Végvári Vigasságok 2012

Ebben az évben a nyaralásunk úgy sikeredett, hogy sem a Történelmi Vigasságokon nem tudtam kilátogatni az eseményekre, s a Végvári Vigasságok látogatása is csak igen rövidre jött össze. A későbbiekben majd olvashatjátok az élménybeszámolókat.

Csak az utolsó napra érkeztünk haza. Ekkor két okom is volt, hogy kilátogassak a várbeli eseményre. Az egyik, hogy a lányom fellépett a hastáncosokkal, a másik pedig, hogy ilyenkor finom selyemcukrot lehet kapni, ha éppen még maradt belőle. Az első program megvolt, a másodikra már csak azért sem került sor, mert a pénztárcám otthon maradt.

Jöjjön akkor a Végvári Vigasság. Reggel eléggé borús napra ébredtünk, s éppen az előző nap a kocsiban ülve említettem meg, miközben a hőmérő folyamatosan elérte a 35 fokot, hogy úgy néz ki holnap semmiképpen nem fogunk fázni. Erre éjjel beborult s a gyenge hidegfront elérte a térséget. Ez csak 11-ig tartott, így amikor fölfelé indultunk a várba már igencsak sütött a nap, s biztos voltunk benne, hogy a borzongást elfeledhetjük.

A zászlókkal feldíszített várban már javában folytak az események. Éppen a Gótikus Palota előtt harci bemutatók voltak, de a nagy tömegtől már fényképet sem tudtam készíteni, így elnéztem a várudvar másik részére, ahol kirakodóvásár és mutatványosok, valamint a Vitézlő Oskola meghívására különböző települések haditorna-csoportjai tartottak bemutatókat. Ott fel lehetett próbálni akár a láncinget vagy a fejvédő sisakot is. Nem kellett félni, hogy esetleg fázni fog benne a próbálkozó delikvens. 

A gyerekek szórakoztatása is folyamatos volt, hiszen az elmaradhatatlan pónilovaglás mellett egy régi módi körhintát is kipróbálhattak, a szünetekben pedig egy fúvós hangszeren és dobon játszó úriember is szórakoztatta a közönséget.

Hallhattunk ismertetőt az állati szaruból készülő íj elkészítésének menetéről, ahol meg lehetett fogni az anyagokat, amiből hosszadalmas munkával elkészül a régi fegyver. Megtudhattuk azt is, hogy a mai íjak nem olyan erősek, mint a történelmi idők íjai voltak, azoknál az íj megfeszítéséhez 1,5-2-szeres erő kellett. Nemhiába volt az ilyen fegyverekkel dolgozó embereknek az íjat feszítő karja sokkal erősebb, mint a másik. Azt is megtudtuk, hogy a török íj fejlettebb és erősebb a magyar íjnál. Ezt elsősorban a felhasznált anyag, és a munkafolyamat indokolja. Meg kell mondjam nem túlzottan sokan voltak kíváncsiak e régi fegyver elkészítésének technikájára.

Ezután következett a hastáncműsor, ahol a lányom is szerepelt. Most fénykép nem készült annyi, mint korábban, mert a műsor egy kivételével ugyanaz volt mint korábban, s a látogatók érdeklődése sem növekedett meg túlzottan e tánc irányában.

Következő műsorszám Buda Ádám és Csergő-Herczeg László énekmondók előadása volt, ahol középkori históriás éneket hallhattunk természetesen elsősorban Tinódi Lantos Sebestyén Summáját írom Egör várának c. dala volt a legismertebb, de meghallgathattuk ennek az előzményét is, valamint Huszárdalokat.

Ebben az évben újítottak is a szervezők azzal, hogy megrendezték a vár ostromát, ahol normál hétköznapi emberek személyesítették meg Dobó Istvánt, Jumurdzsákot, Bornemissza Gergelyt, Cecey Évát és Sárközit. Feladatuk volt a Végvári Vígasságok népszerűsítése, így a hétvégét megelőzően többször is lehetett velük találkozni a belváros különböző pontjain, valamint magán a történelmi játékokon való részvétel.

Sokkal többről is be lehetett volna számolni az események kapcsán, de rövidre szabott időm ennyire adott lehetőséget. A következő alkalommal jövőre, majd más lesz eseményekre viszem el az ide látogatókat, mint ahogy a tavalyi évben is mást mutattam meg.

