2011. június 21., kedd

Múzeumok éjszakája 2011 Eger

Múzeumok éjszakája

Most egy kicsit rendhagyó leszek, szakítok azzal, hogy bemutatom városomat, azaz hogy mégsem, hiszen az itt szervezett programok is a városhoz tartoznak. És még egy újdonság lesz. A lányom is belelkesült nagyon a Fény ünnepén tapasztaltak miatt s arról készített egy rövid leírást angol nyelven. Ezt is be fogom tenni az angliai és az amerikai ismerőseim tiszteletére egy másik bejegyzésbe.

Valahogy úgy jött ki a lépés, hogy csak a hét elején néztem meg mit is szerveznek a városban erre az alkalomra. Szokták mondani ember tervez, Isten végez. Ez most rám is tökéletesen igaz volt.

Azzal kezdődött az egész, hogy kedden a Heves Megyei Levéltárban jártam az Egri séták programsorozattal. Ott az igazgató, Dr. Nemes Lajos mondta, hogy előadást fog tartani szombaton az Élet a 18. századi Egerben címmel a Megyeháza dísztermébe, de lesz ott egy kis kiállítás is, ugyanezzel a témával kapcsolatban. Hú mindjárt megcsillant a szikra, hiszen én még nem jártam ott, s akkor fényképezővel is megörökítem azt a szépséget. Amikor a közig. könyvtárban voltam, a félig nyitott ajtón már belestem egy alkalommal, de azért ez egész már volt.

Megyeháza díszterme, a szőnyeg két oldalán a Levéltári kiállítás tárlói, jobb oldalon két püspökünk egészalakos képe lóg. A szemközti kivetítő mögötti ajtó a Telekessy terembe vezet, ahol Telekessy István püspök képe fogadja az oda betérőket, a hátam mögött pedig Erdődy Gábor képe függ.

Ez az előadás 7 órakor kezdődött. Eredetileg nem is akartam végleg itt ragadni, mert a Bródy Sándor Könyvtárba is be szerettem volna nézni, mivel ott egy illusztrátornak nyílt kiállítása. Aztán mégsem így lett, mert a díszterembe összetalálkoztam egy régi-régi ismerőssel, akivel anno a Zeneoviba jártunk együtt. Utána meg már a témát sem akartam otthagyni. Tehát a Levéltár igazgatójának előadását hallgattam a 2 és fél évszázaddal korábbi Eger életéről, amit egy módos egri polgár Horváth Mihály végrendeletének elemzésével mutatott be.



Érdekes volt hallgatni a régmúlt korok nyomainak meséit. Mennyi mindenre lehet következtetni egy végrendeletben felsorolt tárgyakról. Megtudhatjuk mit fogyasztottak, hogyan éltek a házakban, mivel világítottak, milyen ruhát viseltek. Ezen keresztül aztán szépen megismerhettünk sok-sok történelmi összefüggést, amire korábban nem is gondoltunk. A végén még kérdéseket is fel lehetett tenni. Az általános nézőközönség nem nagyon aktivizálta magát, de Cs. Varga István irodalomtörténész - őt korábban már hallottam a Borkultúrás előadáson - még felvetett néhány dolgot, ami már eltűnőben van a mai világban és talán jó lenne megőrizni.


Ekkor én már megnéztem a kiállított anyagot is, s ha az órámra néztem akkor lassan indulnom kellett fel a várba, legalábbis, ha a Szent Iván éji tűzugrást nem akarom kihagyni.




Valamennyivel 9 óra előtt már ott is voltam, de megint előjött a fényképezhetnékem, mert alkonyi égboltot láttam, s ott volt a Servita templom is egy karnyújtásnyira. Azért gyorsan felmentem a Gótikus palota mellvédjére, hiszen onnan jobb rálátásom volt az egészre. Lassan elkezdett sötétedni, dobszó hallatszott, s bevonultak a várba a Vitézlő oskola segedelmével a fáklyások, akik majd meggyújtják a máglyát. Hamarosan a máglya lángjai magasra csaptak s az Egres néptáncegyüttes tagjai énekeltek a lángok elcsendesüléséig.

Közben folyamatosan az Ég a tűz, a Szentiváni tűz, hadd égjen és hadd lobogjon... kezdetű rigmust énekelték, vagy nem is tudom inkább énekelve szavalták. Ezután körtáncba fogtak, s különféle figurák után, amikor a tűz már csak parázslott elkezdődhetett a tűzugrás.




