Egri Várbarátok Köre

Díszközgyűlés

Április 14-én az Egri Várbarátok Köre díszközgyűlést tartott abból az alkalomból, hogy testvéri kapcsolatot ápolnak a németországi Siegen város várbaráti körével. Most pedig megadták a módját az ünneplésnek. A program az előzetes tervel szerint az ágyúdombon ágyúlövéssel indult volna, ahol EMJV polgármestere mondott volna köszöntőt, majd az EgriVitézlő Oskola tartott volna bemutatót. Ezt az időjárás keresztülhúzta, de én inkább azt mondom, hogy a kényelmünk, mert az eső szinte csak szitálás volt, ha meg a hagyományokhoz ragaszkodunk, akkor ugye a középkorban nem riasztotta vissza az embereket egy kis eső.

Így azonban a vendégeket a Vitézlő Oskola tagjai fogadták, de a Dobó bástya bejáratánál és a konferenciateremben. Elsőként Sós István alpolgármester köszöntötte a két várbaráti kör képviselőit. Volt egy rövid megnyitó a EVBK elnöke jóvoltából, majd a Balassi Bálint Általános Iskola és előkészítő Szakiskola Tinódi Sebestyén Tagiskolájának kórusa mutatott be egy rövid műsort egy csengettyűkoncerttel fűszerezve. Utóbbi nagyon érdekes volt.

Következett egy rövid összefoglaló az elmúl 25 évről dr. Petercsák Tivadar, a Dobó István Vármúzeum egykori vezetőjétől. Bemutatta a két szervezet együttműködését, illetve a közös rendezvényeket.

Ezután megint nem maradtunk műsor nélkül mert a Musica Aulica Régizene Együttes szórakoztatta az egybegyűlteket. Olyan jó volt hallani ezeket a régi ritmusokat és élvezni a régi korok hangszerei által nyújtott élményt. Itt mutatom meg az érdeklődőknek is. Elég gyakran szerepelnek a városban, de nem egy külföldi meghívásnak is eleget tettek már.

Színesítve a palettát a Siegeni Várbaráti Kör elnöke dr. Alexanander Wollschläger is beszédet mondott, természetesen német nyelven, de ez rögtön fordításra került az egyik tag segítségével. Megköszönte az együttműködést, beszélt a kezdetekről, hogy 25 évvel ezelőtt mekkora lelkesedéssel töltötte el az, hogy a „vasfüggöny” mögött is él és létezik egy az övékhez hasonló intézmény, ráadásul kiváló és nem kevés tagsággal. Lenyűgözte, hogy a kapcsolatfelvétel idején az EVBK több mint 3000 taggal büszkélkedhetett, míg az ő egyesületük taglétszáma alig érte el a 200 főt. Nagy rajongója Egernek, a várnak és a város történelmének. – Egy érdekesség: Nem ekkor hangzott el, de érdemes megjegyezni, hogy Eger volt az első a magyar várak közül, ahol a nemzeti lobogó díszítette a vár fokát, ráadásul ez még a rendszerváltás előtt 1987-ben kezdődött. – Végül ajándékként átnyújtott egy német zeneszerző ez alkalomból komponált művének kottáját valamint eredeti CD-jét azzal a kéréssel, hogy szeretné, ha a Várbaráti Kör által választott énekkar és zenekar bemutatná ezt a művet egy adandó alkalommal.

Következő fellépőként az Agria Vegyeskar adta elő az énekszámait, tagjai közül 2 fellépőt személyesen is ismertem. Utána Okos Tibor előadása következett dudán, majd Fajcsák Attila zenélt tekerőlanton.

A díszközgyűlés végén dr. Veres Gábor az EVBK ügyvezető elnöke szólt az egybegyűltekhez, s végül egy pohár bor és sós süti mellett egy kötetlen beszélgetéssel ért véget a megemlékezés.

