Egri Templomok I. Pyrker János László a templomépítő

Az elfeledett templomépítő Pyrker János László II.

Barabás Miklós: Pyrker

Az előző részt itt olvashatjátok!
Pyrkert a pápa is nagyon kedvelte, mikor megismerte munkáját az „ad limina” alkalmával. Ez normál körülmények között egy érsekre levetítve 10 percig tartott, azonban Pyrkernél másfél óráig, s tovább is kívánt vele beszélni, így látogatásának 2. és 3 napján is magához hívatta. Pyrkert bíborossá szerette volna kinevezni, de ezt a főpap nem fogadta el, ő inkább a császárhoz szeretett volna hű maradni, mert onnan nagy segítséget kapott. Inkább Fischer egri érsek helyre szeretett volna menni. Kinevezése 1827-re sikerült. Kérte, az egyházmegyét, hogy bevonulása alkalmával ne rendezzenek nagy ünnepséget, csak szerény legyen a beiktatás. Ezt azonban csak ő kívánta, a tényleges fogadtatás főúrhoz illően történt.

Meggyőződése volt, hogy nagy egyházmegyéhez nagy templom illik. Már Eszterházy Károly érseknek is megfogant a fejében valami hasonló gondolat, de a végső megoldás azért csak Pyrkerre maradt. Ennek megfelelően cselekedett. Keresett egy tervezőt, aki aztán megbízást kapott az épület tervezésére. Az első bemutatott tervet ugyan elutasította Egerre vonatkozóan – nem tartotta elég impozánsnak az egyházmegye méretéhez – de azért ez is megvételre került, s ez lett később Polgárban a Nagyboldogasszony Templom.

Velence, San Marco

Eger, Bazilika

A további tárgyalások során már sikerült a főpap gondolatairól pontosabb képet alkotni, így a megbízott tervező Hild József már az érsek számára is megfelelő tervet mutatott be. Az érsek álma tulajdonképpen egy a velencei San Marco székesegyházra valamennyire hasonlító templom volt, amiből aztán elég sok meg is valósult. Pl. a két épület tájolása megegyezik. Az egri székesegyház boltívei, impozáns belső tere is erre emlékeztetnek(szerintem elég halványan, már jártam a velenceiben is, mondjuk a boltív tényleg megvan, de a díszítés miatt egészen más a két templom jellege). S hogy ne csak beszéljek mutatom is a légi felvételen a tájolást.

A középkori Szt. Mihály templom helyén 1831-ben kezdték el építeni, s másfél év múlva már álltak is a falak. Ez abban az időben nagy szó volt a templom méreteihez képest. Érdekes módon érték ezt el. Egyrészt több építőmestert alkalmaztak, másrészt az érsek fát hozatott az erdeiből, amiből aztán folyamatosan egyre magasodva széles állvány épült a falak köré. Ezeken az állványokon aztán ökrös szekerek jártak fel s alá kövekkel megrakottan, s ott vehették le róla az anyagot, ahol éppen szükség volt rá. Teljesen készen, tehát bevakolva, szobrokkal, domborművekkel, néhány festménnyel, és az alapvető berendezésekkel 5 év múlva lett. A szobrokat szintén egy olasz mester Marco Casagrande készítette. Az ő alkotásai a székesegyház előtt álló 4 nagyméretű szobor(Péter és Pál apostol, s Szent István és Szent László királyunk), valamint a bazilikán kívül és belül található összes dombormű. Az oltár mellett álló két angyalt is ő faragta, ezeknek másolatai megtalálhatóak Olaszországban. Ott azonban lényegesen kisebb templomban kerültek elhelyezésre, s szinte óriásnak látszanak, szemben az itteni arányokkal aminek éppen megfelelnek.  A felszentelésre 1836 május 7-én került sor. Erre Pyrker érsek meghívta a császárt is, de a meghívó sajnálatos módon egy hivatalnok kissé fölényeskedő jegyzetével került a császár elé, aki ez alapján úgy határozott, hogy József nádort küldi el a megszentelésre. Ő azonban megbetegedett és csak egy helyettes látogatta meg az egri bazilika felszentelését. Ezen Pyrker igencsak felháborodott, mert nem tudta mire vélni az „elutasítást”. A beszédet végül is Lonovics csongárdi püspök mondta.

Pyrker egyházias gondolkodását mutatja, hogy a lépcsők mellett két szent királyunk és a két apostol vezeti a látogatót Isten hajlékába.





Pyrker nemcsak főpap, hanem politikus is volt. Főispánja volt Heves és Külső Szolnok vármegyéknek. Aztán jött egy önjelölt Miskolcról, aki ki akarta neveztetni magát hogy mehessen az országgyűlésbe – ez sikerült is neki – Keglevics báró segítségével Pyrker tudta nélkül. Ezen a főispán nagyon felháborodott s itt is hagyta a várost, visszatért Bécsbe. Élete további részében a az ausztriai Bad Hofgastein-t Európa egyik legelőkelőbb fürdőjévé tette. Megoldotta azt – a szigetelt csővezetéket akkor még nem nagyon ismerték – hogy a forrástól a víz viszonylag kis hőveszteséggel jusson el a medencékhez. Élete végén azért valamennyire sikerült a városhoz „visszaédesgetni”. A városban ő építtetett egy olyan épületet, amit kimondottan katonák elszállásolására használtak. Korábban a városban állomásozó katonai vezetőket a polgári lakosságnál helyezték el, ami nem kis megterhelést jelentett az egyes családoknak. Ez most a Magyar Nemzeti Bank épülete a városban a Bazilika oldalával párhuzamosan. 1847 12. 02-án halt meg, végrendelete szerint testét a lilienfeldi apátságban, míg szívét az egri székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Miért is vált halála után elfeledetté. Ő a császári ház kegyeltje volt. Halála után következett a szabadságharc, ami ugye nem nézte jó szemmel az ilyen embereket, tehát akkor szinte teljesen feledésbe merült. Utána pedig nem volt aki kibogarássza az „ismeretlenség” homályából.

A főpap egészalakos képét Barabás Miklós készítette el 1842-ben. Ez a kép 1948-ig a mai Polgármesteri Hivatal dísztermét ékesítette, ezután pedig az Egri Vár Képtárába került. Ma is ott látható. Egerben jelenleg egyedül a Bazilika melletti tér viseli a nevét, korábban a mai Egészségház utcát is szintén róla nevezték el.

A székesegyházat a pápa a XX. század második felében emelte basilica minor rangra – az országban 15 hasonló rangú templom van.

Még egyszer köszönet Czakó kanonok Úrnak a történetért!