2011. augusztus 7., vasárnap

Végvári vígasságok II.

Végvári vígasságok II. 2011. július 24.

Nem akartam hosszúra nyújtani az előző beszámolót, ezért lett belőle kettő. Így ez vasárnapról szól. Most már 10 órakor ott voltunk a várban. Éppen előtte indultak le a városba a Vitézlő Oskolások, hogy egy rövid vendégcsalogató után felvonuljanak a várba.

Úton a várban

A Gótikus Palota előtt megnyitották a Végvári Vígasságok utolsó napjának programjait. Itt elsőként haditornabemutatót láttunk a Mare Temporis Történelmi Hagyományaink Alapítványának tagjai előadásában.


Kűzdés a kincsesládáért I.


Kűzdés a kincsesládáért II.

Ezután bementem a vártörténeti kiállításra, de sajnos időm nem volt végignézni, hiszen mindjárt kezdődött a mai napi hastáncbemutató. Az idő közben igen hűvösre váltott, de szinte a 4 nap alatt alig sütött a nap, végig borús volt az idő, ami tulajdonképpen nem volt nagy baj, mert nem kellett a megfővéstől tartani.
Ekkor volt időnk körbejárni a kézműveseket. Tényleg olyan portékákat árultak amit nem lehet minden utcasarkon kapni. Volt különféle illatozású házi készítésű szappan gusztusosan csomagolva, s a környékén olyan illatfelhők terjengtek, hogy mindenképpen oda kellett menni, legalább egy szippantást mintaként elraktározni. Egy másik sátornál 100 %-os gyümölcsleveket árultak különböző kiszerelésben tartósító szer nélkül. Ezoterikus tárgyak között is lehetett válogatni.
Elkeveredtünk az ottomán sátorba, ami egy mobil szeráj volt, berendezve ahogy kell, mini török bazárral, vizipipázási lehetőséggel, török tea, kávé üdítők kínálásával és vásárlási lehetőségével.


Vizipipázás

Itt kipróbáltuk a Rózsakoktélt, ami nem más mint limonádé gyógyszertári tisztaságú rózsaolajjal ízesítve. Na ezt nem lehet lehajtani egyszerre, mert ki kellett élvezni minden kortyát. Aztán megfogott a környezet, s a lányom hastáncruhája és készítettem róla néhány felvételt itt is. Nagyon hangulatosak lettek.


Ugye jól mutat a lányom?

Ezekből csak egyet teszek be a blogba, de itt megnézhetitek, amennyiben kíváncsiak vagytok.
Miután kiélveztük a koktélt elindultunk a Dobó bástya felé ahol egy előadást szerettünk volna meghallgatni a hastánc élettani hatásairól, történetéről. Előtte még megálltunk az ágyúdombon ahol az Alba Societas Hagyományőrző Egyesület tartott ruházat-, fegyverzet, életmód-bemutatót a 14-15. századból. Itt csak rövid ideig tartózkodtunk, s mentünk az előadásra. A lányom tanárnője tartotta az előadást, aminek alig rejtett célja az is volt, hogy népszerűsítse Hastánc Studióját. A promóció később folytatódott a színpadon, ahol ruha és egyéb kiegészítők bemutatója volt. Most még térjünk vissza a csobogókút környékére. Egy kicsit pihentünk s aztán el szerettünk volna menni a várbeli székesegyház területére, de sehogy sem tudtunk. Ha az egyik oldal felől közelítettünk akkor a szabadtéri színpad állta az utunkat, a játszótér felől viszon le volt zárva, így visszamentünk a vásár környékére. Azért útközben történt velem egy kisebb baleset. Megbicsaklott a lábam, pedig direkt cipőben mentem, s a nagylábujjam igencsak elkezdett fájni, sőt egy kicsit be is dagadt, mert igen szorította a cipő. Ekkor már eltávozott a gyomromból a magos péksütemény és valamit jó lett volna utántölteni. Elmentem a Török Pasa éttermének a sátrához, de nagy valamit nem akartam enni, így csak egy baklavához hasonló sütit választottam, s elhelyezkedtem az előadáshoz. Itt még kitölöttem egy közvéleménykutató kérdőívet a vár számára, amit az egyik rokonom adott nekem. Aztán elmondta tulajdonképpen "áldozatokra" vadászik akik kitöltik neki a kérdőívet. Megörült amikor meglátott, úgy gondolta nem utasítom vissza. Jól gondolta!

Tehét kezdődött a  vásári komédia Az ember három betegsége címmel.


Harc a hordóval

Nagyon egyszerű és nagyon szórakoztató volt. Díszlet és jelmez sem nagyon sok kellett hozzá, az egyik színészt személyesen is ismertem, még amikor tanítottam szerdánként hobbi röplabdára gyűltünk össze, ami egy cseppet sem sport jellegű volt, hanem inkább összetartozás. Annak a sulinak a tornatermében kezdtük, ahol tanítottam, majd egy másikban folytattuk, utána rendszerint egyikünk lakásán, vagy egy vendéglátóipari egységben folytattuk az összejövetelt, s évente rendeztünk egy szabadtéri bulit is általában a Szépasszonyvölgyben, ott már mindig volt nyársalás is a finom borocska mellett. Az aláfestő zenét pedig a lányom volt tanára szolgáltatta, aki egyébként a Gárdonyi Géza Színházban is szokott közreműködni.


Zenével fűszerezve

A végén pedig vásári komédiához méltóan kalapba, illetve nem méltóan, de stílusosan gumicsizmába kérték a közönségtől a rászánt összeget. Persze mindenki kinyitotta a bukszáját, hiszen a vár sétálójegyén kívül nem kellett egyéb belépőt fizetni.

Most már csak a hastáncruha, és kellék-bemutató volt hátra az előre kinézett programból. El is kezdődött s megismerkedtünk a különböző hastáncruhákkal. Itt mindig volt közben egy rövid táncbemutató. Láthattunk többféle ruhastílust, természetesen a választott zenéhez és tánchoz illenie kell.  Megmutatták a díszítéseket, mert egy ilyen ruhának megfelelően díszítettnek kell lennie. Hogy mik a kellékek, a már korábbi képen látott fátyol, az Ízisz szárny, a bot, legyezőfátyol és a kard. Ennyit láttunk nem tudom van-e még más. Lányom szerelme az Ízisz-szárny, meg is értem tényleg impozáns látványt képes adni. Itt fel is ölthette magára. Utána majd' kibújt a bőréből! :)

Ízisz-szárny


Legyező-fátyol


Bot


Kard

Most már lassan 3 óra is elmúlt, összeszedtük a cókmókot és indultunk haza. Először még tipegtem a cipellőmben, de aztán úgy döntöttem jobb lesz, s könnyebb lesz, ha leveszem, mert akkor nem szorítja. Igen abból könnyebb is lett, hogy nem szorította, de amikor hajlott a lábfejem, az sem volt nagyon kellemes. Most sem tudom megrándult, megrepedt vagy eltört. Orvoshoz nem mentem, ezzel úgysem tudnak semmit tenni.
Szépen hazaértünk, s a napból már csak az esti vacsorameghívásunk volt hátra, ugyanis paprikás lisztben sült halra(keszeg) voltunk hivatalosak.