Egri csillagok

A regény keletkezése

Az előadást az Egri csillag fesztivál alkalmával rendezték meg az Egri Vár Dobó-bástyájának rendezvénytermében. Úgy vélem ebben az évben elég sokszor fogok erre járni. Előzetesben elmondom, hogy a múlt hónap végén beléptem az Egri Vár Barátai körbe. Két okból is tettem ezt. Az egyik, nekem tetsző bemutató programokat hirdettek meg, s ha már egri vagyok, akkor illik ismernem a városomat valamint annak történetét(most nagyon lokálpatrióta lettem!). A másik, hogy egyszeri belépési díj megfizetésével, annyiszor mehetek a várba, ahányszor csak akarok. Vannak olyan kiállítások, amelyek megtekintéséért nem kell fizetnem. Sőt lesznek olyanok is, amelyekért ugyan normál körülmények között, még így is fizetni kellene, de… Mivel szerveznek a kör tagjainak csoportos tárlatvezetést, így ha jól gondolom ettől is mentesülök. Ilyen belépőjegyárak mellett azért ez nem megvetendő. Azért ehhez az is kell, hogy érdekeljen a dolog. Márpedig, ha az olvasóimnak szeretnék néha napján valami érdekességgel is szolgálni, akkor persze, hogy érdekel.

Ennyi bevezetés után csak neki kellene kezdeni. Az előadást Szalainé Király Júlia tartotta, korábban vele jártuk végig a Gárdonyi házat is. Köszönet az új ismeretekért.

Sokan úgy gondolják, ha már Gárdonyi itt lakott a vár mögött, akkor egyértelműen kínálkozott a téma a regényéhez. Mielőtt ide költözött alkotói közeget keresett, itt Egerben meg is találta, ebben a magányos házban. Kezdetben csak a ma írói házként bemutatott épület volt az övé.

Aztán megvásárolta a mellette, mögötte lévő telkeket is, így majdnem egy falut hozott létre a városban. Nagyon sok könyvet vásárolt, aminek egy része ma is ott található a házában. Még egy érdekesség, aztán már tényleg a regényről írok. A történelem-, és nyelvtudomány mellett természettudós is volt. Ő fedezett fel kertjében egy olyan pókot, amit addig még nem írt le a természettudomány, még Herman Ottó is elismerte. Ez volt a hatszemű csonka pók. Bocsánat a kalandozásért, de ezeket szerintem jó, ha tudja róla az aki szeretné megismerni.

Most már tényleg a regény. Gárdonyit soha nem a helyszínek ihlették írásra, sokkal inkább személyek cselekedetei. Ez alkalommal is így történt, mint ahogy a Láthatatlan ember regényét Attila legendája, az Isten rabjai-t pedig Szent Margit legendája hívta életre. Ebben az esetben Bornemissza Gergely élete volt a kiindulás. Fiainak mesélt a várban Bornemissza Gergelyről. A gyerekei pedig sok kérdést tettek fel, ő pedig alaposan utánajárt a válaszoknak, s egyre jobban megismerte a deák, a későbbi várkapitány életét, így már elkezdődhetett az írás is. A könyv eredeti kéziratában az első cím is ez: Bornemissza Gergely élete. Aztán ahogy jutott előre a főhős életében úgy változott a cím először Hold és csillagok-ra, majd Egri csillagok-ra. Itt úgy gondolom a város mai szavakkal idézve városmarketingért köszönetet mondhat Gárdonyi Gézának, mert hiába az egri vitézek fényes diadala, ha nem lenne mellette az Egri csillagok, méghozzá ezzel a címmel, akkor talán városunk sem lenne ennyire ismert országon belül és kívül is.

Gárdonyi a regények írása előtt mindig alaposan körbejárta a témát, legtöbbször felkereste a helyszíneket is – Európában nagyon sokfelé járt – így járt a Mecsekben (Bornemissza Pécsett született), meglátogatta az isztambuli Héttornyot, ahol Bornemissza halála előtt raboskodott, így aztán szépen kialakultak a regény helyszínei. A regényhez a legtöbb alapot Tinódi Lantos Sebestyén, Summáját írom Eger várának szolgáltatta. A várat is alaposan felfedezte, holott ez abban az időben eléggé nehézkes lehetett, mert a vár igen romos állapotban volt. Az 1702-es várrombolási hullám és a következő évek eseményei után nem védte semmi a falakat, az építőanyagot sokszor innen vitték a város házaihoz. A másik forrás az érseki pincerendszer volt, ahonnan építőanyaghoz juthattak az emberek.  A vár egy részét a Zárkándy és a Sándor bástya között az Eger – Szilvásváradi vasút építésekor 1908-ban el kellett bontani. Ma is a vár keleti részén (a képen láthatóan) a váron belül megy a napi – racionalizálás miatt megmaradt – két vonatpár. Így már egy kicsit világosabb, miért is volt olyan nehéz elképzelni hogyan nézett ki a török korban a végvár. Ráadásul a török ostrom utáni felújítást végző Baldigara olasz építő terveiből is csak 3 maradt meg, s valószínűleg pont az tűnt el, ami szerint a rekonstrukciót végezték. Azért a korabeli leírások alapján az alaprajzot úgy kellett elképzelni, mintha egy teknősbéka lenne dél felé néző fejjel. Úgy vélem ezen nehézségek ellenére figyelemre méltó mű keletkezett az író tollából. Kötelező olvasmánynak lehet egy mai gyermek számára már nem igazán megfelelő, de mindenképpen példát mutat a helytállásból, s hogyan is kell szívvel, lélekkel kiállni egy ügy mellett.

