Egri Vár III.

Törökkerttől a Varkocs bástyáig

Tudom, most egy kicsit hűtlen lettem a bemutatáshoz, de a korábbi eseményeket is kár lett volna kihagyni, azt hiszem, ezzel egyetérthetünk. Itt a várnál mindig elő fogom venni a műholdképet, mert így nem kell elképzelni, hanem rögtön látjuk is a magyarázat után, hogy merre vezet az utam. Aki már járt itt, annak ismerős lesz, s a képek alapján biztos be tudja azonosítani. Aki pedig csak fog majd valamikor erre látogatni, az majd örülni fog a helyszínen, hogy milyen ismerős is a látvány.

Most már fogjuk magunkat és lépjünk be a várba a leginkább használt déli kapun keresztül, miután felkaptattunk az Imola Udvarház étterme előtt. Kéretik szépen bokára vigyázni és nem tűsarkú cipellőben nekiindulni, mert könnyen otthagyhatjuk a (fogunkat) sarkunkat. A bejáratnál rögtön Tar István és Illés Gyula szobrászművészek bronz domborműve fogad. Az alkotást a vár - ami Az Eger vár védői címet viseli - a vár ostromának 400. évfordulójára adták át 1952-ben.

Törökkert

A várhoz vezető lépcső

Alig léptünk be a kapun, rögtön jobb kéz felé van egy kis ajtó, amit a Törökkertbe vezet. A képen csak a falat látjuk, ami határolja.Általában a „mezei” látogatók előtt le van zárva. Ez azt jelenti, hogy leginkább nincs nyitva, én egy egri séta alkalmával, valamint az Egri vár napján – minden évben október 17. – jártam ott. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ez a része a várnak kétséget kizáróan török eredetű védműve, amely az 1596-os évek után készült, amikor a vár már török kézen volt. Eddig még nem került sor a teljes helyreállításra. Jelenleg balesetveszélyesne van nyilvánítva így a nagyközönséget nem engedik be. Állítólag az én zsenge gyerekkoromban volt ott valami presszó féle de, a mostani rekonstrukció során is elsősorban vendéglátó-ipari funkciót kapna.

Varkocs bástya a falról

Továbbmegyünk a déli várfal mentén a belső kapu irányába. Először a Gergely-bástya mellett állhatunk meg, ami Bornemissza Gergely tervei alapján épült 1553 és 55 között. Ez nemcsak a várfalat erősítette, hanem a külső és a belső várfal közötti utat ami a Varkoch - kapu bástyához vezetett. Falait lőrések törik meg, amiken keresztül a belső ágyútermekből nagyobb veszély nélkül lehetett lőni az ellenséget. Jelenleg falain a fecskék találnak menedéket s fészkelőhelyet. Nyári alkonyatban hangos csivitelésükkel keltik fel a sétálók figyelmét. Ma pedig azt láttam, körbe van kerítve és felhívják a gyalogosok figyelmét az omlásveszélyre. Remélem minél előbb meg tudják szüntetni a veszélyt.

Hippolit kapu

Külső várfal

Ahogy elmegyünk a Gergely bástya mellett bal kéz felé kissé lentebb látjuk a rekonstruált külső várfalat. Mögötte pedig rögtön a Dobó utcai háztetőket láthatjuk. Azok a házak szinte a külső várfal tövébe épültek. Talán összesen egy mini belső udvaruk van. Jobb kéz felé látjuk a Hippolit kaput – kérem nem a lakájra gondolunk – aminek fülkéjét Estei Hippolit egri püspök címere díszít Előtte két elöltöltős ágyú várja az érdeklődőket.. Estei Hippolit, Aragóniai Beatrixnek – Mátyás második feleségének – volt az unokaöccse. Mátyás királyi jogával élve még fiatalon kinevezte esztergomi érseknek, amibe a pápa igen nehezen egyezett bele. Később Hippolit püspök cserélt Bakócz Tamással és az egri érsekség feje lett. Azonban itt nem szívesen tartózkodott, egy itt szervezett zsinat kivételével inkább Itáliában töltötte idejét.

