Bükk Mész-hegy II.

Mész - hegy, kaptárkövek

Ígértem, hogy térképen is beteszem, merre járunk. Íme próbálkozásom. A Mész-hegyi kirándulás fontosabb állomásai vannak bejelölve.

Menjünk most tovább a Mész-hegyen. Sem a ház, amiről az előzőekben írtam sem mostani kaptárköves rész sincs messze a várostól. Még azon a határon belül van, ahová régebben kijártak az emberek földet művelni.

Kettős sziklakúp a Mész-hegy déli lejtőjén

Az ország titokzatos természeti formái a kaptárkövek. Hozzá hasonlókat Bulgáriában, valamint Kappadókiában lehet látni. Különleges képződmények a kaptárkövek, más néven bálványkövek! Miért is? A kőzet keletkezéséhez a földtörténeti korokban kell időutazást végezni. Vissza kell lépnünk az időben az Északi középhegység keletkezéséhez. Vulkáni működést követő hamuszórás adja az alapot. Ez még csak magának a kőzetnek a keletkezéséhez kellett, a viszonylag szabályos kúpok kialakulásához még az is szükséges volt, hogy a vulkáni kitöréseket kísérő forró vizes, kovás oldatok benyomulva a riolittufába,  a mélyben nagy nyomás alatt, ellenállóbb kőzetet hozzanak létre.  Ezután már elég az erózió és felszínre kerülnek a kúpok. Mérete ezeknek is igen változó, magasságuk 1 és 15 m között változik. Nemcsak kúp formájú kaptárköveket találunk a Bükkalján, mert vannak olyanok is amelyeket „sziklafalakba”, „sziklapadokba véstek.

Egy fülke

Feltevések szerint a cukorsüveg szerű kúpokba a fülkék a XI-XIV. században készülhettek. Ugyanekkorra datálják a riolittufába vájt barlanglakások és pincék keletkezését is. Erre mutatnak a környéken végzett ásatások során előkerült cserépedény maradványok. Az ember létrehozta a szabályos fülkéket párhuzamos oldalfalakkal, boltíves felsőrésszel és változó mérettel. Vannak egészen kicsik, s vannak méretesek. Akadnak olyan, viszonylag épebben maradt fülkék, amelynek szélén bemélyedő keret van. Használatára vonatkozóan konkrét írásos emlék nem maradt fent. (Ebben az időben a Kárpát-medencében történeti kutatások és a fennmaradt írásos emlékek szerint mindössze 20 főre tehető az írástudó emberek száma – nyáron hallottam a Heves Megyei Levéltár igazgatójának előadásán) Legvalószínűbb – nevéből is adódóan – hogy korabeli méhkaptárként szolgált. Lépmaradványok is kerültek elő, ezek a fülkék alkalmasak lehettek a méhcsalád áttelelésére. Gondoltak még arra is, egyes feljegyzések alapján következtetve, hogy urnás temetkezési hely lehetett, (Szent István korabeli forradalmak elesett kapitányainak hamvasztás utáni maradványait helyezték ide), esetleg bálványimádó őseink használták pogány oltárkő gyanánt. A fülkébe helyezték a bálványt ábrázoló vagy megtestesítő tárgyat, s imádkoztak, esetleg áldozatot mutattak be előtte. Mások szerint valami tárolására szolgált. A Bükkalján Kácstól Sirokig  összesen 73 kaptárkövet fedezhetünk fel 471 fülkével. Leginkább erdőben bújnak meg, csak meg kell találni őket. Persze segítenek a turistajelzések, információs táblák.

Kb 10 évvel ezelőtt létrejött a megyeszékhelyen az Egri Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület, amely célul tűzte ki a különleges sziklaalakzatok megóvását. Nekik köszönhetjük, hogy a kaptárkövek viszonylag jól láthatóak, eltávolították a takaró fákat, bokrokat. Elsősorban az akáccal kellett megküzdeni. Az Európa Tanács Táj Díja 2011. évi pályázatán – hazánkat egyedüliként képviselve – az egyesület ”A Bükkalja kiemelkedő természeti- és kultúrtörténeti értékeinek védelme” című pályamunkával indult. Nemcsak az alakzatok megóvása, hanem azok bemutatása is céljuk. Ennek érdekében Bükkaljai Kő-út néven létrehoztak egy tematikus utat, amelyen végig lehet járni a Bükkalja tradicionális kőkultúráját, természeti- és kultúrtörténeti emlékeit. Ilyen még a szomolyai kaptárkő tanösvény kiépítése (ez az egyik legnagyobb számú fülkével rendelkező alakzatcsoport).

