti vagy ember alkotta képződményeket. Ide aztán sok minden tartozik, az eddig már általam is említett és bemutatott kaptárkövek, bújók, sziklahelyiségek, s a még bemutatásra váró gazdasági épületek, barlanglakások, hodályok, pincék. Ez az út Siroktól Kácsig haladva 16 település környékén és magán a településen mutatja be nemcsak a korábban említett dolgokat, hanem a Bükkalja köveiből épített várakat, templomokat, hidakat és az innen származó kőből faragott szobrokat.

Növekszik a tölgy

Pajzsikák az oldalban

Most visszatérek a "vezetett"-hez. Sokáig ez volt az összekötő út a két település között, így el lehet képzelni mennyi szekér közlekedett rajta áruval, tüzelővel, alapanyagokkal, élelmiszerekkel megrakva. A súlyos szekerek kerekei feltörték az alaptalajt és az alatta lévő kőzetet, s utána pedig a természet erői könnyedén elvégezhették a pusztító munkájukat. Elég, ha csak a víz, a hőmérséklet és légmozgás pusztító képességeire gondolunk. Így kialakulhatott ez a riolittufából "kivájt" szurdokszerű mélyút, ami igen érdekes látvány nyújt a szokásos utakhoz edződött szemeknek. Természetesen az oldalát már birtokba vették a különböző növények, az egyszerű moháktól kezdve a pajzsikákon keresztül egészen a legfejlettebb fás szárú növényekig.

Mészhegy III. - sziklahelyiségek

Bújó, sziklahelyiség, barlang lakás?

"Lakás" az erdőben

 
Majdnem sikerült itt valami félrevezetést eszközölnöm. Tulajdonképpen háromféle kőzetbe vájt valamiről beszélhetünk. A legegyszerűbb a bújó. Ez egy szikla(ált. riolittufa)ba vájt, vagy természetesen kialakuló üreg, ami a nevében is benne van elbújásra szolgált. Hogy mi elő vagy mivel, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Lehet ugye az eső és az időjárás elől, de lehet a pandúrok elől, aztán a többi ott élt ember elől behúzódni rövidebb-hosszabb időre. Abban tényleg nincsen semmi a talajon és az oldalát alkotó sziklán kívül.

Sziklahelyiség

Sziklahelyiség

A Mész-hegy oldalában én korábban barlang lakásnak mondtam az sziklába vájt üreget, pedig az csak un. sziklahelyiség. Mi a különbség a kettő között? A barlang lakás a már meglévő települések közelében a legszegényebbek lakóhelye vagy alkalmas helyen sziklába vájt lakhatásra is alkalmas helyiségek összessége, amelyben akár komoly lakásfelszereltség is lehet. Itt jelen esetben egy ilyet sem láttam. Egerszalók határában viszont éppen 2009-ben újítottak fel egy utcányi részt.(Egy másik bejegyzés témája lesz). Az teljes egészében látogatható, s ott tényleg szinte lakásokról lehet beszélni.

Bújó

Itt a hegyen a két egyszerűbb forma, a bújó, és az egyszerű sziklahelyiség fordul elő. Az első a bújó elég sok helyen megtalálható. Az is előfordult, hogy először ily helyiségekben telepedtek meg az emberek, aztán ahogy jobban megismerték a környéket, s felfedezték a környék ehető bogyóit, gyümölcseit, felhasználható fáit, egyre több növényt próbáltak ültetni, majd állatokat tartani. Ha valaki figyelmesen sétál az ilyen környéken, akkor könnyen felfedezhet almafát, naspolyát, valamint elvadult szőlő indáit. Ez az egyszerűbb forma.

Erdőben egy menedék

A sziklahelyiségek már ténylegesen emberi tevékenység miatt alakultak ki. A helyi építkezéshez kapcsolódó tevékenység a kőbányászat. Az ilyek kőbányákban általában kemény mészkövet (Vértes, Gerecse) vagy puhább tufákat (Bükk-alja, Zemplén). A kőbányászat helyén alacsonyabb magasabb partfal alakult ki, amelynek az aljához un. teraszok csatlakoztak, amin a kőfaragók jártak. A bányászok nem alkalmaztak boltíveket, úgy gondolták azzal a lakás feletti kőréteg gyengül meg.