Egri templomok I. Bazlika - napfelkelte

Pirkadat Egerben

Kedden szokás szerint megint részt vettem egy egri városi sétán. Ez a Megyeházáról és Barkóczy püspökről szólt. Ez majd egy későbbi bejegyzés témája lesz, most csak azért említettem meg, mert a végén egy hölgy bejelentette, hogy pénteken reggel fel lehet menni a Bazilika tornyába napfelkeltét nézni. Nekem sem kellett több,  persze hogy mentem. Azt ugyan már nem tették hozzá, hogy ez össze van kötve a „Reggel dícsérete” eseménnyel. Nem vagyok kimondottan vallásos, de egy kis hitélet senkinek sem árt meg.

Eged és a hajnali felhők

A Bazilika harangjai

Falépcső a toronyban

Hajnali fél ötkor gyülekeztünk az oldalbejárat mellett. 1-2 embert ismertem, s azokkal beszélgettem. Hamarosan megjelent két atya a kinyíló ajtóban. Bementünk s mindenki kapott egy gépelt lapot különféle vallási szövegekkel, na itt kezdett gyanússá válni a dolog, hogy itt nemcsak napfelkeltéről lesz szó. Mivel az atyák látták, hogy elég sokan gyűltünk össze, így rögtön két része oszlottunk. A társaság egyik fele az északi toronyba, míg a másik fele a déli toronyba ment. A tetőszintig 1 csigalépcső vezetett fel., utána lehet átmenni a tetőn keresztül az északi toronyba. Én a déliben maradtam. Ezután már falépcsőkön folytattuk az utunkat a harangokig. Ebben a toronyban 3 harangot helyeztek el a József, a Lajos és a János harangot. Szerencsére nem éppen akkor kellett ütni nekik, amikor mi elmentünk mellettük. Innen még egy nekirugaszkodás és már fent is voltunk a torony erkélyének lejtős, korlátokkal védett teraszán. Már közelített az idő a napfelkeltéhez, s elkezdődött a felhők alján a felkelő nap színjátéka. Amikor felértünk, a színt nem is tudom meghatározni, a rózsaszín, a lila piros és a bordó keveréke talán, de hát nem vagyok rajz szakos, sőt festő sem. Ezen a napon hivatalosan 4:53-kor kel föl a nap Budapestre vonatkoztatva. Ha jól következtetek, akkor nálunk egy kicsit korábban, mivel keletre fekszünk a fővárostól. Azonban a valóságban később, mivel a város völgyben van, így a hegyek magasságát is meg kell tenni a napnak. A pirkadat csodája elkezdődött, s nem hagyott kétséget felőle, hogy ma is felkel a nap. Nem felhőmentes volt az ég, de így annál több színben gyönyörködhettünk, hiszen kezdetben a felhők alját világította meg. Közben gitárkísérettel egyházi dalokat énekeltek. Még a napfelkelte előtt elkezdődött a „Reggel dicsérete” a kapott szöveg alapján. A két toronyban tartózkodó emberek felelgettek egymásnak a kántor vezetésével.

Én pedig rácsodálkoztam a városra ebből a – számomra – szokatlan szemszögből. A főiskola tornyában már voltam – abból indult a blog, a Minaret tornyában nemrégiben jártam – ez egy későbbi bejegyzés része lesz – de a Bazilika tornya a köznép számára nem látogatható, így ki kell használni az éppen adódó alkalmat. Minden más innen, számomra gyönyörű, s minél jobban megismerem, annál jobban tetszik. Itt következik néhány képet a fenti látószögből,  úgy gondolom nem csalódunk benne.

Felkel a nap az Eged hegy mellett

Gárdonyi Géza Színház felülről

Kupola az Egeddel

Eszterházy tér a virágszigetekkel

Rendesen feltámadt a szél a betörő hidegfront miatt, s a toronyban bizony majdnem fél órán keresztül rendesen le tudta hűteni a testet. Fél hat előtt néhány perccel fejeződött be a „Reggel dicsérete” s lassan elindultunk lefelé. Az indulásnál elkelt egy kis segítség, mert a legfelső lépcsőfokoknál már hiányzott a korlát, s a fokok is elég keskenyek voltak. Röviddel 6 óra előtt már otthon is voltam a napkelte élményével gazdagabban.


Most egy ideig nem leszek jelen, talán augusztus elején újra jelentkezem.

