Korponay Margó a Templom Galériában

Szeptemberben egy csodás kiállítást rendeztek a Templom Galériában. A festőművésznőt már ismerem kb. 30 éve, az akvarelljei mindig lenyűgöztek. Annyira színesek, élénkek, hogy öröm rájuk nézni, még akkor is, ha esetleg a témája az elmúlással foglalkozik.

Valamelyest rokoni szál is fűzi össze a két családot, anyósom, illetve Margó férjén keresztül. Korábban a kapcsolatot is tartottuk, de aztán az együttlétek megritkultak, s ma már szinte csak kiállításon, illetve az utcán találkozunk. Ez azonban mit sem von le képeinek tetszéséből, s a mi szobáink falait is díszíti 2-3 akvarellje a 90-es évek elejéről. Itt ízelítőt kaphattok belőle, mert ugyan én is fényképeztem néhányat, de azt a keretezés miatt nem nagyon lehet élvezni az eredeti környezetben. A másik pedig az, hogy ott a galéria falai között egészen másképp hat bárkire egy kép.

Ősz az Érsekkertben

Fák mögött megbújva az Excalibur étterem

Levettette szép ruháit.

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát. szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

                             (Petőfi Sándor)

Puha lehullott levelek

Most éppen itt van az egyik kedvenc évszakom az ősz. Nem biztos, hogy ezzel a verssel kellett volna kezdenem, de valahogy ez akadt először kezem ügyébe. A képeken még egyáltalán nem vetette le ruháit, inkább szinte legszebb díszében pompázott, de mire ezeket a sorokat írom már a levelek nagy része a fák alatt pihen.



Legjobban Verlaine fejezi ki nekem az ősz hangulatát. Most azonban talán az aktualitása miatt Ady Endre: Párisban járt az Ősz c. versét kellett volna választanom. Pedig én itt vagyok Egerben, s ott nem is jártam, de egy hozzám közelálló, most éppen ott tölti az idejét leginkább tanulással.

Azért én most éppen ősszel az Érsekkertben jártam. Nem is nagyon írok sokat, beszéljenek helyettem a képek. S gondoljon most mindenki arra, milyen szépen búcsúzik a természet tőlünk, illetve inkább a gyarapodást nyújtó tavasztól és nyártól, azért hogy egy kicsit megpihenjen, s a kikeletkor új erővel örvendeztessen meg mindenkit.

Most ugyan nem az Év Fáját mutatom nektek, az kb. 100 m-rel északkeletre van innen a Strandfürdő területén belül. Majd valamikor arra is sort kerítek. Ez sem kicsi fa, de azért méreteiben meg sem közelíti a másikat. A gyönyörű színekben pompázó lombkoronája miatt azonban ez is megérdemel nem is egy fényképet.

Platánfa

Platánfa

Platánfa kérge, mint egy térkép

Platánfa északi irányból

 Azt pontosan nem tudom, hogy ez keleti platán-e vagy vagy a másik, de általában Európában a keleti platán egyedeit találjuk.

Színek bűvöletében

Színek bűvöletében

 Az Érsekkerteben van egy kicsi tó is, aminek a vize még télen sem fagy be, köszönhetően annak, hogy a termálfürdőből is kap vizet. A park egyébként pont a Termálfürdőnek köszönheti a gyönyörű platánjati, hiszen itt a mikroklíma teljesen más, mint a város más részein.

Érsekkerti mesterséges tó

Sétány a fák között

Mért van, hogy a szívem

Csupa, csupa bánat? -

Siratom halálát

A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát

A lehulló levélnek,

Lassú hervadását

A virágos rétnek.

Siratom halálát

Égő, forró könnyel...

...Csicsergő madárdal

Tavaszi virággal

Csak mégegyszer jöjj el!

                        (Dsida Jenő)

Magyarok vására

Ebben az évben először jutottam el a Magyarok vásárára az Érsekkertben. Valahogy mindig úgy jött össze, hogy lemaradtam róla. Most pedig konkrét célom is volt. Szerettem volna olyan valódi fa kanalat venni, amivel a kedves párom a kerámia vagy éppen a teflonos serpenyőből is meg tudja enni a tejfölös tojást. Ugyanis, ha abból kivesszük akkor nagyon gyorsan el tud hűlni. Ugyan ezzel a céllal mentem le, de aztán mást is vettem. Szinte rögtön az elején megálltam, mert egy szarvasgombás termékeket áruló pultba akadtam bele. Már régóta izgatta a fantáziámat, hogy milyen is lehet a szarvasgombás íz, de valahogy eddig elkerültem. A húgom ódákat zengett róla, s azt mondta, hogy nagyon finom a szarvasgombával ízesített vaj. Itt pedig éppen azt is meg lehetett kóstolni. Megkóstoltam, de lehet valami nem volt nekem OK. Semmi különöset nem éreztem, volt ugyan egy kellemes íze, de én nem nevezném nagyon finomnak. Lehet az én ízlésemmel van a baj. Így aztán úgy döntöttem, hogy nem adok egy 80 g-os üvegért 1300 Ft-ot. Találtam viszont ott mást, ami nekem tényleg nagyon ízlett. Ez volt a sárgarépa pickle. Nem tudtam ugyan, mi az a pickle, de megkóstolva tényleg finom volt. Enyhén csípősre készítették, pont ahogy az én elvárásaimnak megfelel. Nem szeretem ugyanis a nagyon csípőset, mert akkor nem érzem az étel eredeti ízét. Nekem pedig az is kell. Ezt pedig biztosan szívesen fogom enni, akár pirítóssal, akár bundás kenyérrel vagy valami sült hússal, de nekem szendvicsben sem elképzelhetetlen.

Tovább mentem, s nézelődtem. Természetesen a különféle finom lekvárok és mézek sem hiányozhattak. Akadt olyan asztal is, ahol a méz mindenféle finom házi készítésű lekvárral volt együtt kirakva. Azokból is lehet választani zamatosabbnál zamatosabbat.
Nem feledkezhetünk meg a a házi készítésű sajtokról és füstölt hústermékekről sem. Mellettük elhaladva, ízlelőbimbókat nagyon ingerlő illatokat érezhettünk.
Azért egyéb érdekességek is voltak, találtam pl. medvehagyma termékeket kínáló árusokat. Az eladók szerint a medvehagyma készítmények használatával el lehet kerülni mindenféle vérnyomásbetegséget, tehát elfelejthetjük a vérnyomáscsökkentő használatát. Ez jó az egyénnek, ha betartja, de rossz a gyógyszergyáraknak, hiszen nekik is meg kell élni valamiből, még akkor is, ha az egyének legtöbbször a gyógyszerek mellékhatásainak összeadódásába halnak bele.

A továbbiakban láttam még olyan árusítóhelyet ahol minden az egészséges táplálkozásról szólt. Lehetett itt különféle liszteket, illetve szőlőmag-őrleményt valamint szőlőhéj-őrleményt vásárolni. Ez utóbbiak állítólag nagyon hatásosak a stressz ellen.

A csodás csipkék és hímzések sem maradhattak ki a repertoárból.

Aki ősi jelképek nézegetésére vágyott az is megtalálta magának a látnivalót. Találhattak nyakláncot medállal, gyűrűt, s kitűzőket is.

A végére hagytam, a madáretető-árust. Hogy miért? Jól elbeszélgettem vele a madarakról, az etetésről, a fecskefészek pótlásáról, s egyáltalán a madarak hasznáról, s jelenlegi veszélyeztetettségükről.