Egri Vár IV.

Haladunk tovább a bástyák mentén

Egy kicsit megint elkalandozok, de a római számról jut eszembe. A 4-et én így tanultam: IV. Régi épületeken láttam ezt a megjelölést is. IIII. Miért mondom most éppen ezt? Felújították a Bazilika toronyóráját, s a számlapon is a régebbi jelölés szerepel. Gondolom én, hogy régebbi, mert csak régi épületen láttam. S nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban egy rovinj-i házfalon is láttam így jelölni a számot. Nálunk sem változtatták meg a számot, hanem az eredeti számlap került felújításra, a mutatót pedig új bevonattal látták el. De folytassuk már a várat, mert soha nem érünk a végére. Azért azt hozzáteszem, nagyon sokat lehet róla mesélni, hiszen akkora történelme van, annyi építmény, tárgy, esemény kapcsolódik hozzá, hogy az irodalma is több kötetet tölt ki. Én itt csak gyenge kezdő vagyok a nagyokhoz képest, de azért megteszem, amit tudok, hogy bejárjátok velem kedvelt, gyönyörű városom egy-egy darabját.

Belépünk a Varkocs kapubástyán, s máris teljesen a belső várban vagyunk. A délnyugati várfal nagy valószínűséggel a XIV. sz. ban épült több töréssel a vonalában. Bal oldalra haladunk tovább. Szinte azonnal a kapu mellett lépcsősor vezet fel a várfalra, amin keresztül eljuthatunk a Gárdonyi sírjáig és tovább. Ez majd egy másik jegyzet lesz. Jobb kéz felé látjuk az Ágyúdombot. Ide már 1987-ben nemzeti zászlót húztak fel, mégpedig annak tiszteletére, hogy éppen 300 éve került vissza a török kezéről a vár a honi vitézekhez. Akkor még egyedülállóan volt az országban a vár fokán nemzeti lobogó. Ugyanebben az évben vette fel a kapcsolatot a siegeni és az egri várbaráti kör, amiről már itt írtam. Most azért szépen sétáljunk el az Ágyúdomb mellett – itt is szoktak a végvári vitézek bemutatót tartani a Végvári Vígasságokon, és más jeles ünnepek alkalmából. Ki van állítva rajta egy ágyú, amit a kornak hűen mintáztak meg, vesszőkasok között.

Ha elhagyjuk az Ágyúdombot, rögtön bal kéz felé egy kisebb bástya következik amit szoktak Kovácsok bástyájának is nevezni. Ezt a kutatók kétlik, mert nem találtak semmilyen kovács mesterségre utaló leletet a környéken. Ők a Kovácsok helyét a Varkocs kaputól inkább jobb kéz felé teszik a Kálvária domb alá. Az viszont tény, hogy innen van szinte a legpazarabb kilátás a városra és nagyon jó képeket lehet készíteni a belsejéből.

Alig hagyjuk el ezt az építményt, s már itt is van a Dobó Bástya. A várnak ez a része maradt meg a legépebb formában, s a legnagyobb tömegben is. Felújításakor, több szintet képeztek ki a belsejében, kiállító helyiségekkel és konferenciateremmel. Tartozik hozzá egy terasz is, amin fogadásokat, sőt akár esküvőket is rendezhetnek. Tavaly júniusban itt volt szerencséje a lányomnak egy fogadáson részt venni, az Agria Universitas Egyesület rendezte, ami egy konferencia záróeseménye volt. Eger egyik legjobb étterme vonult ki a helyszínre jobbnál jobb falatokkal.

Rendezvényterem a Dobó-bástyában

Lépcsősor a szintek között

Rendeznek itt különböző kiállításokat is, pl. 3 évvel ezelőtt a Múzeumok éjszakáján Jókai Mór díszmagyar ruhája érkezett ide a Petőfi Irodalmi Múzeumból. Ilyenkor általában előadások is hangzanak el az éppen idehozott kiállítási darabbal kapcsolatban, de akár más témában is, ami a várossal kapcsolatos. Most éppen a „Kisváros a felhők fölött” címmel Eger a polgárosodás útján. Május végén a EVBK itt is tart majd vezetést, akkor majd erről is tudósítok itt, már én is kíváncsi vagyok rá.

Föld-bástya

Most egy kicsit kimegyünk a várfalon kívülre, a majdani vár mellett felvezető sétaút nyomvonalán, mert a következő két bástyát innen látjuk jobban. Tehát a Dobó bástya mellett dr. Veres Gábor muzeológus vezetésével kimentünk a várfalon kívülre a leendő Várfalsétányra, ami a Dobó utcából nyílik a várfal mellett köti össze az Almagyar dombot a városközponttal. A várfalon belül itt helyezkedik el a Képtár. Most ugyanezt az utat csak a váron keresztülsétálva lehet megtenni, amihez bizony sétajegyet kell váltani vagy EVBK tagnak kell lenni.