Bikavérünnep 2012

Mi is az a bikavér? A legenda szerint a török nevezte az ostrom idején el, mert Dobó a várvédőknek vörösbort adatott. Ettől aztán – a török szerint – a várvédők erősek lettek, hiszen a bika vérét itták – vörösre festette a ruhájukat a lecsurgó vörösbor. Ez tényleg legenda, annak idején vörös borszőlők ugyan már voltak a környéken, de bikavér még nem. Ez a bor 1912-ben jelent meg először Grőber Jenő szőlősgazda alkotásaként. Meg szerette volna mutatni, hogy a borvidék sokféle adottságait kihasználva termő vörös szőlőkből milyen szép, karakteres bort lehet alkotni. A különböző válogatott fajták házasításával (szabályozott módon) jött az eredmény is: a borvidék legismertebb márkaneve lett. Voltak aztán jó és rossz évei, ahogy a magyar bornak is. A rendszerváltás utáni egri borászatok sokféle minőségi bikavért állítottak össze, hogy bemutathassák a hozzáértően összeállított bor remek, és annyi variációban létezhet a házasítás következtében, amennyit csak akarnak, mégis a hagyományoknak megfelelően jellegzetesen egri marad.

A bikavérünnep utolsó két ilyen rendezvénye kicsit más volt mint az előzőek.

- Egyrészt a Dobó teret már kinőtte egy kicsit, főként azóta, hogy az Egri Bikavér párja az Egri csillag is bekerült a programba. Jó ez így? Döntse el mindenki magában. Van jó oldala is. A bikavér eléggé testes bor, így rekkenő hőségben nem biztos, hogy ezt kívánná mindenki. Igy most már megvan a lehetőség a választásra a rozé és a fehér bor között. A Bikavérünnepet annak idején 16 évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy megmutassák az embereknek, hogy ehhez a borhoz, milyen étel dukál. Valljuk be az átlag magyar nem nagyon válogat a borok között étel szempontjából. Azt hiszem nem is nagyon engedhetjük meg magunknak ez pénzügyileg sem, hiszen akkor egy átlag étkezéshez 3 féle bor járna, néha meg lehet oldani kettőből.

Kezdetben én sem nagyon hittem benne, hogy az ételek más és más bort kívánnak. Hallottam már róla, de nem próbáltam. Aztán részt vettem egy Borkultúra fejezetei című előadássorozaton, ahol a szőlőtermesztéstől kezdve megismerkedhettünk a különböző borkészítési technológiákkal, megismerhettük a bor élettani jó és rossz hatásait, betekintést nyerhettünk különböző egri borászatok életébe és felfedezhettük a bor és a különböző művészeti ágak kapcsolatát. Ennek a sorozatnak a végén a Bor és gasztronómia című „előadáson” pedig Dula Bence volt hegybíró  és egyéb címek birtokosa vezetésével elkalandoztunk az Egri Korona Borházban az ételek és a borok között nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. Ténylegesen fantasztikus íz harmóniák jöttek elő, amiről korábban nem is nagyon tudtam. Igen, mindent meg lehet magyarázni, de ezt valóban nem gondoltam volna, hogy ennyire képes más irányba terelni az ember ízlését egy vacsora. Kell azonban hozzá befogadó ember is. Én az lettem. Már megint kitérőt tettem.

- Másrészt a háromnapos esemény négy napossá vált. Azt hiszem ez a változás ebben az évben történt. A tavalyi ünnep pénteken kezdődött, ezért aztán amikor csütörtökön telefonált a barátnőm, hogy menjünk a Bikavérünnep megnyitójára az Egres Néptáncegyüttes műsorát megnézni, teljesen meglepődtem. A hőség második hete kezdődött, amikor a falak már átmelegedtek, mert az éjszaka már nem tudta lehűteni. Bármit tehettünk, úgyis néhány perc múlva már kivert mindenkit a veríték. Pedig a nézőknél mégcsak OK, de a táncosoknál. Hiába tartottak két tánc között 5-10 perc pihenőt – addig a zenekar szórakoztatta a közönséget – a második műsorszám után bizony tapadt a ruha rendesen. Nem is nehéz belegondolni, a népviseleti ünneplő ruhák nem a legkönnyebb viseletek még akkor sem, ha világos a színük, hiszen a szoknya bő, a lábon harisnya van, az ing felett pedig még általában mellény is dukál. - Azért ropták lelkesen, s minden elismerést megérdemelnek, hiszen a nagyérdemű nem láthatja, hogy mennyire igénybe veszi őket a szereplés.

