Gombabemtutató III.

Még más gombákat is megismertem ott az asztalon. Nem mondom, hogy a természetes helyükön is 100 %-ban felismerném, de megvan rá az esély. Először egy feltételesen ehető gombát mutatok, ez a selyemgomba. Ezek nyersen fogyasztva mérgezők és összetéveszthető a gyilkos galócával, ezért gyűjtésre nem ajánlottak.

Most már csak valóban ehető gombákat nézünk. Itt van például a sárga rókagomba. Ízletes ételek készülhetnek belőle, s aki a gombákat egy kicsit ismeri, az nehezen téveszti össze más, esetleg mérgező fajtával. Természetesen itt is igaz, aki nem biztos a felismerésben az vigye el gombavizsgálóhoz, s ott meggyőződhet helyes vagy helytelen ismeretéről. Ne felejtsük el azonban, hogy a különböző gombákat elkülönítve gyűjtsük mindenképpen. Még véletlenül sem keveredhetnek össze, mert akkor esetleg az egészet ki kell dobni egyetlen mérgező gomba miatt.

A kékhátú galambgomba szintén egy ízletes gombafaj, jóformán csak a galambgombákkal téveszthető össze, de azért vigyázni kell vele, mert a kalapjának a színe veszélyesen hasonlíthat a gyilkos galócához. Azonban, ha figyelmesek vagyunk, akkor a lemezek színéből és a bocskor valamint a gallér meglétéből észrevesszük a másik fajt.

Igen gyakori faj a nyári vargánya, sokan összetévesztik az ízletes vargányával.

A barna érdestinórú gombának csak a fiatal példánya ad élvezhető ételt, az idősek már szívós tönkkel, illetve nyálkásítja az ételt.

A pöfetegek fiatal példányai egytől egyig ehetőek, de ezek közül is az egyik legízletesebb a bimbós pöfeteg. Korábban már találkoztam az óriás pöfeteggel a telken. Egy kora őszi napon egy kb. 40 cm-es példányt találtunk az uborkák mellett. Lett is belőle rántott gomba.