A harcok idején a nyugati várfal védelmét a Dobó-, a Tömlöc- és a Föld-bástya együttesen biztosította. Ezekből kereszttüzet zúdíthattak az előttük lévő lejtőre. A következő bejegyzésben majd szót ejtek a várépítészetről egy kicsit, mondjuk úgy nagyon alapfokon.

Lejárat az egyik ágyúterembe

Most a nyugati várfal mellett vagyunk kívülről, s már látjuk a Föld-bástyát is. Ezt kezdetben palánk vette körül, kétszintes volt, amiből a fölső elpusztult, az alsó szintre vezető lépcsőt feltárták, ez ágyúterembe vezethetett le. A Föld-bástya szinte eltakarja a Tömlöc-bástyát, ami így szinte a vár belsejében helyezkedett el. Ez a bástya az 1552-es ostrom után épült, s nagy szerepe volt az 1596-os ostromban is. A török hódoltság alatt elhanyagolt állapotba került, egy részét feltöltötték. Jóformán csak az északi része látszik tisztán, a többit körbeveszi a Föld-bástya.

Május 1.

Május 1.

Hosszú hétvége! Ebben az évben másodszor lehetett 4 napot munkanap-áthelyezéssel egyben pihenni, ráadásul nyári meleggel. Nekünk a pihenés igen érdekesre, de nem klasszikusra sikeredett. A szombat a házimunka jegyében telt.

Vasárnap reggel aztán irány volt Parád négyesben, de azért nem kell nagyon irigykedni, először dolgoztunk. Ez abból állt, hogy férjeink nyársaló, bográcsozót építettek, mi pedig belső rendezkedésen dolgoztunk. Közben pedig mások jöttek pihenni! Ők elkezdtek főzni, mi befejeztük a takarítást és kerékpárra pattantunk. Először a Csevice forrásnál álltunk meg, majd az Ördögárok mellett haladtunk el, ahol egy kidőlt bükkfa törését láthattam, ami úgy nézett ki majdnem, mint egy pálma. Nem sokáig álltunk itt, mentünk egy kicsit tovább, amíg egy patak nem állta utunkat. Innen gyalogosan lehetett volna továbbmenni. Idő hiányában ezt elhalasztottuk, de egyszer, egy nem dolgozós hétvégén még visszatérünk, s akkor egészen elmegyünk az Ilona vízesésig - gyalog. Délután hazaértünk egy kis fáradtsággal, este még számítógép előtt ültem egy kicsit, hogy a Díszközgyűlés szalonképes formát öltsön.

Hétfő a szobanövények átültetésének jegyében telt el. Csak fokozatosan rakom őket ki a szabadba, nehogy megégjen az UV-tól a levelük. Igyekszem egyenlőre úgy elhelyezni őket, hogy csak a reggeli vagy a délutáni napsütés érje a leveleket. Aztán ha hozzászoktak, akkor már napfürdőzhetnek minden veszély nélkül.

Kedd – május 1. – a Munka ünnepe. Most nem tudom az emberek hány százalékának van oka ünnepelni. Akinek van munkája, az dolgozik látástól Mikulásig, mert fél, hogy leépítéskor ő lesz a következő, akinek meg nincs munkája, annak szinte lehetetlen elhelyezkedni, mert vagy ezért vagy azért nem felel meg a munkáltatónál. Nehéz helyzet… akkor most hogy is ünnepeljünk és mit? Azért az egri Szépasszony völgyben a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa által feliratozott színpadon szerveztek műsort a lelátogató embereknek. Mi is a látogatók között voltunk a lányommal, mivel a tánc világnapja alkalmából ő is fellépett a Fatimaah Hastáncstúdió csoportjával. Amikor megérkeztünk éppen az Adáshiba színjátszó-csoport vezetője (Balogh András színművész, Egri GG Színház) dolgozott a közönség megnevettetésén, majd láthattunk még másokat is, kik több-kevesebb sikert értek el e terülten.

Hamarosan beiktattak egy kis műsorváltozást, mivel a modern tánccsoportnak volt még egy jelenése Ózdon is, így gyorsan a Zoltán Erika táncstúdiójának növendékei következtek. Kell hozzá levegő az biztos, nem hízókúra. Jobbára nagyon csinosak voltak a lányok, de azért akadt közöttük, akiről majd a tánc lefarag néhány kilót, ha lesz elég kitartásuk hozzá. Őket inkább nem fotóztam, bár szerintem őket ez nem zavarja, másképp nem állnának ki a színpadra. Utánuk a Majorette csoportok léptek a közönség elé több csoporttal is, legaranyosabbak természetesen a kiscsoportosok voltak.