A Varkocs kapubástya egészen a belső (déli) várfal nyugati végéhez épült még 1542-ben, 10 évvel az ostrom előtt. A bástya építéséről Tinódi így ír: „Délről város felől nagy bástya vagyon, /Varkuch Tamás rakatta kapu vagyon”.  A várfalhoz szépen illeszkedik, s mintegy 15 méterrel van előbb. Építése előtt itt csak egy eléggé elavult, kevéssé védhető gótikus kaputorony volt. Falai többé kevésbé megmaradtak. Most már csak néhány lépés és a belső várba léphetünk be.


Azért ne nagyon bízzátok el magatokat, először még a bástyákkal ismerkedünk. Igaz ugyan annak nagy része már a belső várból nézhető, de a várat elkerülő sétaút még a jövő zenéje. Azért az olvasók már kapnak belőle egy kis előzetest, mert már jártam a bemutatón, ahol végigmentünk a leendő sétaút helyén.

Egri Templomok I. A templomépítő Pyrker János László

 

Az elfeledett templomépítő Pyrker János László

Pyrker dombormű a
tempomban

Most egy igen érdekes emberről fogok írni. Megint sétálni voltam egy az Egri Lokálpatrióta Egylet által rendezett sétán, ahol erről a nagyformátumú emberről volt szó. Tudását a Czakó kanonok úr osztotta meg velünk, köszönet érte! Egy kevésbé szerencsés ember, kinek munkássága a „rossz oldalon” állás miatt feledésbe merült. Magyarországon kevésbé megbecsült, mint Ausztriában. Ott gimnáziumot, hegyet, utcákat, tereket neveztek el róla, szobrot állítottak neki. Pedig magyar honban született ember volt, igaz ugyan, hogy tiroli szülőkkel. 1772-ben látta meg a napvilágot Ruzsánszki báró birtokán Nagylángon (Fejér megye). Ma már ilyen községet nem találunk a térképen. Ez a terület most Soponya községhez tartozik. 2. gyermek volt, akit eléggé gyenge testalkattal áldott meg az ég. 

Iskoláját Székesfehérváron kezdte, ahol pálos rendi tanárok oktatták (Virág Benedek, Ányos Pál). Magyar, latin és német nyelven tanult. Felsőfokú tanulmányait Pécsett végezte. Első álma az volt, hogy német klasszikus költő lesz, ezután katona szeretett volna lenni, majd a valóságban kincstári fogalmazó lett. Német nyelvtudása azonban feljebbvalói szerint nem ütötte meg azt a mércét, amit egy ilyen fogalmazónak tudnia kellene, így megváltak tőle. Egy olasz úr meghívására Palermóba indult, hogy titkár lehessen mellette – ekkor már olaszul is beszélt. Kalandos útat tett meg, de végül is nem jutott el végcéljáig. Postakocsira csupán Grazig volt pénze, onnan gyalogosan indult tovább. Első megállója Trieszt, ahol meglátta a tengert, ami végtelenül elbűvölte. Továbbindult Velencébe. Ide egy vallási ünnep idején érkezett, amikoris a velencei pártiárka körmenetet vezetett. Lenyűgözte az a gazdagság, ami a pátriárkát övezte. Ott szegény diákként még nem gondolta, hogy néhány év múltán ő fog a pátriárka székébe ülni. Továbbindult Palermó felé, majd elért Nápolyig, ahol aztán kirabolták, mindenétől megfosztották. Itt egy jóakarója aztán visszafordította egy vonatjeggyel, hogy nincs neki semmi keresnivalója Palermóban. Így jutott vissza Bécsbe, ahol tovább folyamatosan kereste a helyét.