Ekkor már közel volt a fél 10, s kezdődött a Dobó téren a Fény ünnepe. Így hát a várban nem néztem meg a Vártörténeti kiállítást, pedig már régen láttam - de majd szakítok rá időt máskor - itt volt a Múzeumok éjszakája alkalmából a Lehel kürtje is, de az is kimaradt, mint ahogy kimaradt a róla fél 8-kor kezdődő előadás is a programomból, de hát annyi jó között kellett választani. Az idő pedig véges, így hát siettem a Dobó térre, azért nem annyira, hogy le ne fényképezzem a várból néhány kivilágított épületet.


Bazilika este a várból


Néhány perccel fél 10 után értem le, de már elkezdődött a nagyszabású Fény ünnepe amit Egerben, Kepes György városában a Művészetek háza szervezett. Elsőként a homok-animációt bemutató Czakó Ferenc grafikusművész varázsolta el a nézőközönséget. Őt szerintem lehet reggelig is elnéztük volna, fantasztikus, mit tud művelni néhány deka homokkal.





Azt azért ne felejtsem el mondani, hogy a tér házainak nagy része fénnyel festett volt, szinte nem is lehetett ráismerni. A hét elején megjelent egy polgármesteri felhívás is, miszerint türelmet kér a város nevében a Dobó téri lakosoktól, mert a Fény ünnepe műsor effektusai belopózhatnak a szobákba is. Szerintem egyik szebb volt mint a másik.


Itt következett az est szerintem egyik legszebb része, amikor a Kiégő Izzók csoportja fénnyel festette a Minorita templom homlokzatát. Nagyon ügyesen rászerkesztették a kompozíciókat, tényleg teljesen új oldalról vehettük észre a már régóta ott álló építményt. A homlokzatfestés befejeztével a világűr hangjaiba kaphattunk egy kis bevezetést a Sc.Art együttes segítségével, akik a számaikban a NASA, valamint amerikai egyetemek által rögzített űrbéli hangokat dolgoztak fel és gondoltak tovább. Jó volt, hogy előtte egy kis tájékoztatót tartottak arról mit is lehet majd hallani.

Ugyanez sajnos a fényfestés előtt nem történt meg, így igazából azt ismeretek hiányában csak mint művészi alkotást tudta szerintem értékelni a közönség, de arról nem volt tudomása, hogyan is kapcsolódik ez a fényművészethez és akár Kepes Györgyhöz.

Az egyik szünetben sorsolás is volt, ahol azok vettek részt, akik a múlt héten éjszakai bevásárló napon valamit vettek és a kapott szelvényt kitöltve bedobták a gyűjtőbe. Fődíj egy televízió volt.

Lassan éjfél felé közeledett és eljött a lézerhárfa ideje a La Dance Company művészeivel, Ladányi Andreával Bajári Leventével és Borlai Gergő dobossal. Igazából nem is tudom mire hasonlítani ezt a Szerelmi rapszódiát. Mivel az Andrea Markó Ivánnal dogozott együtt sokáig a Győri Balettben, így nem lehet csodálkozni a különleges megfogalmazáson. A Liszt zenéjének felhasználása újszerűen, hozzátéve Tom és Jarry szintén Liszt művére készült epizódját tényleg különleges élményt nyújtott. A lézerhárfa a táncosok érintésére vagy ruháinak sugárnyalábba kerülésére reagáltak, s egy különleges ritmust alkottak. Majd' 45 percen keresztül tartott a szinte folyamatos tánc, kimerítve a táncosokat is.

Most már az estből csak egyetlen műsorszám volt hátra a Lézerszínház fénykoncertje. Érdekes és szép volt, szerintem mindenki méltó befejezésnek tartotta, még az is aki esetleg járt a nagy "lézermágus" Jean Michel Jarre koncertjén. Az előbb ugyan azt mondtam, hogy ez volt az utolsó műsor, de tévedtem, a rendezők a nézők kérésére megismételték a Minorita templom fényfestését. Most már én is jobban élveztem. A fénnyel festett Minorita templomon éppen az állványzat látszik, aki jó megfigyelő az két építőmunkást is észrevesz a képen.

Végül tehát köszönöm a városnak, a Megyei Levéltár Igazgatójának, az Egri Várnak, a Művészetek háza vezetésének és nem utolsó sorban a jó időnek, hogy ilyen jól lehetett ismereteket szerezni és szórakozni ezen az éjszakán.

2 megjegyzés:

  1. Én meg neked köszönöm a remek beszámolót.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nézz be hozzám kérlek-
    http://mjozsef.blogspot.com/2011/06/dijak.html
    -és fogadd szeretettel!
    Szép napod legyen!

    VálaszTörlés