A következő fellépőknél viszont a vékony testalkat egyáltalán nem követelmény – a másiknál sem – csak ott kevésbé mutat jól. Ez a hastánc. Itt azt mondják, kimondottan jó, ha van egy kis felesleg is. Nekem személy szerint jobban tetszik, ha egy vékony testalkatú mutatja be, de hát én női szemmel nézem(hazabeszélek, mert ránk ez  nem jellemző), a férfiaknak pedig biztos más tetszik - igen tudom, kialakulása során tényleg nem a vékony hölgyek művelték - így tehát volt egy hastáncos epizód is. Utánuk még néptáncosok is felléptek, a végén pedig valószínűleg megint az Adáshiba színjátszó-csoport tagjai szórakoztatták a közönséget. Ezt már nem vártuk meg, azt hiszem elég volt a nap alatti aszalódásból. Félttettem is egy kicsit a karomat, mert elég sokáig(több mint egy órát) ültem a színpad előtt szinte egy helyben és magas UV sugárzást jeleztek. De nem lett semmi gond, pedig nem is kentem be magam, de a lányom szerint lehet nekem beépített fényszűrőm van.

A végén még körbenéztünk és ettünk egy-egy fagylaltot. Még megálltunk a völgy bejáratánál lévő Szép Asszony szobornál, s úgy döntöttünk elég a melegből, és a Munka ünnepléséből is. Hátha jövőre több kedvünk lesz ünnepelni a munkát.

Egri Várbarátok Köre

Díszközgyűlés

Április 14-én az Egri Várbarátok Köre díszközgyűlést tartott abból az alkalomból, hogy testvéri kapcsolatot ápolnak a németországi Siegen város várbaráti körével. Most pedig megadták a módját az ünneplésnek. A program az előzetes tervel szerint az ágyúdombon ágyúlövéssel indult volna, ahol EMJV polgármestere mondott volna köszöntőt, majd az EgriVitézlő Oskola tartott volna bemutatót. Ezt az időjárás keresztülhúzta, de én inkább azt mondom, hogy a kényelmünk, mert az eső szinte csak szitálás volt, ha meg a hagyományokhoz ragaszkodunk, akkor ugye a középkorban nem riasztotta vissza az embereket egy kis eső.

Így azonban a vendégeket a Vitézlő Oskola tagjai fogadták, de a Dobó bástya bejáratánál és a konferenciateremben. Elsőként Sós István alpolgármester köszöntötte a két várbaráti kör képviselőit. Volt egy rövid megnyitó a EVBK elnöke jóvoltából, majd a Balassi Bálint Általános Iskola és előkészítő Szakiskola Tinódi Sebestyén Tagiskolájának kórusa mutatott be egy rövid műsort egy csengettyűkoncerttel fűszerezve. Utóbbi nagyon érdekes volt.

Következett egy rövid összefoglaló az elmúl 25 évről dr. Petercsák Tivadar, a Dobó István Vármúzeum egykori vezetőjétől. Bemutatta a két szervezet együttműködését, illetve a közös rendezvényeket.

Ezután megint nem maradtunk műsor nélkül mert a Musica Aulica Régizene Együttes szórakoztatta az egybegyűlteket. Olyan jó volt hallani ezeket a régi ritmusokat és élvezni a régi korok hangszerei által nyújtott élményt. Itt mutatom meg az érdeklődőknek is. Elég gyakran szerepelnek a városban, de nem egy külföldi meghívásnak is eleget tettek már.

Színesítve a palettát a Siegeni Várbaráti Kör elnöke dr. Alexanander Wollschläger is beszédet mondott, természetesen német nyelven, de ez rögtön fordításra került az egyik tag segítségével. Megköszönte az együttműködést, beszélt a kezdetekről, hogy 25 évvel ezelőtt mekkora lelkesedéssel töltötte el az, hogy a „vasfüggöny” mögött is él és létezik egy az övékhez hasonló intézmény, ráadásul kiváló és nem kevés tagsággal. Lenyűgözte, hogy a kapcsolatfelvétel idején az EVBK több mint 3000 taggal büszkélkedhetett, míg az ő egyesületük taglétszáma alig érte el a 200 főt. Nagy rajongója Egernek, a várnak és a város történelmének. – Egy érdekesség: Nem ekkor hangzott el, de érdemes megjegyezni, hogy Eger volt az első a magyar várak közül, ahol a nemzeti lobogó díszítette a vár fokát, ráadásul ez még a rendszerváltás előtt 1987-ben kezdődött. – Végül ajándékként átnyújtott egy német zeneszerző ez alkalomból komponált művének kottáját valamint eredeti CD-jét azzal a kéréssel, hogy szeretné, ha a Várbaráti Kör által választott énekkar és zenekar bemutatná ezt a művet egy adandó alkalommal.

Következő fellépőként az Agria Vegyeskar adta elő az énekszámait, tagjai közül 2 fellépőt személyesen is ismertem. Utána Okos Tibor előadása következett dudán, majd Fajcsák Attila zenélt tekerőlanton.

A díszközgyűlés végén dr. Veres Gábor az EVBK ügyvezető elnöke szólt az egybegyűltekhez, s végül egy pohár bor és sós süti mellett egy kötetlen beszélgetéssel ért véget a megemlékezés.