A régi Centrum Áruház (ami most
DM, Erste Bank, Spar és kínai áruház együtt) mellett az egykori parkoló helyén
alakították ki. Nem voltam olyan előrelátó, hogy az átépítésre gondolva az
eredeti helyzetről készítsek képeket, így a Google Maps-ról szedtem le, ami a
régebbi állapotot mutatja. Igen valóban megérdemel Gárdonyi egy egész teret a
városban, ez ellen nem is lehet kifogás. Még azt sem gondolom rossz ötletnek,
hogy a tér sarkába helyezték el, hiszen eddigi ismereteink szerint ő mindig is
az egyedüllétre vágyott – legalábbis ami a munkát illeti, pontosan ezért volt
egymás mellett két háza, hogy az egyikben teljes magányban tudjon dolgozni. Talán egy kicsit jobb helyet is lehetett volna a szobornak találni.
Szó se róla, akkor lett volna ez
a tér igazán tuti, ha az áruházat el lehetett volna tüntetni onnan, hiszen az
igazán hatalmas területet jelentett volna, s ráadásul ez az épület nem is
igazán egy barokk városképbe illik, de valami miatt mégis így kellett lennie.
Így aztán lett három terünk egymás mellett egyik egy patakkal, a másik egy
épülettel elválasztva.
Ezt a teret is közösségi térnek
szánják a városvezetők. Már szerveztek is ide néhány programot, amin igen sokan
vettek részt. Az elmúlt télen mini korcsolyapályát alakítottak ki itt, melegedővel és természetesen büfével, ahol a forralt bor folyamatosan gőzölgött a tea és más forró ital mellett. Aztán lehetett látni olyan
alkotásokat, amelyeket a városban alkotó fiatalok készítettek, s a karácsonyi
vásárnak is volt itt egy része.
Mindenki eldöntheti, kinek hogy
tetszik. Innen egy híd vezet át a másik új terünkre a Végvári vitézek terére,
de erről már a következő bejegyzésben írok.