Pyrker a kapu egyik tábláján

Itt találkozott egy ciszter szerzetessel, aki azt javasolta neki próbálkozzon a rendnél az 1200-ban alapított lilienfeldi apátságban. Jelentkezett, az apát nagyra értékelte tudását, s néhány nap eltöltése után be is öltözhetett. (Az átlagos beöltözési idő kb. 6 hónap volt a normál földi halandó számára). Ekkor már angolul is tudott. Sokat tanult, s az apát az a tanítvány egészségére is gondolt, minden héten egyszer fel kellett mennie az apátság melletti hegyen található vendéglőbe, majd vissza – így megerősödött a tüdeje. Itt elérte a legtöbbet ami lehetett, apáttá nevezték ki. Hamarosan plébánossá nevezték ki a Lilienfeldtől 12 km-re lévő Türnitz-ben. Itt szobor őrzi emlékét.  A császári udvar is számontartotta köszönhetően nagy tudásának, érett gondolkodásának.

1817-ben kinevezték szepesváraljai püspöknek. Itt már tisztességgel dolgozott. Komolyan vette az érseki feladatát a visitatio canonica-t, amely azt jelentette, hogy fel kellett mérni az egyházmegye állapotát. Közben látta az oktatási állapotokat is, melyeket tarthatatlannak vélt. Ezután tanítóképzől alapított, melynek beindításáról személyesen gondoskodott.

A császár ki akarta nevezni velencei pártiárkának, ami ellen Róma igencsak tiltakozott. Ez a joga Ferenc császárnak, mint magyar királynak Szent Istvántól fogva megvolt, ekkor azonban a császár nem akart engedni, ecsetelte Pyrker erényeit, rátermettségét, így végül a pápa is beadta a derekát, tehát 1820-tól ő lett a velencei pártiárka. Ekkor Velence nagyon szegény volt. Pyrker szepesváraljai érseksége segítette a várost mindaddig, amíg szabadkikötővé nem vált. Velencei tartózkodása idején olcsón, nagy értékű képeket vásárolt fel, később Pyrker gyűjteményére lett a Szépművészeti Múzeum alapítva.

Megint hosszú lett, és nem szeretnék senki türelmével visszaélni így egy későbbi alkalommal folytatom.

I. Egri Pálinkafesztivál

Az istenek könnycseppje gyógyír
Bánatra, örömre.
Én téged fogadlak egyszer majd
Gyermekként örökbe.

Egy kupica reggelire - abból bajod nem lehet,
A magyarnak csak ez adhat ihletet.

                                                                                    (Magna Cum Laude:Pálinkadal)

Valami stílusossal kezdve, azt hiszem nem is lehet más választásom mint az idézet után ezt meghallgatni! S hogy jól induljon a program természetesen csak úgy érdemes odamenni, ha meg is kóstoljuk a párlatot. Nagyon igaz volt itt is a Hagyó Kft. szlogenje "Magyar földön, magyar kézzel, magyar ésszel!" Teljes mértékben egyetértek vele.

Miután  meghallgattuk, akár végignézhetünk a helyszínen. Eger ugyan inkább a bor városa, de nagyjaink úgy döntöttek, megérdemel a másik hungarikum is egy fesztivált a városban. A márciusi hosszú hétvégén sok egyéb program mellett tehát megrendezésre került az I. Egri Pálinkafesztivál. Hogy a bejáratnál rögtön kedvet csináljanak a kóstoláshoz, egy magyar gyártású VOLVO C 202 Laplander típusú terepjáró tetején óriás pálinkáspohár volt kiállítva, amit, ha jól láttam, akkor meg is lehetett alkalomadtán csapolni - már ha van benne valamilyen nedü. A terepjáró oldalán két molinó "Magyar Csodák" felirattal, az egyiken az óriás pálinkáspohár méreteit és a rekordtanusító okmányt mutatja be, a másik pedig a magyar VOLVO terepjáró gyártásáról szól. Mindezt  a Hagyó Kft. jóvoltából tudhatta meg a nagyérdemű közönség, köztük én is. Az ott olvasott adatok szerint a pohár 103 cm magas, a talpa és a lába fémből készült, maga a pohár pedig a klasszikus tulipán formájú. Biztosan meg lehet emelni, de azért nem lehet könnyű. Ha meg tele van, akkor tényleg emberes feladat.

