Trinitáriusok temploma
Már írtam erről a templomról csak rendezvények kapcsán. Most azért illene egy kicsit jobban is bemutatnom, holott ez egy olyan építmény, ami templomként csak hellyel közzel funkcionált, azon kívül volt raktár, színház, mozi, disco is az épületben. Jelenleg mint kiállítóhely van jelen a város életében Templomgaléria néven. A másik, amiért talán a város legnagyobb temploma után ezzel folytatom, az talán az, hogy ez van legközelebb a lakásunkhoz, és szinte minden nap elmegyek előtte. Lesznek akiknek ismerős is lesz a leírás, mert a topikban már elküldtem annak, aki kérte.
 |
| Trinitárius templom |
Régen ez egy szabadonálló hatalmas épületegyüttes volt, hiszen a templomhoz az északi oldalon kolostor is tartozott. A háborús sérülések után ezeket a falakat nem állították helyre, lebontották, és helyére modern iskolaépület került. Torony nélküli templom. A magas lábazaton falpillér párok állnak, amelyek egyeneszáródású kőkeretes főkaput fognak közre. Belső tere templomhoz méltóan impozáns, kár, hogy az akusztikája mára teljesen torz lett köszönhetően annak, hogy az építése óta a 60-as években történt felújításáig szinte mindent elhordtak. Egy ideig színház és mozi is működött itt, akkor ezen úgy próbáltak meg segíteni több kevesebb sikerrel, hogy álmennyezetet szereltek fel a nézőtér fölé. Utána sokáig kihasználatlan volt, majd megpróbáltak egy disco-t üzemeltetni benne, a megnyitóján ott voltam. Az elképzelés nem volt rossz, de a kivitelezéssel volt némi gond, aztán az is hamar becsukott. 4-5 év óta galéria működik benne.
 |
| Belső tér a főoltárral |
A tinitáriusok Egerben 1717-ben telepedtek le. A város vezetése két templomot ajánlott fel. A rend azt a kápolnát választotta, amelyet a korábbi pestis járvány idején fogadalomból építettek. Ezt valószínüleg csak a trinitáriusok templomának felépítése után bontottak le teljesen. A templom alapkövét 1719-ben tették le. a felépítésének időpontját csak valószínűsíteni lehet, mert a rend későbbi megszüntetésekor szinte az összes dokumentáció eltűnt, így más forrásokra kellett hagyatkozni. Az építéskor nagy valószínűséggel Kilián Ignác Dientzenhofer tervei szerint dolgoztak, aki az ehhez nagyon hasonló párgai Szent Katalin temlpomot is tervezte. A belső tér egyhajós, a fő és az oldalt sorakozó mellékoltárokat korintoszi oszlopfővel rendelkező pillérek keretezik, melyek elegáns hatást adnak térnek. Leírások alapján a főoltár igen díszes volt, mellékoltárai közül az egyik Szent Ferenc, a másik a Szent Kereszt tiszteletére volt szentelve. A korabeli leírások szerint a templom felszerelése igen gazdag volt. A fő-, és két mellékoltár előtt ezüst öröklámpás függött, hét-hét kelyhe és ereklyetartója, több ezüst füstölője és gyertyatartója volt. Ruházatban is igen gazdagnak számított, 41 liturgikus ruha, 3 oltárterítő, 12 ruha az öltöző Mária számára.
 |
| Orgonakarzat |
A templomhoz kolostor is tartozott, amelyet hasonló gondossággal vettek számba. Az ott számbavett 29 szerzetesi cellában és a folyosókon sok festményt vettek számba, de az adatokon kívül más nem maradt meg róluk, miután a kolostor is a föld színével vált egyenlővé.
Most azért egy rövid kis történet, kik is voltak a trinitáriusok! A rendet a XIII. században alapították, tagjai foglyok kiszabadításával foglalkoztak Szent Ágoston szabályai szerint. A török harcok idején jutottak el Magyarországra. Az idők folyamán a rend mindinkább szellemi és diplomáciai jeletősségűvé vált. Modorukkal, tudásukkal, finom diplomáciai érzékükkel, rabkiváltásukkal a korabeli érdeklődés középpontjába kerültek. Az egri rendet két atya alapította, a templom 1730-ra épült fel teljesen, s 1784-ig biztosan működött. Mire felszámolták összesen 11 szerzetes és 7 laikus alkotta a testületet. A rendházhoz bizonyítottan tartozott kripta is, de arról nincs adat, hogy ez a rész csak a rend tagjai számára volt elérhető vagy városi polgárok is temetkezhettek ide.
