Március 15-én az volt az eredeti tervünk, hogy megyünk a Pajdosba barkakeresőbe, meg talán láthatunk esetleg hóvirágot. Mivel mellékesen egy kis gazgyűjtés is lett volna a házikó mellett, aztán meg ennek az elégetése. Ez mind jó lett volna, ha, a száraz időszak miatt nem rendeltek volna el tűzgyújtási tilalmat. Így helyette jött a "B" variáció, ami azt jelentette: irány a Berva-völgy. Először a volt Finomszerelvénygyár területére mentünk, ahol megnéztünk Laci felújított műhelyét. Itt kialakításra került a végleges műhely valamint egy hozzá tartozó vizesblokk és egy konyha. A következő program a les-ek meglátogatása volt. Ugyan a vadászidénynek vége lett február végén, de azért a vadakat nem illik magukra hagyni, a szóróra vinni kell élelmet.
Az erdő még látszólag teljesen nyugalomban volt, de ha közelebbről megnézzük a rügyek már elkezdtek duzzadni, s a barkát is lehet már találni.
Les-rét |
Jött velünk Samu is a hugiék kutyusa. Örülhetett a szabadságnak, na meg a töméntelen új, otthon nem érzett szagoknak. Már odafelé igen sok hóvirágot láttunk az út mindkét oldalán. Amikor jöttünk már vissza a város felé, megálltunk a Les réten, s meglátogattuk a Les-házat is, meg persze a két fát ami most lomb nélkül áll a réten.
A Les-ház körbe volt szalagozva, figyelmeztetésként, hogy ott vigyázni kell valamire. Ahogy közelebb mentünk láttuk, hogy a ház mellett földágyás van kialakítva, amire fűmag volt szórva. Nagy valószínűséggel a Kárpát Egyesület végezte ezt a munkát. Kíváncsi leszek rá mennyire fog ott megmaradni a fű, hiszen ott úgy gondolom nem fog túlzottan sok napfényt kapni. Majd valamikor később is ellátogatunk arra, hogy megnézzük mi lett az eredmény.
Eddig hóvirágot még nem láttunk, de azért már bújnak elő az első tavaszi virágok. A kankalin és odvas keltike levelei már nyújtózkodtak az avar között, de ahhoz, hogy lássuk a virágait, még később kell arrafelé látogatni.
Most viszont a hóvirág szezonja van, így ebből igazán sokat láttunk. Az út két oldalát sűrűn borította, alig lehetett a virágoktól lépkedni, anélkül, hogy rá ne lépjünk. Jobb ezeket ott nézni, ahol eredetileg is élnek, hiszen már védett növények. Talán annyi nincs itt belőle, mint az alcsúti arborétumban, de azért itt is élmény látni a "virágszőnyeget"