Az együttes műsora után következett a borlovagok és a borbarát hölgyek bevonulása, majd megkezdőgött a hivatalos megnyitó, s aztán kezdetét vehették az ünneplésnek

Az ünnepen nagyon sok program volt, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Lehetett látni különböző időpontokban traktormatuzsálemeket, magyar gyártású motorkerékpárt. Két színpadon zajlottak a különböző népzenei és egyéb koncertek. Megtisztelte jelenlétével és szereplésével a rendezvényt Mága Zoltán hegedűművész is. A színpadon volt divatbemutató, s szombaton délután árverésre kerültek egri művészek által festett boroshordók. Az árverésen befolyt összegből az Egri Borbarát Hölgyek Egyesülete csillagkunyhót kíván felépíteni.

Mi az a csillagkunyhó? Ezt én is most tanultam, de legalább kiegészítettem azt, amit eddig az egri szőlőkben található – általam – csőszkunyhónak hívott építményről tudtam. Ti is láthattatok már ilyet ebben a korábbi bejegyzésemben. Visszatérve a csillagkunyhóra. Először is megköszönöm az ismertetőt ifj. Csutorás Ferencnek, aki a Bikavérünnep honlapján ezt az ismertetést elhelyezte. Az Egri Csillag története egészen a török időkig nyúlik vissza. Türk Frigyes – egri ismert történetíró – már a múlt század elején egy írásában megemlíti, hogy az Eged alatti szőlőkben őrkunyhók álltak az Ostoros felé vezető út mentén. Türk írása szerint ezeket a kunyhókat éjjelenként fáklyákkal világították meg. Ennek védelmi és útjelző funkciója is volt. Akkoriban sokszor az utazást felénk éjszakára sem hagyták abba. Itt tehették is, hiszen amikor Eger határához értek a megrakott szekerek a kivilágított őrkunyhók szépen mutatták az utat.

Képeket most csak a csütörtöki napon készítettem, a többiről a képes beszámolót nézzétek meg a Heves Megyei Hírlap online felületén.

Tisza-tó Poroszlótól a Kiskörei strandig

Vasárnapra jó időt ígértek az égiek és a lányom finom unszolására úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Poroszlóra s tekerünk egy kicsit a gáton kialakított kerékpárúton. Ezen a szakaszon már többször is jártunk ugyanilyen célból, s dél felé egészen eljutottunk a Kiskörei Vízlépcsőig, észak felé pedig kb. Tiszavalk magasságáig.

Ilyen a kerékpárút

A Tisza-tavat körbefogó kerékpárút teljes egészében ki van alakítva. Papíron egészében a gáton fut – Poroszlótól Abádszalókig biztos – más része földúton Poroszlótól észak felé. Az is lehet mi nem találtuk meg az igazit, pedig arra mutatott a nyíl. Eddig nagyjából  felét kerékpároztuk végig a folyó jobb partján. Most tervezzük, hogy felderítjük másfelé is a kerékpárutat. A gáton természetesen – aszfaltozott úton – egy kicsit könnyebb haladni, mint a mezőgazdasági területek mellet fekvő földutakon. Az utóbbi jobban igénybe veszi az ülőgumóinkat.

Útra készen

Vasárnap tehát elindultuk gépkocsival, s Poroszlón megálltunk a szokásos helyünkön a Csicsman-kikötő előtti gátrész alatt. Bekentük magunkat napvédő krémmel, fejre sapka + egyéb védőfelszerelések és víz, s már kint is voltunk a gáton. Pontosan nem tudom mennyivel magasabb a gát a folyó vagy a túloldal szintjétől, de 5 m szintkülönbség biztos van. A Tisza-tó szintjét szabályozzák évszaktól függően, s ha jól tudom a nyári szint magasabb a télinél. Ebben nem tudok pontosat mondani, mert nem nagyon kísértem figyelemmel.

Június végén éppen mindkét gátoldal le volt kaszálva, a megszáradt széna pedig már „csinos” gurigákban várta sorsát. A lányom mondta is milyen kár, mert a magasabb fű között több lepkét és egyéb élőlényt lehet látni. A levágott fű ellenére is láttunk azért néhány lepkét. Ha a tó felé néztünk akkor pedig felfedeztünk halért vagy békáért lebukó gólyát.