Mellékoltár fülkéjének teteje
A feloszlatás után hasznosítani kellett az épületet.
- 1784-ben szó volt arról, hogy a roskadozó papi szeminárium költözik a kolostorba, de aztán ez másképp oldódott meg, az egésznek annyi volt a haszna, hogy tökéletes felmérés készült a templom és a kolostor formájáról.
- 1785-ben azt tervezték, hogy Sóhivatal lesz belőle ekkor meg egy Francz József nevű építész mérte fel megint, hogy az átalakítás az igényeknek megfelelően történhessen.
- 1796-ban katonai raktár volt, majd az 1800-as években abszolút pusztulásnak indult. Ekkor az épületet zsellérek lakták és rongálták. Az ajtók, ablakok, kályhák hiányoztak. A sérült tetejű templom és kolostor boltozatait a becsorgó eső rongálta
- 1804-ben szó volt róla, hogy plébánia legyen, de mivel a közelben itt volt a Szent Mihály templom (a mai Székesegyház elődje).
- 1804-ben a haditanács kenyérraktárnak vette át, akkorról vannak is kemenceátalakítások.
- 1805-ben megtörtént az árverés, amikor már a templomot is árverés alá bocsátották.
- 1807-ben laktanyának alakították át, ezzel a város jól járt, mert megúszta a kvártélykötelezettséget, így nem magánházaknál szállásolták el a katonákat, hanem laktanyában. Az un. Rossztemplomkaszárnya-t innentől emlegetik „rossz templom”-ként, ugyanis az állaga már korántsem valami fényes. Ezt a laktanyafunkcióját még 1945-ben is tartotta, sőt még utána is egy darabig.
- Ezután egy nagyon rövid ideig betöltötte a székesegyház funkcióját is. Ez akkor volt amikor a Szent Mihály templomot lebontották(1830). Pyrker nagy építkezésekbe kezdett, az egész dombot lehordták, s így egy ideig itt volt a misézés. Nyilvánvalóan az oltárok sehol sem voltak, szinte a puszta templomban tartották meg a misét, nagyon puritán körülmények között. 1847-ben foglalkoztak azzal a gondolattal is, hogy kiegészítik a homlokzatát, hiszen az soha nem került befejezésre. Kialakították volna az oromzatot falfülkékkel, amelyekbe szobrok kerültek volna elhelyezésre. A megvalósítás azonban ennyiben maradt.
- 1945-ben a kolostor találatokat kapott.
- 1958-60 között az Országos Műemlék-felügyelőség egy állagmegóvást végzett az épületen.
Utána a hasznosítására vetettek fel különböző ötleteket, lehetett volna itt például az Iparművészeti Múzeum vaskiállítása, és az még kapcsolódott volna a városhoz is Fazola Henrik kovácsmester révén. Ezután jött a Gárdonyi Géza Színház átépítése és egy rövid ideig színházként működött. Később mozit alakítottak ki benne, majd egy ideig diszkó is volt itt. A 2000-es évek elején került az terítékre, hogy nagy luxus a városnak egy olyan épület, amely kihasználatlanul áll, valamit kellene vele kezdeni. Ekkor először hangversenytermet szerettek volna itt kialakítani, de a műszaki megoldások eléggé nehézkesek lettek, + hangterelőket is be kellett volna építeni a visszhangzás elkerülésére.
Most már Templomgalériaként üzemel, ami egyszer jó, máskor rossz. Vannak olyan kiállítások amelyek nagyon passzolnak ebbe a környezetbe, de olyanok is, amelyek egyáltalán nem idevalók.
Mióta nyáron voltam a fény ünnepén, ez a templom rögtön azzal a fényfestéssel jelenik meg behunyt szemeim előtt, ahogy ott láttam. Nem tudom elfelejteni, de nem is akarom, hiszen akkora élményt jelentett számomra, mint eddig kevés esemény. Linket sajnos ide nem tudok betenni, de ha valaki kíváncsi rá, akkor akkor megmondom, hogy keresheti meg, ha van hozzá türelme. Azért a képet ide is beteszem.
