Megint elmaradtam egy kicsit a
bejegyzésekkel, de mentségemre szolgáljon azért dolgoznom is kell, s a kettő
ritkán megy együtt. Amiért tulajdonképpen elindultunk a Múzeumok éjszakájára,
az utolsó napi program volt a főiskola Főegyházmegyei Könyvtárában.
Mire abbahagytuk a Közigazgatási könyvtárban a nézelődést már javában elmúlt 9 óra, így a főiskolán az egyházmegyei könyvtárba már csak a 10 órási turnusba férhettünk bele.
 |
| Kódexírás és iniciáléfestés kellékei |
Az
előzetesben azt ígérték, hogy megmutatják a „leg”-eket, lehet kódexet festeni,
s a végén még valami ajándékot is kap a látogató, hogy emlékezetesebb maradjon
az este. A könyvtárismertetőre már nem akartunk bemenni, hiszen azt már
legalább 3 x hallottuk, így már rögtön az olvasóterem felé vettük az irányt.
Itt a könyvtár vezetője és két munkatársa fogadta a vendégeket. A férfi kolléga
be volt öltözve szerzetescsuhába, s ő ismertette és mutatta be a könyveket.
Előtte a lányomnak volt az a látomása a kódexfestésről, hogy beöltözik
szerzetescsuhába, a körmére viaszgyertyát illeszt, lúdtollat fog a kezébe és
iniciálét fest. Szó se róla nem volt rossz ötlet, csak itt nem elsősorban
felnőtt látogatókra készültek a kódexfestés területén, hanem inkább gyerekekre,
ennek megfelelő volt a felszereltség is. Eredetileg az volt a terv, hogy legyen
egy kicsit emlékezetesebb a látogatás, így mindenki nap egy tekercset
ajándékba. No a lányom már nem kapott volna, ha rá nem kérdezünk, hogy mik azok
ott a polc alsó részén. Így lett egy kódexlap-másolatunk is.
 |
| Legnagyobb könyv |
 |
| Legkisebb könyv |
Közben azért érdemes volt
odafigyelni az ismertetőre is, ami közben aztán a kezünkbe is foghattuk
valamennyit, de volt, amelyiknél cérnakesztyűt kellett húzni, sőt olyan is
akadt, amelyiket csak nagyító segítségével lehet látni. A legkisebb könyv
mindössze 6 mm-es és a Miatyánk 19 nyelvre van benne lefordítva. A legnagyobb
könyv több mint, 80 cm magas és korabeli térképek vannak benne, amelyek még az
1500-as években készültek. Érdekes volt megfigyelni, hogy már annak idején
mennyire ismerték a földrészek partvonalát. Ez akkor igen fontos tudás volt,
hiszen a hajók többsége a part mentén közlekedett, s nem ártott kikerülni a
zátonyokat.
 |
| Könyv 1048-ból |
 |
| Legdíszesebb könyv |
Láthattuk a könyvtár legidősebb
könyvét, amely a 11. században, 1048-ban készült. Akkoriban még nem papírra
írták a lapokat, hanem kikészített állatbőrre. Ha véletlenül eltévesztették az
írást, nem volt nagy a gond, egyszerűen lekaparták, majd újra írták. A mai
körszerű módszerekkel már azt is el tudják olvasni, amit korábban írtak a
lapra. Ezek az állati bőrből készül lapok jóval tartósabbak voltak mint a mai
papírok. Teljesen más a tapintásuk a fogásuk. Ezt csak kesztyűben volt szabad
megfogni, s a térképeset is csak így lehetett megérinteni. Itt volt a legdíszesebb könyv is ami a Főegyházmegyei Könyvtárban fellelhető.
 |
| Legészakibb nyelv |
 |
| Felsőtárkányi kastély |
Érdekességként itt volt még az
eszkimó nyelvre lefordított Biblia is, amely a legészakibb nyelvre lett
lefordítva. Most azonban nem nézhettük meg a 4 nyelvre lefordított
szertartáskönyvet, ami szintén megérdemelt egy „leg”-et, mivel ha jól emlékszem
akkor az volt az egyik legkorábban 1 könyvön belül több nyelvre lefordított
dokumentum. Ezt én egy korábbi városismereti sétán láttam, de itt meg lehet
nézni a róla szóló bejegyzést is. Meg kell még említenem egy metszetet is. Ez ugyan nem leg, hanem inkább egyetlen. Ezen a metszeten Huetter az a felsőtárkányi kastély ábrázolta, amelyet Barkóczy püspök építtetett és Eszterházy leromboltatta. Az ok mindössze annyi volt, hogy túl nagyvilági életet élt az előd.
Ennyi fért bele ebben az évben az
éjszakai programba. Most a várba nem mentünk fel, hiszen 10 óra után már csak a
kiállításokat lehetett volna újból megtekinteni, az engem érdeklő programok már
korábban befejeződtek. Panaszra azonban nem lehet ok, hiszen így is sok új
ismerettel gyarapodtunk. Jövőre megint részt veszünk valamelyik érdes
rendezvényen.
