2013. január 3., csütörtök

Karácsonyi koncert 2012


Ugyan már 2013 van, de még van egy adósságom az előző évből. A munkahelyemen hagyományos karácsonyi koncertet, az intézmény új rendezvénytermében rendezték 2012. december 19-én. Szabóné Vass Márta vezetésével mutatták be tudásukat a tanulók, felkészítésükben részt vettek az iskola és az AMI  (Alapfokú Művészeti Iskola) tanárai.


Kicsinyek kórusa

Előadásukban több karácsonyi dalt hallhattunk. A következő műsorszámok során hallhattunk szavalatot, hangszeres zenét, további énekes műsorszámokat.



Karácsonyi koncert a rendezvényteremben
Ezt a fotót az iskola honlapjának galériájából kölcsönöztem, hogy fogalmatok legyen a terem nagyságáról. A színpaddal berendezett tér kb. a terem 2/5-öde, itt ültek már vendégek is a dobogó két oldalán. A sötétebb aljzatú rész a "folyosó". Ezt azért mondom, mert a terem mozgatható válaszfalelemekkel - amelyeknek a sínjeit a mennyezeten az oszlopok előtt a kiszögelés szélén lehet látni - 6 különálló teremre lehet megbontani. Ha egy légtérre van szükség, akkor 600 személyt befogadó termet kapunk. A terem sötétbe hajló első részén teljes mértékben a hallgatóság ült.

A nem túl hosszú műsor után elhagytuk a karácsonyi hangulatú termet, hogy később a főiskola kápolnájában hallgathassunk meg egy tanári koncertet. Az épület itt is karácsonyi világításba öltözött.

A Bazilika lépcsőjéről

Az aulában karácsonyfa várta a betérő vendégeket.



A kápolnában Sándor József igazgató úr köszöntötte a vendégeket, s adta át a jubileumi jutalmakat a pedagógus pályán 25 év eltöltése alkalmából.

Sándor József
A koncert hallgatásához az alaphangulatot megadta a kápolna gyönyörű freskója és berendezése.




Nagy Erzsébet

 Dr. Csüllög Judit
Anya és lánya 

Koncsos Fanni - ha jól emlékszem


Kétkezes előadás


Ezt pedig nem tudtam kihagyni
    
Meg ezt sem
Végére hagytam egy szintén kölcsön fotót, ahol felsorakoztak a koncerten részt vevő előadók.


Hazafelé pedig lefényképeztem a tavalyelőtti karácsonyi kivilágításban győztes házat, csodáljátok meg ti is. Ugyanolyan a mai kivilágítása is lényegében, esetleg minimális változtatással.



2012. december 28., péntek

Advent Egerben

Most egy összefoglalót készítek, mert közben nem volt alkalmam bemutatni mi is történt karácsonyvárás alatt a városunkban. Kezdjük azzal, hogy december első napjától élt az adventi vásár a Dobó téren illetve a piac mellett. Az érdekesebb színfolt természetesen a központi tér volt, ahol nagy színpad is állt. Ezeken a deszkákon minden délután volt valami program azon kívül is, hogy az ott járó gyerkőcök fel-fel ugrándoztak rá. Rendszerint az általános iskolák kórusai vagy valamilyen művészeti ág képviselői mutatták be tudásukat. Így itt dalok mellett hallhattunk zenekari számokat is, valamint szavalatokat, rövid színdarabokat.

 
A Dobó téren először napközben nézzünk szét, én ugyan először este voltam, ahogy néhány fénykép készítésének idején sejteni is lehet, de úgy gondoltam a nappali fénynél mégis másképp lehet látni mindent. Azért összehasonlításként ide teszem az esti felvételt is, persze, hogy a kivilágított  tér este hangulatosabb karácsonykor, de a nappali pedig színesebb vidámabb. A sokféle árusból néhány ízelítő. 


Ezeknek a szárított oszlopoknak igen nehéz volt ellenállni olyan illatot árasztottak, hogy mindjárt egy érett gyümölcsös kertben érezhettük magunkat. A másik helyen mindenféle szalvétatechnikával készült tárgyat választhattunk kedvünkre, itt még fafaragást is láthattunk.


A gyerekeke sem maradtak ki a jóból, ha megunták szüleikkel a nézelődést várt rájuk egy labirintus, a Dobó szobor előtt. A vesszőből font palánkok tényleg teljesen környezetbarát módon jelent meg így talán az oda látogatókban is termékeny talajra talál a környezetvédelem magja. Aki megéhezett a sok látnivaló közben kedvére válogathatott a különféle ínycsiklandó ételek közül, mert nemcsak a klasszikus kenyérlángost lehetett fogyasztani jóféle forralt borral, hanem különféle egytálételt is amit a hordókra helyezett melegítőtálakban tartottak fogyasztásra alkalmas állapotban.