Tyukodi Pálinka

Miután körbenéztük az óriás poharat besétáltunk az Agria Park Bevásárlóközpont díszudvarára. Itt kaptak helyet a kiállítók, akik az ország legfinomabb pálinkáit hozták el kóstolásra és természetesen vásárlásra is. Meg kell mondjam eddig nem nagyon foglalkoztam a pálinkával behatóbban. Volt, amelyik ízlett, de a legtöbb inkább nem. Kik is jöttek el az országból! Ismerős és ismeretlen nevek számomra. A Rézangyal EGER márkanevet ismertem, hiszen helyi, a többivel már bajban lettem volna, ha fel kell sorolnom legalább hármat. A Panyolai Szilvórium, biztos eszembe jutott volna de a többi kiállítóról nemigen hallottam. Azért itt képviseltette magát a Gyulai Pálinka Manufaktúra, a Prekop Pálinka, a Rákóczi Fejedelmi Pálinka Udvarház, a Szicsek Pálinkafőzde és a Tyukodi Pálinka. Ennél az utolsónál végül is kóstoltam. Kiválasztottam az AlmaBodza pálinkát. A neve nekem nagyon jól hangzott. Íze eléggé simulékony, tehát elmondhatom nem volt rossz, de nem lesz mindennapi kedvencem sem. A kóstolás nálam összesen 2 cl-t jelentett és csak ebből az egy fajtából. Többre nemigen lettem volna hitelesítve. Megkérdeztem milyen sorrendben és hogyan történik a pálinkakóstolás. Itt is a legsemlegesebb ízűvel szokás kezdeni, aztán pedig fokozatosan az erőteljesebb ízek felé haladni. Közte pedig lehet sajtot, almát rágcsálni, hogy a száj pH értéke helyreálljon, ezáltal az ízérzékelés ismét megfelelő legyen. Így hasonlónak gondolom a borkóstoláshoz, de az alkoholfok jeletnősen eltér. Még azt is hozzáfűzték, hogy általában egy normál kóstolás 5 X 2 cl. Azt hiszem, ennyi engem már vízszintesbe vinne, főként pedig kóstolgatva.

Március 15-én mutatták be hivatalosan is az Egri Csillag bort, este volt az ünnepséggel egybekötött palackbontás Ezzel kapcsolatban pénteken délben rekordot készültek felállítani mégpedig 1000 adagos üstben Egri Csillag tokány készítésével, amit cipóban tálalnak fel. Ennek a fő szervezője Csetneki László volt a Magyar Gasztronómiai Szövetség Észak-bükki régiójának elnöke. A Rádió Eger tudósítása szerint a főzésnél nem használtak fel vizet, csak Egri Csillagok bor hozzáadásával érték el a megfelelő hígítást. A receptet közzétették a rádióban, de a helyszínen a főszakács is szívesen elmondta az érdeklődőknek hogyan is készítette a tokányt Az üstöt a tér közepén állították fel a Hagyó Kft. pálinkafőző szerkezetei mellett.

A pálinkafőzdék mellett azonban egyéb kézműves termékeket is lehetett kapni. Megint volt kézműves sajt, mint a Magyarok Vásárában. Egy másik helyen sokféle mézes terméket lehetett kapni a mézektől kezdve a viaszgyertyákon keresztül a mézes magvakig, mindenféle szörpöket és lekvárokat. A gombafélék sem maradtak ki a kínálatból, nem is tudom felsorolni hányféle gombaport és keveréket lehetett választani az egyik standon. Édesszájúakra gondolva volt erdélyi kürtőskalács és mindenféle rétes. Másik helyen kivonult az Excalibur étterem, s nem hagyta éhezni a vendégeket, akik rögtön mellette asztaloknál el is fogyaszthatták a kiváló finomságot egy-egy pohár tüzes nedü, vagy illatos bor kíséretében.
Azért programok nélkül sem maradt a nagyérdemű. Pénteken este Molnár Ferenc Caramel szórakoztatta a nézőket, szombat estére pedig a Sugarloaf együttest várták.