A tevékenységüket végző emberek aztán a frissen kialakult falban gyakran nyílásokra, üregekre bukkantak. Ezeket először a felfedezés után élelem tárolásra, szerszámok elrejtésére vagy eső előli menedéknek használták. Ha nagyobb volt az üreg akkor melegedhettek, főzhettek is egy ilyen "hajlékban". Innen aztán már nem kellett sok ahhoz, hogy éjszakai szállásnak is alkalmas helyiséget alakítsanak ki. Így aztán a fárasztó bányászat után nem mentek haza minden nap a távoli családhoz, hanem ilyen "lakásokban" éjszakáztak.

A Bükk-alján ma 18 település mellett nézhetünk meg barlang lakásokat, köztük a két nagy város Miskolc és Eger mellett is, de számtalan kisebb falu mellett is felfedezhetjük a kezdetleges lakásokat. Majd mindegyik helyen megvan keletkezésük története valamilyen módon magyarázva. Ezek egyike másika valóban lehetett így is, de  azért vannak benne regényesebb elképzelések is. Pl. Ostoroson a falu lakói ezen lakások keletkezését a török időkre helyezik, úgy gondolták az emberek vájták ki ezeket az üregeket hogy a támadók elől menedéket nyújtsanak. Ez a regényesebb változat, hiszen amikor jöttek a törökök nem nagyon volt arra idő, hogy több m3-nyi követ kifejtsenek az elbújás céljára. Valószínűbb az a lehetőség, hogy a már meglévő, hegyoldalba jól elrejtett borospincékbe menekültek a lakosok, később aztán ezeket átalakították, s bővítették, hogy lakhatóak legyenek.

Érdekesség még az is, hogy sokszor a "lakások" homlokzati fala a bejárat körül mélyebb síkban van. Ennek az  az oka, hogy az ismétlődő fagyási ciklusok miatt a tufa viszonylag könnyen mállik, ezért az ott lakók ezeket a mállott részeket folyamatosan visszavésték.

Egy "konyha" a felszereléssel

Itt vezették ki a füstöt

Az általunk meglátogatott sziklahelyiségben megtalálhatók az alvásra használt padok, tűzhely füstelvezetéssel, a lakáson kívül víz tárolására alkalmas "medence", s gondolom fa vagy termény tárolására kialakított bemélyedés. Ablakai nem, vagy csak nagyon kicsit voltak, s az ajtókon való bebújáshoz is gyakran le kell hajtania fejét a mai kor emberének. Ennek praktikus oka, a meleg inkább bent maradjon. Ezek  egyszerűek, de a múlt nyáron Egerszalókon járva megnéztem a felújított barlang lakásokat. Azok már ténylegesen lakások, normál berendezési és használati tárgyakkal, csak nem tégla vagy bányászott tufakő adja a határoló falakat, hanem maga a riolittufa. Az önkormányzat skanzent alakított ki bennük.

"Medence" a víz gyűjtésére

Lehetne még oldalakon át írni, de azokat inkább majd más barlang lakások meglátogatásakor hozom nagyérdemű olvasó közönség tudomására.

Kalyiba

Manapság már nemcsak ilyen barlang lakásokat lehet látni, az erdőt járva sokszor találkozunk a mai kor embere által összetákolt valamiféle védelmet nyújtó hajlékkal, amelyeket azok az emberek alkottak, akik ilyen vagy olyan ok miatt homeless státusúak. Sajnálatra méltóak, még akkor is, ha lehet saját maguk is tettek róla, hogy ilyenné lettek.





De nem szeretném lehangolóan befejezni, ezt a témát, hiszen elsősorban azt szerettem volna megmutatni, hogy az emberek mennyire fel tudták használni a környezetük lehetőségeit. Fentebb írtam, hogy az ilyen hajlékok környékén sokszor találni ehető gyümölcsöket termő fákat, bokrokat, amiket a régebben itt élő emberek gondoztak, így biztosítva maguknak valamennyi élelmet.

