 |
| Kicsi hóvirágok ahová csak lépünk |
 |
| Itt szintén, ami a másik képen |
Március eleje van, igazából ezen a vidéken tél sem volt. Kivétel talán 1 - 2 hét, amikor jelentősebben 0 fok alá ment a levegő vagy az a két alkalom, amikor esett egy kis hó, de nem maradt meg csak néhány óráig. A Dunántúlnak azért egy kicsit több jutott belőle.
A természet azért követte a ritmusát. Novemberre lehullottak a levelek, s beköszöntött a szürkeség. Aztán elmúltak a téli hónapok, naptárilag megérkeztünk a tavaszhoz, most pedig várhatjuk hogy az időjárás is kövesse. Ugyan a nap nem sütött, de azért kimentünk egy kicsit hegyekbe, meg is láttuk a tavasz első jeleit. Itt nem várhattunk akkora hóvirágmezőt, mint az alcsúti arborétumban, (még jó lenne valamikor azt is látni), de azért itt is jóval több volt belőle, mint amennyit eddig együtt láttam. Már mogyoróbokrok már barkáznak. Kibújtak az első hóvirágok, de nemcsak a levelek, hanem már a virág fejecskéi is megjelentek nagyrészt. Volt amelyik magasabb volt, de a többség még bizony a talaj közelében várta a jobb időket. Ha lehet hinni az időjárásnak, csütörtöktől újra lehűlés várható, akkor pedig a virágok megállnak a fejlődésben, de legalábbis lelassulnak.
A Berva-völgy felé mentünk, elhagytuk az Omya kőőrlő üzemet, 1-2 km után már láttunk az út mellett mindkét oldalon láttunk fehér foltokat, ami már a hóvirágcsomókat jelentette. Elhagytuk a Les-rétre bevezető utat, s már meg is álltunk egy olyan helyen ahol a patak az út mellett folyt és tele volt a környék hóvirágokkal. Itt aztán az egyik jobban tetszett a másiknál. Felsétáltunk a leshez, vittünk a vadaknak némi élelmet. A madarak is érzik már a jobb idő eljövetelét, s hangos csicsergéssel jelzik a kikeletet. A fakopáncsok is szorgosan munkálkodtak, az egyiket meg is láttuk. Megkezdték gyógyító munkájukat ami a természeti anyagok körforgásának része. Alig mentünk arrébb néhány lépéssel, amikor hollók húztak el a fejünk fölött erőteljes szárnycsapásokkal. Rendesen lehetett hallani a szárny evezőtollainak húzását.
Az eleség kirakása után visszasétáltunk a Les-rétre. Útközben még láttunk néhány bokor hóvirágot, de a réten már egyet sem. Itt többségében vadak nyomait figyelhettük meg. Elsősorban patások lábnyomait, valamint ugyanezek anyagcsere végtermékeivel is sűrűn lehetett találkozni.
A kikelet jelei mellett láthattuk a pusztulás nyomát is, Egyik helyen fejlődik kiteljesedik az élet a másik helyen pedig visszajut a természet körforgásába az élő szervezet anyaga.
Hamarosan elindultunk hazafelé, jól esett ez a kis séta a tél végi erdőben.