 Ilyen és ehhez hasonló díszek fénylettek a téren, a fákat pedig az egri üzemek díszítették fel égősorokkal ezzel is hozzájárulva az ünnep fényéhez. Idén is hatalmas volt a városi karácsonyfa, aminek eredetéről ebben az évben semmit sem tudok, tavaly egy egri polgár ajánlotta fel a kertjében álló hatalmas fenyőfát, mert neki már csak árnyékot adott. Így egy füst alatt megszabadult az árnyéktól, a városnak lett egy gyönyörű karácsonyfája, az ünnep után pedig a rászorulóknak egy ideig tüzelője.




Advent második vasárnapján látogattam be a térre, ekkor Aklan Béla Sándor református lelkész osztotta meg ünnepváró gondolatait az egybegyűltekkel. Érdekes módon közelítette meg a gondolatot. Ő látja el a Heves Megyei Büntetés-végrehajtó Intézetben a lelkészi feladatokat. Ebből a körből vette a példáit is. A rövid beszéde után bevonultak a színpadra az egri fertálymesterek, így hamarosan sor került a második gyertya meggyújtására. Gyertyagyújtás után koncertet hallgathattak az egybegyűltek. 

Néhány kép a városi hangulatból.


Széchenyi utca

Kossuth Lajos utca fényfelhőben


Dobó téri havas hangulat

Bazilika teljes kivilágításban oldalról

...és hátulról

Karácsonyfa az aulában
Visszatükröződés egy díszben
 Az EKF sem maradhatott ki az adventi hangulatból. Péntek esténként rendezvényeket szerveztek, amire be lehetett jelentkezni. A belépés a dolgozóknak és közeli hozzátartozóiknak ingyenes volt, aki pedig még be szeretett volna jönni - ha volt éppen hely- az leszurkolta a kemény 600 Ft-os belépőjegyet. Ez magában foglalt egy planetáriumi előadást a Varázstoronyban, majd egy lézeres városnézést a teraszról, illetve egy gitárkoncertet a csillagdában. 


Amikor én mentem, lett volna egy hullócsillagnézés is, ha éppen nem lett volna felhős az ég. Azon az éjszakán lépett éppen legintenzívebb időszakába a Geminidák csillagkép felől érkező meteorraj. Ebből nem lett semmi, mert éppen szállingózott a hó, így csillagfényes éjszakáról nem is álmodhattunk. A planetráriumi előadáson a Naprendszer bolygóival, és a mi szélességi körünkről látható csillagképekkel ismerkedtünk meg.Az előadás után kivonultunk a teraszra, ahol végignézhettük a város nevezetességeit, amit egy lézeres mutatópálcával pontosított nekünk az előadó. Természetesen egészen mást mutatott így a város madártávlatból. Fényképezni is nehezebb volt, a hosszú expozíciós idő miatt, de azért sikerült néhány, amit itt is megmutatok.

Fentről lenézve

Kispréposti palota karácsonyi fényben

Barátok temploma


A városnézés után még a csillagdában várt ránk egy rövid koncert karácsonyi dallamokkal. A jó két órás rendezvény után karácsonyi hangulatban tettük meg a toronyból lefelé vezető utat. 






Itt ellenőriztem magamat is, hiszen korábban említettem, hogy emlékeim szerint a toronyból lefelé vezető lépcső mellett volt egy hosszú drótkötélen függő inga is. Most is ott volt ugyan de kikötve. Nem tudom mikor helyezik újra üzembe. Ez tulajdonképpen egy Foucault féle inga, amely lengésének síkját megtartja, így  az inga hegye az alatta lévő talaj felszínén egy idő után egymást keresztező vonalakat húz. Ennek az az oka, hogy az inga alatt a Föld elfordul. Jól bemutatja ezt egy kísérlet amit a kecskeméti bevásárlóközpontban végeztek el.

Ezzel véget is ért rövid adventi beszámolóm. Ezekről az eseményekről szinte naponta lehetett volna beszámolni, de ahhoz minden nap ott is kellett volna lenni. Én inkább azt választom, hogy minden évben más-más eseményről számolok be, így az adventi hangulatot mindig színesíti valami.

Szeretettel köszöntöm blogomban Angyal Ka és VNP olvasómat!