Bükk - Mész hegy

Megint változtatok a blog tartalmán. Megmarad ami eddig volt, de nem szeretnék még egyet utazásos témával indítani, így ez teljesen utazás és programok blogja lesz, meg egy kicsit az emlékezésé is valamint és esetleg régebbi témát is felelevenítek. Tehát hol a városban maradok, hol más témát hozok. A Bükk itt van a közelünkben, így ide akármikor ellátogathatok, meg is teszem, de nem olyan gyakran, mint szeretném. Gyertek hát velem, ha valamit nem pontosan írtam, ha valamiről bővebbet szeretnétek tudni, hagyjatok megjegyzést, javítom, illetve a lehetőségekhez mérten igyekszem arról is írni.

Túrázzunk a Bükkben és ismerkedjünk vele, megéri! A környéket leginkább a húgommal járom, hiszen azt ő jobban ismeri, mert lovagolni jár, - már több mint 10 éve űzi ezt a szabadidős tevékenységet – így van olyan hely ahol szinte minden fát ismer. Így csábított el engem tavasszal a Mész-hegyre. Ott van egy régi, talán szőlőprésház vagy csőszkunyhó, ami igen romos állapotban van, de fantasztikus a hangulata. Némelyik mellett betonkád is állt, azt talán vízgyűjtésre, permetlé bekeverésre használhatták az egykori szőlősgazdák. Egymástól nem nagy távolságra vannak, valószínűleg a régi parcellákhoz tartoztak. Ma az itteni terület nagy része egy neves egri borászé, aki ki szeretné használni a termelt szőlő minőségének jobbá tétele érdekében a régebbi szőlősgazdák tudását.  Ugyan már korszerűbb művelési móddal dolgozik, hiszen a régi bakhátas termesztés már a múltté, de változatos sortávolsággal, tőkeszámmal szeretné megtalálni a legjobb minőséget adó ültetést. Azért az ültetés még nem minden, kell hozzá a talaj, s nem utolsósorban az időjárás. Ha ilyen a nyarunk, mint az idei volt, akkor jó minőségű szőlőre lehet számítani, de a tavalyi év nyara nagyon sok szőlőtermesztőnek betette a kaput a sok csapadék és a kevés napsütés miatt.

A kiválasztott házikóról leginkább azt lehet elmondani, hogy teteje nincs, de a falai állnak. Annak idején az itt található kövekből építették. Ma azt mondanánk rá, hogy puzzle. Érdekes módon nem dől össze. Ott a hegyen több is van változó állapotban. Az egyiket fel is újították, talán az előbb említett neves egri borász, de a többség hasonló állapotban van, mint ami a húgom érdeklődését keltette fel. Kívül belül benőtte a gaz, a tetején még cserje is kihajtott, amit a tavaszi fényképezéskor észre sem vettünk, s előtte is megjelent egy bokor. Ha belépünk az egykor ajtónak használt szakaszon, akkor egy nagyjából 2 m X 3 m-es térben találjuk magunkat. Van az oldalfalon ablak is, akarom mondani ablaknak használatos rés, amivel igen hangulatos fotót készítettem.

Miért is kellettem én ehhez? Mert van egy jobbféle fényképezőgépünk, és erről a házról valamint a mellette álló fáról szeretne a húgom négy képből álló sorozatot a négy évszakban. Ennek az első eleme elkészült tavasszal, a második pedig most október végén. A nyári kimaradt, majd meglesz jövőre.

Most az őszi van műsoron, s jó is volt, hogy kint jártunk, mert a csipkebogyó az október közepén beköszöntött fagynak köszönhetően nagyon finom lett. Élvezeti értékéből ugyan levon a vízhiány, így igencsak válogatnunk kellett, hogy ne aszalódott bogyót majszoljunk, de így én olyat ehettem amilyet eddig még nem. Már majdnem olyan volt az íze, mint a lekváré, csak a magokat kellett folyamatosan köpködni. Ennek ellenére megérte.

A fagyra még visszatérek egy kicsit. Érdekes volt látni, hogy az út elején, a hegytetőn lévő szőlőtábla (ostorosi út mellett) szinte teljesen le volt fagyva. A megbarnult levelek már szárazon zörögtek a vesszőkön. Beljebb a völgyekben foltokban fagyott, mert még jelentős mennyiségű zöld vagy sárga levelű foltok is voltak. Ugyanez volt érvényes a fákra is, a dió levele már sok helyen megfeketedett, de voltak helyek ahol a vöröslő cserszömörce élénkítette a fáradt őszi poros zöldet.