Venyigehordás után III. Junior Expo 2012 Eger

Csodaszép idő lett mára. Így aztán a tegnap megbeszélt program délelőtt tényleg jó időben zajlott. Mi volt ez a program? Na, tavasz van, vége a szőlő meg a gyümölcsfametszésnek, így a szokásos kora tavaszi programok egyike a venyigehordás, mert ugye nem maradhat a sorok között. Nem kell megijedni, nem nagy szőlőnk van - már. Korábban bizony több volt a szüleimnek, olykor a metszés is eltartott több hétig, de már korosabbak lettek, nem bírják úgy a munkát, közben a termelt borszőlő ára sem verdesi az egeket, így aztán a lányai(a hugom meg én) sem igazán kapkodtak ezért a lehetőségért. Mára már csak a család szükségletét kielégítő mennyiség terem, de tavalyelőtt még annyi sem, mert az esős nyár végén a gombák 2 hét alatt lepusztították az egész termést, nekünk már nem kellett menni szüretelni. A szüretelés a következő évi metszéssel zajlott egyidejűleg. Most tehát nem tartott sokáig, s már el is készültünk a munkával. A végén azért átnéztem a szomszéd telekre, ahol hóvirágok nyíltak. Itt virítanak most mindenkinek a tavasz hírnökei.

Délután aztán beirányoztuk az Agria Parkot. A lányom hamarabb, mert neki fellépése volt, én egy kicsit később, mert ráértem a fellépésre odaérni. Most rendezték meg 3. alkalommal a Junior Expo-t. Ezt az Agria Universitas Egyesület szervezi. A célja az, hogy a fiatal tehetséges vállalkozók bemutatkozhassanak, így ismertebb legyen a nevük, esetleg több megrendelést kapjanak, vagy akár itt üzletet is köthetnek. Az expo-n vannak szakmai programok is, amikor a fiatalok vállalkozásfejlesztési stratégiáról, támogatási lehetőségekről hallgathatnak meg előadást, de részt vehetnek tanácsadáson, ahol pályázatok, hitelek, adózás, könyvelés, PR, marketing, HR gazdálkodás, képzés területén kaphatnak használható ötleteket. A kiállításra való jelentkezés feltétele, hogy a vállalkozó fiatalabb legyen 35 évesnél, ne legyen köztartozása és már legalább egy éve működjön a vállalkozása. Először csak a megyéből jöttek, de tavaly már távolabbi területekről is bemutatkoztak itt a fiatalok. Most is a Piactér, valamint az előtte lévő terület adott otthon a bemutatkozóknak. Tényleg sokféle vállalkozás láttatta itt magát, többek között kézműves sajtmester, drótékszerkészítő, szépségszalon tulajdonos, pálinkafőző, házi lekvárkészítő, lakástextil-varró, kreatív fajátékgyártó, pékség, számítógépes programtervező, kristályékszer-készítő, bútorgyártó, táplálékkiegészítőkkel foglalkozó, s most hirtelen fel sem tudom sorolni az összeset. Ebben az évben lehetőséget kaptak olyan vállalkozások is, amelyek a rendszerváltozás idején alakultak, s vezetőjük nagyjából mostanában érte el a nyugdíjkorhatárt, s a stafétabotot egy fiatalabb képviselőnek adta át.

A földszinti színpadon voltak kísérőrendezvények, itt lépett fel a lányom is, utána pedig a Gárdonyi Géza Színház egyik volt művésznője Nádas Edith Piaf sanzonokat adott elő. Jelenleg Egerben a földszint 2. lakásszínházat indították be tavaly novemberben Szegvári Menyhért rendezővel.

Egri templomok IV. Evangelikus templom

Az egri séták 2012. évi első sétája ebbe a templomba vezetett. Ez azért némi átszervezést igényelt részemről a szombati főzést illetően, mert délelőtt 10-kor kezdődött. A húsleves azonban ebből a szempontból jó leves, mert nem haragszik meg, ha előző nap elkészítem, de akkor sem, ha aznap délelőtt otthagyom, hiszen az alapanyag tyúk volt, az pedig nem kevés főzési időt igényel.