2012. december 26., szerda

Minaret Egerben

Minaret vagy Mináré, ha az arab nyelvet közelebb érezzük magunkhoz.




Gyertek velem az egykori török birodalom legészakibb építményébe, amit 1596 után építettek. Itt és most töredelmesen bevallom, hogy ugyan tősgyökeres egri vagyok, életem első 50 évében még nem jutottam fel az erkélyére. Ahhoz el kellett jönni a szarvasi kézimunka szakkörnek városunkba, hogy pótoljam e hiányosságomat. Eredetileg – amikor felajánlottam idegenvezetői tevékenységemet a csoportnak – a tervem mindössze annyi volt, hogy a két napból valamelyiken ellátogatunk a Marcipánmúzeumba, s mellesleg megnézzük a mellette található Minartet is. No ez egy kicsit átalakult. A csoport egy része nagyon vállalkozó volt, s elhatároztuk, hogy bizony megtesszük azt a 97 lépcsőfokot, ami felvezet az erkélyre. Kicsit félve léptünk be a 14 szögletű alap bejáratán. Nem igazán tudtuk, hogy mi vár ránk. Annyit hallottunk, hogy eléggé szűk lesz bent a hely, mert a múlt században a belsejében elhelyeztek egy beton erősítőréteget, ami belső szélességből elvett kb. 10 cm-t. A lépcsőfokok magasságát sem a manapság szokásos kényelmes lépésmagasság szerint alakították ki. Itt a lépcsőfokok  nem egészen 40 m magasba visznek fel, ráadásul úgy, hogy bent igencsak a falhoz lapulva egyirányúsítva közlekedsz a sötétben. Van ugyan néhány nyílás, ahol beszivárog némi fény, meg ha jól emlékszem van valami gyér világítás is, de tény, hogy nem sokat ér. A 30. lépcsőfok után kezded érezni a combodat, az 50. után azt kérdezed: Meddig tart még? A 70. után a levegő elfogy, magadban elkezded emlegetni Allah-ot, s szánakozva gondolsz a müezzinre, akinek napjában 5-ször kellett megtenni ezt az utat, s imára hívni az igazhitűket. Mi, gyaur népség – miután a csigalépcsőn teljesen becsavarodtunk már alig vártuk, hogy kibukkanjunk újra a napvilágra, s élvezzük a panorámát, s győzelmesen integethessünk az alant maradottaknak. 

Irgalmasok kápolnája
Servita Udvarház
A Vár
Belvárosi panoráma
Kiléptünk az erkélyre, ami alatt egy igen szép körbefutó konzolsor van, ami megtartja az erkélyre kilépők súlyát. Ott fent is igen keskeny helyen lehet körbemenni. Azért körbejártunk, lelkesen integettünk a lent maradottaknak. Néztünk volna felfelé is tovább, de innen nem sok minden látszott. S nem láttuk a torony csúcsát díszítő fekvő csillagos félholdba állított keresztet sem. Szerencsére jó időnk volt, így semmiféle időjárási atrocitástól nem kellett tartanunk. Körbenéztünk – volt mit – igen magasan voltunk szinte egy szintben a Gótikus Palotával. Ráláthattunk a kórház kápolnájára, ami igen gyatra állapotban van, ráférne már egy kis felújítás. Bekukkanthattunk a Servita Udvarházba is, ahol akkor még csak a Marcipánmúzeum, a Szamos bolt, egy ajándéküzlet, valamint egy rövid ismertető a harangöntés történetéről volt, lévén ez a Harangöntő-ház eredeti nevén. Természetesen a belvárosi épületeket is láthattuk a Minoriták templomát, a  Főiskola épületét, s a Bazilikát. Tehát onnan „lenézhettünk” szinte mindenkit. Ezután jött a feketeleves. Le kellett menni a lépcsőn. Így aztán újra be a sötétbe, ahol a kinti fényesség után igencsak hozzá kellett szokni a homályhoz. Lefelé sem akart véget érni a lépcsősor, de amikor kibukkantunk a kijáratként is szolgáló bejáratnál mindenkire újra világított a napsugár. 

Én is fent voltam

Bizony régen ez nem így volt, mert a minaret mellett volt egy dzsámi is. Ez az 1800-as évek elején elbontásra került, köveit az irgalmasok egy közeli templom építéséhez használták fel. A török hódoltság alóli felszabadulás után a minaretet is el akarták bontani, méghozzá úgy, hogy összefogtak 400 ökröt, hátha azok elhúzzák. Nem sikerült nekik, így megmaradt az utókornak s lett belőle egy igen jelentős műemlék, ami szerintem jobb sorsot érdemelne.