Barokk kályhák az egri főiskolán

Ebben az évben a főiskola szervezett érdekesebb programot számomra a Múzeumok éjszakáján. Előadást hallhattunk a főiskola kályháiról, de előtte egy kis bevezetőt is kaptunk az oktatási intézmény létrejöttéről.

A főiskola épületét ugyan Barkóczy püspök álmodta meg, de a tényleges kivitelezés Eszterházy Károlyra maradt. Az eredeti terv csupán egy emeletes épület volt. Az építtető püspöknek azonban jóval magasabbra törő tervei voltak, Egert egyetemi várossá szerette volna tenni. Ez aztán sajnos nem sikerült Mária Terézia „Ratio Educationis” rendelete miatt, amely szerint csak a fővárosban lehetett egyedül egyetem. Eszterházy azonban az épület külsejében és a belsejében mégis ezt próbálta megmutatni.

A kétemeletes épület – 4 viszonylag hatalmas méretű termével (Kápolna, Főegyházmegyei Könyvtár, Díszterem, a II. emeleti Színházterem) és az abban a korban korszerű csillagvizsgáló toronnyal, itt most Csillagászati Múzeum van – valóban ezt tükrözte.

Érdekes megfigyelni az I. emeleti három terem mennyezetét és az arra festett freskókat. Az egész épületben azonos a mennyezet íveltsége – a legalacsonyabb és a legmagasabb pont között mindössze 90 cm a különbség. E három teremben azonban mintha kitárulna a boltozat, s nem tudjuk eldönteni a valódi magasságot. Különösen figyelemre méltó ez az egyházmegyei gyűjteményben.

Na de most nem is erről szeretnék írni, hanem a kályhákról. Az épületet eredetileg 78 cserépkályhával fűtötték, ezt Povolini Ferenc alaprajza szerint lehetett megállapítani. Ezeket a püspök Magnus Károly győri kályhásmestertől rendelte meg 1770-es évek elején. Az első szállítmány 1775-ben, míg az utolsó 1780-ban érkezett meg. Győrből Pestig hajóval, majd onnan szekereken tették meg az utat a városig. Alkalmanként a mester 1 hónapot töltött itt, hogy a beépítse, illetve beüzemelje a ma már védelem alatt álló fűtőtesteket. A kályhákat a folyosóról nyíló fűtőajtókon keresztül rakták meg, tisztították. Előfordult, hogy egy ajtó mögül akár 3 kályhát is lehetett fűteni. Jelenleg ezek már nem üzemelnek.

A „kályhatúra” vezetője Kiss Adrienn volt, aki könyvet is írt ezekről a azokról. A kiadvány a Líceum Kiadó gondozásában jelent meg, aki közelebbről is meg szeretne ismerkedni a régi fűtőtestekkel, az on-line is megrendelheti, vagy személyesen a Tittel Pál Könyvtár és Médiacentrumban. Szerettem volna fényképezni is, de megkértek, hogy ne tegyem. Ennek eleget is tettem, de mivel korábban erről a tiltásról nem tudtam, így azért egy fényképem mindenképpen van a kályhák egyikéről. Történetesen arról, amelyik a Csillagászati Múzeumban található. Az író kérését figyelembe véve, ide sem fogom feltenni a képet teljes terjedelmében, csak részletet mutatok róla.

A kályhák egy része eredeti helyén áll, más részét helykitöltőként állították be a termekbe. Így történt ez a Csillagászati Múzeumba állított példánnyal is, hiszen ott nem volt eredetileg fűtés.

Jelenleg a főiskola épületének I. és II. emeletének termeiben vannak kályhák, valamint a toronyban. Közöttük nincs két egyforma sem méret, sem díszítés tekintetében. Abban azonban megegyeznek, hogy mindegyik bevonata fényes máz amely fehér vagy zöld színű.

A kályhák magassága 172 cm és 332 cm között változik. Általában vas vagy rézlábakon állnak, alattuk kőlap van elhelyezve. Ezt most a modern korban is sok helyem megtartották, így körbe lett parkettázva. A kályhák 2-3 részesek. Van egy hengeres rész, aminek a tetején a párkány helyezkedik el, majd ezt zárja le az általában felfelé keskenyedő harang vagy körte alakú rész. A tetején gyakran lángnyelveket láthatunk. A kályhák nagy többsége késő barokk díszítésű.