Piros Pünkösd napján
tulajdonképpen alig értem utol magam. Most, hogy jobbára kint vagyok a parádi
táborban, az itthoni teendők valahogy megmaradnak magnak. Aztán majd valamikor
elvégzem. Most ez a 3 nap határozottan jól esett itthon lenni. Szombaton ugyan
alig értem utol magam, de azért vasárnap egy kicsit már könnyebb volt.
Jött a városba a
pünkösdi ünnepek alkalmából a 4 for Dance. Valamelyik tehetségkutatóban tűntek
fel (Csillag születik?), s érdekes keveredését játsszák a fülbemászó
dallamoknak a népi stílussal. Azt hiszem talán a fiatalabb s az idősebb
korosztálynak is eléggé elfogadható. Tehát elmentem őket megnézni, kíváncsi
voltam rájuk. Nem volt hosszú a műsoruk, de hát ilyen intenzív mozgás nem is
megy hosszú ideig. Éppen elkezdték a műsorukat, amikor odaértem. Kellő
humorral, finom iróniával adták elő a számaik. Szerintem, nemhiába kaptak annyi
rangos nemzetközi elismerést is.
Ahogy vége lett a
műsoruknak, elmentem egy kicsit körbenézni a térre. A főiskolával szemben
baloldalon enni, inni lehetett. Itt voltak a gyerekprogramok is, játszóház, népi játékok, foglalkozások és arcfestés.
Ahogy a főiskola elé értem és jobbra
kanyarodtam a kürtőskalácsos mögött feltűnt a már ismerős színes bögrés portál.
Annyira jó ránézni, használni már lehet kevésbé. Ebből a fajta kerámiából nem
lehet olyan finom munkákat készíteni, mint porcelánból, de nem is kell, hiszen
ezek így szépek. Olyan tiszta színek, viszonylag nagy formák. Nekem nincs
belőle egy sem, valahogy nem érzem hozzám valónak, pedig nagyon tetszik. A
következő standon a muranói ékszerek kínálták magukat. Hirtelenjében nem is
tudtam volna választani, legalább 5 féle vándorolt volna a táskámba, ha
rendelkezem megfelelő mennyiségű ellenértékkel. Ők árultak egy kétfunkciós
padot is, amit át lehetett alakítani 4 személyes asztallá paddal. Nagyon
ötletes megoldás, kár, hogy nem fényképeztem le. Azért biztosan lesz rá még
alkalmam, mert két héttel ezelőtt, amikor Parádról jöttem be Egerbe, ott voltak
a Parádi Majálison. Csakhogy engem onnan kizavart az eső, s végig hazafelé az
eső előtt jöttem, de nem voltam elég gyors, mert a Tesco parkolóban utolért.
Tehát biztosan fogom még őket máshol is látni.
A téren több látnivaló
nem volt számomra, így indultam hazafelé, hogy a lányommal lesétáljunk a
Szépasszony-völgybe, elnyalni egy fagyit és feltöltsük egy kicsit a házi
édesség raktárt. Ő valami gumicukrot vett magának, én megelégedtem 2 csomag
csokoládé ízű selyemcukorral. Azt sem magamnak vettem, én legfeljebb 1-1-et
eszem meg belőle. Ennek nagy kedvelője a párom. Jó idő volt, így nem esett
nehezünkre a séta. Most nem voltak annyian, mint Május elsején. A fagyi azért a
szokásos volt, meg a cukorkások is ott voltak. Összeszedtük ami kellett, s már
indultunk is haza.