Érdekes látni a kéziratát, a lapokat soha nem írta végig, mindig volt a szélén hely a javítások számára. Másik dolog, amit folyamatosan követett, hogy mindig volt vele cédula, még éjszaka az éjjeli szekrényén is, mert ha eszébe jutott valami azonnal felírta, nehogy a feledés homályába vesszen a gondolat.

Az előadáson a végén kezünkbe vehettünk egy rajzot, hogy az ő korabeli elképzelése alapján hogyan is nézhetett ki a vár, majd ez alapján tettünk egy sétát a Föld-bástyától majdnem a székesegyház romjáig.

Az előadás után még gyorsan körbenéztem az Egri Csillag borbemutatón is, amit a Gótikus Palota előtti téren rendeztek be egri és Eger környéki borászok részvételével. Látni a képen, hogy az időjárás nem fogadta kegyeibe a látogatókat. Nekem sem volt kedvem kóstolni a "hideg" borocskát. Melegen jobban esett volna. Ráadásul megbeszéltük a barátnémmal, megyünk este a Csík zenekar koncertjére, na gondoltam akkor majd kóstolunk. Aztán estére annyira elromlott az idő, hogy nem volt kedvünk kidugni az orrunkat, még a Csík zenekar meg egy pohár bor kedvéért sem, így maradtunk a meleg lakásban, s ott kóstoltunk egy pohárkát az Egri csillag borból.

Egri Templomok I. Pyrker János László a templomépítő

Az elfeledett templomépítő Pyrker János László II.

Barabás Miklós: Pyrker

Az előző részt itt olvashatjátok!
Pyrkert a pápa is nagyon kedvelte, mikor megismerte munkáját az „ad limina” alkalmával. Ez normál körülmények között egy érsekre levetítve 10 percig tartott, azonban Pyrkernél másfél óráig, s tovább is kívánt vele beszélni, így látogatásának 2. és 3 napján is magához hívatta. Pyrkert bíborossá szerette volna kinevezni, de ezt a főpap nem fogadta el, ő inkább a császárhoz szeretett volna hű maradni, mert onnan nagy segítséget kapott. Inkább Fischer egri érsek helyre szeretett volna menni. Kinevezése 1827-re sikerült. Kérte, az egyházmegyét, hogy bevonulása alkalmával ne rendezzenek nagy ünnepséget, csak szerény legyen a beiktatás. Ezt azonban csak ő kívánta, a tényleges fogadtatás főúrhoz illően történt.

Meggyőződése volt, hogy nagy egyházmegyéhez nagy templom illik. Már Eszterházy Károly érseknek is megfogant a fejében valami hasonló gondolat, de a végső megoldás azért csak Pyrkerre maradt. Ennek megfelelően cselekedett. Keresett egy tervezőt, aki aztán megbízást kapott az épület tervezésére. Az első bemutatott tervet ugyan elutasította Egerre vonatkozóan – nem tartotta elég impozánsnak az egyházmegye méretéhez – de azért ez is megvételre került, s ez lett később Polgárban a Nagyboldogasszony Templom.

Velence, San Marco

Eger, Bazilika

A további tárgyalások során már sikerült a főpap gondolatairól pontosabb képet alkotni, így a megbízott tervező Hild József már az érsek számára is megfelelő tervet mutatott be. Az érsek álma tulajdonképpen egy a velencei San Marco székesegyházra valamennyire hasonlító templom volt, amiből aztán elég sok meg is valósult. Pl. a két épület tájolása megegyezik. Az egri székesegyház boltívei, impozáns belső tere is erre emlékeztetnek(szerintem elég halványan, már jártam a velenceiben is, mondjuk a boltív tényleg megvan, de a díszítés miatt egészen más a két templom jellege). S hogy ne csak beszéljek mutatom is a légi felvételen a tájolást.