Átgurultunk a sarudi strandon, s gondolatban integettünk az Újlőrincfalván hétvégi házas ismerőseinknek. Mielőtt beértünk a kiskörei strandra, ha balra néztünk a parthoz közel felfedeztünk három vízben álldogáló madarat. Az egyik gólya volt a másik kettő szerintem szürke gém. Mozdulatlanul álltak, mi nem is fordítottunk rájuk különösebb figyelmet. Leültünk és megebédeltünk, s visszaindulás előtt lehűtöttük magunkat jégkrémmel. A strand előtti részen gurulva megint észrevettük a madarakat, de mintha meg sem mozdultak volna azóta sem. Megálltunk egy kicsit, s abban a pillanatban ahogy én éppen megszólaltam: „Biztos, hogy ezek élő madarak?” meglebbentették szárnyaikat, s elegáns köröket írtak le a víz fölött.

Nád, vízitök, sulyom, békalencse, rucaöröm

Út közben többször hallottunk békabrekegést is, de az úttesten már csak 2 dimenziós formában figyelhettük meg őket. Legközelebbi megállónkat úgy néztük ki, hogy a horgászok zavarása nélkül nézelődhessünk egy nyiladékban, Békák is voltak – hallottuk – ők azonban hamarabb észrevettek minket, mint mi őket, így aztán nekünk maradt a a csobbanás hallgatása és a hűlt helyük figyelése. Szerencsére a növények nem tudtak elmenekülni így azért a békalencse, rucaöröm és a vízitök helyben maradt. Ez utóbbi sárga virágú növényből volt olyan hely, ahol szinte egész „szigeteket” alkotott, messziről világítva virágaival. 

Ehhez a képhez hozzátartozik, hogy itt látható a Tisza-tavi jelzőrendszer egyik eleme. Tavaly nyárra lett készen teljesen a tó körül, így időben figyelmeztetni tudják a fürdőzőket, s a kisebb öblítő csatornákon csónakázókat hogy jöhet a vihar, tessék igyekezni biztonságos helyre.

Ennyi figyelés és tekerés után hamarosan visszaérkeztünk az autóhoz. Most már csak vissza kellett rendezni a kerékpárokat a csomagtartón, s összesen 42 km kerékpározás után kellemesen elfáradva már indultunk hazafelé.

Villasor Egerben II.

Itt a folytatás...

A városban a falon kívül először a szegényebb családok telepedtek le, de ahogy növekedett a város lakossága, a falakon belüli hely egyre kevesebb lett az itt élő emberek számára. A módosabb polgárok így aztán a legjelentősebb városba vezető út mellett kezdtek el építkezni. A villák egytől egyig 1913 és 1920 között épültek. Nagyjából a mai Klapka György utca vonalában húzódó városfalhoz lévő legközelebbi épület a legrégebbi. Ha kifelé tartunk a városból a bal oldal megmaradt villasornak, amelynek épületei a múlt század 40-es évei körül sokkal szebb napokat láttak. Manapság néhányat felújítottak, de kb. a fele – külsőleg legalábbis – igen elhanyagolt állapotban van. Az utca jobb oldalán sorházak épültek, de a későbbi időkben (70-es évek) ezek egy része áldozatul esett az emeletes panelházépítésnek.

Itt már nem tudok belsőket mutatni, a séták csak a külsőt jelentették. Azért ezek is vissza tudnak vezetni minket a múlt század első harmadába.

Jelenleg úgy áll a dolog, hogy a villasort az Egri Városszépítő Egyesület kezdeményezésére a közeljövőben helyi védelem alá fogják helyezni. Ez jó abból a szempontból, hogy az épületek egy majdani felújításkor az eredeti szépségükben tündökölhetnek, de a tulajdonosoknak anyagilag biztosan megterhelőbb lesz, mert az épületek eredeti jellegét megőrizve kell a felújítást elvégezni. Szinte mindegyik épületre jellemző egy kiugró a tetőzetben, illetve a homlokzati rész közepén elhelyezkedő belső szalont látványossá tevő erkély, terasz vagy simán csak egy olyan rész ami kiemelkedik a fal síkjából s általában több ablakot kapott egymás mellett.

Sétáljunk akkor végig a 20. sz. 20-30-as éveinek legelőkelőbb utcáján. Míg a belvárost a barokk és a klasszicista stílus jellemezte, a villasor épületei elsősorban szecessziós jelleget mutatnak. A villák mindegyike rendelkezett előkerttel, sőt jónéhánynál oldalkertet is megfigyelhetünk. Első épületünkben a sarkon jelenleg a Citi Bank kapott helyet. Itt az oldalkert az úttest és a járda kialakulásával tűnt el.