A tagok nem maradtak meg a kaptárkövek védelménél és bemutatásánál felújították a szarvaskői várat is érintő geológiai tanösvényt.

A hazai kaptárkövek 90 %-a található a Bükkalján. Előfordulnak hasonló fülkék a Pilis hegység andezittufájában, mészkövében, de a Budai-hegység dolomitjai is rejtenek ilyen látnivalókat.

Advent 2011

Advent 2011 - Dobó tér

A vásár bejárata a nyugati oldalon

Mindjárt itt az év vége. Nagyon gyorsan elrepültek a napok, hetek, hónapok. A szép hosszú ősz után a tél csak nem akart megjönni, így az adventi napok is télhez képest langyosan jöttek. A városban felállították az adventi vásárok sátrait a Katona István téren a piac előtt, s a faházikókat város főterén a Városháza előtt a Dobó téren. November utolsó napjaiban a termetes fenyőt is felállították a tér északi oldalán. Hamarosan az árusok is megérkeztek portékáikkal. Azért ahogy múlt az idő, a hőmérséklet is lejjebb szállt, s advent utolsó napjaira megérkezett a hó is.

Újdonság volt ebben az évben a vesszőből font kúpok feldíszítése, nappal sokkal karakteresebbnek látszottak mint este. Talán a színek miatt, hiszen nappali fényben sokkal tarkábbak voltak, este a lámpácskák színei domináltak.

Voltak aztán a legkülönfélébb árusok, a vásár bejáratánál rögtön a pálinkások köszöntöttek, ahol jó pénzét, jóféle itókát mértek. Nem ismerem nagyon ezen italokat, de azért egy mézes barackot szívesen megkóstolok alkalomadtán. Utánuk rögtön enni lehetett, természetesen kenyérlángost a bejárat másik oldalán. 

A tér közepén a feldíszített fenyőfa mellett a betlehemes várta az érdeklődőket a Mikulás-ház mellett. Ha pedig körbejártunk akkor sorba vehettük a fából készült termékeket, a bőrös portékáit, de találkoztunk a Szamos Marcipán termékeivel, házi készítésű sajtokkal, erdélyi kürtőskaláccsal, Tiffany hatású üvegmunkákkal és sok egyéb mellett néhány étterem is képviseltette magát a sült gesztenyétől kezdve a tárcsán sütött húsokkal bezárólag.

Természetesen ott állt a  szánkó is, sajnos rénszarvasok nélkül, de Mikulás napján innen osztogatta ajándékait az aprónépnek a Télapó.  Ki ne hagyjuk az árusok közül a kerámiásat, nagyon szeretem élénk színű pettyes készleteit. Mögötte pedig éppen az régi típusú sparhelteken állnak cserép tálban az egytálételek, csülkös káposzták, mögötte pedig a hordókon a tárcsán sütött finomságok.

Esti fényben a tér. A kép bal oldalán látszik a vessző kúp esti fényben. Nekem nappal sokkal jobban tetszett.

A tér fái is fénybe öltöztek a helyi cégek jóvoltából. Ezek már nem valami jó minőségű képek mert a mobilommal nem igazán tudok este éleset és minden igényt kielégítőt fotózni, de akkor nem volt nálam a másik gép.

Itt éppen üveg mandalákat láthatunk, háttérben pedig az esti fényben pompázó karácsonyfát látjuk

 A borászok sem maradhattak ki a buliból, sok helyen kínálták a forralt vörös és fehér bort, s a puncsot. Nekem minden legjobban a Szenátor házban ízlett. Ebben az évben nem ott kóstoltam a forralt bort, de emlékszem a tavalyi ízekre.

Ahogy mondtam ebben az évben viszonylag meleg volt a december jelentősebb mennyiségű csapadék nélkül. Így a hóval adós maradt majdnem az év vége, csak azt mondom majdnem, mert pénteken, s szombat délelőtt azért esett mutatóba, de akkor én már nem jártam a téren a karácsonyi előkészületek miatt. Ezek a képek a tavalyi forralt borozásunk alkalmával készültek december végén karácsony után, a tavalyi télen nem szűkölködtünk a hóban így én a szép képekben sem.

Itt a tavalyi bejárat az ülőkékkel, ami mellett el lehetett fogyasztani a forralt bor, a langallót, puncsot, sült kolbászt, forró rumos teát, s megannyi finomságot. Itt is sikerült ebben az évben újítani, mert az ülőhelyek közelében felállítottak tűztartó kast, ahol fahasábok ropogtak s árasztották a meleget a mellettük ülőkre.

