A Dobó térről eltűnt a Végvári vitézek szobra. Átkerült egy egykori "Lengyel piac", majd parkoló területére. Nem igazán értem miért kellett szétszedni a teret. Azt azért meg kell hagyni, így a Polgármesteri Hivatal jobban látszik ott. Kicsit ez a tér is lassabban készült, mert itt is voltak ásatások, aminek az emlékét ez a tábla őrzi.
Ezen a területen is parkoló volt, s innen is eltűnt. Lett helyette egy Parkolóházunk, amiben csak a földszinten lehet nagyobb autóval is közlekedni. Ja és a Parkolóház helyén is parkoló volt korábban. Emeletre felmenni a szűk fordulókban nem könnyű, én még csak a földszinten és az alsóbb részen voltam - személyes tapasztalatom még nincs - csak másoktól hallottam. Nem is biztos, hogy egy Peugeot 308 kombival megpróbálom az emeletet. Hozzáteszem Dacia Logan-nal sem mindig sikerült elsőre bevenni a lefelé vezető kanyart. Egyébiránt nem tudom, hogy a három megszűnt parkoló helyei valóban kevesebbek voltak-e, mint amit most el lehet foglalni a parkolóházban.
Lényeg azonban, lett egy újabb terünk, ami már ott tényleg nem ártott, mert a korábbi épületek ott a belvárosban, igen elhanyagolt állapotban voltak. Most ez a rész is szép lett. Le lehet menni lépcsőkön egészen a patak mellé, aminek a másik oldalán a városi kerékpárút belvárosi része halad. Lent a patakmederben. A hidak alatti alacsonyabb részt, magasabb vízállás esetén elönti a víz. Dicséretére legyen mondva a Városgondozásnak, hamar megtisztítják az iszapos részeket. Ha valaki pechére pont akkor jár erre kerékpárral, amikor zuhog a városban az eső, akkor vizibiciklivé alakul a kerékpárja. A helyiek már mondják is, hogy nem is igazán kerékpárút, hanem vizibicikliút.
A tér fő alakja a Végvéri vitézek szobra. Elhelyezése azonban nem valami szerencsés. Alacsony talapzatra tették, így a gyerekek könnyebben felmászhatnak rá. Nem tudom meddig lesznek a kardok, s egyéb hajlítható részek. A szobor mögötti falfelületen most karácsony előtt fényfestés lesz, Kíváncsi vagyok rá, ha lehet még bemutatom majd itt is képekkel.
Erre nem értem le. Igazából olyan ködös szomorú idő volt, hogy nem volt kedvem kidugni az orromat a jó meleg lakásból. Pedig biztos megérte volna.