A középkori Szt. Mihály templom helyén 1831-ben kezdték el építeni, s másfél év múlva már álltak is a falak. Ez abban az időben nagy szó volt a templom méreteihez képest. Érdekes módon érték ezt el. Egyrészt több építőmestert alkalmaztak, másrészt az érsek fát hozatott az erdeiből, amiből aztán folyamatosan egyre magasodva széles állvány épült a falak köré. Ezeken az állványokon aztán ökrös szekerek jártak fel s alá kövekkel megrakottan, s ott vehették le róla az anyagot, ahol éppen szükség volt rá. Teljesen készen, tehát bevakolva, szobrokkal, domborművekkel, néhány festménnyel, és az alapvető berendezésekkel 5 év múlva lett. A szobrokat szintén egy olasz mester Marco Casagrande készítette. Az ő alkotásai a székesegyház előtt álló 4 nagyméretű szobor(Péter és Pál apostol, s Szent István és Szent László királyunk), valamint a bazilikán kívül és belül található összes dombormű. Az oltár mellett álló két angyalt is ő faragta, ezeknek másolatai megtalálhatóak Olaszországban. Ott azonban lényegesen kisebb templomban kerültek elhelyezésre, s szinte óriásnak látszanak, szemben az itteni arányokkal aminek éppen megfelelnek.  A felszentelésre 1836 május 7-én került sor. Erre Pyrker érsek meghívta a császárt is, de a meghívó sajnálatos módon egy hivatalnok kissé fölényeskedő jegyzetével került a császár elé, aki ez alapján úgy határozott, hogy József nádort küldi el a megszentelésre. Ő azonban megbetegedett és csak egy helyettes látogatta meg az egri bazilika felszentelését. Ezen Pyrker igencsak felháborodott, mert nem tudta mire vélni az „elutasítást”. A beszédet végül is Lonovics csongárdi püspök mondta.

Pyrker egyházias gondolkodását mutatja, hogy a lépcsők mellett két szent királyunk és a két apostol vezeti a látogatót Isten hajlékába.





Pyrker nemcsak főpap, hanem politikus is volt. Főispánja volt Heves és Külső Szolnok vármegyéknek. Aztán jött egy önjelölt Miskolcról, aki ki akarta neveztetni magát hogy mehessen az országgyűlésbe – ez sikerült is neki – Keglevics báró segítségével Pyrker tudta nélkül. Ezen a főispán nagyon felháborodott s itt is hagyta a várost, visszatért Bécsbe. Élete további részében a az ausztriai Bad Hofgastein-t Európa egyik legelőkelőbb fürdőjévé tette. Megoldotta azt – a szigetelt csővezetéket akkor még nem nagyon ismerték – hogy a forrástól a víz viszonylag kis hőveszteséggel jusson el a medencékhez. Élete végén azért valamennyire sikerült a városhoz „visszaédesgetni”. A városban ő építtetett egy olyan épületet, amit kimondottan katonák elszállásolására használtak. Korábban a városban állomásozó katonai vezetőket a polgári lakosságnál helyezték el, ami nem kis megterhelést jelentett az egyes családoknak. Ez most a Magyar Nemzeti Bank épülete a városban a Bazilika oldalával párhuzamosan. 1847 12. 02-án halt meg, végrendelete szerint testét a lilienfeldi apátságban, míg szívét az egri székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Miért is vált halála után elfeledetté. Ő a császári ház kegyeltje volt. Halála után következett a szabadságharc, ami ugye nem nézte jó szemmel az ilyen embereket, tehát akkor szinte teljesen feledésbe merült. Utána pedig nem volt aki kibogarássza az „ismeretlenség” homályából.

A főpap egészalakos képét Barabás Miklós készítette el 1842-ben. Ez a kép 1948-ig a mai Polgármesteri Hivatal dísztermét ékesítette, ezután pedig az Egri Vár Képtárába került. Ma is ott látható. Egerben jelenleg egyedül a Bazilika melletti tér viseli a nevét, korábban a mai Egészségház utcát is szintén róla nevezték el.

A székesegyházat a pápa a XX. század második felében emelte basilica minor rangra – az országban 15 hasonló rangú templom van.

Még egyszer köszönet Czakó kanonok Úrnak a történetért!

Húsvét

Kedves Olvasók és Látogatók!

A szép tavaszi ünnepen kinek kinek kedvenc foglalatosságában saját hajtatású búzával és kreatív tojással  kívánok szép Húsvéti Ünnepet!