EKF belső Csillagászati Múzeum I.

EKF Belső Csillagászati Múzeum (megmaradt műszerek)

Néhány egyéb kitérő mellett, ami azóta a városban történt, folytassuk ismerkedésünket a város látnivalóival. Tudom eléggé jó helyzetben vagyok nagyon sok más várossal szemben, hiszen nálunk annyi a látnivaló, amennyit sokszor 4-5 más helyen lehetne megnézni.

Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a múlt héten, hogy a fiatalok mennyire nem ismerik azt a helyet ahol laknak. Itt most nemcsak saját városomra gondolok, hanem azt hiszem úgy van még ezzel más hely is. Meg lehetne szervezni, mondjuk középiskolában, hogy a 4 év folyamán valamikor a tanulók megismerkednek annak a városnak a látnivalóival, történelmével, fejlődésével, ahol tanulnak. Ez minden helyen más és más időt venne igénybe. Gondolom havonta egyszer osztályfőnöki óra keretében meg lehetne oldani, úgy, hogy kb 25-30 perces ismertetőket lehetne tartani. Most pedig lehet elátkoznak engem a középiskolás tanulók, mert ez számukra egyáltalán nem fontos!. Aláírom 14-18 éves fejjel nem is így gondolkodik a nagy többség, még én is így gondoltam ekkor, de a szülőföldem ismerete szerintem mindenkinek szükséges lenne, ebbe pedig szűkebb pátriánk bőven belefér. Én most ezért teszek egy kicsit, legalábbis merem remélni.

Visszatérünk tehát a Líceum épületéhez. Eddig 6 bejegyzést írtam ebben a témában, de még szerintem lesz is ehhez kapcsolódó cikk. Ezek csak a lényegesebb részek voltak, de még nagyon sok mindenről lehet beszélgetni ezzel az épülettel kapcsolatban.

Eddig megismerkedtünk a Csillagda történetével, most megismerjük azt a berendezését, ami megmaradt az utókornak.

Így néz ki felülről a Csillagászati Múzeum.

Most pedig haladjunk szépen sorban. Egyik dolog érdekesebb a másiknál. Én ugyan igyekszem itt bemutatni, de a valóságban mégis teljesen másképp néz ki, hiszen ott mellette lehetünk, szinte „megfoghatjuk”, érezhetjük a hely szellemét, s mindannak a hangulatát az egész Líceum épületében, amit az egykori kiagyalója és megvalósítója ránk hagyott örökül.

Álljon itt néhány sor idézet a püspöktől, ami a napokban egy könyvbemutató meghívóján invitálta az embereket.

„…azon épületnek felállításával es az oskoláknak bé hozásával az vala leg főbb kívánságom, hogy az tanulo iffiak idővel az ottan vett tudományokat a Köz Jónak előmozdítására és Kedves Hazánknak hasznára s boldogulására velem együtt fordíthassák…”

(Eszterházy Károly püspök a Líceumról 1790-ben)

Ezek a sorok akár ma is iródhatnának igaz egy kicsit már értelemben, mert ugyan a közoktatásunkra tényleg ráférne már egy kis alakítás, de még ma is képesek vagyunk versenyképes tudást nyújtani a hallgatóknak jó néhány felsőoktatási intézményben. 

Most pedig a filozofálásból elég, folytassuk inkább a torony további történetével és felszereltségével.

Tehát a torony Albert Ferenc utolsó csillagász ideje alatt eltűnik a hallgatásban.

A Millenium évében a megfigyelő eszközöket helyre állították, de több sajnos nem történt. A II. Világháború idején több helyen megsérült az épület, a megfigyelési eszközök egy része elpusztult vagy megrongálódott. Az államosítást követően a műszerek nagy része a budapesti Uránia Csillagvizsgálóba került a fali kvadráns kivételével. Ekkor állagmegóvást végeztek az eszközökön.

1966-ban a műszerek nagy része visszakerült a Speculába. S a 6. emelet két ötszög alakú terméből a nyugatiban kialakult a Csillagászati Múzeum. Eredeti működésekor a keleti és a nyugati terem összesen 10 ablakából minden irányba lehetett megfigyeléseket végezni.