Normál körülmények között úgy 10 évvel ezelőtt vagy két évig, majd az utóbbi 3 évben elég gyakran elmentem mellette. Korábban azért, mert a számítógépes grafikus tanárom arra lakott, most pedig leginkább azért mert vele szemben van Eger "új" Bevásárlóközpontja az Agria Park. Ugyan nem szeretek ilyen jellegű üzletekbe járni, mert sajnos a minőség is sokszor hagy maga után kívánnivalót, de azért akadnak kivételek.

Az ismertetést az evangelikus lelkész tartotta aki a lányom általános iskolai osztálytársának édesapja, így őt már korábbról ismertem, de a templomot nem.

A lelkész az evangelikus köszöntéssel fogadott minket "Erős vár a mi Istenünk!", A válasz "Erős vár." Ez fogadja a látogatót a templom homlokzatán is. Itt azonnal felvilágosítást kaptunk a katolikus és a református köszöntésről is.

Hogyan is építették a templomot. A XX. sz. elején az egri református gyülekezetnek igénye lett, egy saját templomra. Garam Lajos lelkész volt a gyülekezetalapító a század elején, s a templomépítés is az ő gondolata volt. A város az egyházközségnek adományozta a a Vörösmarty és a Werbőczy utca sarkán lévő telket (ma Vörösmarty és Törvényház utca sarok), azzal, ha 5 éven belül nem épül meg a templom, akkor a telek tulajdonjoga visszaszáll a városra.  Az egyházközség gyűjteni kezdett, de csak töredéke jött össze, a pénznek, ami az új templom felépítéséhez szükséges lett volna.  A templom tervezését Sári Gyula  ingyen vállalta. 

1937 nyarán más fordulatot vettek az események. Ekkor rendezték meg Budapesten a finn-ugor lelkészgyűlés, ahol az egri gyülekezetben dolgozó lelkész tolmácsolt finn származású feleségével. Itt szóba került az egriek nehéz helyzete. A helsinki egyetem tanára felvetette, hogy gyűjtést kellene szervezni Finnországban az egri gyülekezet javára. Az egri lelkész ugyan nem nagy bizodalommal, de elindult a finn testvérekhez. Nem várt sokat a gyűjtéstől, de aztán ez mégis várakozáson felül sikerült. Így sikerült azt az összeget egybegyűjteni, amiből már tető alá lehetett hozni a templomot. 1939 szeptemberében kezdték el építeni, majd 1940 nyarán fel is szentelték.

A mellette álló paplakot a régi Csíky Sándor utcai imaház eladásával sikerült megépíteni. A templom berendezése a mai napig egyszerű, de ez mindenhol jellemző az evangelikusokra. Míg a katolikusok a sok rajzzal, festett üvegablakkal történeteket mesélnek el, addig itt inkább az egyszerűség javára dől el minden. Az oltár mellett két oldalon a magyar és a finn zászló áll, emlékeztetve arra mindenkit, kiknek a jelentős segítségével jött létre mindez. A falak fehérre festettek, az ablaküvegek is díszítés nélküliek. A karzaton orgona áll, amely 2002-ben készült ifj Garam Lajos segítségével. Mellett két oldalon magyar és finn jelvények.

