Vitkovics-ház

Vitkovics ház

Vitkovics Mihály

Egy egri születésű költő egri vonatkozású emléke. Van a városban egy ház, aminek a neve Vitkovics-ház. Azt mindig tudtam róla, hogy költő volt, de többet nem. A városban folyamatosan láttam az invitáló plakátokat, hogy megnyílt a Vitkovics emlékszoba a házban. Többször is gondoltam rá, elmegyek és megnézem. Aztán a múlt héten az egri séta éppen oda vitt minket.

Emlékszoba

Vitkovics Mihály ugyan Egerben született, de szerb volt. Verseit azonban ennek ellenére magyar nyelven írta, majd ebből lett lefordítva szerbre.

Művei

Hogyan kerültek a szerbek(rácok) Magyarországra? Ez a népcsoport a tatárjárást követően több hullámban érkezett hozzánk. Legjobban a török támadások lendítették fel a szerbek áttelepülési kedvét. Így aztán eljutottak Egerbe is. A rác elnevezés (Egerben Rác kapu, Rác Hóstya) egy összefoglaló név. Eredetileg egy szerb város (Ras) nevéből ered, a későbbiekben a törökök elől menekülő szerbeket nevezték rácoknak, de ide tartoznak a szintén törökök elől menekülő más ortodox vallású görögök és bunyevácok is. Az országban több település neve is őrzi a betelepülők származását, pl. Ráckeve, Rácalmás, stb. A városban a Rác kapu környéki utcákba költöztek be. Az utcák nevei a mai napig is őrzik ezt: Görög, Mária, Vitkovics utca.

A költő arcképe

A városban betelepült rácok sokáig a mai Rác(ortodox) templom helyén álló Szt. Miklós templomot használták. Hosszú időn keresztül kérvényezték, hogy a romos állapotú épület helyett egy saját görögkeleti templomot építhessenek. Erre végül II. József 1690-ben engedélyt adott. Ennek a helyi katolikus papi méltóságok nemigen örültek, mert túl díszesnek tartották a görögkeleti templom berendezését, díszítését, s féltek, hogy a katolikus templomok talán alul maradnak. A költő édesapja ebben a templomban lett pópa, s a templom melletti plébánián (ma Vitkovics ház) lakott, itt született a költő is. Vitkovics Mihály életrajzi adataival itt nem fárasztok senkit, aki kíváncsi itt utána nézhet. 

Emlékszoba tablókkal

Az emlékszobában elhelyezett tablókon is végigkövethető életútja, sőt néhány versét és egyéb műveit is lehet olvasni. Mondhatni akár felérnek egy rendhagyó irodalomórával is, hiszen itt mindazon irodalmi műfaj meghatározását fellelhetjük, amiben a költő is érdekelt volt. Ez pedig akadt szép számmal. Munkái a klasszikus rímes versekkel kezdődtek, de utána volt időmértékessel folytatódtak, majd sorba következtek az epigrammák, episztolák, ódák stb. A prózai műveket sem hanyagolta, több mint 70 állatmesét írt, amelyek igen rövidek, tanulságlevonás nélkül. Ezt mindig az olvasóra bízta. Meséjére fogadjátok ezt a példát:

A tücsök

A fű szálain lengetvén magát a tücsök, látja, mint hempelygetik a fekete golyókat téli takarmányul a bogárkák s megszólítja őket: Ugyan nem undorodtok-e azzal a büdös jószággal annyit bajlakodni?

Ami most büdös, télen szagos lesz mondták a bogarak.

Prózai műfajok melyekben még alkotott ezen kívül a levélregény, az útleírás utiköny és értekező próza műfajában is. Úgy mondják a 19. sz. elején mindegyik irodalmi műfajjal próbálkozott, ami ismert volt.

Jelentős volt irodalomszervezői tevékenysége. Először saját házában, majd élettársa Popovics Teodóra szalonjában megfordultak a kor irodalmi személyiségei. Helyet biztosított a költőtársaknak, hogy bemutathassák műveiket, s megvitathassák az időszerű irodalmi kérdéseket. Budapesti szalonjában néhány nagy magyar is megfordult (Széchenyi, Deák). Pártolta Kazinczy nyelvújító tevékenységét, s teret biztosított a szerb irodalmi alkotásoknak.

Korábban ez az épület adott otthont a Kepes György hagyatékának is. Ő a XX. sz. festőművésze, fotográfusa, írója volt. Egerhez csupán annyi a köze hogy a Heves megyei Selypen született, s Heves megyének pedig Eger a megyeszékhelye. Újraértelmezte a technika, a természet és a képzőművészet kapcsolatát. Róla itt nem írok többet, majd akkor, ha eljutottam a Széchenyi utcai Kepes Központ épületébe.