S ha azt hiszitek, hogy a szám jártatom csak, akkor itt a kép a tavalyi forralt borozásról a Szenátor ház elősátrában. Ebben az évben már sok helyen megnyitották karácsony előtt az éttermek elejét, így a Széchenyi utcán is több helyen lehetett forralt bor, teát s egyéb finomságokat fogyasztani.

Úton a várba III.

Vár felé III. Kossuth Lajos utca

Most már tényleg igyekszem, mert a végén még megunjátok a sok szöveget, de valahogy mindig elcsábulok, mindig van mit leírni. Megígérem, rendvédelmi szervek már nem lesznek, de papi méltóságok annál inkább, azt azért nem nagyon bánom, hiszen ők mindig hozzáadtak a városhoz és nem elvettek belőle. Akárhogy is nézzük Eger mindig is inkább egyházi város volt. Azért egyszer előfordult, hogy viszonylag rövid ideig szabad királyi várossá lett, s akkor hirtelen jelentős növekedésnek is indult a lakosság szempontjából, de ez nem tartott sokáig. Akárhogyan is nézzük, egy volt az ország legnagyobb egyházmegyéje, s annak itt volt a központja, így nemigen lehetett más útja a városnak.

Azért most már továbbhaladunk egy kicsit. Következik a 8. sz., jelenleg az Sancta Maria Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Zeneiskola – Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a rendszerváltás előtt a Szilágyi Erzsébet Gimnázium volt, aztán az egyház visszakérte és vissza is kapta, így 1990 őszén megindulhatott az oktatás. Ettől az intézményről is fogok még bővebben is beszélni azt már körbejártam töviről hegyire. Tartozik hozzá egy kápolna is, ami korábban a város házasságkötő terme volt. Már majdnem 30 éve az én esküvőm is itt volt. Akkor egy kicsit másképp nézett ki, inkább szoc.stílust részesítették előnyben. Ez leginkább azt jelentette, hogy minden egyházi jelleg el lett tüntetve, a mostani oltár helyén egy fiatalokat ábrázoló kép volt. Mióta az egyház újra birtokába vette istentiszteleteket tartanak itt, nemcsak római katolikus, hanem görög katolikus felekezet számára is.

Ahogy továbbmegyünk a 12. sz. alatt megint egy kanonoki házat találunk, ez Püspöky András kanonok megbízásából készült, az építés itt is nagy valószínűséggel Carlone volt. Most megszegem a szavam, mert régen itt működött a Helyőrségi Művelődési Otthon. Most a városban ennek már csak az utódszervezete van, miután szerencsésen megszüntették a városban a laktanyát és a Kiegészítő Parancsnokságot is, csupán Toborzóiroda maradt belőlük. Mielőtt Helyőrségi Művelődési Otthon lett, a földszinti helyiségekben tehát a múlt század elején kegytárgybolt volt.

 A 14. sz. alatt a ferences rendház következik, amelyet szintén a Püspöky kanonok építtetett. A rendház után pedig maga a ferences templom, más néven Barátok temploma, avagy a Szeplőtelen Fogantatás temploma. (erre is visszatérek még a későbbiekben)

Eddig csak a jobb oldalról beszéltem, de a Kispréposti Palotáig szemben a Főiskola épülete volt. A főiskola mögötti utca után az első egy modern épület, ami korábban a Matáv-é volt, most pedig az aljában kávézó nyílt meg. Utána következik a város egyik legjobb fagyizója a Sárvári cukrászda, biztosan sokaknak ismerősen cseng a név. Valaha itt tényleg nagyon finom volt a fagylalt, most már az is uniformizálódott. Amikor középiskolás voltam itt ettem a legfinomabb sárgabarack fagyit. Azóta se ízleltem ilyen finomat, azt az ízt már nem hozza vissza semmi. Most ha ezen az oldalon továbbhaladunk, akkor elmegyünk egy péksütis bolt, egy aszalt gyümölcsös, magvas áruda mellett, majd egy pénzváltó következik, s a templommal szemben a Rádi Pékség üzlete várja az itt sétálgató vendégeket. Itt tehát jóllakhatunk, nehogy nagyon elunjuk a szép házakat, s újult erővel folytathatjuk utunkat a vár felé.

Idáig tartott a számozás a korábban közzétett képemen, csak ott a rendházat és a templomot a 12 számmal jelöltem. Ezután a további részekkel folytatom.