A terembe lépve szinte azonnal feltűnik a csillagászati megfigyelést szolgáló hatalmas ablaktáblákkal ellátott erkélyajtó. A 18. században jelentősek voltak az égi és földi szögmérést szolgáló műszerek. Ezek része a negyed körív vagy latinosan kvadráns (quadrans) volt. Ez a Csillagászati Múzeum legszembetűnőbb műszere a Nagy fali-kvadráns ami a délnyugati palettás ablak mellett áll. Hell Miksa a londoni Sisson műhelyében készíttette 1780-ban. A csillagászok segítségével a déli látóhatártól a zenitig figyelhették meg a délvonalon áthaladó égitesteket. Igen pontos helymeghatározást tett lehetővé a precíz beosztása. Távcsövét egy copf stílusú lépcsőről érhették el.

Nagy fali kvadráns

Dollond távcső (London, Peter Dollond műhelyében) Érdekessége, hogy függőleges és vízszintes tengely körül egyaránt forgatható. A beállítások pontosságát a végtelenített csavarral lehetett finoman szabályozni.

Dollond távcső

Arnold féle csillagászati óra 1776-ban készült. 2 óra érkezett egyszerre Egerbe. A régi faszekrénybe helyezett óra nagy része (felfüggesztett ellensúly, selyemkötél, számlap, nagymutató) rekonstrukció. Pontos időmeghatározásra szolgált, segítségével és a fali kvadránssal az itt dolgozó csillagászok az égitestek pontos helyét határozták meg.

Csillagászati óra.

Gregory féle tükrös távcső (1776 Andreas Schulz Bécs) A függőleges és a vízszintes tengely körül hasonlóképpen mozgatható, mint a Dollond távcső. Állvány nélkül maradt hátra.

Gregory féle tükrös távcső

Szállítható fali kvadráns (Sisson, London 1776) Távcsöve sárgaréz, és hasonlóképpen mozgatható, mint a nagy fali, de előnye, hogy szállítható volt

Szállítható fali kvadráns

Hadley szerkesztésű Newton távcső barokk állvánnyal.

Hadley szerelésű Newton féle tükrös távcső, benne a fő és a segédtükrök fémlemezekkel az optikája pedig plexivel helyettesített.

Angol szerelésű parallaktikus távcső (19.század közepe Bécs) Ez volt a Specula utolsó szerzeménye, amelyet Albert Ferenc abból a bizonyos szerény érseki támogatásból szerzett be. Érdekessége, hogy a gellérthegyi csillagda nagy refraktorának a mása. Eredeti optikái, mint minden ittlévő távcsőnek – egy kivételével – elvesztek.

Éggömb a XVIII. században a csillagászat oktatásának kedvelt eszköze volt.

Rögzített vízszintes számlapú kerti napóra. A virágmotívumos mészkő napórát a Barátok temploma kertjében találták. Számlapja reggel 4-től este 8-ig mutatja az idő múlását a nap „mozgásának” segítségével.

Kerti napóra

Déljelző ágyús napóra. (Sadler bécsi műhelye a 19. sz. első negyedében) A mezőnyárádi Majthényi kastély parkjában bukkantak rá. Dr. Zétényi Endre főiskolai tanár restauráltatta. Állatövi jegyekkel díszített kőoszlopon helyezkedik el a sárgaréz szegéllyel körbevett napóra. Egy táblázat segítségével a napórai és a polgári déli időkülönbséget lehetett nyomon követni Bécs földrajzi hosszúságán. A napóra mellett kis réz talpazaton kis mozsárágyú áll. Felette gyűjtőlencsét helyeztek el. A napórai dél sugara fókuszálva begyújtotta a mozsárágyú puskaporát, ami így durranással jelzi a csillagászati delet az adott földrajzi helyen.

Déljelző ágyús napóra

Délvonal – linea merdionalis: Jellegzetes tartozéka minden korabeli csillagvizsgálónak. 1776 tavaszán, május 18-án Hell és Madarassy kijelölték a délvonal pontos irányát, amely egyúttal a nyugati termen áthaladó földrajzi hosszúsági kör egy darabja.

Délvonal

Délvonal közelebbről

Fehér carrarai márványból és tárkányi kristályos mészkőlapokból áll. Hossza 13,3 m, szélessége 30,5 cm. Középső vonala teljes egészében fehér, kétoldalt pedig fehér és szürke lapok váltakoznak. Északi vége felfut a falra, a déli vége feletti falon 5 m magasan kiképzett nyíláson behatoló napfény határozza meg Egerben a valódi delet. Az év folyamán változik minden nap a fényfolt átvonulási helye a napsugár beesési szögének függvényében. Nyáron a déli végéhez közelebb, télen az északi falon karmagasságban halad át a délvonalon.