Balatonföldvár
Első benyomás: nyugodt kisváros a
Balaton déli partján.
Eső után érkeztünk meg
szálláshelyünkre, ami egy horgásztó mellett volt, egy csendes utcában.
Egyáltalán nem bántuk, hogy nem vagyunk közel a Balatonhoz, persze ez viszonyítás
kérdése, mert a 800 m szerintem nem egy nagy távolság.
Első sétánk rögtön megérkezésünk
után volt, mert kíváncsiak voltunk a környékre, a halastóra, s a Balatonra is. A
halastó mellett elsétálva kiderült, hogy horgászni tilos benne, halnevelésre
használják. 1927-ben létesítették, de kezdetben csak megszökött halak voltak
benne. 1930-tól szakszerű haltenyésztés folyik a tóban. Ponty, busa, amúr,
compó, csuka és harcsa nevelése történik a tóban. Ősszel aztán lehalásszák, s
tavasszal újra telepítik fiatal ivadékokkal. A mellette lévő partszakaszon
hattyúk és vadkacsák pihentek. Kacsákból csak nőstényeket láttunk, a díszesebb
tollazatú gácsért itt nem láttunk, a hattyúknál viszont ott voltak az ifjú
madarak is. Itt szinte rögtön felfedeztük a Kelta túra 2. állomását. Már
olvastunk róla, hogy ezzel mutatják be Balatonföldvár helytörténetét, meg egy
kicsit a Balatont is. Tovább sétálva néztem, hogy hol lehet az első, de nem
tudtam akkor rájönni. Másnap reggel aztán megtaláltam, amikor mentem friss
kifliért. Az iskola oldalába rejtették el a fák takarásába.




A platánsor nyugati részén a
központ felé vezető bejáratnál van a Fesztivál tér, ami a város rendezvényeinek
egyik színhelye is. Ott tartózkodásunk alatt az egyik estén a helyi fúvósok
adtak koncertet a színpadon, péntek este pedig Udvaros Dorottya és Hernádi
Judit előadásában lehetett megnézni a Bandy-lányok előadást Ascher Tamás
rendezésében.
Balatonföldváron számtalan
étterem is üzemel, egyiknek a kerthelyiségében -ami mellett elmentünk - cigányzenekar és táncosok is
szórakoztatták a vendégeket.
Mára, már talán a kis hattyúk is kifehéredtek. :)
VálaszTörlésNem tudom meddig őrzik a szürke "ruhájukat". Még soha nem voltam hosszabb ideig a közelükben. Így lehet mostanra már kifehéredtek.
Törlés