A bank melletti épületet egy kicsit belülről is ismerem, mert az unokaöcsémék házasságkötésük után egy ideig itt éltek, sőt fiatalabb koromban az udvarban volt egy rövidáru üzlet. Nagyon szerettünk oda járni, mert szinte mindent megszerzett amit az állami üzletekben nem lehetett megkapni vagy csak nagyon sok utánajárással. Nem tudom akkor hogy működhetett maszekban, de a Moldován néninél lényegesen többféle gombot, varrófonalat, paszpólokat, szalagokat lehetett vásárolni, mint a város másik üzletében. A jelenlegi kialakításról szinte mindegyik esetében el lehet mondani, hogy eredetileg egy család volt a tulajdonosa, aztán a háború utáni kisajátítások – gazdaságosabb felhasználás – miatt szinte mindegyikben 4-5 kisebb lakást alakítottak ki. Külön bejáratú szobákról itt az átalakítás után szinte teljesen le kellett mondani, s a konyhák, fürdőszobák is csak mesterséges fényt kaphattak, ha a szobákat szerették volna napfényesnek meghagyni. Magától értetődően az utcára néző ablakok több napfényt engedtek a szobába, az udvariak pedig árnyékos voltuk miatt kevésbé kedveltek lettek. Természetesen a belmagasság megmaradt, így nem mondhatom, hogy a fűtés kimondottan könnyű lett volna. Régen a módosabb épületekben a nagy belmagasságot a széntüzeléssel magyarázták, hiszen a korábbi kályháknál az égéstermék és egyéb légnemű anyagok könnyebben visszajutottak a szobába, s a nagyobb légtérben kevésbé halmozódhatott fel. Ma már kisebb belmagasság is elég, s akkor nem kell felesleges légköbmétereket fűteni.  Most pedig más veszély leselkedik az óvatlan lakókra.

Ebben a bejegyzésben nem helyezem el az összes villa fényképét, de a fényképalbumomban azért mindenki láthatja a többit is. Később szólok mikor lesz elérhető. Nagyon szerettem volna mindegyiket írásban is bemutatni, de valahogy a vezetés a volt lakókra nem tért ki, csak az építési elemekre. tehát mindössze azokról fogok többet mondani, amelyeket én is ismerek saját tapasztalatból.

A következő épület a múlt század 50-es éveitől az Ettre házaspár tulajdonában volt, legalábbis egy része, innen került a Buttler-házba a polgári szalon berendezése kiállításra.

Ismerős épület nekem a Stadion utcától vissza a második épület, ide jártam általános iskolás koromban vagy 2 évig Úttörőházba. Utána a szűkös hely miatt átköltözött a Bartók térre, ahol azóta már mint Gyermek Szabadidőközpont működik tovább. Jelenleg óvoda van itt elhelyezve.

Most ugrunk gyorsan vagy 200 m-t, mert a 39 sz. alatt dolgoztam én, 4 évig itt volt a székhelye annak az ügyvédi irodának, amelynél ma is alkalmazásban vagyok. A kép már a mi működésünk után készült, amikor egy része már fel lett újítva, pl. a nyílászárók teljesen kicserélésre kerültek. Ez nem is ártott, mert amikor én ott voltam jórészt az utcát fűtöttük, s ha erős szél fújt akkor a függönyök is mozogtak egy kicsit a légáramlattól az irodában. Ez emeleti kiugró rész volt a mi helyünk. Ebben az épületben is 4 lakás kapott helyet. Most vagy másfél éve áll a külső tatarozás, biztos nem olcsó mulatság!

A következő általam ismert épület az iskola épülete, ide jártam az általánosból az utolsó két évet. Azóta már átvette az egyház és jelenleg a Szent Imre (régebben Deák Ferenc) Római Katolikus Általános Iskola. 1927-től már oktatási intézmény volt. Amikor még én jártam ide tornaterem nem létezett, azóta már az egykori udvar egy részén az is épült. Mi bizony a folyosón, jó időben az udvaron tornáztunk. Az iskola mögött pedig ott van a városi Stadion, így aztán az is előfordult nem egyszer, hogy ott róttuk a köröket. Az utóbbi 10 évben beépítették a tetőteret is, ott lett kialakítva a könyvtár, és még néhány osztályterem.

Tehát nagyjából ennyi az általam is ismert épület. A fényképeket fel fogom a többi villáról is tölteni a Picasa-ra és jelzem amikor már látogatható lesz. Ott is fogok majd némi magyarázatot hozzá fűzni.