A részletes ismertetés mellett a lelkész még beszélt az evangelikus vallás magyarországi terjedéséről, kik voltak a követői, hogyan alakult az evangelikus gyülekezetek nagysága a többi valláséhoz képest. Beszélt az egri gyülekezetről is, s nagy örömét fejezte ki, hogy e séta alkalmával milyen sokan is gyűltek össze Isten hajlékában. Örömmel venné ha a mindennapokban is megtöltenék a hívek legalább ilyen számban a templom belsejét. Hozzáfűzte, az ember életében nagyon fontos a hit, mert "Hit nélkül nincs felemelkedés!" E szavakkal búcsúzott a látogatóktól a lelkész. Valamennyire én is osztozom ebben, holott nem mondhatom magamat vallásosnak. A hitnek nem feltétlenül kell az Istenhez kötődni, szerintem elég, ha hisszük, hogy van egy felsőbb hatalom(ezt lehet akár Istennek is nevezni), ami valamilyen módon képes irányítani a tetteket, cselekedeteinket. De mindenképpen valami jó felé irányuljon, akkor nem lehet semmi hiba. Ezt ugyan nem látjuk mindig megvalósulni, mert mai világunkban sajnos a gonoszság eléggé eluralkodott. Azonban bízzunk abban, hogy lesz még egy jobb és szebb világ, amit közös erővel képesek leszünk megteremteni.

Magyarok vására

Mai napon az Érsekkertbe látogattam el. Most azért nem történeti bemutatót tartok, hanem egy rendezvényről mesélek. Minden hónap 2. vasárnapján megrendezik az Érsekkertben a Magyarok Vásárát. Itt a Magyar Vásár Kulturális Egyesület szervezi. Nemcsak hazai terméket bemutató és eladni kívánó árusok jelennek meg, hanem mindig van valamilyen kulturális program is. Ma éppen amikor ott voltam egy népdalkör adott elő, délutánra pedig egy egri színész Balogh András előadását tervezték "Sors nyiss nekem tért!" címmel. Utána Vallus István előadását lehett meghallgatni a Pilisszentlászlói pálos kereszt jelképeinek megfejtéséről. Megmondom őszintén én délelőtt voltam , mert tapasztaltam már két alkalommal, ha délután látogattam le, akkor az éppen általam vásárolni kívánt termékek vagy már elfogytak vagy választék nemigen volt belőlük. 

Most egy kicsit a termékekről. Van itt minden, mi szem, s szájnak ingere. A kézműves sajtoktól kezdve, a házi lekvárokon keresztül, a gyógytermékekig szinte minden lehet találni. Ugyanúgy megjelennek a faárusok, valamint a kerámiások, s még egy sor terméket előállító helyi, vagy közelben lakó termelő. Ami közös bennük, minden MAGYAR TERMÉK. Itt ezt teljesen szigorúan lehet venni, mert ha esetleg az alapanyagok egy része külföldről is származik (szerintem nagyon kis hányada), a hozzáadott érték, maga a termék előállítása biztosan itt történik. Most én is sajtot vásároltam, valamint egy kis nasit a férjemnek, mert a hagyományos ízű selyemcukorhoz csak ilyen helyen, vagy búcsúkban lehet hozzájutni, amit a boltban lehet kapni, az meg sem közelíti ezt. Most itt pont erről nem tudok igazán jó képet mutatni, mert a szemüvegem otthon maradt, s nélküle néha hajlamos vagyok nem egészen éles képet készíteni.

Most is voltak kint húsboltosok, akik füstölt és töltelékárukat kínáltak. Természetesen nem hiányoztak a házi lekvárok sem, ami készítésének a környező falvakban nagy hagyománya van. Már én is vásároltam olyat amit én nem szoktam készíteni, pl. szőlőlekvárt vörös szőlőből. Mellette lehetett kapni gyógynövénykivonatokat is, amit mindenki bizodalommal használhat kisebb-nagyobb bajai kúrálására. Ezek között vannak olyanok is, amelyek határozottan jó ízűek, ilyen pl. a bodzakivonat, ami meghűlések idején tesz jó szolgálatot. Természetesen megálltam a mézeskalácsos standnál, s itt mindjárt beszédbe is elegyedtem a készítővel, mivel ezt a mesterséget amatőr szinten én is űzöm. El is beszélgettünk a kiszúróformákról, a cukordíszítésről. Beleszerettem a kis sünibe, de mellette még számtalan forma volt, amit mind saját tervezésű díszítéssel látott el a készítő. Sok helyen megálltam még, de itt most nem sorolom fel mindet, hagyok egy későbbi alkalomra is.