A lányomnak vasárnap volt
fellépése a hastánccsoporttal a Végvári
Vígasságok idején. Én pedig Várbaráti
Kör tag vagyok, így a vigasságok idején egy napra kaptam tiszteletjegyet, hát
persze, hogy akkor használtam fel, amikor valami kötődésem is van. Ahogy
odaértünk a várhoz, kezdődtek a bonyodalmak. A lányom mint szereplő,
természetesen bemehetett, nekem azonban a tiszteletjeggyel oda kellett fáradnom
a kasszához, hogy kaphassak egy karszalagot. Mire erre sor került, közölték
velünk, hogy nem mehetünk be a Varkoch-kapun, mert most van az ostromjelenet, s
a mi járkálásunk balesetveszélyes lenne. Szíveskedjünk a hátsó bejáratot
használni. Tehát usgyi a várlépcső, az aluljáró, majd az Ostrom utca, s miután
már majdnem a Gárdonyi-háznál járva el is érhettem a hátsó bejáratot. Először
mentem a Kazamata bejárathoz, mert ott volt a csoportnak fellépése, de meg is
kaptam az információt, hogy a táncra csak a csatajelenet zárása után kerül sor.
Nem volt mit tenni beálltam én is a nézők közé, s éppen akkor cseppentem bele a
jelenetbe, amikor Mekcsey-t áruláson kapják. Egymást követték a jelenetek,
természetesen a csatajelenet volt a fő attrakció, egyrészt a résztvevő
hagyományőrző csoportok száma miatt, másrészt a felvonultatott korabeli
haditechnika végett. Durrogtak azt ágyúk, elsültek a puskák, csattogtak a
kardok. A megfelelő alapzaj nem maradt el. Hamarosan „sebesültek” feküdtek a
„csatamezőn”, s Dobó ünnepelhetett a várbéli néppel. Nem maradhattak el
természetesen a mai kornak megfelelő beszólások sem, sajnos nem emlékszem
mindegyikre. Az egyikre azért mert az már klasszikus, amikor a török megy
Dobóhoz, hogy ő úgy hallotta, errefelé van jó bor a pincékben. Dobó aztán
megkérdezi,: Mi van török, átkeresztelkedtél? Válaszol a török: dehogy
keresztelkedtem én át, de a pincében sötét van, s ott nem lát Allah! A másik
már tényleg inkább a mai kornak felel meg.
Dobó és Sárközi találkozik.
Üdvözlik egymást, majd így szól Dobó:
-
Hej, Sárközy gyere velem Franciaországba, itt
úgyis csak cigány – bocsánat roma – maradsz, de ott még elnök is lehet belőled!
Miután befejeződött az
ostromjelenet, már mentünk is a Kazamatához. Itt a fellépést össze kellett
egyeztetni a csoportok vezetésével is. Így két csoportnak szerencséje volt,
mert az idegenvezetés mellé hastáncbemutatót is kaptak, az egyik csoport a
csoportos táncokat láthatta, a másik pedig a szólótáncokból kapott bemutatót. A
fellépés után autentikus környezetben fényképezkedés következett körben, a
várban. Lassan azért a lányom is átöltözött.
Vásároltunk természetes
alapanyagú szappant, majd valami ennivaló után néztünk. Mivel kenyérlángost én
is sütöttem már otthon így inkább a juhtúrós lepényt kóstoltuk meg tejföllel,
lilahagymával és sült bacon szalonnával. Fenséges volt. Ennek elfogyasztásához
kerestünk volna egy kis ülőhelyet az árnyékban, de a padok mind foglaltak
voltak. Így a Képtár épületének lépcsőjére telepedtünk le. A Gótikus Palota
előtt korabeli fegyverbemutató volt, tehát az étel elfogyasztása meglehetősen
nagy hangzavarban történt. Közben odatévedt hozzánk egy hostess is, aki egy
kérdőív kitöltésében kérte segítségünket a várjátékkal kapcsolatban. Mindketten
készségesnek bizonyultunk ebben a tekintetben. Én ilyen kérdőívet már az elmúlt
évben is töltöttem ki. Alighogy befejeztük a kitöltést egy hagyományőrző
csoport foglalta el mellettünk a helyet, aki Ahmed pasa imádására szólította
fel az embereket, cserébe a pasa megáldja őket. Beszervezték a lányomat is,
majd miután megtörtént az eset, az pasa szolgája felkapta a lányomat, s inalt
is vele el, imitálva, hogy a háremben a helye. Persze csak a képtár oldaláig
szaladt el, mindenesetre a lányom élvezte, s később örömmel mesélte el otthon
is.A végére a vár Dobó bástyája mellett sétáltunk le városba, majd hazafelé.
