Pálos kolostorrom Almárban

Vasárnap délelőtt az almári pálos kolostorromnál

Már régóta el szerettünk volna menni a hugival a kolostorromhoz, most pedig kiválasztottuk a lehető legrosszabb időszakot, amikor alig lehet látni belőle valamit. Persze hiába mentünk volna kevésbé növénytakarós időszakban, mert akkor is inkább a kutatógödrök nyomait láthattuk volna az egy kis falmaradványon kívül. Hozzáteszem, most is megérte azért elmenni, mert a kora délelőtti virágos mezők látványa minden pénzt megér. A növényeken még nem mutatkoznak a kiszáradás jelei, pedig a talaj már igencsak vízhiányos, de a gyökerek még tudtak elegendő vizet felszívni. A réten most a mezei katáng vagy búzavirág kékje keveredett az ernyősvirágzatúak fehérjével, s néhol megszórva egy kis rózsaszín vagy sárga virággal. Igazán mesés képet festett odafelé, sajna fényképet nem készítettem, mert akkor még nem vettem elő a gépet, visszafelé pedig már nem mutatott olyan megkapó képet, mert a kékek már becsukódtak a meleg ellen. Na, nem baj, majd máskor!

Samu

Vittük magunkkal Samut is, ő a húgomék vizslája. Igazán nem lehetett mondani rá egy rossz szót sem. Amikor kellett a póráz, nem húzott ész nélkül, hanem tisztességesen jött mellettünk, de akkor sem kóborolt el, ha szabadon lett engedve. Végig ott ficánkolt körülöttünk. Amikor aztán leültünk meg is kapta a megfelelő mennyiségű simogatást, amivel nem tud betelni.

Almári vikendházak

Ahogy mentünk már látszottak előttünk az almári víkendházak, aminek egy részét mára már valódi lakássá alakítottak át. Eléggé sokan laknak itt, egy kicsit távolabb a város zajától, közelebb a természethez. Nincs is nagyon messze a várostól, hiszen akár vonattal – bár az ritkábban jár – de autóbusszal is könnyen meg lehet közelíteni innen a városközpontot. Utunk során mi is elmentünk néhány ház mellett, egy része tényleg jobb, hogy itt van, mert az udvarán szinte mindent láttunk, amit össze lehet gyűjtögetni. Azért abból a szempontból meg jó, hogy itt lehet háziállatot is tartani, amivel meg lehet oldani egy kicsit olcsóbban az étkezést. Ennél lehet, sokan vitába szállnának velem, mert azért azokat is kell valamivel etetni, s gondozás nélkül nem úgy fejlődnek, ahogy kell.

Eger patak gyaloghíddal

Eger-patak, mint az őserdőben

Elértünk az Eger patakhoz, s partján meglepetés várt. Már előtte is feltűnően sok pillangót láttunk, de a parton aztán még több volt. Ott gyülekeztek tömegesen, ittak aztán keringőztek. Ez a kép egy gyaloghídról készült. Sekély vízállás mellett a hídtól 10 m-re mezítláb vagy vízálló lábbeliben is át lehet kelni, taposhatsz a kavicsokon ingyen és bérmentve, nem kell érte csinos kis összegeket fizetni, mint az egerszalóki Saliris Resort Spa-ban. Igaz itt hiányzik a víz váltott hőmérséklete, de legfeljebb kiugrunk a napsütötte meleg kőre, és mindjárt lesz melegünk is.

Répalepke

C-betűs lepke

Kardoslepke

   

Volt kardos lepke, fecskefarkú lepke, citromlepke, boglárkalepke, közönséges gyöngyházlepke, C-betűs lepke, meg répalepke, talán egyet-kettőt nem is soroltam fel. Ott keringőztek körülöttünk, a lányomat nem is nagyon lehetett onnan elszakítani, s nosztalgiával emlékezett vissza, amikor alsó tagozatos korában anyósommal, majd később velem is járt a Budapesti Állatkert Lepkeházában. Először sárga mintás felsőben ment, s bent rászálltak a lepkék, nagyon élvezte ezt a helyzetet. Persze itt nem szálltak ránk, csak körülöttünk köröztek, aztán leszálltak, s így tovább.

Kutatógödör nyoma

Falrom

Innen már nem volt messze a kolostorrom. Először egy tábla jelezte a helyet. Itt csupán egy falmaradványt láthattunk többet nem. Megpróbáltunk ennek megfelelően körbenézni, és megkeresni az egyes helyeket, de valahogy nem értettük a rajzot. Nem tudtam elképzelni, hogy a völgyben volt a kolostor, s a kutatógödrök sem ott voltak, hanem fent a hegyen, a régi kisvasút nyomvonalán. Akkor viszont pont tükörképben van a táblai rajz. Majd meg fogom kérdezni a férjemet, mert ő részt vett annak idején egy régésztáborban, amikor pontosan ezt a romot kutatták. Hátha ő jobban emlékszik rá, s talán többet is hallott róla. Ha így sem tudok zöldágra vergődni, akkor bemegyek a könyvtárba, s ott hátha találok, róla valamit.

Léptékről nézve nagyjából egy 30 x 35 m-es négyszög alakú teret foghatott közre. A kolostort sajnos a XVI. sz. második felében megszüntették, az utolsó feljegyzés 1549-ből származik, ekkor még ismeretes volt a perjel neve. A későbbiekben 1571-ből már csak olyan feljegyzés van, hogy a volt egri várkapitány által a rend visszaadott javait már mások kapták, így az nem népesült be. Ettől kezdve már az idő vasfoga megtette a magáét, meg természetesen biztosan benne voltak az emberek is, hiszen akkoriban előszeretettel használták fel a tönkrement épületek építőanyagait. Így járt annak idején a vár is, bizony annak a kövei is sok városi ház, templom építőanyagául szolgált.

A kolostorrom már szinte a földdel egyenlő. Ismereteim szerint a kutatás során számos cserépedényt, használati eszközt, pénzérmét találtak, amelyek a múzeum tulajdonába kerültek. Sajnos a helyreállításra nem sikerült anyagi fedezetet találni, így a falak visszatemetésre kerültek, de legalább megismerték a kolostor teljes felépítését vagy legalábbis feltételezték, hogy is használhatták annak idején, a többi kolostor épülettel összehasonlítva. Miután elhagytuk a kolostorromot, a mellette lévő völgyben a patakmederben mentünk egy kicsit felfelé, hátha valamivel többet látunk. A patakmederben száraz lábbal tudtuk lépkedni, csak helyenként volt egy kis vízfolyás. Itt megnéztük az egykori kisvasút hídjának tartópilléreit közben, pedig ha óvatlanok voltunk, akkor reuma elleni kezelést is adtunk magunknak csaláncsípés formájában. Volt belőle bőven nem győztük kerülgetni.

Jó volt árnyékban lenni, mert a nap már eléggé melegen tűzött. A visszafelé vezető úton is néztünk azért a hátunk mögé, így aztán láthattuk a kőbányát Eger-Felnémet határában, amit jelenleg az OMYA üzemeltet. A régi kőőrlőt 1-2 évvel ezelőtt számolták fel, de úgy, hogy fel is robbantották. Benne volt a híradásokban is.

Most megint elhatároztuk, mint már oly sokszor korábban is, hogy máskor is el fogunk menni, hiszen olyan sok érdekes hely van a közvetlen környezetünkben is. Most már remélem valóban így is lesz, hiszen ez csak rajtunk múlik.